AVI 2013.2.14

A lakásszerzési kedvezmény csak akkor érvényesíthető, ha a lakáscélú felhasználásra fordított összeg az ingatlan átruházásából származik [1995. évi CXVII. tv. 63. § (1) és (2) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1999-2003. években több társaság részére nyújtott tagi kölcsönt, illetve eszközölt tőkebefizetést, üzletrész-vásárlást. Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett, melynek alapján a felperes terhére 3 438 071 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. július 6-i határozatával az elsőfokú határozatot indokolásának megváltoztatásával h...

AVI 2013.2.14 A lakásszerzési kedvezmény csak akkor érvényesíthető, ha a lakáscélú felhasználásra fordított összeg az ingatlan átruházásából származik [1995. évi CXVII. tv. 63. § (1) és (2) bek.]
A felperes 1999-2003. években több társaság részére nyújtott tagi kölcsönt, illetve eszközölt tőkebefizetést, üzletrész-vásárlást. Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett, melynek alapján a felperes terhére 3 438 071 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. július 6-i határozatával az elsőfokú határozatot indokolásának megváltoztatásával helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes vagyoni helyzete 2001. és 2002. években nincs arányban megszerzett jövedelmeivel, a felperes által hivatkozott nagyszülői, szülői segítség, illetve a magánszemélyektől felvett kölcsönök vonatkozásában hitelt érdemlő bizonyítékok hiányában részben nem fogadta el.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A peres eljárás alatt az alperes 2006. október 12-i határozatával a keresettel támadott határozatát módosította, és az elsőfokú határozatot oly módon változtatta meg, hogy a felperes terhére 3 358 071 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint ehhez igazodó adóbírság kiszabásáról és késedelmi pótlék felszámításáról rendelkezett.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az alperes módosított határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az adóhatóság megállapításai nem helytállóak, az A. Bt. és az É. Kft.-vel kapcsolatosan. A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy az A. Bt.-vel kapcsolatosan 1 millió forint felperes részére történő kifizetés bizonyított, míg az É. Kft. vonatkozásában az állapítható meg, hogy üzletrészének átruházásával kapcsolatosan a felperes 500 000 Ft bevételhez jutott, amit vagyonmérlegében bevételként kell számításba venni. A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét ezt meghaladó részében nem találta alaposnak. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem volt jogosult a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 63. § (1) és (2) bekezdése szerinti lakásszerzési kedvezményre, mert a felperes ténylegesen csak 1 500 000 Ft összeget fordított lakásvásárlásra. A lakásvásárlási kedvezmény alapjaként tehát kizárólag ez az összeg szolgálhatott.
A felperesi előadás szerint a lakást 13 millió forint vételárért vásárolta, annak forrásául részben a H. utcai eladott lakásának 6 400 000 Ft-os vételára szolgált. A 13 millió forintos vételár kiegyenlítése úgy történt, hogy a felperes, mint a lakást eladó K. Kft. tagja, a Kft.-vel szemben fennállt tagi kölcsön követelését 11 500 000 Ft erejéig beszámította.
