adozona.hu
70/2007. Számviteli kérdés
70/2007. Számviteli kérdés 92/2010/Cstv. 59. § (2) bek./ISZ
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: csődtörvény) 59. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a felszámoló részére az áfát nem tartalmazó, ténylegesen kifizethető díj a 4 százalékot meghaladja, a díjból a 4 százalékot meghaladó részt be kell fizetni a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén - ha az áfát nem tartalmazó ténylegesen kifizethető díj az 1 százalékot ...
A csődtörvény hivatkozott előírása nem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogyan kell a felszámoló cégnél a díjkiegészítési számlára befizetendő összeget elszámolni. Sőt bizonyos értelemben - ebben a vonatkozásban - még félreérthető is az előírás, amikor úgy fogalmaz, hogy a díjból az előírt mértéket meghaladó részt kell befizetni.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 73. §-ának (2) bekezdése tartalmazza az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételeket. Azok között a szóban forgó befizetés vagy hasonló tétel nem szerepel. Nem szerepel, mert a díjkiegészítési számlára történő befizetés nem a felszámoló által elért, a számlázott bevételből adott engedményt jelent, hanem a csődtörvény által előírt bevételi többletelvonást. A bevételi többlet elvonásának a számviteli alapelvekkel összhangban lévő módszere pedig az, hogy az elvont összeget az egyéb ráfordítások között kell elszámolni, hasonlóan az adókhoz, a költségvetési befizetésekhez, és annak összegével nem az árbevételt kell csökkenteni.
Ha a díjkiegészítésként befizetendő összeg mögött valamilyen konkrét, a Gazdasági Hivatal által számlázott szolgáltatás lenne, akkor sem az árbevételt csökkentő tételként kellene a befizetendő összeget elszámolni, hanem igénybe vett szolgáltatás költségeként, esetleg közvetített szolgáltatás értékeként. A felszámoló által elért díjbevételhez való viszonyítás csupán a befizetendő összeg meghatározásához szükséges, de nem jelenti azt, hogy annak összegével az elszámolt árbevételt csökkenteni lehet, azt egyéb ráfordításként kell elszámolni.
[1991. évi XLIX. törvény 59. § (2) bek.]