adozona.hu
42/2007. Számviteli kérdés
42/2007. Számviteli kérdés 24/2010/Hkr. 15. § (4) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vonatkozó rendelkezései szerinti engedményezés értelmében a követelés, mint eszköz feletti tulajdonjog és az ahhoz kapcsolódó biztosítékok érvényesítésének joga az engedményezőről átszáll a követelést megvásároló félre (engedményesre). A tulajdonosi joghoz kapcsolódó részjogosultságok, a rendelkezési jog, a hozamszedési jog stb. tehát értelemszerűen átszállnak az engedményesre. Az engedményezőt kezesi kötelezettség t...
42/2007. Számviteli kérdés
24/2010/Hkr. 15. § (4) bek./ISZ
A pénzügyi intézmény által vásárolt követelés kezelhető-e számviteli szempontból a saját követelésekkel azonosan abban az esetben, ha az engedményezőt kezesi kötelezettség terheli annak behajthatatlansága esetén, különös tekintettel arra, hogy az IAS 39 szerint az eladott pénzügyi eszközt nem lehet kivezetni az eladó könyveiből, amennyiben az ahhoz kapcsolódó jövőbeni cash flow-k kockázata nem száll át a vevőre, továbbá a tőkemegfelelési irányelv (CRD) szerint az engedményező ilyen jellegű kötelezettségvállalása esetén az engedményesnél a megszerzett követelésre nem kell alkalmazni a vásárolt követelésekre vonatkozó, bizonyos - kockázatszámítással összefüggő - szabályokat?
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vonatkozó rendelkezései szerinti engedményezés értelmében a követelés, mint eszköz feletti tulajdonjog és az ahhoz kapcsolódó biztosítékok érvényesítésének joga az engedményezőről átszáll a követelést megvásároló félre (engedményesre). A tulajdonosi joghoz kapcsolódó részjogosultságok, a rendelkezési jog, a hozamszedési jog stb. tehát értelemszerűen átszállnak az engedményesre. Az engedményezőt kezesi kötelezettség terheli az eladott követelés eladási árának erejéig, feltéve, hogy azt a felek a szerződésben nem zárták ki, illetve a követelés nem "bizonytalan követelés"-ként került engedményezésre.A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) értelmében az eszközöket a mérlegbe a tulajdonjog alapján kell beállítani, az ettől eltérő esetekről pedig a számviteli törvény kifejezetten rendelkezik. (Ilyen például a pénzügyi lízing esete.) Ebből következően a vásárolt követeléseket az engedményes (vevő) könyveiben kell kimutatni a követelést keletkeztető eredeti szerződés szerinti adóssal szemben, nem pedig az engedményezővel szemben. Ez akkor is így van, ha az engedményezőt kezesi kötelezettség terheli.
Az engedményezővel szemben csak akkor keletkezik követelés a vásárolt követeléshez kapcsolódóan, ha a kezesség beváltásra kerül, azaz a kezes jogilag kötelessé válik az eladási ár visszafizetésére és visszaszáll rá a követelés annak biztosítékaival együtt. Ilyenkor az engedményes a vásárolt követelés továbbértékesítési szabályai szerint vezeti ki könyveiből a vásárolt követelést, és mivel annak kivezetett könyv szerinti értéke és a kvázi eladási ára (amely a Ptk. alapján a vételárral egyezik meg, illetve annak nem törlesztett összegével) jellemzően azonos nagyságrendű, így a viszontértékesítésnek (visszaszármaztatásnak) eredményvonzata nem keletkezik az egyéb pénzügyi szolgáltatások bevételeiben, illetve ráfordításaiban, azonban az engedményezővel szemben követelés merül fel a kvázi viszonteladási ár összegében.
A hazai számviteli szabályok szerint tehát nem a kockázat alapján kell beállítani az egyes tételeket a mérlegbe, hanem a szerződéses jog alapján. A gazdálkodók egyedi éves beszámolóinak tulajdonjogon alapuló elkészítése szolgál alapul a pénzügyi, az adó-, a felszámolási és a csődjoghoz, valamint a társasági joghoz és minden más kapcsolódó jogi szabályozáshoz, amely a gazdálkodók vagyoni helyzetének vizsgálatára épül.
A hazai gazdálkodó szervezetek az egyedi éves beszámolójuk elkészítésére és az azt alátámasztó könyvviteli nyilvántartások vezetésére a számviteli törvényt és a felhatalmazása alapján kiadott rendeleteket kötelesek alkalmazni, arra az IAS/IFRS előírásai nem alkalmazhatók.
A CRD-irányelv (2006/48/EK irányelv) a tőkemegfelelés szempontjából rendelkezik a különböző kintlévőségek kockázatának megítéléséről. Ez az irányelv az egyes kintlévőségek számviteli kezeléséről és a beszámolóba való beállításáról nem rendelkezik, a tekintetben más EU-szabályok [a 86/635/EGK irányelv és a 78/660/EGK 4. irányelv, amelyek a pénzügyi intézmények számviteli sajátosságait szabályozó 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet és a számviteli törvény alapjául szolgáltak] a mérvadók.
Az a tény, hogy egy vásárolt követelés kockázati értékének meghatározásakor az engedményező kezesi kötelezettségét fedezetként kell figyelembe venni és a követelés kockázatát a fedezet értékelése (a kezes, mint adós minősítése) befolyásolja, nem változtatja meg a követelés számviteli beszámolóban és könyvviteli nyilvántartásokban "vásárolt követelésként" való szerepeltetést. Ezek legfeljebb a kintlévőséghez rendelt kockázati érték meghatározását, illetve a számviteli értékelését befolyásolhatják, de a követelés továbbra is az eredeti adóssal szemben fennálló vásárolt követelésnek minősül.
A számviteli kezeléstől független és külön megítélés tárgyát képezi, hogy a prudenciális szabályokat meghatározó 2006/48/EK irányelv 87. cikkének (2) bekezdésében foglaltakat valóban úgy kell-e értelmezni, hogy a - fizetőképességi ráta alapjául szolgáló - kockázat számbavétele szempontjából (a kategóriába sorolás, a súlyozás, a fedezet megítélése és a CRD egyéb előírásai tekintetében általánosan) az engedményező kezesi kötelezettségének fennállása esetén, a vásárolt követelést a saját követelésekkel azonosan kell figyelembe venni (mintha az adós az engedményező lenne, és a követelés kifizetett vételára neki nyújtott kölcsönnek minősül) vagy sem.
Ettől függetlenül azonban a számviteli beszámolóban (az egyedi éves beszámolóban és a hazai számviteli szabályok alapján készített konszolidált beszámolóban) az engedményezés útján megvásárolt követelést minden esetben - az eredeti szerződés szerinti adóssal szemben fennálló - "vásárolt követelésként" kell kimutatni (és ennek megfelelően kell értékelni, valamint a behajtását, a továbbértékesítését, a hozamait és a könyvekből egyéb gazdasági események kapcsán történő kivezetését elszámolni).
[2000. évi C. törvény 29. § (8) bek., 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 15. § (4)-(5) bek.]