adozona.hu
EH 2001.552
EH 2001.552
Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjére vonatkozó rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha az alapító külföldinek minősül [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 1. § (1) bek., 3. § (1) bek., 4. § (4) bek., 9. § (2) bek., 171. § (1) bek., 172. § (3) bek., Ptk. 685. § c) pont, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 46. § (1) bek., 47. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes egyszemélyes társaságként jött létre az 1999. június 14. napján kelt alapító okirat alapján a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) rendelkezései szerint a cégbíróság 1999. június 30-án kelt bejegyző végzésével. Az alapító a C. Inc. kanadai székhelyű gazdasági társaság. A létesítő okirat aláírásánál az alapítót G. B. képviselte, aki az alapító cégjegyzéke szerint első igazgató. Az alperes első ügyvezetője is G. B. Az alperes cégbejegyzéséről szóló végzés 1999...
EH 2001.552 Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjére vonatkozó rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha az alapító külföldinek minősül [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 1. § (1) bek., 3. § (1) bek., 4. § (4) bek., 9. § (2) bek., 171. § (1) bek., 172. § (3) bek., Ptk. 685. § c) pont, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 46. § (1) bek., 47. § (1) bek.].
Az alperes egyszemélyes társaságként jött létre az 1999. június 14. napján kelt alapító okirat alapján a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) rendelkezései szerint a cégbíróság 1999. június 30-án kelt bejegyző végzésével. Az alapító a C. Inc. kanadai székhelyű gazdasági társaság. A létesítő okirat aláírásánál az alapítót G. B. képviselte, aki az alapító cégjegyzéke szerint első igazgató. Az alperes első ügyvezetője is G. B. Az alperes cégbejegyzéséről szóló végzés 1999. július 29. napján jelent meg a Cégközlönyben.A felperes Főügyészség 1999. augusztus 24. napján a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 46. §ának (1) bekezdésére alapítottan keresetet nyújtott be az alperes székhelye szerint illetékes bíróságnál. Kérte a bejegyző végzés jogszabálysértésének megállapítása mellett annak hatályban való fenntartását, és az alperes kötelezését - megfelelő határidő biztosításával - a jogszabálysértő állapot megszüntetésére. A bejegyző végzés jogszabálysértését a Gt. 172. §-ának (3) bekezdésében jelölte meg. E jogszabályi rendelkezés értelmében ugyanaz a személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes társaság - és ha az alapító gazdálkodó szervezet - e gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője. Az alapító okirat 16. pontja jogszabálysértő, mert abban az alapító vezető tisztségviselője, G. B. került az alperes ügyvezetőjeként kijelölésre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Gt. 172. §-ának (3) bekezdése nem vonatkozik a külföldiekre, és a Ptk. 685. §-ának c) pontja szerint sem minősül gazdálkodó szervezetnek a külföldi gazdasági társaság, mert a Ptk. gazdálkodó szervezet fogalmi körébe csak belföldiek tartoznak.
Az elsőfokú bíróság a 2000. január 6. napján kelt ítéletével a cégbíróság bejegyző végzése jogszabálysértésének megállapítása mellett a végzést hatályában fenntartotta. Kötelezte az alperest, hogy 60 napon belül az alapító okiratának 16. pontját módosítsa, G. B. ügyvezető helyett más ügyvezetőt jelöljön meg. Kötelezte az alperest, hogy az állam javára fizessen meg 15 000 Ft eljárási illetéket. Határozatát azzal indokolta, hogy a Gt. 3. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes alapítására a külföldi gazdasági társaság alapítónak lehetősége volt. A külföldi alapítóra a Gt. 172. §-ának (3) bekezdése is alkalmazandó rendelkezés, mert az alperes vonatkozásában nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő szabályokat nem állapított meg. Ha a külföldi gazdasági társaságra nem volna alkalmazható a Gt. 172. §-ának (3) bekezdése, akkor a hazai alapítók tekintetében szigorúbb szabályok érvényesülnének mint a külföldiek esetében. Az alperes cégbejegyzéséről rendelkező végzés a Gt. 172. §-ának (3) bekezdésébe ütközik, ezért megalapozott a felperes keresete.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Megismételte azt a jogi álláspontját, hogy az alperes külföldi alapítójára nem alkalmazható a Gt. 172. §-ának (3) bekezdésében meghatározott korlátozás. G. B. az alapító kanadai gazdasági társaságnál "direktor", ami nem azonos a magyar ügyvezetői tisztséggel. Az alperes alapítója nem tekinthető a Gt. szerinti gazdasági társaságnak. A Gt. 288. §-ának (1) bekezdése terjeszti ki a konszernjogi szabályokat kifejezetten a külföldi jogalanyokra, ebből az is következik, hogy a Gt. más rendelkezései a külföldi jogalanyokra nem vonatkoznak. Nem jogszabálysértő az alperes cégbejegyzéséről rendelkező cégbírósági határozat.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Lényegében megismételte az általa korábban már előadottakat. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Gf. VII. 33.596l1999/5. számú eseti döntésére, amely szerint a Gt. szabályai nem tesznek különbséget abban, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapító gazdasági társaság belföldi vagy külföldi.
