adozona.hu
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló T/379. számú törvényjavaslat indokolása
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló T/379. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1998. évi LXXVII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság 5/1998. (III. 1.) AB határozata alapján szabályozni kell a 20 %-os mértékű özvegyi nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatos rendelkezéseket, e nélkül ugyanis nem biztosított az Alkotmánybíróság határozatában előírtak érvényesülése, nevezetesen az özvegyi nyugdíj és a szülői nyugdíj mértékére vonatkozó szabályok megváltoztatása.
A jogalkalmazási tapasztalatok szerint a nyugellátások megállapítására vonatkozó egyes rendelkezések kiegészítése, pontosítása is szükséges. Ezek első...
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló T/379. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
Az Alkotmánybíróság 5/1998. (III. 1.) AB határozata alapján szabályozni kell a 20 %-os mértékű özvegyi nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatos rendelkezéseket, e nélkül ugyanis nem biztosított az Alkotmánybíróság határozatában előírtak érvényesülése, nevezetesen az özvegyi nyugdíj és a szülői nyugdíj mértékére vonatkozó szabályok megváltoztatása.A jogalkalmazási tapasztalatok szerint a nyugellátások megállapítására vonatkozó egyes rendelkezések kiegészítése, pontosítása is szükséges. Ezek elsősorban az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegével, a baleseti rokkantsági nyugdíj mértékével, az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra jogosultság kezdő napjával függnek össze.
Rendezni kell az egyidejűleg több saját jogú nyugellátásra, illetőleg az egyidejűleg több hozzátartozói nyugellátásra jogosultság kérdését.
Az özvegyi nyugdíj mellett az árvaellátás és a szülői nyugdíj tekintetében is szabályozni kell, hogy az aki hozzátartozója halálát szándékosan okozta, nem jogosult árvaellátásra, illetve szülői nyugdíjra.
Szabályozni kell néhány alapvető eljárási kérdést (pl. az eljárás felfüggesztése, stb.), és a törvényi szabályozást nem feltétlenül igénylő kérdések rendezése érdekében indokolt a felhatalmazó rendelkezések kiegészítése.
A nyugellátásról történő lemondás tilalma mellett, a nyugdíj átruházásának (engedményezésének) tilalmára is egyértelmű törvényi rendelkezés szükséges.
A Javaslat tartalmazza a nyugdíjemelés 1999. évi új szabályait is.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Tny. nem tartalmaz az 1998. január 1-jét megelőzően hatályban volt társadalombiztosítási törvény 38. § (1) bekezdéséhez hasonló - a különböző, illetve azonos jogcímen járó ellátások egymás mellett történő (együtt) folyósítására, illetőleg annak korlátozására vonatkozó - általános szabályt. Az említett jogszabályi hiányosság már eddig is számos végrehajtási, jogalkalmazási problémát okozott. A javasolt rendelkezés ezt úgy rendezi, hogy a saját jogú nyugellátások, illetőleg a hozzátartozói nyugellátások közül az érintett számára kedvezőbb ellátás választható.A 2. §-hoz
A Tny. 12. §-a nem tartalmaz a korábbi jogszabálynak [89/1990. (V. 1.) MT rendelet (R.) 85. § (3) bekezdésének] megfelelő előírást, nevezetesen azt, hogy amennyiben az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, az öregségi teljes nyugdíj azonos a havi átlagkereset összegével. Azt azonban kimondja a törvény, hogy a nyugdíj a kereset összegénél több nem lehet. A javasolt módosítás egyértelművé teszi, hogy ezt a szabályt az öregségi nyugdíj legkisebb összegénél is alkalmazni kell.A 3. §-hoz
