adozona.hu
85/2002. Számviteli kérdés
85/2002. Számviteli kérdés 409/2010/Szt. 69. § (2) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az áruk könyvviteli elszámolására kétféle módszer lehetséges. Egyik megoldás az év közbeni folyamatos értékbeni vagy mennyiségi és értékbeni nyilvántartás vezetése, a másik pedig az, amikor a vállalkozó év közben nem vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást (esetleg csak mennyiségi nyilvántartást vezet). Ez utóbbi esetben minden árubeszerzés értékét - néhány, sajátos elszámolást igénylő tétel kivételével - eladott áruk beszerzési értékeként azonnal az értékesítés ráfordításai között számoljá...
85/2002. Számviteli kérdés
409/2010/Szt. 69. § (2) bek./ISZ
Társaságunk folyamatos készletnyilvántartást nem vezet. Hogyan lehet megállapítani ebben az esetben az árukészlet értékét év közben, különös tekintettel az adózás rendjéről szóló törvény szerinti, társaságiadó-feltöltési kötelezettségre?
Az áruk könyvviteli elszámolására kétféle módszer lehetséges. Egyik megoldás az év közbeni folyamatos értékbeni vagy mennyiségi és értékbeni nyilvántartás vezetése, a másik pedig az, amikor a vállalkozó év közben nem vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást (esetleg csak mennyiségi nyilvántartást vezet). Ez utóbbi esetben minden árubeszerzés értékét - néhány, sajátos elszámolást igénylő tétel kivételével - eladott áruk beszerzési értékeként azonnal az értékesítés ráfordításai között számolják el, az árukészlet értékét vagy a folyamatos mennyiségi nyilvántartás, vagy a fordulónapon végzett leltározás (tényleges leltárfelvétel) adatai alapján lehet meghatározni.A kérdésben szereplő vállalkozás árukészletéről év közben nem vezet sem értékbeni, sem mennyiségi nyilvántartást, így a mérlegbe a december 31-i fordulónapra vonatkozó leltárfelvétel adatai alapján írják be a készletértéket a következőképpen: a fizikai leltárfelvétel adatai alapján összeállított leltár szerinti árukészlet értékét az eladott áruk beszerzési értékének csökkentésével kell állományba venni [T 26 - K 814 (812)], a nyitó árukészlet értékének egyidejű ráfordításkénti elszámolásával [T 814 (812) - K 26]. Az ilyen "készletrevételt" a különböző módszerekkel meghatározott számított bekerülési érték (beszerzési ár) alapján lehet elszámolni, amire a számviteli törvény a következő lehetőségeket adja: az áru egyedi bekerülési értéke, az egyedi beszerzési értékek alapján számított átlagos (súlyozott) beszerzési ár, a FIFO-módszer szerint meghatározott bekerülési érték.
A kérdésben hivatkozott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: art.) 174. §-ának (12) bekezdése szerint, ha az adózó a törvény 2. számú mellékletében előírt esedékességig az adó adóévi várható összegét nem fizette meg legalább 90 százalékos mértékben, a befizetett előleg és az adó 90 százalékának különbözete után 20 százalékig terjedő mulasztási bírságot fizet.
A 90 százalékos határ alá kerülést könnyen okozhatja a fentebb kifejtett értékbeni és mennyiségi nyilvántartás hiánya, mivel ez esetben a készletértéket (és ezen keresztül az eredményt) csak a fizikai leltárfelvétel (és a leltárba került adatok értékelése) után lehet meghatározni. Ezek alapján tehát helytálló az a megállapítás, hogy a fenti készletnyilvántartások hiányában, a fizikai leltárfelvétel (és a leltárba került adatok értékelése) előtt a főkönyvi könyvelésből nem határozható meg pontosan a készletérték.
Mindemiatt indokoltnak látszik, hogy a vállalkozó a feltöltési kötelezettség érdekében a készletérték megállapításának rendjét, módszerét, ezen információk előállításának felelőseit belső szabályzatban, esetleg a számviteli politikájában is rögzítse. Az art. feltöltési kötelezettségre vonatkozó előírása is indokolja a megbízható és naprakész készletnyilvántartás vezetését.
[2000. évi C. törvény 69. § (2) bek.]