adozona.hu
AVI 1999.4.48
AVI 1999.4.48
A szerződéses partnerek kiválasztása az adóalanyoktól fokozott gondosságot igényel (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. októberében különféle szállítóknál készpénzfizetéssel számla ellenében faanyagot vásárolt, mely ügyleteivel kapcsolatban az áfát visszaigényelte.
Az alperes az első fokú döntést helybenhagyó határozatával 1 374 112 Ft összeget jogosulatlanul visszaigényelt áfának tekintett, s ennek, valamint járulékainak megfizetésére kötelezte a felperest. Álláspontja szerint a formailag megfelelő számlák tartalmi hiányosságai miatt volt jogosulatlan a visszaigénylés.
A felperes keresetébe...
AVI 1999.4.48 A szerződéses partnerek kiválasztása az adóalanyoktól fokozott gondosságot igényel (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
A felperes 1994. októberében különféle szállítóknál készpénzfizetéssel számla ellenében faanyagot vásárolt, mely ügyleteivel kapcsolatban az áfát visszaigényelte.Az alperes az első fokú döntést helybenhagyó határozatával 1 374 112 Ft összeget jogosulatlanul visszaigényelt áfának tekintett, s ennek, valamint járulékainak megfizetésére kötelezte a felperest. Álláspontja szerint a formailag megfelelő számlák tartalmi hiányosságai miatt volt jogosulatlan a visszaigénylés.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát és ennek keretében a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezte. Arra alapította döntését, hogy a közigazgatási szerv figyelmen kívül hagyta a teljesítés tényét. A ténylegesen kifizetésre került áfa. visszaigényelhető, az ezzel ellentétes megállapítás jogszabályt sért.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes nem sértett jogszabályt határozatának meghozatalával, mert az áfa-visszaigénylés alapjául benyújtott számlák az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentumnak nem minősültek.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő kérelmet, melyben a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a városi bíróság ítélete hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a másodfokú bíróság és a közigazgatási hatóság tévesen értékelte az Áfa. törvény rendelkezéseit. Álláspontja szerint tevékenysége jellegéből is következik, hogy a számlakibocsátó adóalanyiságáról meggyőződni nem tud.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány [32. § (1) bekezdésének a) pontja esetében]. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-a (2) bekezdése kimondja, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
A felperes által a visszaigényléshez bemutatott számlák egy részénél a kibocsátó maga nyilatkozott, hogy a bizonylatolt ügylet a felperes és közte nem jött létre. Az egyéb számlákat illetően részben a számla sorszámából megállapítható volt, hogy azt nem az ügyletkötéskor állították ki, illetve a számla valóságtartalmát ellenőrizni az iratok elvesztése folytán nem lehetett.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított általános forgalmi adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számlának nem csak alakilag, hanem tartalmilag is meg kell felelnie a jogszabályi előírásoknak. A tartalmi megfelelőség igényének azok a számlák nem felelnek meg, melyeket a felperes visszaigényléshez bemutatott. Nem tévedett ezért sem az alperes, sem a jogerős ítéletet hozó bíróság akkor, amikor a jogosulatlan visszaigénylésből fakadó jogkövetkezményeket megállapította.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a gazdasági forgalomban a szerződő partnerek kiválasztása éppen az áfa-visszaigénylési jog gyakorlását lehetővé tevő szabályok szigorú volta miatt az adóalanyoktól fokozott gondosságot igényel. Az ismeretlen, számlaadásra nem jogosult adóalanynak nem minősülő eladó hibás számlája miatt a felperesnél jelentkező jogkövetkezmények terhének viselése a rendes üzleti kockázat körébe tartozik. A számla valódiságáért a kibocsátó felelős, amennyiben a számla valódisága megdől, úgy erre a felperes további jogokat nem alapíthat. Ilyen esetben a felperes kárát a számla kibocsátójával szemben közvetlenül polgári úton érvényesítheti, ha ennek egyéb feltételei fennállnak. Jelen perben a bíróság nem ezt a kérdést, hanem kizárólag az adóhatóság határozatának törvényességét vizsgálhatta.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27. 284/1997. sz.)