adozona.hu
65/2009. Számviteli kérdés
65/2009. Számviteli kérdés 267/2010/Szt. 46. § (3) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérdésben hivatkozott törvényhely [a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 46. §-ának (3) bekezdése] egyedi értékelésnek minősíti a különböző időpontokban beszerzett, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron, továbbá a FIFO-módszerrel történő értékelést is. A hivatkozott módszer azonban nem a tárgyi eszközök, hanem a készletek értékelésére ad elsősorban az év végi értékelés során alkalmazható módszert.
A tárgyi eszközök...
65/2009. Számviteli kérdés
267/2010/Szt. 46. § (3) bek./ISZ
Cégünk az építőiparban használatos tárgyi eszközök (többek között állványelemek) bérbeadásával foglalkozik. A több százmillió forint összértékű, több ezer tételből álló eszközállomány elemeinek az egyedi értéke 100 ezer forint alatti. Nem kívánunk élni az egy összegű értékcsökkenési leírás lehetőségével. Ezekre az eszközökre a számviteli törvény 46. §-ának (3) bekezdése alapján csoportos nyilvántartást és értékelést vezetünk be. Milyen feltételeknek kell megfelelniük az egyes, csoportba sorolandó eszközöknek? A később (illetve különböző időpontokban) beszerzett, ugyanolyan eszközök is besorolhatók ugyanabba a csoportba?
A kérdésben hivatkozott törvényhely [a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 46. §-ának (3) bekezdése] egyedi értékelésnek minősíti a különböző időpontokban beszerzett, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron, továbbá a FIFO-módszerrel történő értékelést is. A hivatkozott módszer azonban nem a tárgyi eszközök, hanem a készletek értékelésére ad elsősorban az év végi értékelés során alkalmazható módszert.A tárgyi eszközök egyedi értékelésének elvével, használatbavétele feltételeinek követelményével, a különböző időpontokban beszerzett tárgyi eszközök esetében a hivatkozott csoportos nyilvántartás nem egyeztethető össze. A tárgyi eszközöket csoportosan akkor célszerű nyilvántartani, ha azok azonos paraméterekkel rendelkeznek, beszerzésük közel azonos időben és közel azonos értéken történt és azokat egyidejűleg, azonos időponttal aktiválták, vették rendeltetésszerűen használatba, továbbá az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés összegét azonos módon határozták meg.
Ha a csoportosan nyilvántartott tárgyi eszközök közül - bármilyen okból - egy eszközt ki kell vezetni, akkor a csoportszintű bruttó érték is és az elszámolt értékcsökkenés is arányosan csökken.
Ha a csoportosan nyilvántartott tárgyi eszközökkel (azok aktiválása után) azonos paraméterekkel rendelkező eszközök kerülnek beszerzésre, akkor azokat vagy egyedileg veszik nyilvántartásba, vagy azok nyilvántartására új csoportot alakítanak ki.
A kérdésben említett eszközök (állványelemek) csoportos nyilvántartását csak akkor lehet támogatni, ha egy-egy csoportba
az azonos műszaki paraméterekkel rendelkező állványelemek kerülnek, amelyeket azonos időszakban, közel azonos áron szereztek be, ugyanazon időponttal vettek rendeltetésszerűen használatba, azonos módon számolják el a terv szerinti értékcsökkenést, és így az egyedi állványelem bekerülési (bruttó) értéke, elszámolt értékcsökkenése bármikor megállapítható.
A csoportos nyilvántartás természetesen tartalmazza a csoportba sorolt állványelemek darabszámát is, és így az év végén a mérleget alátámasztó, mennyiségi felvétellel elkészített leltárral való összehasonlítás lehetőségét is.
Amennyiben a csoportba tartozó állványelemek mennyisége - bármilyen okból - csökken, a mennyiségi csökkenésre jutó bruttó érték és elszámolt értékcsökkenés kivezethető a tárgyi eszközök közül.
Ha új állványelemek kerülnek beszerzésre, azokat nem lehet a már meglévő tárgyi eszköz csoportokba besorolni, azokat vagy egyedileg, vagy - ha az előbbiekben megfogalmazott követelmények teljesülnek - új csoportba sorolva kell állományba venni.
Ha a csoportos nyilvántartásba vétel követelményei teljesülnek, a csoportba tartozó tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenésének elszámolására - számvitelileg - bármilyen módszer alkalmazható, ami az elhasználódással arányos könyv szerinti értékcsökkenés elszámolását biztosítja.
A különböző beszerzési időpontú és bekerülési értékű eszközök csoportos nyilvántartását azért sem lehet támogatni, mert az új eszköz bekerülése utáni könyv szerinti érték alapján a korábban használatba vett eszközök egyedi értéke magasabb lesz, mint amilyennek elhasználtsága alapján lennie kellene. Nem lehet egyetérteni az olyan módszerrel, amely a különböző elhasználtságú egyedi eszközöknél azonos egyedi értéket eredményez.
[2000. évi C. törvény 46. § (3) bek.]