A Javaslat rendezi a munkanélküli járadékban, a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben, a gyermekgondozási segélyben, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátásokban részesülők esetében a nyugdíj alapként figyelembe vehető kereset kérdését, ha a biztosítottnak az említett ellátások folyósításának időtartama alatt biztosítási jogviszonyból származó jövedelme (keresete) is van. A főszabály szerint ezen jövedelmek nem kerülnek figyelembevételre, ha azonban az igénylőre nézve kedvezőbb, az említett ellátások és a biztosítási jogviszonyból származó jövedelem (kereset) együttes összege beszámításra kerül.Az 4. §-hoz
A rokkantsági nyugdíj - egyes rokkantsági csoportoknak megfelelő - legkisebb összegét (mértékét) a Tny. jelenleg a havi átlagkereset százalékos mértékében meghatározva szabályozza. Ezek a törvényi minimális mértékek azonban - figyelemmel a Tny. 29. § (5) bekezdésében foglaltakra is - nincsenek összhangban (nem egyeznek meg) a Tny.R. 20. §-ában meghatározott táblázat szerinti tényleges legkisebb összeggel (mértékkel). Mindezekre figyelemmel a javasolt rendelkezés az említett jogszabályok közötti ellentmondást rendezi, kifejezetten csak pontosító jellegű, amelynek költségkihatása természetesen nincs.A 5. §-hoz
A Tny. jelenlegi szabályai szerint a baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és feléledésére a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A rokkantsági nyugdíjra vonatkozó 31. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt nem lehet módosítani.A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult nyugdíjas személy öregségi nyugdíjkorhatáron túli állapotváltozása esetére a korábban hatályban volt társadalombiztosítási törvény 90. §-a lehetővé tette a baleseti rokkantsági nyugdíj módosítását az ilyen rokkantsági csoport változás esetén is. A Javaslat ezt a jogszabályi hiányosságot rendezi.
A 6. §-hoz
Jelenleg a Tny. csupán az özvegyi nyugdíj esetében írja elő - a 46. §-ának második mondatában -, hogy özvegyi nyugdíjra nem jogosult az, aki házastársa, élettársa halálát szándékosan okozta. Az árvaellátásnál és a szülői nyugdíjnál, valamint a baleseti hozzátartozói nyugellátásoknál azonban ilyen szabály nincs. A Javaslat ezt a hiányosságot - a korábbi szabályozásnak megfelelően - generálisan rendezi.A 7. §-hoz
A Tny. 50. §-a szerinti özvegyi nyugdíj összegének változása indokolja az elvált és házastársától legalább egy év óta különélő személy özvegyi nyugdíjra jogosultságának, valamint özvegyi nyugdíja mértékének a megfelelő módosítását is. A Javaslat szerinti rendelkezés tehát a Tny. 50. §-ával való összhang (koherencia) biztosítását szolgálja. Az új szabályok szerint az elvált, továbbá a házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személy esetében az özvegyi nyugdíj akkor jár, ha az előírt jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. Tehát nem vagylagos feltételekről van szó - ez a jelenlegi szabályokhoz képest kétségtelenül szigorítást jelent -, viszont a jogosultra nézve kedvező az a változás, hogy az előírt feltételek megléte esetén az is jogosult lehet özvegyi nyugdíjra, aki különböző ok miatt nem részesült ugyan tartásdíjban, de a bíróság részére tartásdíjat állapított meg.A 8. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 5/1998. (III. 1.) AB határozata alapján feltétlenül szükséges a 20 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatos törvényi rendelkezés [a Tny. 50. § (1) bekezdés] módosítása.A hivatkozott AB határozatban ugyanis az Alkotmánybíróság megállapította a Tny. 50. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességét az olyan özvegyek tekintetében, akik saját jogú nyugellátásra nem szereztek jogosultságot és életkorukra tekintettel már ez nem is várható el, illetőleg a biztosított szülői nyugdíjra jogosult szülője tekintetében. Az említett rendelkezést az AB 1998. január 1-jére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. A visszamenőleges hatályvesztés azonban majd azon a napon következik be, amikor az Alkotmánybíróság e határozatával összhangban álló új törvényi rendelkezések hatályba lépnek.
