adozona.hu
BH 1992.6.435
BH 1992.6.435
I. A bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját - kérelmére - annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott [17/1975. (VI. 14.) MT r. 82. § (1) bek., 89/1990. (V. 1.) MT r. 101. § (1) bek., 129/1990. (XII. 31.) Korm. r. 6. §]. II. Bírósá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére az alperes rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A megyei társadalombiztosítási tanács az 1990. június 11-én hozott határozatával az alperes határozatát helybenhagyta. A másodfokú határozat indokai szerint a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 82. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezmény alkalmazására azért nincs lehetőség, mert a felperes a bányászatban nem dolgozott legalább tizenöt éven át föld alatti fizikai munkakörben. A határozat olyan tájékoztatást tartalmazott, ...
BH 1992.6.435 I. A bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját - kérelmére - annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott [17/1975. (VI. 14.) MT r. 82. § (1) bek., 89/1990. (V. 1.) MT r. 101. § (1) bek., 129/1990. (XII. 31.) Korm. r. 6. §].
II. Bírósági hatáskörbe tartozik a bányászatban föld alatt dolgozókat megillető kedvezmény tekintetében fennálló jogvita [MK 47. sz.].
A felperes részére az alperes rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A megyei társadalombiztosítási tanács az 1990. június 11-én hozott határozatával az alperes határozatát helybenhagyta. A másodfokú határozat indokai szerint a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 82. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezmény alkalmazására azért nincs lehetőség, mert a felperes a bányászatban nem dolgozott legalább tizenöt éven át föld alatti fizikai munkakörben. A határozat olyan tájékoztatást tartalmazott, mely szerint ellene további jogorvoslatnak nincs helye.A felperes az 1990. november 23-án benyújtott keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a KMÉV-nél is dolgozott föld alatti vájárként, de az itt eltöltött idejét a szóban levő kedvezményre jogosultságának elbírálásánál nem vették figyelembe.
A munkaügyi bíróság végzésével a felperes keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a felperes elkésetten - a jogszabályban előírt harmincnapos határidő eltelte után - nyújtott be keresetlevelet, és mulasztásának kimentése végett igazolási kérelmet sem terjesztett elő.
A felperes a munkaügyi bíróság végzése ellen fellebbezett. Előadta, hogy a kereset benyújtásának lehetőségéről a megyei társadalombiztosítási tanács téves tájékoztatást adott, és csak utóbb jutott a tudomására, hogy lehetőség van a kereset előterjesztésére.
A megyei bíróság végzésével helybenhagyta a munkaügyi bíróság végzését. A másodfokú végzés indokai szerint a munkaügyi bíróság határozata helytállóan zárta ki a jogorvoslat lehetőségét, mert a 89/1990. (VI. 1.) MT rendelet 345. §-ának (2) bekezdése szerint nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz abban a kérdésben, hogy a nyugellátás milyen összegű átlagkereset alapján jár. Az adott esetben tehát a keresetindítás lehetőségét jogszabály zárja ki, ezért a keresetindítási határidő elmulasztása szóba sem jöhet. A keresetlevelet ezért a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel idézés kibocsátása nélkül kell elutasítani.
A végzések ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására vonatkozó 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 82. §-ának (1) bekezdése, a 89/1990. (V. 1.) MT rendeletnek a 129/1990. (XII. 31.) Korm. rendelet 6. §-ával megállapított 101. §-a (1) bekezdése szerint a bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját - kérelmére - annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A felperes a keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a kedvezmény alkalmazására a KMÉV-nél betöltött vájár munkaköre miatt jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 141. sz. állásfoglalásával módosított 47. sz. állásfoglalása szerint "bírósági hatáskörbe tartozik a... bányászatban föld alatt... dolgozókat megillető kedvezmény tekintetében fennálló jogvita. Ezért a másodfokú bíróság törvénysértően állapította meg a munkaügyi bíróság hatáskörének hiányát.
A munkaügyi bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzése azért volt törvénysértő, mert a társadalombiztosítási tanács határozata a jogorvoslati lehetőséget illetően téves tájékoztatást adott. Emiatt a határozat kézhezvételét követő hat hónapon belül előterjesztett keresetlevelet igazolási kérelem előterjesztése nélkül sem lehetett volna elkésetten benyújtottnak tekinteni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését, továbbá a munkaügyi bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 967/1991. sz.)