adozona.hu
BH 2004.9.385
BH 2004.9.385
I. Ha a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el, úgy az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek felszámolási költségnek, hanem a felszámoló az igénybe vett teljesítési segédek díját a részére kifizetett felszámolói díjból maga tartozik fedezni. II. Ha a felszámoló az ügyvédi irodának határozatlan, tartós időre ad megbízást az adós jogi ügyeinek intézésére, okiratok szerkesztésére és a jogi képviselet polgári peres eljárásban történő ellátására, ez nem minősül az általános jogi szakkép
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 1999. május hó 19. napján jogerőre emelkedett végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét, elrendelte felszámolását és a felszámolót kijelölte.
A felszámoló 2002. október hó 1. napján beterjesztette a felszámolási zárómérleget. A M. Rt. hitelező kifogást terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a közbenső felszámolási mérleg jóváhagyása óta elszámolt 4 063 000 Ft ügyvédi díj, valamint "könyvvizsgálói díj" megjelöléssel kifi...
BH 2004.9.385 I. Ha a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el, úgy az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek felszámolási költségnek, hanem a felszámoló az igénybe vett teljesítési segédek díját a részére kifizetett felszámolói díjból maga tartozik fedezni.
II. Ha a felszámoló az ügyvédi irodának határozatlan, tartós időre ad megbízást az adós jogi ügyeinek intézésére, okiratok szerkesztésére és a jogi képviselet polgári peres eljárásban történő ellátására, ez nem minősül az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő jogászi feladatnak.
III. A felszámoló tevékenységi körébe tartozik az ügyviteli szolgáltatás ellátása is, külön felszámolási költségként csak a felszámolás alatt tényleges tevékenységet folytató adós könyvelésével kapcsolatos kiadások számolhatók el [1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek. c) és g) pont, 59. §; 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (3) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság az 1999. május hó 19. napján jogerőre emelkedett végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét, elrendelte felszámolását és a felszámolót kijelölte.A felszámoló 2002. október hó 1. napján beterjesztette a felszámolási zárómérleget. A M. Rt. hitelező kifogást terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a közbenső felszámolási mérleg jóváhagyása óta elszámolt 4 063 000 Ft ügyvédi díj, valamint "könyvvizsgálói díj" megjelöléssel kifizetett 525 000 Ft + áfa ősszeg törlésére a felszámolási költségek közül. Kötelezze a felszámolót a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat átdolgozására a felszámolói pénzeszközök hitelezők közötti felosztására. A hitelező kifogását azzal indokolta, hogy a felszámoló által igénybe vett ügyvédek által végzett munka a felszámoló tevékenységi körébe eső feladatok ellátása volt, ezért a jogi képviselők valójában teljesítési segédként jártak el. Megbízásuk indokolatlan volt, a végzett tevékenységük nem haladta meg a felszámolás során általánosan előforduló feladatukat és bevonásukra nem kért a felszámoló engedélyt a bíróságtól. A könyvvizsgálói díj felszámítását is alaptalannak ítélte, utalt az ebben a körben kialakult következetes bírói gyakorlatra, amely szerint ez a költség a felszámoló feladatkörébe tartozó tevékenységgel kapcsolatos, ezért azt a felszámoló díjából köteles fedezni.
A felszámoló kérte a hitelezői kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a hitelező által hivatkozott bírósági eseti döntések nem alkalmazhatók generális jelleggel minden egyes felszámolási eljárásban, ezért elvi éllel nem tiltott a felszámolási költségek terhére az ügyvédi munkadíj és a számviteli költségek elszámolása. Az adósnak több peres ügye volt, ezért a nem jogvégzett felszámolóbiztos jogi képviselőket bízott meg a perbeli képviselet ellátására. Több mint 60 ingatlan értékesítésére került sor, amelyet szintén csak jogi képviselők igénybevételével bonyolíthatott le a felszámoló. A felszámoló az ügyvédeket az adós nevében bízta meg, az ő érdekében jártak el, ezért teljesítési segédnek nem minősíthetők. A felszámolók vállalkozási tevékenységébe nem tartozik bele az ügyvédi tevékenység, miután azt kizárólagosan csak ügyvéd, illetőleg jogtanácsos láthatja el. Az adós gazdálkodó szervezetnek már nem voltak alkalmazottai, ezért az adatszolgáltatás ellátására, az üzletrészek kiadásával összefüggő igazolások kiállítására erre szakosodott ügyviteli szolgáltató céget bízott meg, akinek az igénybevétele indokolt és célszerű volt.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a felszámolót, hogy 30 nap alatt dolgozza át a felszámolási zárómérleget, a felszámolási eljárás alatt keletkezett kiadások között ügyvédi díj, illetékek, végrehajtási költségek rovatban megjelölt 5 739 000 Ft-ot csökkentse 4 063 000 Ft-tal, továbbá a számviteli tevékenységgel kapcsolatos 525 000 Ft + 25% áfát a felszámolói díj terhére számolja el és a meg nem térült összeget fizesse vissza az adós vagyonába. Kötelezte továbbá arra is, hogy a zárómérleg átdolgozásakor a 6300 Ft összegű regisztrációs díjat is ossza fel a hitelezők között. