adozona.hu
EH 2000.275
EH 2000.275
Az adótúlfizetés visszatérítésének elévülésére nem a Ptk., hanem az adóigazgatási eljárás szabályai alkalmazandók [1990. évi XCI. tv. 4. §, 32. § és 95. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. november 28-án kérelemmel fordult az APEH Megyei Igazgatóságához az adófolyószámla kivonatán mutatkozó túlfizetés kiutalása iránt. Az adóhatóság a felperes kérelmét az 1996. január 9. napján kelt határozatával elutasította. Határozata indokolása szerint a felperes adófolyó-számláján nyilvántartott 42 000 Ft túlfizetés 1988. évben keletkezett, a túlfizetés visszatérítéséhez való jog 1993. december 31-ével elévült az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban...
EH 2000.275 Az adótúlfizetés visszatérítésének elévülésére nem a Ptk., hanem az adóigazgatási eljárás szabályai alkalmazandók [1990. évi XCI. tv. 4. §, 32. § és 95. §]
A felperes 1995. november 28-án kérelemmel fordult az APEH Megyei Igazgatóságához az adófolyószámla kivonatán mutatkozó túlfizetés kiutalása iránt. Az adóhatóság a felperes kérelmét az 1996. január 9. napján kelt határozatával elutasította. Határozata indokolása szerint a felperes adófolyó-számláján nyilvántartott 42 000 Ft túlfizetés 1988. évben keletkezett, a túlfizetés visszatérítéséhez való jog 1993. december 31-ével elévült az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 95. § (1) bekezdése alapján.A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1996. május 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét ítéletével elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy az Art. 3. § (3) bekezdése és 95. § (1) bekezdése szerint a felperesnek 1988. évben keletkezett túlfizetései tekintetében az adó-visszaigénylési joga 1993. december 31-ével elévült. A felperes esetében a Polgári Törvénykönyv elévülési szabályait alkalmazni nem lehet, mert az adóhatóság és a felperes között adóigazgatási jogviszony keletkezett, melynek szabályait az Art. rendezi. Kifejtette továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az alperes megtévesztő magatartására való hivatkozást, mely a folyószámla kivonatok elküldésének elmulasztásából állt, nem vizsgálta, a bíróság hatásköre csak a közigazgatási határozatok törvényességének vizsgálatára terjed ki. Ha a felperes az Art. 32. § (6) bekezdése szerint az adószámla-egyenleg közlést nem kapta kézhez az ott írt rendszerességgel és ezzel kárt szenvedett, akkor ezen igényét polgári eljárás keretében érvényesítheti.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyes indokai alapján.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetének történő helyt adás iránt. Előadta, hogy a másodfokú bíróság és az alperes is jogszabálysértően alkalmazta a túlfizetés kiutalása iránti kérelem elbírálására az Art. 95. § (1) és (4) bekezdését, mert kiutalása iránti igényét követelésként érvényesítette, melyre a Ptk. elévülésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Igényét korábban menthető okokból nem tudta érvényesíteni, így a Ptk. 326. § (2) bekezdése és a 327. § (1) bekezdése alapján követelése nem évült el, az elévülés megszakadt, 1995. novemberétől az igénye benyújtásától kezdődött újra az elévülés. Sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság az Art. 3. § (3) bekezdés b) pontja felhívása mellett alkalmazta az Art. 95. § (4) bekezdését. Álláspontja szerint az adótúlfizetésre és az adó visszatérítésre vonatkozó szabályok nem azonosak. Előadta, hogy a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az Art. 32. § (6) bekezdése szerint mulasztott, de követelését egyéb polgári útra utasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta e1. A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az igényérvényesítés és a határozathozatal idején egyaránt hatályos Art. 3. § (3) bekezdés b) pontja szerint, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adó-visszaigénylés és az adó-visszatérítés tekintetében a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az Art. 32. § (5) bekezdése értelmében ha az adózónak adótartozása nincs, az adóhatóság értesítésétől számított 30 napon belül rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről. Rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. A helyi adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása.
Az Art. 32. § (6) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről, s a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról évente augusztus 31-éig fizetési értesítést ad ki.
Az Art. 95. § (1) bekezdése értelmében a költségvetési támogatás igényléséhez való jog - ha a törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt.
Az Art. 95. § (4) bekezdése értelmében az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el.
Az Art. 4. § (1) bekezdése értelmében az adó-visszatérítés, adó-túlfizetés kiutalása, elbírálása során az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni, az Art. által nem rendezett kérdések tekintetében az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók. A fentebb idézett jogszabályi rendelkezések egyértelműen rendezik az adó-visszatérítésre vonatkozó szabályokat, a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazása kizárt. Az Art. Szabályai helyes értelmezésével az adózó az adó-túlfizetés összegét ha nincs adótartozása visszakérheti, az évente küldött adószámla-egyenleg kézhezvételétől számított 30 napon belül is rendelkezhet még a túlfizetés összegéről. Az adó-túlfizetés, adó-visszatérítés legkésőbbi időpontját az Art. elévülésre vonatkozó szabályai szabják meg. Így mivel az adó-visszatérítésre a költségvetési támogatás szabályait kell alkalmazni, az adó-túlfizetés visszatérítéséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. A felperes esetében az elévülés kezdő időpontja az az időpont, amikor a felperes az adott adóévre vonatkozó adózói kötelezettségét az adott adónemre előírt adófizetési kötelezettség teljesítésének időpontjáig teljesíti és az adott évre, bevallásával, az adott fizetési kötelezettségét rögzíti.
Amennyiben a felperes 1988. évben a 211. egyéb kötelezettségek adó-kódszámon rögzített befizetésének éves adónem tekintetében tett eleget, akkor éves adóbevallását 1989. év februárjában kellett teljesítenie. Az elévülés így 1989. év végétől kezdődően 1994. december 31-vel befejeződött.
Mindezek alapján a felperes adó-visszatérítési joga 1995. novembere előtt elévült, így az alperes és az eljárt bíróságok is jogszerű határozatot hoztak. Az elévülés kezdete és befejezésének időpontja független attól, hogy a felperes kapott-e és mikor adó-folyószámla egyenleg értesítőt, az elévülés nem nyugszik, és a felperes esetében a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályai sem alkalmazhatók a fentebb már kifejtett indokok alapján. A felperes a túlfizetés kiutalása iránt 1995. november 28-án előterjesztett kérelmében maga hivatkozott az egyenleg-értesítőre és a kérelméhez mellékelt is két darab adó-folyószámla kivonatot, így tehát ezen időpont előtt a felperes már adó-folyószámla kivonatokkal rendelkezett. Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az adózás rendszerében az adóalanyok önadózással tesznek eleget adófizetési kötelezettségüknek, így saját nyilvántartásaik könyvviteli szabályaik betartása mellett tudomással bírnak arról, hogy a teljesített adófizetésüket milyen mértékben és milyen adószámlára teljesítették, van-e túlfizetésük. Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemben foglalt azon kitétel sem, hogy az alperes mulasztását a bíróság megállapította volna, mivel a jogerős ítélet, de az elsőfokú ítélet sem tartalmaz ilyen megállapítást.
Fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényes döntést tartalmazó jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 28. 168/1997.)