AVI 2012.9.96

Az egyéni vállalkozásban elszámolt értékcsökkenés az egyéni vállalkozás veszteségét növeli (1995. évi CXVII. tv. 1., 4., 28. 30. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes egyéni vállalkozása megalakulásától kezdve minden évben veszteséget mutatott ki. A felperes személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásaiban a mindenkori minimálbérnek megfelelő vállalkozói kivétet szerepeltette, egyéb jogcímen jövedelme nem keletkezett, 2002-2005. években összesen 2 520 000 Ft bruttó jövedelemmel rendelkezett. A felperes közös háztartásban él feleségével és önálló keresettel nem rendelkező 3 gyermekével.
A felperes 2002. évben 1 720 000 Ft, 2003. évben 1 ...

AVI 2012.9.96 Az egyéni vállalkozásban elszámolt értékcsökkenés az egyéni vállalkozás veszteségét növeli (1995. évi CXVII. tv. 1., 4., 28. 30. §)
A felperes egyéni vállalkozása megalakulásától kezdve minden évben veszteséget mutatott ki. A felperes személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásaiban a mindenkori minimálbérnek megfelelő vállalkozói kivétet szerepeltette, egyéb jogcímen jövedelme nem keletkezett, 2002-2005. években összesen 2 520 000 Ft bruttó jövedelemmel rendelkezett. A felperes közös háztartásban él feleségével és önálló keresettel nem rendelkező 3 gyermekével.
A felperes 2002. évben 1 720 000 Ft, 2003. évben 1 250 000 Ft, 2005. évben pedig 2 850 000 Ft tőkebetétet nyújtott vállalkozásának. 2004. augusztus 2-án személygépkocsit vásárolt 4 600 000 Ft-ért, amelyhez 2 400 000 Ft hitelt vett fel. A hitel törlesztésére 2004-ben 289 348 Ft-ot, 2005-ben 868 044 Ft-ot fizetett ki. 2002-2005. években 1 151 286 Ft biztosítási díjat, 300 000 Ft járulékot fizetett meg.
Az adóhatóság a felperesnél szja adónemben 2002-2005. évekre ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére összesen 3 255 261 Ft szja.-t, 1 277 701 Ft százalékos egészségügyi hozzájárulás adókülönbözetet állapított meg, 2 265 088 Ft adóbírságot szabott ki, és 1 402 786 Ft késedelmi pótlék előírásáról rendelkezett.
Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes bruttó jövedelme a vizsgált időszakban 2 520 000 Ft, a kiadása pedig 17 044 868 Ft volt, bevallott jövedelmei nem nyújtottak fedezetet a vizsgált időszak szerinti kiadásokra. Az adóhatóság ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-aiban foglaltak alapján becslést alkalmazott. Megélhetésre fordított összegként - egyéb adat hiányában - a KSH által meghatározott létminimum összegeket vette figyelembe. A bevételi és kiadási tételek pénzforgalmi mérlege szerint adóévenként állapította meg az egyenlegeket. Ennek alapján rögzítette, hogy a felperesnek 2002. évben 1 933 336 Ft, 2003. évben 1 707 500 Ft, 2004. évben 3 342 248 Ft, 2005. évben 4 632 384 Ft forráshiánya keletkezett. A forráshiány összegét a személyi jövedelemadó szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemnek minősítette. Az Szja. tv. 30. § rendelkezéseire figyelemmel írta elő a felperes terhére az szja. adókülönbözetet és az egyéb jogkövetkezményeket.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést a felperes hitelt érdemlő adatokkal nem igazolta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a határozatok iratellenes és megalapozatlan megállapításokat tartalmaznak. Az alperes tévesen mellőzte az amortizáció elszámolását, és tévesen vette figyelembe az életvitelre fordított költségként a KSH által közzétett létminimum adatokat. Jogsértően hagyta figyelmen kívül, hogy szülői és nagyszülői anyagi támogatásban részesült. Álláspontja szerint az alperes a vagyonmérleg kiadási oldalán tévesen tüntette fel 2004. évre a gépjármű teljes vételárát a ténylegesen felmerült 2 200 000 Ft helyett, amit egyébként az apósa biztosított részére. Hivatkozott arra is, hogy az alperes határozatában 17 044 868 Ft kiadást állapított meg, míg a vagyonmérlegben 12 124 868 Ft szerepel.
A megyei bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - ítéletének indokolásában részletezett körben - hatályon kívül helyezte, és az indokolás által meghatározott körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte; ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság jogi álláspontja szerint az alperes jogszerűen alkalmazott becslést, nem helytálló a felperesnek az amortizáció elszámolásával kapcsolatos érvelése sem. A felperes az Art. 109. § (3) bekezdése alapján eljárva nem igazolta hitelt érdemlően a perben sem, hogy folyamatosan kapott kölcsönt (szüleitől 4 500 000 Ft-ot, illetve apósától 700 000 Ft-ot), és alaptalanul hivatkozott a személygépkocsi vásárlással kapcsolatos téves alperesi elszámolásra is. A megélhetéssel kapcsolatos kiadások kapcsán azonban az alperes nem tett eleget tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, és jogsértően hagyta figyelmen kívül a felperes apósától kapott 2 200 000 Ft-ot is.