Az alkotmánybírósági döntésnek is teljes mértékben megfelelő olyan megoldás szükséges, amely szorosan ráépül az új (1998. január 1-jétől hatályos) özvegyi nyugdíj-konstrukcióra is [tehát nem igényli e "rendszer" megbontását], ugyanakkor a jogalkalmazás során is könnyen kezelhető, végrehajtható.
A jogi szabályozás problémái mellett a gyakorlatban az ún. "tőle elvárhatóság" vizsgálata egyáltalán nem kivitelezhető, hiszen ez a megfogalmazás nincs tekintettel arra a tényre, hogy a saját jogú nyugellátásra (öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjra) jogosultság megszerzése, illetve meg nem szerzése csak az igénylő kérelmére, vagyis minden esetben egyedi elbírálás alapján dől el. Az AB határozat lényegében azt tételezi fel, mintha a megözvegyülés időpontjában a nyugdíjbiztosítási szerveknek mindazokról az özvegyekről, akik saját jogú nyugellátásra nem jogosultak és életkoruknál fogva jogosultságot nem is szerezhetnek "hivatalból" tudomása lenne. Márpedig a vonatkozó AB határozat gyakorlatban történő alkalmazása (végrehajtása) azt jelentené, hogy az özvegyi nyugdíjra jogosultság szempontjából minden özvegyi nyugdíj kérelmet aszerint kellene még külön vizsgálni, hogy az özvegynek volt-e már saját jogú nyugellátási kérelme vagy sem; továbbá szerzett-e arra jogosultságot, ha nem, úgy életkoránál fogva még szerezhet-e stb. Ez az "elvárás" jogi szempontból egzakt módon nem szabályozható, és a gyakorlatban nem kivitelezhető, valamint az özvegyi nyugdíj iránti kérelem elbírálási idejének elhúzódását is okozó olyan további eljárást jelentene, amely a jelzett problémát nem oldaná meg.
Mindezekre a tényekre, körülményekre is figyelemmel a Javaslat a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított, vagy megállapításra kerülő özvegyi nyugdíjak esetében még lehetővé teszi annak 50 százalékos mértékben történő meghatározását, megállapítását. Ez a megoldás az érintettek részére - az AB határozatban foglaltaknak is megfelelően - jelentős, tíz évi felkészülési időt biztosít a saját jogú nyugellátásra jogosultság megszerzéséhez.
A 9. §-hoz
Az árvaellátásra jogosultság igénymegnyílásának kezdő időpontja változatlanul nincs a Tny.-ben szabályozva. A Tny. jelenleg csupán az özvegyi nyugdíj igénymegnyílását rendezi. Indokolt ezért a vonatkozó törvényi rendelkezés pontosítása.A 10. §-hoz
A szülői nyugdíjra jogosultság igénymegnyílása kezdő időpontjának, valamint több jogosult esetén a szülői nyugdíj megosztásának, megszűnésének törvényi szabályai szintén nem rendezettek. A javasolt rendelkezések ezt a hiányosságot pótolják (rendezik). Az Alkotmánybíróság az 5/1998.(III. 1.) AB határozatában a saját jogán nyugellátásra jogosultságot nem szerzett szülő ellátásának mértékére vonatkozó rendelkezést is - hasonlóan az özvegyi nyugdíj mértékének meghatározásánál irányadó Tny. 50. § (1) bekezdésének b/ pontjában foglaltakhoz - megsemmisítette. Az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő rendelkezést tartalmazza a módosított Tny. 59. §-ának (1) bekezdése.A 11. §-hoz
A Javaslat az 1999. évi nyugdíjemelés új szabályait is tartalmazza. Ezek szerint az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátás, baleseti nyugellátás - mezőgazdasági járadékokat is ideértve - 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelően 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kerül emelésre, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Az a személy, aki egyidejűleg több nyugellátásban részesül, ellátásonként jogosult a 11 százalékos mértékű emelésre. A jogosult saját jogú nyugellátásának, baleseti nyugellátásának emelése azonban ebben az esetben sem lehet 3500 forintnál kevesebb, de az