adozona.hu
97/2005. Számviteli kérdés
97/2005. Számviteli kérdés 353/2010/Szt. 52. § (4) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2005. január 1-je előtt nyilvántartásba vett üzleti vagy cégértéket a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 52. §-ának (4) bekezdésében foglalt - a 2005. január 1-je előtt hatályos - előírás szerint kell leírni. Az 5 évnél hosszabb leírás maximális időtartamát a számviteli törvény nem korlátozza. A maximális időtartamot alapvetően az üzleti vagy cégértéket megalapozó bevételekhez célszerű igazítani (az üzleti vagy cégértékhez kapcsolódó részesedésből s...
97/2005. Számviteli kérdés
353/2010/Szt. 52. § (4) bek./ISZ
Az üzleti vagy cégérték költségkénti elszámolására vonatkozó számviteli előírás 2005. január 1-jével változott. Érdeminek tekinthető ez a változás vagy csupán a korábbi rendelkezések pontosítását jelenti? Az eddigi előírás szerint az üzleti vagy cégérték bekerülési értékét akár 5 év alatt le lehetett terv szerinti értékcsökkenésként írni. Az új előírás mellett is lesz erre lehetőség, vagy az üzleti vagy cégérték költségkénti elszámolását új alapokra kell helyezni?
A 2005. január 1-je előtt nyilvántartásba vett üzleti vagy cégértéket a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 52. §-ának (4) bekezdésében foglalt - a 2005. január 1-je előtt hatályos - előírás szerint kell leírni. Az 5 évnél hosszabb leírás maximális időtartamát a számviteli törvény nem korlátozza. A maximális időtartamot alapvetően az üzleti vagy cégértéket megalapozó bevételekhez célszerű igazítani (az üzleti vagy cégértékhez kapcsolódó részesedésből származó bevétel nyújtson fedezetet az üzleti vagy cégérték költségként elszámolt értékcsökkenési leírására).A 2005. január 1-jétől hatályos módosítás - azzal, hogy az 52. § (4) bekezdéséből törölte a ("Az üzleti vagy cégérték megállapított amortizációs időszakát - a későbbiek során - nem befolyásolja az, hogy a nagyságára ható eszközök, illetve kötelezettségek értéke miként alakult.") szöveget - valójában az üzleti vagy cégértéknél is a főszabály alkalmazására irányította a figyelmet. Erre utal az 52. § (6) bekezdésének módosítása és a hivatkozott rendelkezések indokolása is, amely szerint akkor indokolt terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, ha az üzleti vagy cégérték értéke fokozatosan csökken.
A leírtakból az is következik: a számviteli törvény 52. §-ának (4) bekezdését a nyilvántartásba vételt követően nem indokolt alkalmazni, ha valószínűsíthető, hogy az üzleti vagy cégérték értéke az elkövetkező időszakban nem csökken.
A számviteli törvény 52. §-a (6) bekezdésének az üzleti vagy cégértékre vonatkozó előírását a 2005. január 1-jével vagy azt követően nyilvántartásba vett üzleti vagy cégértéknél kell alkalmazni. A nyilvántartásba vételkor meg kell állapítani, mi indokolta az üzleti vagy cégérték kimutatását.
Jogosan kell feltételezni: valamilyen gazdasági és számszerűsíthető, dokumentálható oka volt annak, hogy a cégvásárló által fizetett ellenérték magasabb volt, mint a megvásárolt társaságnak, tulajdoni hányadnak a piaci értéke, ennek hiányában a befektetésre jutó saját tőke értéke, amelyhez kapcsolódóan az üzleti vagy cégértéket kimutatták. Számos esetben azért került üzleti vagy cégérték kimutatásra, mert az értékesítendő társaságnál az eszközök piaci értéke magasabb volt, mint azok könyv szerinti értéke. (2006. január 1-je utáni ügyleteknél ilyenkor már nem lehet üzleti vagy cégértéket kimutatni.) Természetesen, indokolhatja az üzleti vagy cégérték kimutatását az adott társaság jövőbeni jövedelemtermelő képessége is. Ilyen esetekben azonban nem indokolt automatikusan az üzleti vagy cégérték bekerülési értéke alapján - évenként - terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a könyv szerinti értéken kimutatott, de piaci értéken magasabb értékű eszközöknél (például épületeknél) a piaci érték jobban csökken, mint a könyv szerinti érték (inkább az a jellemző, hogy értékük nő). A jövőbeni jövedelemtermelő képesség hatása is (ha az ténylegesen meg is valósul) inkább növeli a megvásárolt társaság értékét, mint csökkenti azt.
Mivel az üzleti vagy cégérték terv szerinti értékcsökkenésének évenkénti összege az üzleti vagy cégérték bekerülésekor a hasznos élettartamra úgy nehezen határozható meg, hogy az összhangban legyen az üzleti vagy cégérték tényleges értékével, ezért célszerűnek az látszik, ha az üzleti vagy cégértéket minden év végével értékelik, és az értékelésnek megfelelően terven felüli értékcsökkenést számolnak el vagy visszaírják a korábban elszámoltat.
Természetesen lehetnek sajátos esetek, amikor az üzleti vagy cégérték értéke fokozatosan csökken, ezt már az állományba vételkor dokumentálni lehet, és akkor indokolt a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása, ha egyébként az üzleti vagy cégérték a folyamatos működés, a normál üzletmenet keretei között, meghatározott időn belül megtérül a bevételekben.
A terv szerinti értékcsökkenés elszámolási szabályainak az egyértelműsítését szolgálta a számviteli törvény 2007. január 1-jétől hatályos módosítása. A módosítás egyértelműen meghatározta, hogy mely eszközök esetében nem lehet egyáltalán terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, és melyek azok az eszközök, amelyeknél csak bizonyos feltételek fennállása esetén szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni.
A módosítás érintette az üzleti vagy cégérték költségkénti elszámolására vonatkozó előírásokat is.
Egymásnak bizonyos értelemben ellentmondó rendelkezést tartalmazott a számviteli törvény 52. §-ának (4) bekezdése, mely szerint "az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idő alatt" lehet leírni, illetve a (6) bekezdése, mely szerint nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni "üzleti vagy cégértéknél", amely értékből a használat során nem veszít, illetve amelynek értéke évről-évre nő. Ezért mindkét előírásból kimaradt a konkrét immateriális jószágra, tárgyi eszközre hivatkozó rész.
A számviteli törvény 52. §-ának (5) bekezdése (nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés) kiegészült "a képzőművészeti alkotás, a régészeti lelet" eszköz-körrel, ugyanakkor a (6) bekezdésből (nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni) kimaradt az eszközök felsorolása, csak a tartalmi meghatározás maradt (olyan eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, vagy amelynek értéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan - évről-évre nő).
A számviteli törvény 52. §-ának (6) bekezdéséből kimaradt az üzleti vagy cégérték mellett a kép- és hangarchívum, egyéb gyűjtemény, a műemléki védettségű épület. Ez azonban nem jelenti sem azt, hogy lehet, sem azt, hogy nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. Az adott eszköz egyedi minősítésekor, besorolásakor kell ebben a kérdésben dönteni.
Amennyiben megfelel a (6) bekezdés szerinti általános követelménynek (értékéből a használat során sem veszít, vagy amelynek étéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan - évről-évre nő), akkor az eszköznél (az üzleti vagy cégértéknél) nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni.
A módosult előírások nem változtatták meg a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásának hatályos rendszerét, de növelik a gazdálkodó felelősségét az eszközök (így az üzleti vagy cégérték) besorolása során is.
[2000. évi C. törvény 52. § (4)-(6) bek.]