adozona.hu
BH 1996.1.57
BH 1996.1.57
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét terhelő feladatok elvégeztetésével kapcsolatban a felszámoló szakértőt vehet igénybe, a szakértő költségeinek viselésére azonban a vezető csak akkor kötelezhető, ha feladatainak nem vagy nem megfelelően tett eleget [1991. évi IL. tv. 31. §, 33. § (2) bek., 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság könyvszakértőt rendelt ki az ügyben az adós gazdálkodó szervezet vezetője által készített mérleg adatainak ellenőrzésére, illetve pontosítására. A költségek előlegezésére a gazdálkodó szervezet volt ügyvezetőjét kötelezte. A szakértői vélemény beérkezte után a szakértő díját 149 943 Ft-ban állapította meg, és annak kiutalását rendelte el az ügyvezető által letétbe helyezett összegből. Egyben a megállapított szakértői költség viselésére a volt ügyvezetőt kötelezte az 1991. ...
BH 1996.1.57 A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét terhelő feladatok elvégeztetésével kapcsolatban a felszámoló szakértőt vehet igénybe, a szakértő költségeinek viselésére azonban a vezető csak akkor kötelezhető, ha feladatainak nem vagy nem megfelelően tett eleget [1991. évi IL. tv. 31. §, 33. § (2) bek., 167/1993. (XI. 30.) Korm. r. 2. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság könyvszakértőt rendelt ki az ügyben az adós gazdálkodó szervezet vezetője által készített mérleg adatainak ellenőrzésére, illetve pontosítására. A költségek előlegezésére a gazdálkodó szervezet volt ügyvezetőjét kötelezte. A szakértői vélemény beérkezte után a szakértő díját 149 943 Ft-ban állapította meg, és annak kiutalását rendelte el az ügyvezető által letétbe helyezett összegből. Egyben a megállapított szakértői költség viselésére a volt ügyvezetőt kötelezte az 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 33. §-ának (2) bekezdése alapján.A végzésnek a szakértői költség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen a volt ügyvezető nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a felszámolót kérte kötelezni a szakértői költségek viselésére. Álláspontja szerint a Csftv. 33. §-ának (2) bekezdése szerint kötelezettségének eleget tett, a mérleget elkészítette. Az valóban nem volt teljesen pontos, azonban az általa benyújtott mérleg és a rendelkezésre bocsátott iratok alapján a szakértő a szakvéleményét el tudta készíteni, így nem felel meg a valóságnak a felszámolónak az az állítása, hogy a rendelkezésére bocsátott iratokból nem volt képes megfelelően dolgozni. Hivatkozott arra, hogy a Csftv. 33. §-ának (2) bekezdése szerint a szakértőt a felszámolónak kell megbízni, és akkor annak költségei jóval kisebbek, mint a bíróság által kirendelt szakértőnek. Amennyiben a felszámoló maga elkészíti a közbenső mérleget, a szakértőnek csak a kétféle mérleg adatait kellett volna összevetnie a rendelkezésre álló iratokkal, így jóval kisebb szakértői díj keletkezett volna.
A fellebbezésre a felszámoló észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A felszámolói névjegyzékbe történő felvételt korábban a 165/1991. (XII. 26.) Korm. rendelet szabályozta. A névjegyzékbe pályázat alapján azok a magánszemélyek és gazdálkodó szervezetek vehetők fel, akik megfelelnek a rendeletben írt szigorú szakmai és pénzügyi feltételeknek. Ezek között szerepel, hogy a könyvvizsgálói vizsgával, vagy közgazdasági egyetemi, illetve pénzügyi főiskolai végzettséggel rendelkező személyeknek kell a felszámoló szervezetekben működniük, illetve magánszemély esetében ilyen képzettséggel kell rendelkezniük. Meghatározott pénzügyi biztosíték nyújtása is szükséges a névjegyzékbe való kerüléshez. Gazdálkodó szervezet pedig akkor vehető fel a névjegyzékbe, ha megfelelő biztosítékot nyújtott és munkaviszonyban alkalmaz a magánszemélyre előírt iskolai végzettséggel rendelkező, büntetlen előéletű személyt, vagy ilyen tagja van. A szakszerűség biztosítása érdekében írja elő a rendelet legalább 3 fő közgazdász vagy jogász végzettségű tag vagy alkalmazott közreműködését, aki a felszámolási eljárásban a felszámoló feladatainak ellátására alkalmas. A hatályos 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése a felszámolói névjegyzékbe való felvétel feltételeként határozza meg, hogy a gazdasági társaság tagként vagy alkalmazottként legalább egy-egy büntetlen előéletű közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, valamint könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálót foglalkoztasson.
Ebből következően a felszámolónak magának alkalmasnak kell lennie arra, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője által készített, a Csftv. 31. §-ában felsorolt adatszolgáltatást ellenőrizze, a mérleget felülvizsgálja, és a felülvizsgálat eredményeként tapasztalt esetleges hibákat maga korrigálja.
A Csftv. 33. §-ának (2) bekezdéséből azonban következik, hogy a felszámoló a 31. §-ban foglalt feladatok elvégzésére szakértőt vehet igénybe. Az így igénybe vett szakértő díjának a viselésére az a vezető kötelezhető, aki a 31. §-ban foglalt kötelezettségét elmulasztotta, vagy valótlan adatot közölt.
Ebből következően a felszámolónak magának van lehetősége szakértő igénybevételére a törvényben meghatározott előfeltételek esetében, és nem a bíróság feladata az ügyben a szakértő bevonása.
Az iratokból azonban megállapítható, hogy az adós gazdálkodó szerv vezetője adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, és bár az adatszolgáltatás nem volt mindenben pontos, a rendelkezésre bocsátott bizonylatok alapján a helyes tartalom megállapítható volt. A Csftv. 33. §-ának (2) bekezdése nem kötelezően írja elő a költségviselésre kötelezést, hanem azt lehetővé teszi. A költségviselésre kötelezésnek akkor lehet helye, ha a tájékoztatási kötelezettségének a gazdálkodó szerv vezetője vagy egyáltalán nem tett eleget, vagy olyan mértékben hiányos az adatszolgáltatás, melynek alapján a felszámoló képtelen felmérni a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket, és ez a felszámolási eljárás folytatásának az akadályát jelenti. Minthogy az adós gazdálkodó szervezet vezetője a Csftv. 31. §-ában előírt kötelezettségének lényegében eleget tett, nem indokolt őt a szakértő díjának és költségének megtérítésére kötelezni.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta. Megállapította, hogy a szakértői díj az adós gazdálkodó szervezetet terheli, azt a Csftv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felszámolási költségként kell elszámolni és a Csftv. 58. §-ának (1) bekezdése szerint esedékességekor kell kiegyenlíteni. Ebből következik, hogy a szakértői költséget előlegező ügyvezető igényt tarthat az elsőfokú bíróság végzésében megállapított szakértői díj kifizetésére felszámolási költségként. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 31.441/1994. sz.)