adozona.hu
BH+ 2001.7.334
BH+ 2001.7.334
Annak megítélése körében irányadó szempontok, hogy az alperes a perre okot adott-e vagy sem [Ptk. 80.§ (1) bek., Ptk. 464.§ (2) bek., 466.§ (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetének részben helyt adva arra kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül adjon ki a felpereseknek 2.197.000,- Ft címletértékű kárpótlási jegyet, továbbá fizessen meg a felpereseknek 171.820,- Ft perköltséget. Tényként állapította meg, hogy a felperesek az I. r. alperestől üzletrészt vásároltak, s a vásárláskor a felperesek által a II. r. alperesnél letétbe helyezett kárpótlási jegyekből 2.197.000,- Ft címletértékű kárpótlási jegy nem ker...
BH+ 2001.7.334 Annak megítélése körében irányadó szempontok, hogy az alperes a perre okot adott-e vagy sem [Ptk. 80.§ (1) bek., Ptk. 464.§ (2) bek., 466.§ (4) bek.]
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetének részben helyt adva arra kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül adjon ki a felpereseknek 2.197.000,- Ft címletértékű kárpótlási jegyet, továbbá fizessen meg a felpereseknek 171.820,- Ft perköltséget. Tényként állapította meg, hogy a felperesek az I. r. alperestől üzletrészt vásároltak, s a vásárláskor a felperesek által a II. r. alperesnél letétbe helyezett kárpótlási jegyekből 2.197.000,- Ft címletértékű kárpótlási jegy nem került felhasználásra. Az I. r. alperes 1995. január 23-án felhívta a II. r. alperest, hogy a letétként kezelt 2.197.000,- Ft címletértékű kárpótlási jegyet a felperesek részére adja ki. A II. r. alperes védekezését - amely szerint a perre okot nem adott, mert a felpereseknek a kárpótlási jegyek kiadására irányuló követelését az első tárgyaláson azonnal elismerte; és a felperesek a perindítást megelőzően írásban nem szólították fel a teljesítésre; nem állt fenn értesítései kötelezettsége a felperesekkel szemben a fel nem használt letét felvehetőségét illetően - nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a felperesek és a II. r. alperes között létrejött letéti szerződések 7. pontja értelmében a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit tekintették irányadónak. A Ptk. 464. §-ának (2) bekezdése alapján a letéteményes köteles a letevőt a letétre vonatkozó minden lényeges körülményről értesíteni. Az a körülmény, hogy a felperesek a fel nem használt kárpótlási jegyeket felvehetik (I. r. alperes 1995. január 23-án kelt levele), a letétre vonatkozó lényeges körülménynek tekintendő. Ezért a II. r. alperest e tekintetben értesítési kötelezettség terhelte, amelyet elmulasztott. Ezért a II. r. alperest 171.820,- Ft elsőfokú részperköltség megfizetésére kötelezte, amely a pervesztesség arányának megfelelően 131.820,- Ft kereseti illetékből és 40.000,- Ft ügyvédi munkadíjból áll.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. alperes fellebbezése folytán - a fellebbezett részében - annyiban változtatta meg, hogy a II. r. alperest terhelő perköltség összegét 53.182,- Ft-ra leszállította, egyebekben helybenhagyta. A II. r. alperes fellebbezését annyiban találta megalapozottnak, hogy a II. r. alperes - mivel a követelést az első tárgyaláson elismerte - az 1990. évi XCIII. törvény 58. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az illeték 10%-át köteles megfizetni. A II. r. alperes terhére eső illeték 10%-a 13.182,- Ft. Ehhez kell számítani a 40.000,- Ft ügyvédi munkadíjat. Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy a felperesek és az I-II. r. alperesek között speciális jogviszony keletkezett, eszerint a letétekre nem a Ptk. szabályai voltak az irányadóak, a felvétel rendjét az ÁVÜ szabályozta.
A jogerős másodfokú ítéletnek a II. r. alperest perköltség fizetésre kötelező rendelkezése ellen a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben evonatkozásban a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a II. r. alperes perköltségben való marasztalásának a mellőzését kérte. A jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyták. A másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a fellebbezésének miért csak részben adott helyt, akkor amikor a másodfokú ítélet indokolásából egyértelműen az tűnik ki, hogy a II. r. alperes a perre nem adott okot és a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésében írt törvényi feltételek fennállottak.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme arra irányult, hogy a felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes költségében a felperest kell marasztalni, ha az alperes a perre okot nem adott és a követelést az első tárgyaláson azonnali elismeri. Annak megítélésénél, hogy az alperes a perre okot adott-e az eset összes körülményét mérlegelni kell. A II. r. alperes és a felperesek között létrejött letéti szerződés mögött valóban az állt, hogy az I. r. alperestől kívántak a felperesek üzletrészt vásárolni, s a kárpótlási jegyek felhasználási rendjét az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóságának utasítása rögzítette. Ez volt az alapja annak, hogy a felpereseknek a kárpótlási jegyeket nem közvetlenül az I. r. alperesnek kellett átadni, hanem az I. r. alperes megbízottjánál a II. r. alperesnél kellett letétbe helyezni, s a letétbe helyezést igazolni. A letétbe helyezéssel azonban a felperesek és a II. r. alperes között polgári jogi jogviszony keletkezett, amelyre a felek által nem szabályozott kérdésekben a Ptk.-nak a letétre vonatkozó szabályai az irányadók. A felek a Ptk. 466. §-ának a letét megszűnésére vonatkozó szabályaitól tértek el annyiban, hogy a felperesek a letett kárpótlási jegyeket nem követelhették bármikor vissza, illetve felmondással sem élhettek, mivel az értékpapírokkal az ÁVÜ rendelkezhetett a privatizációs szerződésnek megfelelően; a letét ugyanis célhoz kötött volt, a szerződés teljesítésére szolgált. A letéti igazolásokban a felek utaltak is a Ptk. szabályaira. Az értékpapírok kiadásával kapcsolatos jogvita eldöntésénél nincs jelentősége annak, hogy a II. r. alperes értesítette-e a felpereseket vagy sem arról, hogy a kárpótlási jegyek felvehetők. A felperesek erről a körülményről ugyanis 1995. októberében az I. r. alperestől értesültek. A Ptk. 466. §-ának (4) bekezdése értelmében a letétbe helyezett dolgot az őrzés helyén kell visszaadni. Ebből következik, hogy a letevő felpereseknek meg kellett volna jelenniük a II. r. alperesnél a kárpótlási jegyek átvétele céljából. Arra nem volt bizonyíték, hogy a felperesek személyesen felkeresték volna a II. r. alperest, vagy hogy a felkeresésre azért nem került sor, mert a II. alperes eleve elzárkózott volna a kárpótlási jegyek kiadása elől. Nem volt vitatott, hogy a felperesek telefonon érdeklődtek a II. r. alperesnél a letét felviteléről, de arra nem volt bizonyíték, hogy a II. r. alperes a kiadást megtagadta volna. A perben csak arra volt adat, hogy a II. r. alperes az első tárgyaláson elismerte a követelést és úgy nyilatkozott, hogy készen áll a kárpótlási jegyek kiadására. Ilyen körülmények között helytálló volt az a II. r. alperesi álláspont, hogy a perre okot nem adott, ezért a felperesek perköltségeiben nem marasztalható, viszont a maga részére az első- másodfokú eljárásban perköltséget nem igényelt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a jogszabálysértő ítéleti rendelkezés helyett a felülvizsgálati kérelemnek helyt adva mellőzte a II. r. a perköltségben való marasztalását. (Legf. Bír. Gfv.I.32.899/1999. sz.)