adozona.hu
AVI 1994.7.107
AVI 1994.7.107
A csereszerződés esetében is alkalmazni kell a lakástulajdon vásárlására vonatkozó illeték-kedvezményt [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1991. december 1. napján csereszerződést kötöttek V. G.-vel és feleségével, amely szerződés szerint az m.-i ingatlant - amely felperesek tulajdonát képezte - elcserélték a sz.-i k. öröklakással oly módon, hogy a felperesek a csereingatlan állagtulajdonát e szerződésben fiuknak ajándékozták, míg ők csak a haszonélvezeti jogot szerezték meg. A felperesek ingatlanának értéke 3 900 000 Ft volt, így a csereingatlan 1 800 000 Ft-os értékét leszámítva 2 100 000 Ft értékkülönbözethez jut...
AVI 1994.7.107 A csereszerződés esetében is alkalmazni kell a lakástulajdon vásárlására vonatkozó illeték-kedvezményt [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.].
A felperesek 1991. december 1. napján csereszerződést kötöttek V. G.-vel és feleségével, amely szerződés szerint az m.-i ingatlant - amely felperesek tulajdonát képezte - elcserélték a sz.-i k. öröklakással oly módon, hogy a felperesek a csereingatlan állagtulajdonát e szerződésben fiuknak ajándékozták, míg ők csak a haszonélvezeti jogot szerezték meg. A felperesek ingatlanának értéke 3 900 000 Ft volt, így a csereingatlan 1 800 000 Ft-os értékét leszámítva 2 100 000 Ft értékkülönbözethez jutottak a csereszerződés kapcsán, amely összegből megvásárolták a f.-i ingatlant 1 950 000 Ft értékben. Az adásvételi szerződést 1991. november 29-én kötötték, a vételárat azonban csak a csereszerződés megkötése után, azaz 1991. december hó 1. napját követően fizették meg az eladónak. A városi polgármesteri hivatal adó- és megyei illetékhivatala fizetési meghagyást bocsátott ki a felperesekkel szemben és megállapította 46 000 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésének kötelezettségét.A kötelezettek fellebbezést nyújtottak be az illetékhivatal határozata ellen, amely fellebbezésre a megyei köztársasági megbízott hivatala határozatával részben megváltoztatta az elsőfokú illetékkiszabást megállapító határozatot és 6000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték törlését rendelte el. Egyebekben az illetékfizetési kötelezettséget jogerőre emelte. A felperesek keresetet nyújtottak be a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a városi bírósághoz és kérték a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését arra hivatkozással, hogy az 1991. december 1-jén kötött adásvételi szerződés csereszerződéssel vegyes szerződés volt, amely után az értékkülönbözetre lehetséges csak az illetékfizetési kötelezettség megállapítása, de mivel a csereszerződésből származó értékkülönbözetből lakástulajdont vásároltak, így az illeték kiszabásának alapját nem képezheti.
A városi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét arra alapozta, hogy a szerződő felek ingatlanaikat az ingatlanok forgalmi értékének eltérő mértéke miatt értékkülönbözet fejében cserélték el, így az értékkülönbözet alapján megállapított illetékfizetési kötelezettség megállapítása során az alperes helyesen járt el. Ugyanazt a szerződést az elsőfokú bíróság ítélete indokolása szerint nem lehet egy időben csereszerződésnek, illetőleg adásvételi szerződésnek is minősíteni, mivel ennek következtében a felperesek kétszer részesültek volna illetékkedvezményben. Ezt pedig a jogszabályok nem teszik lehetővé.
