adozona.hu
6/2003. Számviteli kérdés
6/2003. Számviteli kérdés 252/2010/Szt. 41. § (4) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A devizaliberalizáció lehetőségeivel élve, 2002-ben a pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások a határidős devizaügyleteiket a korábbiakhoz képest jóval nagyobb volumenben kötötték, és a vállalkozási körben is gyakrabban előfordultak ilyen ügyletek. Ugyanakkor a forint jelentősen erősödött, illetve a devizák forintárfolyama is meglehetősen ingadozott, ezért a mérleg fordulónapján meglévő - nem fedezeti célú - határidős ügyletek várható vesztesége jelentős nagyságrendű lehet.
Az il...
6/2003. Számviteli kérdés
252/2010/Szt. 41. § (4) bek./ISZ
Kötelező-e a mérleg fordulónapjáig le nem zárt, nem fedezeti céllal kötött derivatív ügyletek után céltartalékot képezni, ha az ügylet várhatóan veszteséges lesz?
A devizaliberalizáció lehetőségeivel élve, 2002-ben a pénzügyi intézmények és a befektetési vállalkozások a határidős devizaügyleteiket a korábbiakhoz képest jóval nagyobb volumenben kötötték, és a vállalkozási körben is gyakrabban előfordultak ilyen ügyletek. Ugyanakkor a forint jelentősen erősödött, illetve a devizák forintárfolyama is meglehetősen ingadozott, ezért a mérleg fordulónapján meglévő - nem fedezeti célú - határidős ügyletek várható vesztesége jelentős nagyságrendű lehet.Az ilyen ügyletekre a vállalkozási körben kizárólag a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 41. §-ának (1) bekezdése alapján kell mint "várható kötelezettség utáni céltartalékot" képezni, amely társasági adóalap korrekciós tételnek is minősül. A pénzügyi intézményeknek és a befektetési vállalkozásoknak a le nem zárt, nem fedezeti célú határidős ügyletek várható veszteségére a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 23. §-ának (2), (4)-(5) és 24. §-ának (5) bekezdése, valamint a befektetési vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 15. §-ának (4)-(6) bekezdése - mint részletszabály - alapján kell a számviteli törvényben hivatkozott céltartalékot képezni, amely ezen külön jogszabályi kötelezettségre való tekintettel nem társasági adóalap korrekciós tétel.
A céltartalék képzése miatt veszteség keletkezhet és a hitelintézetek esetében a tőkemegfelelési mutató is jelentősen csökkenhet. Ugyanakkor a várhatóan nyereséges, nem fedezeti célú ügyletek nyereségét - amely az előbbi veszteséget ellensúlyozhatná - nem lehet a tárgyévi eredményben figyelembe venni.
Többen jelezték, hogy a számviteli törvény 4. §-a (4) bekezdésének előírását alapul véve élnek azzal a lehetőséggel, hogy a számviteli törvény (illetve az ahhoz kapcsolódó kormányrendeletek) céltartalékképzésre vonatkozó előírását nem tartják be, azaz nem képeznek céltartalékot a szóban forgó veszteséges derivatív ügyletek után - mert az valótlan képet adna a vállalkozás (hitelintézet, befektetési vállalkozás) eredményéről és tőkemegfelelési helyzetéről - tekintettel arra, hogy makroszinten, a mérlegben lévő és a mérleg alatti devizaeszközök és devizakötelezettségek egyensúlyban vannak, azaz devizanemenként zárt a pozíció és a várhatóan veszteséggel záruló ügyleteket várhatóan nyereséggel záruló ügyletek fedezik.
A számviteli törvény 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazása e tekintetben valójában nem megfelelő. Mivel jelen esetben általános, rendszerbeli kérdésről van szó, azaz nemzetközileg az EU-szabályok és az IAS-szabályok szerint sem elfogadott a hivatkozott makroszintű fedezettség - ami valójában egy adott napra biztosítja csak a fedezetet, hiszen a szóban forgó ügyletek nem azonos lejáratúak -, ezért a hazai számviteli szabályok az óvatosság elve alapján, csak a várhatóan veszteséges ügyletek eredményét veszik figyelembe az éves beszámolóban, és ez alól nem képezhet kivételt valamely vállalkozási kör (például a hitelintézetek) pusztán amiatt, hogy a derivatívákat jelentős mértékben kötik.
