adozona.hu
EH 2001.532
EH 2001.532
Az árverés eredménytelennek minősül és a kizárt tag a törzsbetéte - árverési költségekkel csökkentett - összegére tarthat igényt, ha a társaság a megismételt árverésen más ajánlattevő hiányában a névérték (törzsbetét összege) alatti vételáron kívánja megszerezni az üzletrészt [Gt. 144. § (2) bek., 147-149. §-ok].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest az alperes kft. az 1998. május 27-én meghozott határozatával kizárta a tagjai sorából. A felperes a határozatot tudomásul vette és kérte, hogy az alperes az üzletrészét névértéken, 1 000 000 forintért vásárolja meg tőle. Az alperes erre hajlandónak is mutatkozott, végül is azonban a felek között mégsem jött létre üzletrész adásvételi szerződés, mert az alperes által elkészített szerződéstervezet egyik pontjával a felperes nem értett egyet. Az alperes ezt követően nyilvános árverés...
EH 2001.532 Az árverés eredménytelennek minősül és a kizárt tag a törzsbetéte - árverési költségekkel csökkentett - összegére tarthat igényt, ha a társaság a megismételt árverésen más ajánlattevő hiányában a névérték (törzsbetét összege) alatti vételáron kívánja megszerezni az üzletrészt [Gt. 144. § (2) bek., 147-149. §-ok].
A felperest az alperes kft. az 1998. május 27-én meghozott határozatával kizárta a tagjai sorából. A felperes a határozatot tudomásul vette és kérte, hogy az alperes az üzletrészét névértéken, 1 000 000 forintért vásárolja meg tőle. Az alperes erre hajlandónak is mutatkozott, végül is azonban a felek között mégsem jött létre üzletrész adásvételi szerződés, mert az alperes által elkészített szerződéstervezet egyik pontjával a felperes nem értett egyet. Az alperes ezt követően nyilvános árverésen próbálta meg értékesíteni a felperes üzletré-szét. Az 1998. december 15-én megtartott első árverés vevő hiányában nem vezetett eredményre, ezért 1999. február 15-én megismételt árverésre került sor, ahol mint egyedüli ajánlattevő az alperes kft. vásárolta meg a felperes üzletré-szét 40 000 forint vételárért. Az alperes a vételárból levonásba helyezte az árverés költségét 33 810 forint összegben és a fennmaradó 6190 forintot a felperes részére kifizette.Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes 1 000 000 forint és annak 1995. november 16. napjától járó évi 20%-os kamata megfizetése iránti keresetét, a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság pedig helybenhagyta ezt a döntést. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 147-148. §-ai előírásainak megfelelően bocsátotta nyilvános árverésre a felperes üzletrészét. A Gt. 148. § (2) bekezdés szerinti megismételt árverés - ahol az üzletrész már bármilyen alacsony áron eladható volt - eredményes volt, mert azon G. M. 40 000 forintért megvásárolta a felperes üzletrészét". A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a felperesnek az árverés késedelmes megtartására való hivatkozását, mert egyrészt a Gt. 147. §-ának (1) bekezdése szerinti 45 napos határidő nem jogvesztő, másrészt mivel a felek között tárgyalások folytak az üzletrész alperes által történő megvásárlásáról, így csak az adásvételi szerződés megkötése meghiúsulását követően volt kötelessége az alperesnek az üzletrész nyilvános árverésen való értékesítése.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetének helytadó ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Gt. 147. § (1) bekezdés, 144. § (2) bekezdés és 149. §-okba ütközik. Az alperes elmulasztotta az árverés megtartására nyitva álló törvényi határidőt, aminek a jogkövetkezménye az, hogy a Gt. 144. § (2) bekezdés szerint kellett volna eljárnia és a törzsbetét összegét a felperes részére ki kellett volna fizetnie. Felülvizsgálati kérelmében a felperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet téves ténymegállapításával szemben az üzletrész árverési vevője nem G. M., hanem maga az alperes kft., mint árverező volt, amelyre azonban nincs lehetőség, így a társaság üzletrész-szerzése semmis. A felperes szerint az alperes rosszhiszemű magatartása joggal való visszaélést valósított meg.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Arra alaptalanul hivatkozik felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy az alperes a Gt. 147. §-ának (1) bekezdése értelmében az árverés megtartására számára nyitva álló 45 napos határidőt követően már nem tarthatott volna nyilvános árverést, hanem csak a Gt. 144. §-ának (2) bekezdésében meghatározott lehetőségek közül választhatott volna. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperest nem terhelte késedelem az árverés megtartásában, mert amíg a felek az üzletrész adásvétele tárgyában tárgyalásokat folytattak egymással - vagyis volt remény az üzletrész Gt. 147. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata szerinti értékesítésére - addig az alperest nem terhelte az árverési értékesítés kötelezettsége, így a törvényi határidő meg sem kezdődhetett.
