adozona.hu
AVI 2012.12.132
AVI 2012.12.132
A Tao. tv. alapján az alkalmazhatóságot annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll [1996. évi LXXI. tv. 1. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 1998-2002. évekre valamennyi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként megismételt eljárásban a 2005. szeptember 8. napján kelt határozatával a felperes javára összesen 227 000 Ft, terhére összesen 46 680 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest társasági adóban 497 000 Ft, személyi jövedelemadó címén 45 ...
AVI 2012.12.132 A Tao. tv. alapján az alkalmazhatóságot annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll [1996. évi LXXI. tv. 1. § (2) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 1998-2002. évekre valamennyi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként megismételt eljárásban a 2005. szeptember 8. napján kelt határozatával a felperes javára összesen 227 000 Ft, terhére összesen 46 680 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest társasági adóban 497 000 Ft, személyi jövedelemadó címén 45 746 000 Ft, egészségügyi hozzájárulás címén 160 000 Ft, továbbá 13 647 000 Ft adóbírság és 22 189 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2005. december 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatározatok indokolása szerint a magánszemélyek jövedelemadója adónemet vizsgálva az adóhatóság megállapította, hogy a felperes 2000. április 17-én Ausztriában 5020 USD-ért, 1 454 000 Ft értékben 2 db belépőjegyet vásárolt a Forma-1 autóversenyre. A jegyek árát reprezentációs költségként számolta el. Az adóhatóság álláspontja szerint a Forma-1-re vásárolt belépőjegyek juttatása a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 4. §-ának 31. pontjában meghatározott reprezentációs költség meghatározásnak nem felelt meg, a nem anyagi jellegű szolgáltatások körébe sem tartozott, annak értéke után a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 69. §-ának (1) bekezdése alapján természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A felperes külföldi magánszemélyek részére önálló tevékenység ellenértékeként meghatározott összegeket fizetett ki és könyvelt le a költségei között. Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy két osztrák állampolgár tevékenységét nem önálló tevékenységként végezte, feladatuk a termelés irányítása, illetve a minőség ellenőrzése volt, amely nem minősült önálló mérnöki tevékenységnek. Az adóhatóság álláspontja szerint a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem, a hozadéki és a vagyonadó területén Bécsben 1975. február 25-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1976. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 14. Cikke esetükben nem alkalmazható, tevékenységükre a 15. Cikk rendelkezései vonatkoznak, amelyből következően a felperesnek az osztrák állampolgárok részére teljesített kifizetésből az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. számú mellékletének 1-3., 6., 11. pontjai, a Szja. tv. 46. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes elmulasztotta levonni, bevallani és megfizetni a két osztrák állampolgár részére 2000. évben teljesített kifizetésből a személyi jövedelemadót.
A felperes német állampolgárságú tagjai, egyben ügyvezetői részére is teljesített kifizetéseket a közöttük megkötött együttműködési megállapodás alapján. Az adóhatóság megállapította, hogy az együttműködési megállapodásban foglalt feladatokat a társasági szerződés kifejezetten az ügyvezetők feladataiként jelölte meg, így az e tevékenységért járó díjazás ügyvezetői minőségben illeti meg a szolgáltatás nyújtóját. Ebből következően tevékenységük a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki-, és a vagyonadók területén Budapesten, 1977. évi július 18-án aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1979. évi 27. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.2.) 16. Cikke alá tartozik, és az Szja. tv. 24. §-ának (1) bekezdése alá sorolandó, nem önálló tevékenységnek minősül. A felperes az ügyvezetőinek megfizetett tiszteletdíjak kifizetésekor elmulasztotta levonni, bevallani és megfizetni a személyi jövedelemadót, amely miatt adókötelezettség keletkezett a terhére.
Az adóhatóság rögzítette, miszerint felperesnek a két osztrák állampolgárral megkötött szerződését, illetve ügyvezetők jogviszonyát nem minősítette munkaszerződésnek, ezért a felperes által hivatkozott, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról kiadott 2003. évi XCI. törvény módosításáról szóló 2004. évi LVIII. törvény nem alkalmazható.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság abban az esetben, ha az önálló munkavégzést munkaviszonnyá minősíti, alkalmaznia kell a 2004. évi LVIII. törvény előírásait. A két német állampolgár vonatkozásában is jogsértő az adóhatóság megállapítása, mert megbízási szerződés alapján végezték tevékenységüket, és az önálló munkavégzés alapján számlát állítottak ki.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján, figyelemmel a Tao. törvénynek a reprezentációs költség fogalmát meghatározó §-ára megállapította, hogy a kérdéses belépőjegyek ára természetbeni juttatásnak minősült, amelynek jogkövetkezményeit az adóhatóság megfelelően alkalmazta.
Az elsőfokú bíróság az osztrák és a német magánszemélyek kifizetéseivel kapcsolatosan megállapította, hogy az adóhatóság e körben a tényállást feltárta, széles körű bizonyítást folytatott le, és helytállóan állapította meg, miszerint a termelés irányítása, illetőleg a minőség ellenőrzése volt az osztrák állampolgárok feladata, amely nem sorolható az önálló mérnöki tevékenység körébe és a minőségi rendszer kialakításával, kiépítésével nem azonosítható.
