adozona.hu
EH 2000.274
EH 2000.274
Vegyes szerződés esetében a szerződés minősítésénél az az elem irányadó, amely a jogviszonyra leginkább jellemző [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a V. Turfing és Kereskedelmi Kft. adózónál átfogó ellenőrzést végzett, melynek eredményeként az adózó terhére 1991. évre vonatkozóan vállalkozási nyereségadó adónemben 266 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 1992. évre vonatkozóan társasági adó adónemben 20 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az adózót a fenti adó, valamint 143 000 forint adóbírság és 359 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére. Indokolásában arra hiv...
EH 2000.274 Vegyes szerződés esetében a szerződés minősítésénél az az elem irányadó, amely a jogviszonyra leginkább jellemző [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a V. Turfing és Kereskedelmi Kft. adózónál átfogó ellenőrzést végzett, melynek eredményeként az adózó terhére 1991. évre vonatkozóan vállalkozási nyereségadó adónemben 266 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 1992. évre vonatkozóan társasági adó adónemben 20 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az adózót a fenti adó, valamint 143 000 forint adóbírság és 359 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az adózó által kötött személygépkocsira vonatkozó lízingszerződés valódi tartalma szerint adásvétel, ezért az adózó adózás előtti eredményét jogszerűtlen költségelszámolás miatt megnövelte. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperesek mint az említett adózók jogutódjai keresetükben a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérték arra hivatkozva, hogy az adóhatóságnak nincs joga a polgárjogi szerződést semmisnek nyilvánítani, az adásvétellel vegyes bérletnek minősíthető lízingszerződés megkötését nem akadályozza a felek azon szándéka, hogy a lízingbe vevő adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerüljön.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában hivatkozott arra, hogy az adóhatóság jogszerűen járt e1, amikor - az adójogi vonzat meghatározása során - az adózó által kötött szerződést a valódi tartalma szerint minősítette, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság is azt állapította meg, hogy a felperesek jogelődje által kötött szerződés adásvételi szerződésnek minősíthető.
A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Utalt arra, hogy a vegyes szerződések minősítésénél azt a szerződést kell irányadónak tekinteni, amelynek elemei a jogviszonyra leginkább jellemzőek. A perbeli esetben azok a körülmények, hogy a lízingszerződésben öt hónapi futamidőt kötöttek ki, a lízingdíjat egy összegben fizette meg a felperesi jogelőd az adásvételi szerződés tartalmi feltételei jöttek létre. Ez azt eredményezi, hogy a felperesek jogelődje részéről kifizetett összeg a gépkocsi beszerzési áraként és nem költségként minősülő bérleti díjként volt számítható.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperesek nyújtottak be kérelmet, annak megváltoztatása és a kereseti kérelmüknek helyt adása iránt. Továbbra is arra hivatkozta, hogy a jogelődjük által kötőn lízingszerződés elsősorban nem adásvételi tartalommal, hanem bérleti szerződés tartalmával bír. A lízingdíjat pedig bérleti díjként lehetett elszámolni.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartamuk szerint kell minősíteni. A Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akarata és az eset összes körülményére tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A (4) bekezdés alapján a színlelt szerződés semmis, ha pedig más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
A lízingszerződés olyan atipikus szerződés, amelyben a bérlet és az adásvétel elemei egyaránt előfordulnak. A vegyes szerződésnél a bíróság azt a szerződést tekinti irányadónak, amelynek elemei a jogviszonyra leginkább jellemzőek. Adott esetben az egész szerződés tartama dönti el, hogy a jogviszonyra melyik szerződést kell alkalmazni. A perbeli szerződés alapján a felek viszonylag rövid futamidőt kötöttek ki, a lízingvevő a személygépkocsi vételárának 99%-át a szerződés megkötése után nyomban kifizette. Ez a körülmény az öt hónapos futamidőt névlegessé tette, valójában azt támasztja alá, hogy a perbeli esetben adásvétel jött létre. A szerződés további pontjai: használat, javítás, kárveszély viselése pedig nem eredményezi azt, hogy a perbeli szerződésben ezek az elemek lennének dominánsak.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja az eljárt bíróság jogi álláspontját, mely szerint a perbeli szerződés tartalma szerint adásvételi szerződésnek minősül (Ptk. 365. §). Ez pedig azt eredményezi, hogy a felperesek jogelődje részéről kifizetett összeg beszerzési árként és nem költségként minősülő bérleti díjként volt elszámolható.
A felperesek nem tudták igazolni felülvizsgálati kérelmükben a jogszabálysértés tényét, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította, és a Pp. 275/A. §-a alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 27. 103/1997.)