A megyei bíróság az új eljárásra előírta, hogy minden további bizonyítás nélkül el kell fogadni a 2004. évi bevételi oldalon a felperes apósától kapott 2 200 000 Ft-ot. Részletesen nyilatkoztatni kell a felperest az életvitelre fordított kiadásaira, és csak ezt követően dönthet az adóhatóság abban a kérdésben, hogy e körben a KSH adatokat vagy az adózói nyilatkozatot veszi-e figyelembe.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének teljes körűen helyt adó döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az Art. 1. § (3) bekezdése, 97. § (6) bekezdése, 109. § (3) bekezdése és a Pp. 213. § (1) bekezdése szerinti rendelkezéseknek. A gépkocsi vásárlás kapcsán kétszeres költségelszámolásra hivatkozott és vitatta az amortizáció figyelmen kívül hagyását. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság apósa részéről csak a gépkocsi vásárlására adott 2 200 000 Ft-ot fogadta el, a szabad felhasználásra adott 700 000 Ft-ot és a szüleitől kapott 4 500 000 Ft-ot azonban nem, és nem foglalkozott érdemben azon kereseti érvelésével, amely szerint az adóhatósági határozat 17 044 868 Ft kiadást állapított meg, noha a vagyonmérlegben csak 12 124 868 Ft szerepel.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt, és a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése, BH 2002/29.].
Az iratokból megállapíthatóan a felperesnél szja. vizsgálatra került sor, ami kiterjedt az egyéni vállalkozásra is. Az alperes határozata az 5. oldalon kifejezetten rögzíti, hogy az adóhatóság az egyéni vállalkozás eredménye tekintetében megállapítást nem tett. A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy az egyéni vállalkozásával kapcsolatos vizsgálat még nem fejeződött be. Az adóhatóság elfogadta az egyéni vállalkozás bevételi költségelszámolását, tárgyi eszközbeszerzését és nem vitatta, hogy a vállalkozói tevékenység veszteséges volt.
A revízió és az adóhatóságok azt vizsgálták, hogy az egyéni vállalkozásnak nyújtott tőkebetéteknek mi volt a forrása. A perbeli esetben - a pénztárkönyv alapján - az alperes iratszerűen állapította meg az egyéni vállalkozásnak nyújtott tőkebetétek összegét, amelyek forrásául a felperesnek, mint magánszemélynek kellett jövedelemmel rendelkeznie, mivel a tőkebetét finanszírozás a felperes számára ténylegesen kiadást jelentett. Az alperes a pénzforgalmi mérlegben a felperes kiadásai között az egyéni vállalkozásba nyújtott tényleges, készpénzbefizetést jelentő tőkebetéteket alappal és iratszerűen vette számba. A mérleg bevételi oldalán nem kellett figyelembe vennie az amortizáció összegét. Az alperes határozatában helytállóan utalt arra, hogy az Szja. tv. egyéni vállalkozói tevékenység elszámolására vonatkozó szabályai szerint az egyéni vállalkozásban elszámolt értékcsökkenés az egyéni vállalkozás veszteségét valóban növeli, de mivel tényleges pénzmozgással nem jár, ezt ténylegesen az egyéni vállalkozónak finanszíroznia nem kell. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, a felperes csupán hivatkozott rá, de semmivel nem igazolta, hogy más adózók esetében az alperes a vele szemben lefolytatott eljárástól, módszertől eltérő számítási módot alkalmazott volna. Ezért a felperesnek az Art. 1. § (3) bekezdésére való hivatkozását érdemben megvizsgálni nem lehetett.
A Legfelsőbb Bíróság az alperessel és a megyei bírósággal egyezően - a számításokat elvégezve - azt a következtetést vonta le, hogy akár bruttó, akár nettó módon kerül figyelembevételre a személygépkocsi vásárlása, az a 2004. évi forráshiány összegén nem változtat, az így is úgy is 3 477 248 Ft. Ezért az alperes és a megyei bíróság a felperes terhére - érvelésével ellentétben - nem tévedett, és nem alkalmazott kétszeres költségelszámolást sem.
A felperes által vitatott 17 044 868 Ft a felperes kiadásainak összege, a 12 024 868 Ft pedig a jegyzőkönyvben rögzített fedezethiány összege. A két fogalom nem azonos, ennél fogva a két összeg sem azonosítható. Az alperes egyébként a határozatában a felperes terhére 2002-2005. évekre nézve 11 615 468 Ft összegű forráshiányt állapított meg (alperesi határozat 4. oldal 3. bekezdése). A forráshiánynak, azaz az egyéb jövedelemnek minősülő összegnek a meghatározásánál elírás, számítási hiba, avagy iratellenesség nem állapítható meg. Az e körben előadott felperesi érvelés tehát téves, és nem releváns adatokkal kapcsolatos, ennél fogva nincs kihatása az ügy érdemi eldöntésére annak a ténynek, hogy a jogerős ítélet e körben részletes indokolást nem tartalmaz.
A megyei bíróság helytállóan - a bizonyítékok okszerű mérlegelésével - mellőzte a szülői támogatás vagyonmérlegbe történő beállítását. Az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében ugyanis a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó csak hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Hitelt érdemlőnek pedig az olyan adat minősül, amely tartalmánál, jellegénél fogva önmagában és/vagy az egyéb adatokkal, tényekkel, körülményekkel, bizonyítékokkal is egybevetve alkalmas a bizonyítandó tény kétséget kizáró igazolására. A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti. A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, avagy téves, a logika szabályainak ellentétes ténybeli megállapításokat rögzít [BH 1994/639., Pp. 275. § (1) bekezdése]. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs jogszabályi lehetőség. (BH 1994/639., BH 1998/401.)
A megyei bíróság ítélete a felperes felülvizsgálati kérelme által vitatott körben teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.347/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.