emelés mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot.Ez azt jelenti, hogy a jogosultak a saját jogú nyugdíjra, a másik ellátástól - pl. özvegyi nyugdíj - függetlenül megkapják a legalább 3500 forint összegű emelést, de az emelés mértéke 25,5 százaléknál nem lehet magasabb. Ez utóbbi rendelkezés lényegében azokra vonatkozik akiknek a saját jogú nyugellátása a 13.700 forintot nem haladja meg. Akinek 1998. december hónapban pl. 5000 forint a saját jogú nyugellátása, 1999. január hónapban 25,5 százalékos emelésben (1275 forint) részesül. A saját jogú nyugellátás mellett folyósított másik - általában hozzátartozói - nyugellátás pedig önállóan 11 százalékkal emelkedik. Az említettekből az is következik, hogy a hozzátartozói nyugellátás megszűnése esetén a saját jogú nyugellátást az "elmaradt" emelések miatt nem kellene később "korrigálni", így több nyugellátás esetén ellátásonként is átlátható, követhető az ellátások emelése és összegszerűsége. Ez azt is biztosítja, hogy a "csak" saját jogú nyugellátásban, illetőleg a több nyugellátásban részesülők esetében a saját jogú nyugellátások emelésére nézve azonos elvek érvényesülnek.
A Javaslat lehetőséget biztosít a Kormánynak arra, hogy a makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében az 1999. januári emelésen túlmenően, a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen.
A 12. §-hoz
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályozza ugyan a közigazgatási eljárás alapvető kérdéseit, de tekintettel a nyugellátások iránti igény érvényesítésének és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárásának specialitásaira a Tny.-ben és a végrehajtási rendeletében részletesen rendezni kell az eljárási cselekményekre vonatkozó előírásokat. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárását rendezi a Tny. 64. §-ának (10) bekezdéssel történő kiegészítése.A 13. §-hoz
Az 1998. január 1-jét megelőzően hatályban volt jogszabályi rendelkezések szerint nem kellett (nem volt kötelező) határozatot hozni az 1. fokozató baleseti járadék kétévi időtartamának lejártakor sem. A jelenlegi jogszabály a kötelező határozathozatal mellőzésének eseteit elsősorban a nyugellátások vonatkozásában határozza meg (sorolja fel), míg a (4) bekezdése csupán az előírt kötelező határozathozatal eseteit teszi kötelezően alkalmazhatóvá az Eb.tv.-ben szabályozott baleseti járadék vonatkozásában. Ugyanakkor a korábbi jogszabályoknak megfelelő rendelkezést, vagyis a jelzett "mellőzési esetet" a baleseti járadék alkalmazása esetére nem tartalmazza, míg erről az Eb.tv. egyáltalán nem rendelkezik. A kialakult jogalkalmazói gyakorlatnak továbbra is az felelne meg, ha a Tny. kiegészítésre (módosításra) kerülne a baleseti járadék tekintetében azzal, hogy az 1. fokozatú baleseti járadék esetében - annak kétévi időtartama lejárta esetén - sem kötelező a határozathozatal. Az eljárás megszűntetése, illetőleg felfüggesztése esetén a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek határozathozatali kötelezettségét a Tny. 65. §-a (1) bekezdésének f/ pontja írja elő.A 14. §-hoz
A Tny. jelenlegi rendelkezései hiányosak, nincsenek szinkronban a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) vonatkozó - 14. § (3) bekezdés a) pontja, 15. § a) pontja és 24. §-a - rendelkezéseivel. Indokolt a Tny. vonatkozó szabályát az Flt. hivatkozott rendelkezéseihez "igazítani" az összhang megteremtése érdekében.A 15. §-hoz
