adozona.hu
37/2007. Adózói kérdésre adott válasz (AEÉ 2007/4.)
37/2007. Adózói kérdésre adott válasz (AEÉ 2007/4.) Az ingatlan-nyilvántartásba, "gyógyszertár és lakás"-ként bejegyzett ingatlan értékesítése [Áfa tv. 13. § (1) bekezdés 21. pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adózó ingatlana egy helyrajzi számon, gyógyszertár és lakás megnevezéssel szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Kérdésként merül fel, hogy határolható el az ingatlan lakóingatlan, illetve gyógyszertár része.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 13. § (1) bekezdésének 21. pontja értelmében lakóingatlan a lakás céljára létesített, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre ...
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) 13. § (1) bekezdésének 21. pontja értelmében lakóingatlan a lakás céljára létesített, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan.
Az Áfa törvény előbb hivatkozott rendelkezése alapján nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület. Ennek megfelelően az általános forgalmi adó tekintetében különbséget kell tenni a lakás értékesítése amely másodlagos értékesítés esetén adómentes (Áfa törvény 2. számú melléklet 2. pont), és a gyógyszertárként működő üzlethelyiség adóköteles értékesítése között. Ehhez szükséges az, hogy a lakás vételára, és a gyógyszertár adóalapot képező ellenértéke az adásvételi szerződésben külön szerepeljen. Az ellenérték meghatározása tekintetében, hogy mennyi a lakás és mennyi az üzlethelyiség ellenértéke, a feleknek kell a szerződésben megállapodniuk. Továbbá figyelemmel kell lenniük az Áfa törvény 22. § (6) bekezdés a) pontjára, mely szerint ellenérték helyett az értékesített termék adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha az ellenérték az értékesített termék adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és a termékértékesítés gazdaságilag nem független fél részére történik.
Természetesen az ellenérték megosztása során nem hagyható figyelmen kívül az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. § (5) bekezdése szerint az, hogy az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni, valamint a (7) bekezdés szerint, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Említést érdemel továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 2. § (1) bekezdése, miszerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülése, így például az ellenérték részeknek a tényleges értékviszonyokhoz viszonyított jelentős eltérítése, az adóköteles adóalapnak a lecsökkentése.
(PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főcsoport 4024/1/ 2006 - APEH Ügyfélkapcsolati és tájékoztatási főosztály 8990164324)