adozona.hu
101/2006. Számviteli kérdés
101/2006. Számviteli kérdés
515/2010/Szt. 78. § (3) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Ha a vállalkozás a cégtelefon magáncélú használatának értékét az üzleti és a magáncélú használat értékének tételes elkülönítése helyett a bejövő számla értékének 20 százalékában állapítja meg, akkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény közvetített szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, hiszen ekkor a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn (nincs ténylegesen továbbadott szolgáltatás, csak a szolgáltatás magáncélú használatának vélelme). Ez esetb...
101/2006. Számviteli kérdés
515/2010/Szt. 78. § (3) bek./ISZ
2006 szeptemberétől a cégtelefonok magáncélú használatának értékét cégünk az szja-törvény által biztosított lehetőséggel élve a tételes elkülönítés helyett a szolgáltatásról kiállított számla értékének 20 százalékában állapítja meg és annak összegét a munkavállalókkal megtérítteti. Milyen könyvelési tételekkel, milyen összegben kell a gazdasági eseményeket elszámolni?
Ha a vállalkozás a cégtelefon magáncélú használatának értékét az üzleti és a magáncélú használat értékének tételes elkülönítése helyett a bejövő számla értékének 20 százalékában állapítja meg, akkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény közvetített szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, hiszen ekkor a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn (nincs ténylegesen továbbadott szolgáltatás, csak a szolgáltatás magáncélú használatának vélelme). Ez esetben a szolgáltató által számlázott teljes számlaértéket - a le nem vonható áfával együtt - igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.A szolgáltató által számlázott összeg munkavállaló által megtérítendő részét (a kérdés szerint 20 százalékát) a munkavállaló felé kiállított számviteli bizonylat (számla, egyéb számviteli bizonylat) alapján munkavállalóval szembeni követelésként és egyéb bevételként, illetve fizetendő áfaként kell elszámolni. [A magáncélú használat elszámolt összege nem lehet értékesítés nettó árbevétele - akkor sem, ha arról számlát állítanak ki -, hiszen a munkavállalótól kapott összeg nem egy konkrét szolgáltatási mennyiségért kapott ellenérték, hanem a szolgáltatás igénybevételének egy vélelmezett hányad (nem mért mennyiség) alapján történő megtérítése.]
A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással vagy - ha a munkavállaló hozzájárul - a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással (a követelés egyidejű beszámításával) is történhet.
Az áfatörvény vonatkozó rendelkezéseinek témában kiadott értelmezése szerint a vállalkozás azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az áfatörvény szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincs. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le. Ha az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított (a magáncélú hívások tételeire jutó) áfaérték és az üzleti célú használatra jutó áfaérték 30 százaléka lesz nem levonható.
Ha az üzleti célú és a magáncélú használat vélelmezett aránya 80-20, akkor például 100 egység bejövő számla szerinti nettó értéket és 25 egység áfát feltételezve a következő könyvelési tételek adódnak (tételezzük fel, hogy az adóhatóság a magáncélú használat tényleges arányát nem vizsgálja és a munkavállaló a magáncélú használat értékének bérből történő levonását választja):
- a szolgáltató számlája szerinti érték (az üzleti és a magáncélú használat összesen), és annak le nem vonható áfája:
100+100x0,25x0,3=107,5 [T 52 - K 45],
- a szolgáltató számlája szerinti érték összes levonható áfája:
100x0,25x0,7= 17,5 [T466 - K45],
- a magáncélú használat megtérítendő nettó értéke:
100x0,2=20 [T36 - K96],
- a magáncélú használat értéke utáni fizetendő áfa:
100x0,25x0,2= 5 [T36 - K467],
- a magáncélú használat értékének beszámítása a munkavállalóval szembeni kötelezettségbe a bérelszámoláskor:
20+5=25 [T471 - K36].
A jogszabályi előírás alapján személyi jövedelemadót, egyéb közterhet ebben az esetben a magáncélú használat után nem kell fizetni.
[2000. évi C. törvény 78. § (3) bek., 1995. évi CXVII. törvény 69. § (12) bek.]