A felperesek fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A megyei bíróság az alperes jogerős határozatát megváltoztatta és a felperesek illetékfizetési kötelezettségét 1000 (egyezer) Ft ingatlan-nyilvántartási illeték megfizetésében állapította meg. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a Ptk. szabályainak értelmében a csereszerződés és az adásvételi szerződés között lényegi különbség nincs, az illetékkedvezményt jelen esetben úgy kell értelmezni, hogy a vevőt abban az esetben is megilleti, ha a másik ingatlan elidegenítésére csereszerződéssel kerül sor. A felperesek ingatlanuk csereszerződéssel történő elidegenítése után szerzett értékkülönbözetből vásárolták meg a perbeli lakóingatlant, ezért többletértéket nem szereztek, így az illetéktörvény 21. §-ának (5) bekezdése helyes értelmezésével illetékfizetésre nem kötelezhetők.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős másodfokú ítélet ellen. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a jogerős bírói ítélet nem veszi figyelembe a Polgári Törvénykönyv 365. és 378. §-aiban foglaltakat, amely szerint az adásvétel és a csere egymástól eltérő szerződéstípus.
A lakástulajdonhoz az illetéktörvény 21. §-ának (3) és (4) bekezdése egyéb kedvezményeket is biztosít. A felülvizsgálati kérelemben az alperes kifejtette, hogy általános az a követett jogalkalmazási alapelv, hogy a jogalkotó által a főszabályhoz képest kivételes szabályként megalkotott rendelkezéseket mindig szűken kell értelmezni. Ennek alapján az illetéktörvény 21. §-ának (5) bekezdése a lakástulajdon vásárlása esetén csak akkor teszi lehetővé a vevő által egy éven belül elidegenített lakástulajdon forgalmi értékének figyelembevételét, ha ez az elidegenítés adásvétellel történt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) III. fejezete a visszterhes vagyonátruházási illetékek körében a lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértékét állapítja meg, amely szerint a lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetéke a forgalmi érték 2 százaléka [21. § (1) bekezdés]. A fenti törvényhely (3) bekezdése szerint lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének a különbözete. Lakástulajdon vásárlása esetére a 21. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.
A Legfelsőbb Bíróság nem tartotta - adott esetben - alkalmazhatónak az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben kifejtett azt a jogalkalmazói alapelvet, amely szerint a főszabályhoz képest kivételként megállapított rendelkezéseket szűkítően kell értelmezni. A jogalkalmazás célja és feladata, hogy a jogszabályok tartalmának minél pontosabb megismerésével alkalmazza azokat. A kivételek értelmezése során a jogalkalmazásnak a jogalkotói célt - jelen esetben a lakástulajdon megszerzéséhez illetékkedvezmény biztosítását - kell figyelembe vennie. Az Itv. rendelkezései egyértelműen a lakástulajdon megszerzéséhez kötik az illetékkedvezmények biztosítását. A felperesek a csereszerződéssel és az azt követő vásárlással - mint ahogy arra helyesen a másodfokú ítélet rámutatott - többletértékeket nem szereztek, hanem a lakáskedvezményt biztosító jogalkotói célnak megfelelően lakásigényüknek megfelelő lakás megszerzését biztosították saját és gyermekük számára is.
A Ptk. 378. §-a a csere fogalmának meghatározásánál megállapítja, hogy csere esetén a szerződő felek dolog tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. Ebben az esetben az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. E rendelkezésből az következik - mint ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolása rámutat -, hogy csupán a csereszerződés teljesítési módjában van a két szerződésfajta között különbség. Ha a szerződő felek nemcsak a dolog tulajdonát cserélik ki egymással, hanem értékkülönbözet fejében a pénz átadásra is sor kerül, adásvétellel vegyes csereszerződésnek minősül a megállapodás.
Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése szerint az illetékkedvezményt a jogalkotó ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a vevő a másik lakás tulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja. A Ptk. fent idézett rendelkezései szerint az adásvétel történhet oly módon, hogy a vételár pénzben kerül kiegyenlítésre, de történhet oly módon is, hogy a lakás tulajdonjoga csereszerződés keretében kerül át az új tulajdonoshoz.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a jogerős másodfokú ítélet a jogszabályoknak megfelelt. A másodfokú bíróság a pontosan megállapított tényállásból helyes jogi következtetéseket vont le.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az érdemben helyes másodfokú bírósági ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 25 420/1993. sz.)