Alapos viszont a felperesnek az a hivatkozása, amely szerint a jogerős ítélet iratellenes tényállást állapított meg az árverési vevő személyét illetően. Az 1999. február 15-ei árverési értékesítésről készült közjegyzői okiratból egyértelműen megállapíthatóan az árverési vevő nem G. M. volt, hanem maga az alperes kft., amely egyben az üzletrész árverezője is volt. G. M. csak az alperes képviseletében járt el az ügyvezetőtől származó meghatalmazás alapján. Az árverési vevő személye tekintetében a tényállás téves megállapításának az ügy érdemi eldöntésére kiható hatása van, mert ennek következtében a másodfokú bíróság nem vizsgálta meg azt a kérdést, hogy maga az árvereztető társaság ajánlattevőként részt vehet-e az árverésen és lehet-e egyben az üzletrész árverési vevője is. Bár a Gt. 147. §-ának (3) bekezdése kifejezett rendelkezéssel csak a kizárt tagot, tehát az árverezendő üzletrész tulajdonosát zárja el az árverésen való részvételtől, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Gt. több rendelkezésének együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a perbeli esetben maga a társaság nem lehetett egy személyben árvereztető és mint egyedüli ajánlattevő árverési vevő is. A társaságnak általában nincs szüksége arra, hogy a kizárt tag üzletrészének árverésén ajánlattevőként vegyen részt, hiszen őt - túl azon, hogy a kizárt taggal való megállapodás esetén árverésen kívül is megvásárolhatja az üzletrészt - a Gt. 148. §-ának (1) bekezdése alapján elővásárlási jog is megilleti az árverési értékesítés során, ha pedig az árverés eredménytelen volt, a 144. § (2) bekezdésének alapján is megvásárolhatja az üzletrészt.
A Gt. 148. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata és a 149. §-a egymással logikailag nehezen összhangba hozható rendelkezéseket tartalmaznak. Az előbbi rendelkezésből ugyanis az következik, hogy a többször (elvileg akárhányszor) is megismételhető árverés során a kizárt tag üzletrésze bármilyen alacsony áron is értékesíthető. A 149. § viszont az árverés eredménytelensége esetére úgy rendelkezik, hogy a volt tag a törzsbetétek összegére, vagyis az üzletrésze névértékére igényt tarthat. E két rendelkezés egybevetéséből tehát az következik, hogy a kizárt tag jobban jár az árverés eredménytelensége esetén, mintha az üzletrésze névérték alatt kerül értékesítésre. A törvény azt nem határozza meg, hogy mikor eredménytelen az árverés, de biztosan e körbe tartozik az az eset, amikor egyáltalán nem volt ajánlattevő. Ezért az árvereztető társaság részéről nyilvánvalóan nem fogadható el egy olyan magatartás, amikor egyedüli ajánlattevőként jelentkezve - esetleg egy jelképes áron megtett ajánlattal - ő maga teszi "eredményessé" az árverést, elhárítva ezzel azt a kötelezettségét, hogy a 149. § alapján a törzsbetét teljes összegét ki kelljen fizetnie a tag részére.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes nem alapíthat jogot arra a magatartására, hogy a megismételt árverésen egyedüli ajánlattevőként jelentkezve 40 000 forintért vásárolta meg azt az üzletrészt, amelyért nem sokkal korábban 1 000 000 forintot ajánlott fel. Az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha eredménytelennek minősíti az árverést és a 144. § (2) bekezdés a), b), c) pontok valamelyike szerinti megoldásra kerül sor, amelynek eredményeként a felperes a 149. § alapján igényt tarthatott volna a törzsbetéte összegére, vagyis az üzletrész névértékére. Az 1999. február 15-ei megismételt árverést tehát - az árvereztető társaságon kívüli más ajánlattevő hiányában - eredménytelennek kell tekinteni.
Az árverés eredménytelensége következtében az alperes szerzésének jogcíme nem az árverésen történő szerzés, hanem a Gt. 144. §-a (2) bekezdésének a) pontja.
A 149. §-nál a Gt. nem utal ugyan kifejezetten rá, de nyilvánvaló, hogy a 148. § (4) bekezdés analógiájára az eredménytelen árverés(ek) költségeit ilyenkor is levonásba kell helyezni, vagyis a kizárt tag csak a törzsbetéte árverési költségekkel csökkentett összegére tarthat igényt. Mivel a 144. § (2) bekezdés a) pont szerinti szerzésre a társaságnak az utolsó árverést követő harminc napon belül van lehetősége, ezért ezt követően van késedelemben az üzletrész ellenértékének a kifizetésével.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kötelezte az alperest 960 000 000 forint tőke (az 1 000 000 forintból levonva 33 810 forint árverési költséget és 6190 forint már felvett ellenértéket) és ezen összeg után az árverést követő harmincegyedik naptól számított késedelmi kamat megfizetésére, míg ezt meghaladóan (vagyis 40 000 forint tőke, valamint - a fellebbezési eljárásban 1999. január 8-ára módosított - kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében) a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20.588/2000/3. sz.).