AVI 2013.7.79

A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tény az adózó javára nem értékelhető [2003. évi XCII. tv. 97. § (6) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2002. évben bevallása alapján 78 936 Ft munkaviszonyból származó jövedelemre tett szert, az ezt követő években személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja.) bevallást nem nyújtott be. A felperes 2002-2005. években 291 180 Ft biztosítási díjat fizetett, négy ingatlant és három gépjárművet vásárolt.
Az adóhatóság a felperesnél 2002-2005. évekre szja. és százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho.) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végze...

AVI 2013.7.79 A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tény az adózó javára nem értékelhető [2003. évi XCII. tv. 97. § (6) bek.]
A felperes 2002. évben bevallása alapján 78 936 Ft munkaviszonyból származó jövedelemre tett szert, az ezt követő években személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja.) bevallást nem nyújtott be. A felperes 2002-2005. években 291 180 Ft biztosítási díjat fizetett, négy ingatlant és három gépjárművet vásárolt.
Az adóhatóság a felperesnél 2002-2005. évekre szja. és százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho.) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére összesen
9 785 236 Ft szja., 1 090 116 Ft eho. adókülönbözetet írt elő, kötelezte adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes a felperes által megszerzett jövedelmet becsléssel határozta meg, a vizsgált évekre mérleget készített, amelyben tételesen szembe állította a felperes igazolt, egyes adóévekben felhasználható bevételeit és kiadásait. Ennek alapján azt rögzítette, hogy a felperesnek 2002. évben 3 686 016 Ft, 2003. évben 12 689 850 Ft, 2004. évben 2 174 504 Ft, 2005. évben pedig 7 495 648 Ft forráshiánya keletkezett, ezeket az összegeket egyéb jövedelemként, a bérbeadásból származó jövedelmet pedig elkülönítetten adózó jövedelemként vette figyelembe.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108., 109. §-aiban, 165. §-ában, 170-172. §-aiban és a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdésében, 4. § (1) bekezdésében, 28. § (1) bekezdésében, 74. §-ában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, indokolatlanul mellőzte a BMW típusú gépjármű adásvételével kapcsolatos körülmények tisztázása érdekében B. M. tanúkénti meghallgatását. Sérelmezte, hogy az alperes nem fogadta el a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolására, hogy M. R.-től 2 000 000 Ft-ot, édesanyjától 3 000 000 Ft-ot kapott volna kölcsön. Indítványozta B. M., M. R. és P. Z. tanúkénti meghallgatását.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletében megállapította, hogy az alperes a tényállást teljes körűen feltárta, a perben a további bizonyítás szükségtelen, ezért P. Z. és M. R. tanúkénti meghallgatását mellőzte. Osztotta az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy B. M.-től - a rendelkezésre álló adatokra figyelemmel - nem várható az ügy eldöntése szempontjából releváns adat közlése.
Fennállt a becslés jogalapja, és annak módszere is jogszerű volt. A felperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem bizonyította hitelt érdemlő adatokkal az általa állított kölcsönöket, ennél fogva ezek nem fogadhatók bevételként, az alperes "ténybelileg és jogilag megalapozott döntést hozott".
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy az alperes határozata, és ennél fogva a jogerős ítélet sem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében, Art. 1. § (2) és (3) bekezdéseiben, 97. § (4) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak. Kifejtette, hogy az ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, és jogsértőnek tartotta B. M. tanúkénti meghallgatásának elmaradását. Előadta, hogy P. Z. perbeli meghallgatását nem indítványozta, csak azt sérelmezte, hogy az adóigazgatási eljárás során benyújtott nyilatkozatában foglaltakat az alperes nem fogadta el, és a bíróság sem adta indokát annak, hogy ezt a nyilatkozatot miért nem értékeli a javára.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az adóigazgatási eljárásban - így különösen a becslés során - a Ket. szabályai nem alkalmazhatók. Az Art. 97. § (4) és (6) bekezdései az ellenőrzésre és az adóigazgatási eljárásra általános szabályokat tartalmaznak. Ezekhez képest a becslésre az Art. 108., 109. §-ai szerinti speciális rendelkezések az irányadók. Ez utóbbiak értelmében az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy fennállt a becslés jogalapja és annak módszere is jogszerű volt, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A becslési eljárás során - a felperes érvelésével ellentétben - a kétséget kizáróan nem bizonyított tény az adózó javára nem értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdése].
Hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva, és más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, kétséget kizáró bizonyítására. (Kfv.I.35.043/2006/4., Kfv.I.35.279/2005/5.)
A felperes által hivatkozott, Art. 1. § (2) és (3) bekezdései szerinti alapelveket az alperes nem sértette meg, mivel eljárása és döntéshozatala során megkülönböztetés nélkül, a jogszabályoknak megfelelően járt el, határozatát egyébként sem mérlegelési jogkörben eljárva hozta meg.
A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít.
Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság az iratokból a következőket állapította meg:
A felperes 2001. december 31-én értékesített egy BMW típusú gépkocsit, előadása szerint 5 000 000 Ft értékben, és kérte ennek az összegnek 2002. évi nyitó tételkénti figyelembevételét. A 2001. december 31-i adásvételi szerződés, amely szerint a gépkocsi az M. Építőipari Kft. részére került értékesítésre, vételárat nem tartalmaz. Az alperes a kft.-nél kapcsolódó vizsgálatot elévült időszak vonatkozásában nem tudott lefolytatni. A felperes - mint ahogyan arra az alperes a közigazgatási eljárás során, és a határozatában is egyértelműen utalt - a gépkocsi vételárát nem tanúvallomással, hanem a vevő könyvelésében szereplő bizonylattal tudta volna hitelt érdemlő módon igazolni, vevőtől származó dokumentumot, bizonylatot azonban a közigazgatási és a peres eljárás során nem nyújtott be. Ezért az alperes és a megyei bíróság is indokoltan mellőzte a tanúmeghallgatásra vonatkozó bizonyítási indítványt. A felperes érvelésével ellentétben a jogerős ítélet e körben is megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes 2 000 000 Ft - M. R. által nyújtott kölcsönt - kért elfogadni 2004. évre. Az iratokból megállapíthatóan a kölcsönről nem készült szerződés, e tekintetben csak a felperes előadása és M. R. nyilatkozata állt rendelkezésre, ezért került sor arra, hogy az alperes tanúként hallgatta meg P. Z. annak tisztázása érdekében, hogy a kölcsönadó egyáltalán rendelkezhetett-e a hivatkozott összeggel. P. Z. tanúkénti meghallgatása során előadta, hogy egy ügyvéden keresztül vásárolt jetskyt M. R.-től, 1 500 000 Ft-ért, de azt nem tudja, hogy az adásvételi szerződést miért nem írta alá, abból nincs példánya, és a vételárat egy összegben, készpénzben ismeretlen személynek adta át, nincs tudomása arról, hogy mi lett a pénz további sorsa. M. R.-nél, aki egyébként szabadságvesztés büntetését töltötte a felperes által hivatkozott adásvételi szerződés aláírásának időpontjában és a revízió időtartama alatt is, kapcsolódó vizsgálatot lefolytatni nem lehetett. Ilyen adatok és körülmények mellett a megyei bíróság indokoltan mellőzte P. Z. peres eljárás során történő újbóli meghallgatását, és e körben - a felperes érvelésével ellentétben - indokolási kötelezettségének is eleget tett.
A megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás tartalmaz minden, az ügy eldöntése szempontjából releváns adatot, tehát nem hiányos, hanem iratszerű, és kizárólag okszerű, a logika szabályainak is megfelelő ténybeli következtetéseket tartalmaz. A felperes által szolgáltatott bizonyítékokból nem lehetett kétséget kizáró módon megállapítani a fedezetek rendelkezésre állását. A felperes az Art. 109. § (3) bekezdése alapján eljárva nem szolgáltatott hitelt érdemlő adatokat, ezért az általa hivatkozottakat nem lehetett a javára értékelni, illetve ezeket nem lehetett bevételként elfogadni, a megyei bíróságnak az eredménytelen bizonyítást a felperes terhére kellett értékelnie. A felperes felülvizsgálati kérelme- tartalmát tekintve a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult - amire az okszerű bizonyítékértékelésre figyelemmel a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nem kerülhetett sor.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a megyei bíróság ítéletének tényállása, és az abból levont ténybeli és jogkövetkeztés a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben jogszerű, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.348/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.