adozona.hu
BH+ 2004.2.84
BH+ 2004.2.84
A felszámolót meghatározott intézkedés megtételére kötelező rendelkezés ellen az adós volt ügyvezetője nem élhet fellebbezéssel, ha a végzés reá vonatkozó kötelezést nem tartalmaz [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 3. § c) pont, 6. § (2) bek., Pp. 233. § (1) bek., 237. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. október 24-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásban, a felszámolás kezdő időpontja 1997. január 6. volt. Az adós fizetésképtelenségét megállapító végzés közzétételére a Cégközlöny 1997. február 6-i számában került sor.
Az elsőfokú bíróság felszámolóként az A. Kft.-t jelölte ki, azonban a felszámoló a bíróság felhívásai és a vele szemben kiszabott pénzbírság ellenére sem nyújtotta be a közbenső mérleget, ezért az elsőfokú bíróság a 2000. ...
BH+ 2004.2.84 A felszámolót meghatározott intézkedés megtételére kötelező rendelkezés ellen az adós volt ügyvezetője nem élhet fellebbezéssel, ha a végzés reá vonatkozó kötelezést nem tartalmaz [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 3. § c) pont, 6. § (2) bek., Pp. 233. § (1) bek., 237. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. október 24-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásban, a felszámolás kezdő időpontja 1997. január 6. volt. Az adós fizetésképtelenségét megállapító végzés közzétételére a Cégközlöny 1997. február 6-i számában került sor.Az elsőfokú bíróság felszámolóként az A. Kft.-t jelölte ki, azonban a felszámoló a bíróság felhívásai és a vele szemben kiszabott pénzbírság ellenére sem nyújtotta be a közbenső mérleget, ezért az elsőfokú bíróság a 2000. június 19-én kelt határozatával a felszámolói kijelölést visszavonta és új felszámolóként az A. Rt.-t kijelölte.
A hitelező 2001. október 8-án kifogást terjesztett elő az elsőfokú bíróságnál a felszámoló mulasztásai miatt. Kérte a felszámolót arra kötelezni, hogy csődbűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt tegyen feljelentést az adós volt ügyvezetője, S.J. ellen. Kérte továbbá az A. Kft. korábbi felszámolót a mulasztásából eredő kártérítés megfizetésére kötelezni. S. J. volt ügyvezetőt és házastársát a hitelező részére kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a 36. sorszámú végzésével a hitelező kifogásának részben helytadott és arra kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül adós volt ügyvezetője ellen csődbűntett elkövetésének alapos gyanúja miatti büntetőfeljelentést tegye meg. A kifogásnak a korábbi felszámoló kártérítés megfizetésére való kötelezését indítványozó része tekintetében hatáskörének hiányát állapította meg, és a kérelmet áttenni rendelte az ügyre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező kerületi bírósághoz. A kifogásnak azt a részét, amely a volt ügyvezető és házastársa kártérítési kötelezettségének megállapítására irányult, elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen S. J., az adós volt ügyvezetője fellebbezett. Kérte a végzés kifogásnak helyt adó része megváltoztatását, és a felszámoló büntetőfeljelentés megtételére való kötelezésének mellőzését. Hivatkozott arra, hogy nem tett olyat, ami a bűncselekmény elkövetésének gyanúját alátámasztaná. Külön kiemelte, hogy a felszámolási eljárás során a felszámolóval együttműködött.
A fellebbezésre tett észrevételében a felszámoló és a kifogást előterjesztő hitelező is a végzés helybenhagyását kérte. A felszámoló bejelentette, hogy az adós volt ügyvezetőjével szemben a büntetőfeljelentést megtette.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést az alábbi indokok miatt hivatalból elutasította:
A jelen eljárásra alkalmazandó - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel - módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 6. § (2) bekezdése értelmében azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Pp. 233. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú bíróság határozata ellen, - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen.
A jelen felszámolási eljárásban a fellebbezést benyújtó S. J. nem minősül félnek, mert a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a módosított Cstv. 3. § c) pontja szerint nem hitelezője és a végzés reá vonatkozó rendelkezést sem tartalmaz. A végzés a felszámolót kötelezi a büntetőfeljelentés megtételére. A büntetőfeljelentés megtörténte önmagában még nem jelent változást az adós volt ügyvezetőjének jogi helyzetében. Rá vonatkozóan a végzés sem kötelezést, sem jogi relevanciájú megállapítást nem tartalmaz.
Az adós volt ügyvezetőjének a büntetőfeljelentésben foglalt előadásra vonatkozó nyilatkozatát, annak esetleges vitatását a büntetőeljárásban kell megtennie, az erre vonatkozó bizonyítékait is ott kell előterjesztenie.
Mindebből az következik, hogy az adós volt ügyvezetőjét fellebbezési jogosultság nem illeti meg. A Pp. 237. §-a értelmében pedig, ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, az elsőfokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az adós volt ügyvezetőjének fellebbezését a Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 240. §-a folytán, a Pp. 237. §-a alapján, hivatalból utasította el. (Legf.Bír. Fpk.VI.30.868/2002. sz.)