adozona.hu
BH 2001.6.305
BH 2001.6.305
Vámkedvezmény csak az előtakarékosság címén befizetett napidíjból vásárolt személygépkocsi után jár (1995. évi C. tv. 2. sz. mell. II/1. és IV/1. pont).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint az M. Rt. repülőgép-vezetője tervezett gépkocsivásárlása érdekében gépjármű-előtakarékossági igényt jelentett be a vámhivatalnál 1993. december 10-én. A felperes az 1998. október 14-én vásárolt és behozott személygépkocsi belföldi forgalom számára való vámmentes vámkezelésére tett indítványt. Az elsőfokú vámhivatal a felperest 6 410 990 Ft vámteher megfizetésére kötelezte azzal, hogy nem igazolta a folyamatos járandóságbefizetést, és a napidíj összege nem fedezi a vásárlás öss...
BH 2001.6.305 Vámkedvezmény csak az előtakarékosság címén befizetett napidíjból vásárolt személygépkocsi után jár (1995. évi C. tv. 2. sz. mell. II/1. és IV/1. pont).
A felperes mint az M. Rt. repülőgép-vezetője tervezett gépkocsivásárlása érdekében gépjármű-előtakarékossági igényt jelentett be a vámhivatalnál 1993. december 10-én. A felperes az 1998. október 14-én vásárolt és behozott személygépkocsi belföldi forgalom számára való vámmentes vámkezelésére tett indítványt. Az elsőfokú vámhivatal a felperest 6 410 990 Ft vámteher megfizetésére kötelezte azzal, hogy nem igazolta a folyamatos járandóságbefizetést, és a napidíj összege nem fedezi a vásárlás összegét. A felperes fellebbezése folytán az elsőfokú vámhivatal határozatával a korábbi határozatát visszavonta, majd ismételt határozatával ugyancsak 6 410 990 Ft-ban állapította meg a felperes fizetési kötelezettségét. Arra hivatkozott: nem látta bizonyítottnak, hogy a gépkocsi teljes ellenértéke az előtakarékossági időszak alatti napidíjak befizetéséből került kiegyenlítésre.Az alperes határozatával az elsőfokú vámhivatal visszavonó, és az ismételt eljárásban hozott határozatát megsemmisítette, és az eredetileg hozott határozatát hagyta helyben. Arra hivatkozott, hogy a felperes részére folyósított napidíj összege nem volt elegendő a gépkocsi megvásárlására.
A felperes keresete folytán az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. sz. mellékletének IV/1. pontja értelmében a melléklet
I-II. pontjában meghatározott személyek - köztük a fuvarozó vállalati alkalmazottak - jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik, és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszi csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított
a) legalább 366 külföldi szolgálati nap esetén a vámtarifa vámtételeinek 50%-os mérséklésével,
b) legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető.
A jogerős ítélet szerint a perben nem volt vitás, hogy a felperes 731 napot meghaladóan teljesített külföldi szolgálatot, és hogy a részére járó vámkedvezménynek az 50%-át használta fel. Az M. Bank Rt. által adott igazolás alapján megállapította, hogy a személygépkocsi vételára meghaladta a felperes részére napidíjként a kérdéses időszakban átutalt napidíj összegét.
Ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a jogszabály nem határozza meg a külföldi napidíjak előtakarékosság címén befizetendő részét, így e tekintetben nincs olyan kötelező előírás, amely a felperestől a vámmentesség biztosításához számon kérhető lenne. A jogszabályi rendelkezés pontatlansága, illetve hiányossága a felperes terhére nem értékelhető. A felperes a devizaszámláján rendelkezett a személygépkocsi vételárának kiegyenlítéséhez szükséges részben a napidíjból megtakarított - pénzösszeggel, ezért esetében e jogszabályi feltétel hiánya nem volt megállapítható. Erre figyelemmel az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezte a Vtv. 2. sz. mellékletét. Az előtakarékosság nem céltalan feltétel, a gépkocsivásárlással csak akkor mutatható ki kapcsolat, ha a vételt a megtakarítás terhére eszközlik. A megtakarítás mértékének szabályozására azért nem volt szükség, mert az ügyfél megtakarítási készségére volt bízva, hogy utóbb milyen értékben érvényesítheti a vámmentességet. A jogerős ítéletből az is következhet, hogy aki a napidíjából akár csak egyetlen USD-t takarít meg, az is jogosult lenne a vámmentesség igénybevételére bármilyen értékű gépkocsi esetében.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta. Utalt arra, hogy a jogerős ítélet alapján időközben meghozott közigazgatási határozat is megállapította, hogy a megtakarítás módjára vonatkozóan a vámjogszabály nem tartalmaz előírást. A Vtv. 32. §-ára hivatkozva állította, hogy a felperes az átutalt napidíjak összegét figyelembevéve rendelkezett a nettó vételárral.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felülvizsgálati eljárásban tehát azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet megsértette-e a Vtv. 2. sz. mellékletét vagy sem.
A Vtv. 2. sz. melléklete a fuvarozóvállalati és a postai alkalmazottak, valamint a határforgalom lebonyolításában és ellenőrzésében résztvevők vámjogi kedvezményét szabályozza. A II/1. pont szerint e rendelkezés alkalmazása szempontjából az M. hajózó személyzete is fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak tekintendő. A melléklet IV. pontja tartalmazza a közös szabályokat. Ezek szerint az
I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik, és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen utalt arra, hogy az egész előtakarékosságnak mint jogi intézménynek az a célja, hogy az arra jogosultakat megtakarításra ösztönözze azzal, hogy egyéb feltételek megléte esetén, ha a megtakarítást gépkocsi vásárlására fordítja, kedvezményként mérsékelt vagy vámmentes vámkezelés kérhető.
A Vtv. alapján ugyanis a főszabály szerint minden behozott vámáru után fennáll a vámfizetési kötelezettség, kivéve, ahol maga a jogszabály ad felmentést ez alól. Ilyen kedvezményt fogalmaz meg a Vtv. 2. sz. mellékletének IV/1. pontja. Az előtakarékossági jogintézmény egyben feltételezi azt is, hogy a gépkocsi vásárlása és a külföldi napidíj megtakarítása között összefüggés mutatkozzon, vagyis hogy a megtakarítás terhére történjen a vásárlás. Amennyiben nem a külföldi napidíj előtakarékosság címén befizetett összegéért történik, akár csak részlegesen is a személygépkocsi megvásárlása, az nem tekinthető takarékosságnak. Erre figyelemmel a jogszabálynak nem is kellett külön meghatározni a külföldi napidíjnak előtakarékosság címén befizetendő részét vagy százalékát, mivel csak az előtakarékosság címén befizetett napidíjból vásárolható személygépkocsi.
A jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy a csak részben az előtakarékosság címén befizetett és külföldi napidíjból vásárolt személygépkocsi után is megilleti a felperest a vámmentesség kedvezménye.
A vámmentesség igénybevételénél a teljes, azaz a bruttó vételárat kell figyelembe venni, e körben nem alkalmazható a Vtv. 32. §-ának nettó vételára.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.IV.35.132/2000. sz.)