adozona.hu
EH 2000.368
EH 2000.368
A társadalombiztosítási eljárásban nem alkalmazható az a rendelkezés, amely jóhiszemű jogszerzés és gyakorlás esetén a határozat visszavonását (megváltoztatását) tilalmazza, amennyiben a társadalombiztosítási anyagi jogi szabály értelmében a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelezésnek van helye [1957. évi IV. tv. 61. § (3) bek. és (5) bek., 1975. évi II. tv. 106. § (1) bek. és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére 1984 decemberében rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg. Az alperes 1993. december 30. napjától a megelőző időben elért harminchat havi átlagkeresete után újból megállapította a felperes rokkantsági nyugdíját. Ezt a határozatát az alperes 1995. január 6. napján hatályon kívül helyezte a korábbi, rokkantsági nyugdíjat megállapító határozatának fenntartása mellett és a felperest a jogalap nélkül felvett különbözet visszafizetésére kötelezte az összegszerűség meghatározása né...
EH 2000.368 A társadalombiztosítási eljárásban nem alkalmazható az a rendelkezés, amely jóhiszemű jogszerzés és gyakorlás esetén a határozat visszavonását (megváltoztatását) tilalmazza, amennyiben a társadalombiztosítási anyagi jogi szabály értelmében a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére kötelezésnek van helye [1957. évi IV. tv. 61. § (3) bek. és (5) bek., 1975. évi II. tv. 106. § (1) bek. és (2) bek.].
A felperes részére 1984 decemberében rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg. Az alperes 1993. december 30. napjától a megelőző időben elért harminchat havi átlagkeresete után újból megállapította a felperes rokkantsági nyugdíját. Ezt a határozatát az alperes 1995. január 6. napján hatályon kívül helyezte a korábbi, rokkantsági nyugdíjat megállapító határozatának fenntartása mellett és a felperest a jogalap nélkül felvett különbözet visszafizetésére kötelezte az összegszerűség meghatározása nélkül, mert a felperes figyelembe venni kért foglalkoztatása után a nyugdíjjárulékot utólag, a cserére vonatkozó kérelem előterjesztését követően vonták le.A felperesnek a határozat ellen benyújtott fellebbezését az alperes igazgatója elutasította.
A felperes a másodfokú határozat felülvizsgálatát kérte a bíróságtól arra hivatkozással, hogy az 1975. évi II. tv. (továbbiakban: T.) 46. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a munkáltató határidőn túli befizetése miatt kizárná a rokkantsági nyugdíj újbóli megállapítását. Hivatkozott arra is, hogy egyik munkaviszonya után éppen az alperes érvényesített a volt munkáltatójával szemben járulékigényt, ez is a jogszabályi feltétel teljesítésére utal. Az alperes a határozat egy év utáni módosításával a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértette meg, ami ellentétes a társadalombiztosítási ügyekben is alkalmazandó 1957. évi IV. tv. (Áe.) 61. §-nak (5) bekezdésében foglaltakkal.
A kerületi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. a bíróság álláspontja szerint társadalombiztosítási ügyekben az Áe. hivatkozott rendelkezése nem alkalmazható, mert a T. 106. §-a kifejezetten előírja a határozat módosítását, ha az ellátás helytelen megállapítása miatt került sor túlfizetésre. A nyugdíjjárulék befizetése határidőhöz kötött, annak egy összegű, utólagos befizetése a felperes igényét nem alapozza meg. A felperesnek a jogszabály hatálybalépését követően nyilatkoznia kellett volna a nyugdíjjárulék fizetésének vállalásáról, azt nem tehette függővé attól, hogy az egészségi állapotára tekintettel le tudja-e dolgozni a 36 hónapot.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezéssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a felperes a körülményekből ítélve nem volt jóhiszemű, mert a harminchat hónap ledolgozásától tette függővé a járulék befizetését.
Az ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Áe. 61. §-ának megsértése és a T. 46. §-a (3) bekezdésében foglaltak téves értelmezése miatt. Lényegében megismételte a perben előadott álláspontját, külön is rámutatva arra, hogy maga az alperes kötelezte jogerős határozatával az egyik volt munkáltatóját a le nem vont járulék késedelmi pótlékkel és rendbírsággal növelt megfizetésére. Az érintett munkáltatóknál ő végezte a járulék-befizetési teendőket, de a jogszabályok esetleges hiányosságaiért, ellentmondásaiért az államigazgatási eljárásban részt vevő ügyfelet nem lehet rosszhiszeműnek minősíteni.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult annak megjegyzésével, hogy nem kötelezte visszafizetésre a felperest.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A perben azt kellett elbírálni, hogy a felperes jogszerűen igényelhette-e a rokkantsági nyugdíjának újbóli megállapítását, illetőleg ha erre nem volt jogosult, az alperes visszavonhatta-e korábbi határozatát.