A fenti problémák enyhítésére azonban kiemelhető a számviteli szabályozás néhány olyan előírása, amelyet a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet, valamint a 251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet tartalmaz a derivatívák elszámolására a pénzügyi intézmények, valamint a befektetési vállalkozások esetében, és amelyek megfelelő értelmezése mellett csökkenthető az esetleges nagy összegű veszteség, azaz a céltartalékképzés eredményt rontó hatása.
Egyrészt a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 23. §-ának (7) bekezdése, valamint a 251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 15. §-ának (9) bekezdése értelmében a nem fedezeti célú (nem mikro fedezeti célú), illetve fedezeti ügyletek alapügyleteként nem szolgáló határidős, opciós vagy swapügyletek várható veszteségére nem kell céltartalékot képezni, ha léteznek azokkal fedezeti kapcsolatban nem lévő, olyan azonos árura, illetve pénzügyi instrumentumra vonatkozó, azonos típusú, ellentétes irányú, azonos (vagy közel azonos) lejárati idejű, nagy valószínűséggel azonos nagyságrendű, ellentétes előjelű eredménnyel járó ügyletek, amelyek azokkal szembeállíthatók. Közel azonos lejárati idejűnek tekinthetők az éven belüli lejáratú ügyletek, ha a lejárati idejükben legfeljebb 7 nap eltérés áll fenn, illetve az éven túli lejáratú ügyletek, ha lejárati idejükben legfeljebb 30 nap eltérés áll fenn. Ez a szabály lehetőséget ad arra, hogy az eredetileg nem fedezeti céllal kötött ügyleteket (akár több ügyletet több ügylettel) szembeállítva - lejárati idejükben minimális eltérést feltételezve - egyfajta kvázi makro fedezettséget elismerve, ne kelljen céltartalékot képezni a várhatóan veszteséges ügyletek után, mert velük szemben nyereséges ügyletek állnak. Abban az esetben, ha a szembeállított ügyletek (ügyletcsoportok) eredménye ellentétes, de nagyságrendileg nem pontosan azonos eredményt hoz, akkor - amennyiben a különbözet veszteségtöbblet -, csak arra kell céltartalékot képezni, amennyiben pedig nyereségtöbblet, akkor csak az nem számolható el az eredményben.
A 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 22. §-ának (8) bekezdése, valamint a 251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 14. §-ának (8) bekezdése értelmében a kamatarbitrázs céljából, vagy valamely meglévő deviza más devizában való kihelyezése és a lejárati idő végén - előre rögzített kötési árfolyamon - történő visszaváltása érdekében különböző felekkel tőzsdén kívül kötött azonnali és határidős devizaügylet egymáshoz rendelésével létrehozott - a swapügyletekkel azonos jellegű - összetett ügyletek elszámolására a fedezeti céllal kötött swapügyletek elszámolási szabályait kell alkalmazni. Ennek értelmében, ha az ügyletek egymáshoz rendelésével létrehozott összetett ügyletek határidős ügyletrésze várhatóan veszteséges lesz, nem kell annak összegében céltartalékot képezni, továbbá az egymáshoz rendelt ügyletek eredménye a kamateredményben számolható el.
Tehát az ügyletek (ügyletcsoportok) megfelelő párosításával biztosított "kvazi makro fedezettség", illetve külön ügyletekből létrehozott swapügyletek számviteli kezelése csökkentheti az eredetileg nem mikrofedezeti céllal kötött, várhatóan veszteséggel záruló derivatív ügyletek után képzendő céltartalék nagyságát és ezáltal a tárgyévben kialakuló veszteség összegét.
[2000. évi C. törvény 41. § (4) bek.; 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 22. § (8) bek., 23. § (2) bek., (4)-(5) bek., (7) bek., 24. § (5) bek.; 251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 14. § (8) bek., 15. § (4)-(6) bek., (9) bek., 16. § (5) bek.]