adozona.hu
BH+ 2001.2.67
BH+ 2001.2.67
Az áttételt elrendelő végzést helybenhagyó másodfokú végzésben megállapított perérték irányadó a későbbi permegszüntetéshez kapcsolódó, mérsékelt illeték összegének meghatározásánál is [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 1990. évi XCIII. tv. 58. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a kerületi bíróságnál előterjesztett keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a sérelmére birtokháborítást követett el, amellyel összefüggésben 17 689 000 forint kára keletkezett. Az alperest ennek megfizetésére is kérte kötelezni.
A kerületi bíróság hatáskörének hiányát megállapítva a keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz rendelte áttenni a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében azzal, hogy a felperes által érvényesített vagyonjogi per tárgyának érté...
BH+ 2001.2.67 Az áttételt elrendelő végzést helybenhagyó másodfokú végzésben megállapított perérték irányadó a későbbi permegszüntetéshez kapcsolódó, mérsékelt illeték összegének meghatározásánál is [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 1990. évi XCIII. tv. 58. § (2) bek.]
A felperes a kerületi bíróságnál előterjesztett keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a sérelmére birtokháborítást követett el, amellyel összefüggésben 17 689 000 forint kára keletkezett. Az alperest ennek megfizetésére is kérte kötelezni.A kerületi bíróság hatáskörének hiányát megállapítva a keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz rendelte áttenni a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében azzal, hogy a felperes által érvényesített vagyonjogi per tárgyának értéke a 10.000.000 forintot meghaladja. Az áttételt elrendelő végzés elleni felperesi fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság helybenhagyó rendelkezést hozott azzal az indokolással, hogy a kárigényt bejelentő meghatalmazott jogi képviselő a 11. sorszámú beadványában szó szerint azt adta elő, hogy "a keresetlevélben jelzett kárigényünket az alábbiakban foglaljuk össze... Az alperesi birtokháborító magatartás közvetlen következménye, hogy 1995. november 20-tól 1996. március 31-ig terjedő 133 napra 17.689.000 forint kárt eredményezett." Ehhez képest a másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el a szabályos meghatalmazással rendelkező ügyvéd által a fenti összegben megjelölt kárértéket a per tárgya értékének.
Az elsőfokú bíróság a jelen fellebbezéssel támadott végzésével a pert megszüntette, mert a felperes a keresetét "visszavonta". Mérsékelt illetékként a felperest a már lerótt 9.000 forintot meghaladóan 210.000 forint illeték megtérítésére kötelezte a Magyar Állam részére.
A permegszüntető végzésnek a mérsékelt illetéktérítési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést azzal, hogy a bíróság a pertárgy értékét tévesen vette figyelembe 17.689.000 forint összegben, mert ez az összeg az elmaradt bevétel összegét jelölte, amelyből a működtetési költségek levonásával számítható ki az elmaradt haszon, mint tényleges kár és ez a jelen esetben csupán 3.000.000 forintot jelentene. Az illetéktérítés alapjának ezt az összeget kellett volna tekinteni.
Az alperes észrevételében foglaltak a végzés támadott rendelkezésének a helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az áttétel tárgyában meghozott első- és másodfokú bírósági végzés egyértelműen kifejtette azt, hogy a per tárgya értékének a szabályszerű meghatalmazással rendelkező ügyvéd által bejelentett 17.689.000 forint megtérítésére irányuló kárigényt kell tekinteni. Ezt a bejelentést máshogy értelmezni nem lehetett, így az illetékalap megállapításánál is ez a pertárgyérték az irányadó, ezt a felperesi fellebbezésben foglalt értelmezéssel alacsonyabb összegben meghatározni nem lehet.
Az elsőfokú bíróságnak az illeték számítására kiható perérték megállapítása és ehhez képest a mérsékelt illeték meghatározott összegének [1990. évi XCIII. törvény 58. § (2) bekezdés] megfizetésére kötelező - támadott - rendelkezése indokai alapján helyes volt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf.Bír.Pf.I.24.945/2000. sz.)