adozona.hu
54/2002. Számviteli kérdés
54/2002. Számviteli kérdés 27/2010/Hkr. 7. mell./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) és a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai értelmében leírni (a könyvekből kivezetni) csak a behajthatatlan követeléseket, illetve az elengedett, de behajthatatlannak nem minősülő követeléseket lehet.
A behajthatatlan követelések hitelezési veszteségként leírása során a követelést és ...
54/2002. Számviteli kérdés
27/2010/Hkr. 7. mell./ISZ
A behajthatatlannak nem minősülő és jogilag el nem engedett, de 100 százalékban értékvesztésként elszámolt követelések leírhatók-e a pénzügyi intézményeknél, kivezethetőek-e a könyvekből?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) és a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai értelmében leírni (a könyvekből kivezetni) csak a behajthatatlan követeléseket, illetve az elengedett, de behajthatatlannak nem minősülő követeléseket lehet.A behajthatatlan követelések hitelezési veszteségként leírása során a követelést és annak elszámolt értékvesztését az egyéb ráfordításokkal szemben ki kell vezetni a könyvekből. Az elengedett, de behajthatatlannak nem minősülő követeléseket és azok értékvesztését a rendkívüli ráfordításokkal szemben kell kivezetni a könyvviteli nyilvántartásokból.
A hitelintézetek esetében a kintlévőségek, befektetések, követelés fejében kapott készletek és mérlegen kívüli tételek értékelésének sajátos szabályait a hivatkozott Korm. rendelet 7. számú melléklete tartalmazza. Ennek megfelelően egy rossz minősítésű követelés után - a hátralévő, még nem törlesztett követelés összegét alapul véve - 71-100 százalékig terjedő értékvesztést kell elszámolni.
A 100 százalékos értékvesztéssel terhelt követeléseket a könyvviteli nyilvántartásokban a hátralévő, még nem törlesztett összegben követelésként, valamint az ahhoz tartozó értékvesztés összegét azonos nagyságrendben ki kell mutatni, de a mérlegben, azaz a beszámolóban az ilyen követelések nem jelennek meg és adózási szempontból sem minősülnek hitelezési veszteségnek, az értékvesztés elszámolása pedig a hitelintézeteknél nem tekintendő adóalap-korrekciós tételnek. Az ilyen követelések későbbi elszámolásának hitelezési veszteségként sincs adózási vonzata, mert ezeknek a követeléseknek a könyv szerinti értéke nulla, így elszámolása hitelezési veszteségként nem jelent újabb ráfordítást, csak a fennálló követelés és értékvesztésének kivezetését, amelyek egymással nagyságrendileg azonos összegek.
Téves az a következtetés, hogy a 100 százalékos értékvesztéssel ellátott, de a behajthatatlansági követelményeknek meg nem felelő és jogilag el nem engedett követelések, a költség-haszon összevetésének elve alapján leírhatók hitelezési veszteségként és kivezethetők a könyvekből, mert túlzott adminisztrációs igényt támasztanak a hitelintézetekkel szemben.
A költség-haszon összevetésének elve a beszámolóban való bemutatás alóli mentességre ad lehetőséget, a vállalkozás mérlegelésére bízva azt, de nem vonatkozik a könyvviteli nyilvántartásra. A beszámolóban való szerepeltetés alóli mentesség pedig már eleve teljesül azáltal, hogy az ilyen követelések nulla értéken szerepelnek a mérlegben, azaz nincsenek kimutatva. A könyvvitel zárt rendszerében azonban mindvégig - legalább az elévülési idő végéig - ki kell mutatni ezeket a követeléseket, mert csak így tudja nyomonkövetni a hitelintézet azok egyedi adatait, nagyságát, utólagos befolyásukat, a kapcsolódó késedelmi kamatokat stb.
A számviteli törvénynek, a vonatkozó kormányrendeletnek, a hitelintézeti törvény prudenciális előírásainak, a Ptk. kölcsönkövetelésekre vonatkozó rendelkezéseinek és a felügyeleti ellenőrzés szempontjainak egyaránt ellentmondana, ha a hitelintézet egyedi elbírálás alapján törölné nyilvántartásaiból, a jogilag behajtható, el nem engedett követeléseket, csak azért, mert megítélése szerint, számára ez túlzott adminisztrációs igényeket ró.
Megjegyezzük, a számviteli törvényben meghatározott behajthatatlansági kritériumok egyike éppen az, hogy amennyiben a követelés végrehajtási (behajtási) költségei nem állnak arányban a követelés várhatóan behajtható összegével, az behajthatatlannak minősül, mert eredményesen nem lehet azt érvényesíteni. Ezzel az előírással a törvény ad egy másik lehetőséget annak megítélésére, hogy jelentős-e a szóban forgó követelés vagy sem a behajtás szempontjából. Amennyiben a hivatkozott követelések még ezt a kritériumot sem elégítik ki, teljesen ellentmondásos volna - a hitelintézet saját magára nézve megalkotott számviteli politikájának érvényesítése szempontjából is - az ilyen követelések - főkönyvi számlákat érintő - nyilvántartásokból való kivezetése.
Elszámolási szempontból, egy hitelezési veszteségként leírt követelésre befolyt összeget, utólag befolyt követelésként kell elszámolni, míg egy 100 százalékos értékvesztéssel ellátott, de le nem írt követelés után befolyt összegben értékvesztés-visszaírást kell elszámolni. Mindkét tételt egyéb bevételként számoljuk el.
[2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 10. pontja, 55. § (1)-(2) bek., 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 7. számú melléklete]]