A fellebbezés megalapozatlan.
A Gt. 1. §-ának (1) bekezdése eszerint ez a törvény szabályozza a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és működését, a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit. A szabályozás tehát nem tesz különbséget abban, hogy az alapító (tag) belföldi vagy külföldi. A Gt. 3. §-ának (1) bekezdése a belföldiekre és a külföldiekre azonosan határozza meg azt a személyi kört, amely személyi kör Magyarországon székhellyel rendelkező gazdasági társaságot alapíthat, illetve már működő gazdasági társaságban tagsági viszonyt létesíthet. Az alapítók (tagok) között szerepel a gazdasági társaság is. A Gt. általános rendelkezései között az egyszemélyes gazdasági társaságra vonatkozóan csupán egyetlen korlátozás van, a 4. § (4) bekezdése, amely szerint egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese. A külföldiekre vonatkozóan a Gt. 5. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Ennek értelmében nemzetközi szerződés a külföldiek gazdasági társaságban való részvételére e törvénytől eltérő szabályokat állapíthat meg. A külföldiek részvételével működő gazdasági társaságokra irányadó különleges biztosítékokat, illetve kedvezményeket külön törvény állapíthat meg. A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári törvénykönyv (Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságról a Gt. 171-174. §-ai rendelkeznek. A Gt. 172. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes társaság és - ha a 171. § (1) bekezdésében meghatározott tag gazdálkodó szervezet - e gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja. A gazdálkodó szervezetekről a Gt. nem rendelkezik, ezért a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a Ptk. 685. §-ának c) pontjában meghatározottak irányadóak. A Ptk. 685. §-ának c) pontjában a gazdasági társaság is szerepel a gazdálkodó szervezetek között.
Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, illetve olyan nemzetközi szerződés, amely a fenti rendelkezések alkalmazásának lehetősége és kötelezettsége alól kivonná a külföldi alapítót, illetve tagot. Mindebből következően a Gt. 172. §-ának (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést alkalmazni kell az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítója esetében függetlenül attól, hogy az alapító külföldinek minősül.
Az alperes alapítója külföldinek minősülő gazdasági társaság, amelynek törvényes képviseletére jogosult első igazgatója azonos az alperes első ügyvezetőjével, G. B.-al. Ezért jogszabálysértő a cégbíróság végzése, amellyel az alperes cégbejegyzését elrendelte.
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 47. §-ának (1) bekezdése szerint ha a bíróság a bejegyző végzés jogszabálysértésének megállapítása mellett a végzést hatályában fenntartja, akkor szükség esetén kötelezi a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére, amelynek végrehajtását a cégbíróság az ítélet kézhezvételét követően hivatalból lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás keretében vizsgálja. Érdemben helytálló az elsőfokú bíróság fellebbezéssel kifogásolt végzése, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság nem rendelkezett az ítélet egy kiadmányának az alperes cégjegyzékét vezető cégbírósághoz való megküldéséről, amely az alperesnél fennálló jogszabálysértő állapot megszüntetése végrehajtásának törvényességi felügyeleti eljárás keretében való vizsgálata érdekében szükséges, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság pótolta. (Legf. Bír. Gf. VII. 30.860/2000. sz.)