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló által megbízott ügyvédek ténylegesen a felszámolónak a Cstv.-ben előírt kötelezettségeit, tevékenységét látták el, amit csak formailag fedett le az adós nevében a felszámoló által adott meghatalmazás. A felszámoló az ügyvédi irodák részére határozatlan időre adott megbízást az adós gazdálkodó szervezet jogi ügyeinek intézésére, okiratok szerkesztésére és a jogi képviselet polgári peres eljárásban történő ellátására. A felszámoló nem az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő jogászi feladat ellátására bízott meg ügyvédeket, hanem a felszámoló szervezettől elvárható jogi szakértelmet igénylő jogászi munka elvégzésével bízta meg őket. A felszámoló a teljesítési segédek bevonásához nem rendelkezett a bíróság előzetes engedélyével [többször módosított Cstv. 27/A. § (9) bek.]. Az ügyvédi irodák részére kifizetett megbízási díjak a felszámolónál felmerült kiadásnak minősülnek, amelyet a felszámoló a Cstv. 59. §-a szerint megállapított díjából köteles fedezni. Hivatkozott a következetes bírói gyakorlatra, amely szerint a felszámoló feladata - egyebek mellett - az adós követeléseinek behajtása, igényeinek érvényesítése és vagyonának értékesítése. A felszámoló köteles gondoskodni a felszámolási eljárás alatt az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről és mindezen feladatok teljesítéséhez megfelelő szakmai ismeretekkel kell rendelkeznie, illetve ilyen ismeretekkel rendelkező személyeket kell alkalmaznia.
Amennyiben a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el, úgy az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek a Cstv. 57. § (2) bekezdésében meghatározott felszámolási költségnek, a felszámoló az általa igénybe vett teljesítési segédek díját a részére kifizetett felszámolói díjból maga tartozik fedezni (Bírósági Határozatok 1998/10/503. számú jogeset, 2000/8/366. számú jogeset, 2002/7/279. számú jogeset). A jogi feladatok elvégzése érdekében a felszámolónak mindenképpen rendelkeznie kell szakvizsgával rendelkező jogásszal [167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bek. b) pont]. Az adós ingatlanainak értékesítése esetén az adásvételi szerződés megkötésekor az ügyvédi ellenjegyzés szükséges, azonban annak költségeit a vevőnek kell viselnie a Ptk. 367. § (3) bekezdése szerint, ezért nem volt indokolt a jogi képviselő igénybevétele. A felszámolási eljárás során felmerülő jogi problémák mennyisége és minősége nem indokolta külső jogi szakértők bevonását. Az ügyviteli szolgáltatás ellátása a felszámoló tevékenységi körébe tartozott, azt nem érinti, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek a felszámolási eljárás során már nem volt ezen feladat ellátására alkalmas alkalmazottja. A következetes bírói gyakorlat értelmében csak a felszámolás alatt tevékenységet folytató adós könyvelésével kapcsolatos kiadások számolhatók el a felszámolási költségek között a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontja szerint (Bírósági Határozatok 1997/364. számú jogeset). Az adós a felszámolási eljárás során tevékenységet nem folytatott, ezért a könyvelési feladatok ellátásáért kifizetett díj felszámolási költségként nem fogadható el. A megalapozott hitelezői kifogásra tekintettel kötelezte a felszámolót a zárómérleg átdolgozására és a felszámolási költségek csökkentésére.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a kifogás elbírálásához szükséges körben a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Helyesen hivatkozott a felszámolási költségek elszámolhatóságával kapcsolatban kialakult következetes bírói gyakorlatra és helytállóan állapította meg, hogy a jogi képviselők részére az adós gazdálkodó szervezet nevében adott meghatalmazás olyan "tartós megbízás", amely alapján a megbízottak a felszámoló tevékenységi körébe tartozó, általános, a vagyonértékesítéssel kapcsolatos ügyviteli és előkészítő feladatokat láttak el, ezért a jogi képviselők a felszámoló teljesítési segédjeként jártak el. Az elsőfokú bíróság a számviteli költségek vonatkozásában is a következetes bírói gyakorlat figyelembevételével állapította meg, hogy azok felszámolási költségként nem érvényesíthetőek.
A felszámoló a fellebbezésében olyan tényre vagy jogi érvre nem hivatkozott, amely az elsőfokú határozat megváltoztatására alapot adna, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (3) bekezdése és a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezéssel érintett részében mindenben helyes indokai szerint helybenhagyta. (Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30.447/2003. sz.).
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.2.83 Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
BH 2011.8.237 A felszámoló bíró hatáskörét sérti az adóhatóság olyan eljárása, amely - felszámolási jogorvoslat igénybevétele nélkül - a Cstv. 27/A. § rendelkezéseinek megsértésére alapítva állapítja meg harmadik személy igénybevételének szükségtelenségét [1991. évi XLIX. tv. 27/A. §].