A korábban hatályos 1975. évi II. törvény (T.) 117/A. § (1) bekezdése nemcsak az igény elbírálásánál, hanem a követelés érvényesítésénél (visszafizetés, megtérítés) is lehetővé tette, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv 5 éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítsa, illetőleg visszavonja. Az 1998. január 1-jétől hatályos új Tny. 78. §-a azonban a követelés érvényesítéséről nem rendelkezett. Emiatt, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a megtérítésre kötelező határozatának kiadása után észleli, hogy a határozata jogszabályt sért, vagy a követelés összegét tévesen állapította meg, úgy helyes értelmezés szerint a határozat módosítására vagy visszavonására csak - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 61. § (3) bekezdése alapján - egy éven belüljogosult. Mindenképpen indokolt a korábbi szabályozás átvétele, a javasolt rendelkezés ezt rendezi.A 16. §-hoz
A nyugdíjfolyósítás technikai jellegű szabályainak, mint a törzsszám kiadásának, igazolásának vagy a pénzintézeti átutalásnak stb. indokolt a törvényi szintű szabályozása. A Javaslat e jogszabályi hiányosságot rendezi.A 17. §-hoz
A Tny. jelenleg csupán a nyugellátásról történő lemondást tiltja, ugyanakkor nem tartalmaz arra vonatkozó szabályt, hogy a nyugellátást átruházni (engedményezni) lehet-e, vagy a lemondáshoz hasonlóan ez is tilos. A nyugellátás mint szerzett jog a jogosult személyéhez kötött ellátás, így arról nemcsak lemondani, de azt engedményezni sem lehet. A korábbi jogszabály, az 1975. évi II. törvény 102. §-ának (1) bekezdése a jelzett kérdést egyértelműen rendezte. Mindezekre figyelemmel a Javaslat e hiányosságot pótolja.A 18. §-hoz
A társadalombiztosítási jogszabályok nem tartalmaznak külön rendelkezést a mulasztási bírságra vonatkozóan, e tekintetben az Art. szabályai az irányadók, ezért szükséges a Tny. vonatkozó rendelkezésének megfelelő kiegészítése.A 19. §-hoz
A Tny. felhatalmazó rendelkezései hiányosak, ezért az egységes jogalkalmazás érdekében indokolt a vonatkozó rendelkezések pontosítása, továbbá a nyugdíjemeléssel kapcsolatos felhatalmazó rendelkezésekkel történő kiegészítése.A 20. §-hoz
A törvény hatályba lépésével kapcsolatosan rendelkezni kell arról is, hogy az új szabályokat mely ellátásokra nézve kell alkalmazni. Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében - az özvegyi nyugdíj rendelkezéseiben - szükséges az azonos fogalmak és terminológiák egységes használata, továbbá az özvegyi nyugdíj feléledésével kapcsolatos szöveg pontosítása is. A 8. § és a 10. § (3) bekezdése 1998. január 1-jével történő alkalmazása megfelel az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatának. A Tny. 50. § (5) bekezdésében a 49. § (1) bekezdésére, valamint az ideiglenes szövegrészre való hivatkozás hatályon kívül helyezésével az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személyre nézve azonos szabályok kerülnek alkalmazásra, függetlenül attól, hogy az érintett személyi kör ideiglenes, vagy ún. állandó özvegyi nyugdíjban részesül. Esetükben tehát az özvegyi nyugdíj - egységesen - a tartásdíj összegénél több nem lehet. A Tny. a javasolt új 44/A. §-sal - mint generál szabállyal - történő kiegészítéssel már a hozzátartozói nyugellátások körében egységes, tehát nem kizárólag az özvegyi nyugdíj esetére vonatkozó szabályokat tartalmaz, ezért szükséges a Tny. 46. §-a második mondatának egyidejű hatályon kívül helyezése. Tekintettel arra, hogy az 1998. december 31-ét követő és a 2000. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege nem az 1999. januári emelés mértékének megfelelően, azaz nem 11 százalékkal és nem is 3500 forinttal, hanem 12 százalékkal emelkedik, ezért 1999. évre a Tny. vonatkozó rendelkezésétől eltérő szabályozás szükséges. Ezt a jogi összefüggések és hivatkozások miatt a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj és az árvaellátás tekintetében is rendezni kell.