adozona.hu
EH 2003.904
EH 2003.904
Az igénylőnek a társadalombiztosítási határozat meghozatala időpontjában kell megfelelnie az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 7. §, 47. § (2) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1944-ben született felperes 1999. április 29-én özvegyi nyugdíj megállapítását kérte az alperestől 1990. május 27-én elhunyt dr. N. S. elvált házastársa, később élettársa jogán. Az alperes első- és másodfokú határozatával az igényt elutasította.
A társadalombiztosítási határozatok megváltoztatása iránt a felperes keresetet terjesztett elő. A kerületi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A kerületi bíróság álláspontja szerint a perben hatályos 1997. évi LXXXI. törvény (Tn...
EH 2003.904 Az igénylőnek a társadalombiztosítási határozat meghozatala időpontjában kell megfelelnie az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 7. §, 47. § (2) bekezdés a) pont].
Az 1944-ben született felperes 1999. április 29-én özvegyi nyugdíj megállapítását kérte az alperestől 1990. május 27-én elhunyt dr. N. S. elvált házastársa, később élettársa jogán. Az alperes első- és másodfokú határozatával az igényt elutasította.A társadalombiztosítási határozatok megváltoztatása iránt a felperes keresetet terjesztett elő. A kerületi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A kerületi bíróság álláspontja szerint a perben hatályos 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 7. § (4) bekezdés f) pontja értelmében az 1944-ben született nő öregségi nyugdíjkorhatára a betöltött 59. év. Ezért a felperes nem felel meg a Tny. 47. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt azon feltételnek, hogy a "reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte". Mindezt - a felperesi állásponttal ellentétben - nem befolyásolja az a tény, hogy az 1997. február 10-én kelt, részére korengedményes nyugdíjat megállapító határozat szerint az ott megállapított korengedményes nyugdíj a felperes 55. életévétől öregségi nyugdíjként folyósítandó. Az akkor hatályban volt 1975. évi II. törvény szerint ugyanis 55. év volt a nők öregségi nyugdíjkorhatára.
A jogerős ítélet "megváltoztatása" iránt a felperes jogszabálysértést panaszolva felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Érvelése szerint a korengedményes nyugdíjat megállapító határozat értelmében az 1975. évi II. törvény alapján 1999. március 19. óta öregségi nyugdíjra jogosult, amely szerzett jog lévén nem vizsgálható felül. Mivel öregségi nyugdíjas és részére öregségi nyugdíjat folyósítanak, ezért jogsértő azon megállapítás, hogy a "reá irányadó" öregségi nyugdíjkorhatár 59. év. Ezzel a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet az 1975. évi II. törvény és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet által biztosított jogosultságait korlátozta, illetve megszüntette. A felperes hivatkozott arra is, hogy a Tny. 3. § (1) bekezdése értelmében az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetve korlátozni nem lehet. Ezért a hatályos törvény rendelkezései alapján is jogosult özvegyi nyugdíjra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben azt kellett eldönteni, hogy a felperes az általa sérelmezett társadalombiztosítási határozatok meghozatalának időpontjában hatályos törvényi rendelkezések szerint megfelelt-e az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek.
Helytállóan hivatkozott a kerületi bíróság arra, hogy a Tny. 47. § (2) bekezdés a) pontja szerint az özvegyi nyugdíj megállapíthatóságának feltétele - egyebek mellett -, hogy az igénylő a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltse. Ezt a korhatárt a Tny. 7. §-a állapítja meg [ezen szabályok közül az 1944-ben született felperesre "irányadóak" a 7. § (4) bekezdés f) pontjában foglaltak].
Téves a felülvizsgálati kérelemnek a Tny. 3. § (1) bekezdésére való hivatkozása, mert az özvegyi nyugdíj iránti igény elutasítása az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett öregségi nyugdíjra való jogosultságot nem szüntette meg. Azon körülményből, hogy a felperes a korábban hatályban volt jogszabályok alapján a korkedvezményes nyugdíjazása folytán öregségi nyugdíjat kap, nem következik, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort be is töltötte. Ezért a felperes nem jogosult a Tny. 47. § (3) bekezdése alapján özvegyi nyugdíjra, mert az öregségi nyugdíjkorhatárt az igény benyújtásáig nem érte el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kerületi bíróság jogerős határozatát hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.924/2002/2. szám)