A T.-nek a perben alkalmazandó 108/B. §-ának (8) bekezdése szerint a saját nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas biztosított a nyugdíj újbóli megállapítása (46. §) céljából vállalhatja a hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulék fizetését. Egyértelmű, hogy a vállalás nem utólagos megfizetést, a járuléknak megfelelő összeg befizetése ellenében történő biztosításiidő-vásárlást jelent, hanem előzetes döntést: a nyugdíjas a jövőre nézve önként nyugdíjjárulékot fizet abban bízva, hogy a feltételeket teljesíti, és ezáltal jogot szerez a nyugdíjának újbóli megállapítására. Az előzetes vállalás szempontjából nincs jelentősége, hogy a nem vagy késedelmesen fizetett járulék behajtható.
A felperes ennek megfelelően nem volt jogosult a rokkantsági nyugdíjának újbóli megállapítására, mert a nyugdíjjárulékot utólag fizette meg, a nyilatkozata ellenére a járulékfizetést 1992. március hó 1. napjától ténylegesen nem vállalta. Ebből következően az alperes később visszavont határozata jogellenes volt.
Az Áe.-nek a keresettel támadott határozat meghozatalakor hatályban volt 3. §-ának (6) bekezdése szerint a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi, az igazgatási és a társadalombiztosítási ügyekben, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról, az árak megállapításáról szóló törvényekben megállapított ügyekben, továbbá az adó- és jövedéki ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
Az Áe. szerint a határozat módosítására vagy visszavonására a közigazgatási terv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. a határozatot nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha ez jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene [61. § (3) és (5) bekezdés].
Az előbbi rendelkezések egybevetéséből arra kell következtetni, hogy a társadalombiztosítási ügyekben akkor lehet a már kiadott határozatot módosítani vagy visszavonni, tekintet nélkül az Áe. hivatkozott megszorító rendelkezéseire, ha különös jogszabály - a T. és a végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet - így rendelkezik, vagy a jogszabályokból ez kifejezetten következik.
A T. szerint a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási szolgáltatást vissza kell fizetni, ha arra a felvételtől számított harminc, nyugellátás, baleseti nyugellátás esetén kilencven napon belül írásban kötelezték a szolgáltatás felvevőjét. Az említett határidők letelte után a jogalap nélkül felvett szolgáltatást csak attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható [T. 106. § (1) és (2) bekezdés]. A jogalap hiányának megállapítása kifejezett rendelkezés hiányában is feltételezi a korábbi társadalombiztosítási határozat megváltoztatását vagy visszavonását, ezért a megtérítésre vonatkozó rendelkezéseket az Áe. 61. §-ának alkalmazását kizáró különös szabályoknak kell tekinteni.
Ez azt jelenti, hogy a határozatot a T. említett 106. § által megállapított feltételekkel lehet módosítani vagy visszavonni, a perbeli esetben a felperes vétkessége esetén. A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes álláspontja téves.
A felperes 1993. december 16. napján igényelte a rokkantsági nyugdíjának újbóli megállapítását. Amennyiben el lehetne fogadni, hogy a jogszabályokat tévesen értelmezte és a járulékfizetés vállalásának tekintette annak utólagos befizetését, az akkori munkáltatóinak társadalombiztosítási ügyeivel foglalkozva tudta, sem ő, sem a munkáltatói az igénybejelentésig járulékot nem fizettek. A felperes tudta, hogy a nyugdíj újbóli megállapításának 1992. március 1. napjától a nyugdíjjárulék megfizetése is feltétele, ezért a felróhatóság hiányára nem hivatkozhat. Az a körülmény, hogy az alperes ellenőrzési szerve kellő körültekintés nélkül járt el, a társadalombiztosítási szerven belüli megfelelő együttműködés és a jogszabályismeret hiányára utal. Ez azonban a felperes mentségére nem szolgálhat, mert az alperes kifogásolt eljárása az igénybejelentés után történt.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. XI/b. 28.743/1999. sz.)