adozona.hu
AVI 1998.10.101
AVI 1998.10.101
Az áfa-visszaigénylésre nincs lehetőség, ha a jogügyletnek nem volt gazdasági eredménye [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. április és május hónapjaira vonatkozóan adóellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként összesen 3 250 000 Ft adókülönbözet után l 630 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte határozataival a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a BX-94/94. és a BX-114/94. számú számlákban szereplő d.-i B. kastély üzemeltetésével kapcsolatos gazdasági tevékenységet a felperes nem végzett, ezért a számlán ...
AVI 1998.10.101 Az áfa-visszaigénylésre nincs lehetőség, ha a jogügyletnek nem volt gazdasági eredménye [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. április és május hónapjaira vonatkozóan adóellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként összesen 3 250 000 Ft adókülönbözet után l 630 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte határozataival a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a BX-94/94. és a BX-114/94. számú számlákban szereplő d.-i B. kastély üzemeltetésével kapcsolatos gazdasági tevékenységet a felperes nem végzett, ezért a számlán feltüntetett adóalap utáni általános forgalmiadó-visszaigénylést az adóhatóság jogosulatlannak minősítette.A felperes fellebbezése folytán az alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította - az alperessel egyezően -, hogy a felperes által a B. kastély 5%-ának üzemeltetésére a B. Kereskedelmi Rt-vel kötött szerződés színlelt volt, a felek valódi akarata nem a kastély üzemeltetésére, hanem az adólevonási jog gyakorlására irányult, tényleges adófizetés nélkül. Ezért a felperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése, a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Tényként állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perbeli szerződésnek a felperes által sem vitatottan gazdasági eredménye nem volt. A gazdasági eredmény hiányán - annak előidéző okától függetlenül - az a feltételezés sem változtat, hogy a felperes az eredmény elérésében a szerződés megkötésekor még bízott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelően. Részletesen kifejtett álláspontja szerint az üzemeltetési díj befizetésének elmaradása nem ad alapot arra, hogy a szerződést a bíróság, illetve az adóhatóság színleltnek minősítse és megállapítsa, hogy a társaságnak nem az üzemeltetés volt a valós célja. A társaság tagjaival szemben indult büntetőeljárás miatt nem volt lehetőségük a gazdasági tevékenység beindítására. Adólevonási jogukat gyakorolhatták, mert annak törvényi feltételei a visszaigénylés benyújtásakor fennálltak, így az Art. 72. §-a alapján az adóbírság kiszabásának sem volt helye.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés], levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa-törvény és a számviteli törvény előírásai alapján tehát a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, az abból levont jogi következtetésük is mindenben helytálló volt. A peradatokból egyértelműen megállapítható volt az, hogy a felperes a szerződés ellenértékét, az üzemeltetési díjat a B. Rt. részére nem fizette meg, tényleges gazdasági tevékenységet a szerződés szerinti üzemeltetés körében nem folytatott, így a jogügyletnek gazdasági eredménye sem volt, a szerződés 1994 novemberében meg is szűnt. Az előzőekben - az a)-c) pontokban - írt tartalmi feltételek tehát nem valósultak meg, ezért a felperes adólevonási joga nem nyílt meg.
Tévesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a visszaigénylés jogosulatlansága a kérelem benyújtásakor még nem állt fenn, ezért adólevonási jogát gyakorolhatta. Az adó visszaigénylésére a felperes nem volt jogosult, mert az üzemeltetési díjat sem a kérelem benyújtásakor, sem azt követően nem fizette meg, következésképpen az adóbírság kiszabásának az Art. 72. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényi feltétele is fennállott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.359/1997. sz.)