A Fővárosi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a beszámítás során a tagi kölcsön visszafizetése és annak beszámítása nem ingatlan átruházásából származó jövedelem, így a lakásszerzési kedvezmény ezen összeg után nem vehető igénybe. Ezen túlmenően nem fogadta el forrásként a H. E.-től származó 3,8 millió forintos összeget. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy H. E. a lakás felújítására vonatkozó költségvetést csatolt, nem igazolja, hogy a lakás felújítása ezen összeg erejéig megtörtént, és a felújításra szánt összeget H. E. a felperesnek kölcsön címén átadta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás iratellenes, következtetései okszerűtlenek, az ítélet megalapozatlan és a bíróság nem teljesítette indokolási kötelezettségét sem, ezért sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, illetve az Szja. tv. 63. § (2) bekezdését. Előadta, hogy H. E. a felperesnek 10 800 000 Ft kölcsönt adott, amit okirattal és tanúvallomásokkal is igazolt. Az adóhatóság a fenti összegből csak 7 millió forint kölcsönadását fogadta el figyelemmel arra, hogy a 16 millió forintos vételárból H. E. csak 7 millió forintot fizetett önerőként, a maradék 9 millió forintot bankhitel igénybevételével teljesítette. A felperes arra hivatkozott, hogy H. E. további 3,8 millió forinttal rendelkezett, amelyből a lakásfelújítást fizette. Ezt a tényt igazolja H. E. bankszámla kivonata, miszerint a felújítást végző kft. vállalkozási díjait számlájáról nem utalta át. A felperes sérelmezte továbbá, hogy a bíróság a lakásszerzési kedvezmény alapjaként csak 1 500 000 Ft-ot fogadott el. Hangsúlyozta, hogy a H. utcai lakás eladásából származó 6 400 000 Ft-ot teljes egészében lakásvásárlásra fordította oly módon, hogy 1 500 000 Ft-ot készpénzben befizetett, illetve további 11 500 000 Ft összegű tagi kölcsönkövetelése állt fenn az eladóval szemben. A felperes arra hivatkozott, hogy beszámítás valósult meg, ami nem érinti azt a körülményt, hogy a lakásvásárlásra a H. utcai lakás vételárából származó összeget fordította.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Az Art. 109. § (3) bekezdés szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra a VII. fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
Az idézett törvényi rendelkezésekre figyelemmel a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia.
Az adóhatóság ellenőrzése során megállapította, hogy H. E. adózott jövedelmei nem teszik lehetővé 10,8 millió forint összegű megtakarítást. Az adóhatóság ellenőrzéséről készült jegyzőkönyv 7. oldala tartalmazza ezzel kapcsolatosan H. E. édesanyjának nyilatkozatát is. Amint arra az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen rámutatott, a Fővárosi Bíróság 2007. október 30-án tanúként hallgatta meg H. E.-t, majd az adóellenőrzés iratai és H. E. tanúvallomása alapján a bizonyítékokat a maguk összességében értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a 7 millió forinton felüli további 3,8 millió forint felperesnek történő kölcsönadása nem bizonyított.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002/29.). A felperes felülvizsgálati kérelmében nem tudott megjelölni olyan hitelt érdemlő bizonyítékot, amelynek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének, illetve a 221. § (1) bekezdésének megsértését megállapíthatná. A Fővárosi Bíróság ítéletének indokolásában elemezte az e vonatkozásban rendelkezésre álló bizonyítékokat (jogerős ítélet 7. oldal 3., 4. bekezdése), értékelte H. E. tanúvallomásának, a felperes előadásának, illetve a felújítási költségvetésnek a bizonyító erejét. Ily módon a jogerős ítélet nem ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontot a lakásszerzési kedvezmény alapjául szolgáló összeg vonatkozásában. Az Szja. tv. 63. § (1) bekezdése szerint ugyanis az ingatlan átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 20%. A 63. § (2) bekezdés szerint pedig ezen adóból jár vissza, vagy nem kell megfizetni az ingatlan átruházásából származó jövedelem azon része utáni adót, amely összeget lakáscélú felhasználásra fordítottak. Az Szja. tv. 63. § (1) és (2) bekezdésének együttes olvasatából egyértelműen kitűnik, hogy a lakásszerzési kedvezmény csak akkor érvényesíthető, ha a lakáscélú felhasználásra fordított összeg az ingatlan átruházásából származik. A felperes azonban az ingatlan átruházásából csak 1 500 000 Ft-ot fordított a lakásra, a vételár további részét tagi kölcsönének elengedésével egyenlítette ki. Amint erre a jogerős ítélet helyesen rámutatott, a tagi kölcsön visszafizetése és annak beszámítása nem ingatlan átruházásából származó jövedelem (ítélet indokolása 7. oldal 1. bekezdés utolsó mondata). A Fővárosi Bíróság tehát jogszerűen járt el, amikor az alperes határozatát a lakásszerzési kedvezmény alapja vonatkozásában helytállónak találta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.057/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.