Azt is helytállóan állapította meg az adóhatóság a rendelkezésére álló okiratok alapján, hogy az ügyvezetők tevékenységéért kapott összegek ténylegesen az ügyvezetői minőségben elvégzett feladatokért járó díjazások voltak, nem pedig szabadfoglalkozás keretében kifejtett tevékenységek. Az ügyvezetés magában foglalja azokat a jogköröket és hatásköröket, amelyek a vezetőtisztséget betöltő személyek operatív ügyintéző magatartásában nyilvánulnak meg. Az együttműködési megállapodásban szereplő feladatkörök ezért lényegében az ügyvezetői tevékenységgel azonos feladatköröket jelentettek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. §-át, az Art. 97. §-át, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának (1) bekezdését, a Tao. tv. 8. §-ának (1) bekezdését, 28. §-ának (2) bekezdés a) pontját, a Tvr. 3. Cikk (2) bekezdését, 14-15. Cikkeit, a Tvr.2. 14. Cikkét, az Szja. tv. 16. §-ának (1) bekezdését. A felperes felülvizsgálati kérelmében részletesen ismertette az elsőfokú bíróság eljárását, mindhárom kérdéshez kapcsolódóan az adóhatóság illetve saját jogi álláspontját, megismételve és fenntartva a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság eljárása sértette a Pp. 2. §-ában foglalt, a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. Az elsőfokú bíróság azt követően járt el, és hozta meg ítéletét, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv. I. 35.099/2007/8. számú végzésével a Fővárosi Ítélőtábla végzését, és a megyei bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasító végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felperes tehát a Pp.</a>-ben biztosított jogorvoslati jogát megfelelően és eredményesen gyakorolta.
A per első tárgyalása szabályszerű idézés hiányában nem volt megtartható, amelyet követően a megyei bíróság végzésében felperesnek az eljáró bíró kizárására irányuló kérelmét a Pp. 18. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. E végzés indokolása szerint az a tény, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú- és a másodfokú bíróság végzését is hatályon kívül helyezte, elfogultságot nem alapoz meg.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósági eljárás teljes iratanyagának áttanulmányozása alapján a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő jogának megsértését nem állapíthatta meg. A felperes az érdemi tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy nincs bizonyítási indítványa, a felek fenntartották az általuk írásban előadottakat, és mivel a Pp. 164. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróság hivatalból - a törvényi kivételeken kívül - bizonyítást nem rendelhet el, az elsőfokú bíróságnak nem volt törvényes oka a tárgyalás elhalasztására, azt a Pp. 145. §-ának (1) bekezdése alapján berekesztve, ítéletet kellett hoznia.
A tárgyalás időtartama a felek nyilatkozatainak számától és azok tartamától is függ. A Pp. 145. §-ának (2) bekezdése értelmében a tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a feleket erre figyelmeztetni és megkérdezni, hogy kívánnak-e még valamit előadni. A 12. sorszámú jegyzőkönyv szerint az elsőfokú bíróság a felek előzetes figyelmeztetése után rekesztette be a tárgyalást, meghallgatva és rögzítve a féli nyilatkozatokat. A per teljes időtartama pedig a meghozott bírósági döntések és a jogorvoslati kérelmek függvénye volt.
Az elsőfokú bíróságnak mindhárom kérdésben (a Forma-1 jegyek elszámolása, az osztrák állampolgárok, illetve a német ügyvezetők tevékenységének minősítése) a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése alapján kellett döntenie, a bizonyítási eljárás eredményeként megállapított, a valósággal egyező tényállás határozta meg ugyanis az alkalmazandó jogszabályokat.
A felperes a Forma-1 jegyeket reprezentációs költségként számolta el. A Tao. tv. 4. §-ának 31. pontja szerint e törvény alkalmazásában reprezentációs költség: az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel, ital és az ezen felül nyújtott szolgáltatás, az üzleti ajándék, továbbá az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen, a taggyűlésen, közgyűlésen, igazgatósági, felügyelő-bizottsági értekezleten felmerült költségek általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül. A Tao. tv. 1. §-ának (2) bekezdése alapján az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Az elsőfokú bíróság - egyezően az alperessel - a bizonyítékok értékelése alapján azt állapította meg, hogy a belépőjegyek ára nem reprezentációs szolgáltatás.
A Tvr. és a Tvr.2. a kettős adóztatás elkerülése érdekében megalkotott egyezményeket hirdette ki. Az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján kellett eldöntenie, hogy az alperes a két osztrák állampolgár tevékenységét a Tvr. 14. Cikkében szabályozott szabad foglalkozás- önállóan kifejtett mérnöki tevékenység helyett helytállóan minősítette-e a 15. Cikkben szabályozott nem önálló munkának. Bizonyítási eljárás eredménye abban a kérdésben való döntés is, hogy helytállóan értékelte-e az alperes a német ügyvezetők együttműködési megállapodáson alapuló feladatait ügyvezetői feladatoknak, és így a részükre történt kifizetésekre nem a Tvr.2. 14. Cikkének szabad foglalkozásról szóló rendelkezései, hanem a 16. Cikk szabályai az alkalmazandóak.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhatja, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen, logikusan és okszerűen megindokolta döntését, amellyel a Legfelsőbb Bíróság egyet értett. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.496/2008.)