BH+ 2012.4.178

Hiteltelen útnyilvántartás költségelszámolás alapja nem lehet [2003. évi XCII. tv. 109. § (1), (3) bek., 1995. évi CXVII. tv. 3., 4. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003-2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. október 12. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 17. napján kelt határ...

BH+ 2012.4.178 Hiteltelen útnyilvántartás költségelszámolás alapja nem lehet [2003. évi XCII. tv. 109. § (1), (3) bek., 1995. évi CXVII. tv. 3., 4. §]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003-2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. október 12. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest összesen: 34 962 843 Ft adókülönbözet, 17 481 421 Ft adóbírság, 15 211 584 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109.§-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának a megváltoztatását és fizetési kötelezettségei törlését, másodlagosan az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta az adóhatóság által alkalmazott becslést és annak összegszerűségét is. Kereseti kérelmét négy pontba foglalta. Az 1. pontban jogszabályi hivatkozással, általánosságban elemezte az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatát, a 2. pontban kifejtette, miszerint az adóhatóság a családi adózás hiányára tekintettel tévesen állította fel az adózói vagyonmérleget, a bankszámlákra történt készpénz befizetéseket megfelezte a felperes és házastársa között, figyelmen kívül hagyva, hogy a vizsgált bankszámláknak ki a tulajdonosa, felette kinek volt rendelkezési jogosultsága, ténylegesen ki és milyen jogcímen teljesített befizetéseket. A 3. pontban elévülésre alapítottan sérelmezte a 2003. évre vonatkozó megállapításokat. A 4. pontban vitatta az útnyilvántartásokkal kapcsolatos adóhatósági megállapításokat, kérte a munkaadója: az R. Kft. (a továbbiakban: Kft1.) iratainak a beszerzését.
Az első tárgyalást követően felperes a keresetlevél 3. pontjában foglalt keresetrésztől elállt, továbbá megváltoztatva keresetét az F. Kft.-től (a továbbiakban: Kft2.) a házastársának származott bevételek mikénti elszámolásának vizsgálatát is kérte.
Az APEH Elnöke a per során, 2010. augusztus 12-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy az első- és másodfokú eljárás illetve határozatok megvizsgálása alapján megállapította, hogy az eljárt hatóságok jogszabálysértést nem követtek el, ezért felügyeleti intézkedést az ügyben nem tett.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság mind a becslés jogalapja, mind annak módszere tekintetében bizonyítási kötelezettségének eleget téve megalapozott döntést hozott, a keresetben hivatkozott jogszabálysértéseket nem valósította meg. A felperes bevallásai alapján megalapozottan következtetett arra, hogy 2004-2006. években a felperesnek - különösen a házastársával közös rendelkezés alatt álló bankszámlákra történt nagy összegű és rendszeres készpénzbefizetésekre, valamint a 2005. november 29-i gépjárművásárlásra figyelemmel - vagyongyarapodásának fedezeteként megfelelő forrás nem állt a rendelkezésére. A felperes úgy nyilatkozott, hogy 2004-2006. években nem volt olyan személy, aki rajta és házastársán kívül a vagyonmérlegben szerepeltetett befizetések bármelyikét teljesítette volna. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság - a felperes házastársánál folytatott adóellenőrzés során - a férjénél kimutatott forrástöbbleteket a felperes forráshiányának a fedezeteként vette figyelembe.
Az Szja tv. 3. § 16. pontja, 4. § (3) bekezdése, 3. számú melléklet VI. fejezet 6. pontja értelmében az elsőfokú bíróság szerint a költségelszámolás alapja kizárólag a szabályszerűen vezetett útnyilvántartás lehet. Az alperes iratszerűen állapította meg, hogy a felperes által becsatolt útnyilvántartás 2004. évre a gépjármű típusát és fogyasztási normáját, 2004-2006. évekre az első és utolsó éves km óra állást nem tartalmazta, mely körülmények miatt az útnyilvántartása egésze hiteltelen, abból a magáncélú használat aránya nem állapítható meg, és a költségtérítés címén kapott bevétel jogszerűségét nem bizonyítja. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az adóhatóságnak a Kft1. iratait is be kellett volna szereznie, mert az Art. 44. § (1) bekezdése, 47. § (3) bekezdése alapján az adózónak iratmegőrzési kötelezettsége van, a Kft1. tulajdonosa, és sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem jelölte meg, hogy melyek azok Kft1.-nél lévő dokumentumok, amelyek az ügy érdemi elbírálására kihatnak, de azt sem közölte, hogy az általa benyújtott útnyilvántartástól más adattartalmú okiratok lennének a Kft1. iratai között. A Kft1.-nél a perbeli időszakokra és adónemekre is kiterjedően végzett ellenőrzés eredményeként meghozott határozatokat közigazgatási perben eljárt bíróság hatályon kívül helyezte, így a felperes az Art. 130. §-ára alaptalanul hivatkozott amellett, hogy e körben keresete konkrét adónem és jogszabályhely megjelölésének hiányában kidolgozatlansága miatt sem alapos. Az adóhatóság tehát a felperes bevallásaiban költségtérítésként figyelembe vett összegszerűségeket a hiányos útnyilvántartás okán helyesen minősítette adóköteles jövedelemnek.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felperes a keresetét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 335/A. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak meg nem felelő módon, a per első tárgyalását követően módosította (terjesztette ki) akként, hogy az adóhatóság határozatai a Kft2.-től a férje által kapott osztalék miatt is jogsértők, ezért a változtatás elbírálásának, és a vonatkozó bizonyítási illetve tárgyalás felfüggesztési indítványnak, kérelemnek sem tehetett eleget.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 146. § (5) bekezdését, 163. § (1) bekezdését, 335/A. § (1) bekezdését, ugyanis nem hozhatta volna meg az ítéletét a Kft2. vonatkozásában előterjesztett bizonyítási indítványainak elfogadása nélkül, amelyeket tévesen értékelt kiterjesztett keresetnek. Részletezte e körben az adóhatóság jogsértéseit is. Az útnyilvántartás körében az ítélet sérti az Szja. tv. 5. számú melléklet II/7. pontját, az Art. 1. § (7) bekezdését, 44. § (1) bekezdését, mert az az irányadó jogszabályoknak megfelelt.
A felperes 2011. december 2-án felülvizsgálati kérelmét kiegészítette a férje vagyonosodási ügyében meghozott adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránti per befejeződése folytán, a jogerős ítéletben foglaltakkal, és egyéb mellékleteket is csatolt.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (1)-(2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1)-(2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.]. E jogszabályhelyek nem szabályoznak lehetőséget a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kiegészítésének a felülvizsgálatára, és a mellékleteként benyújtott okiratoknak az értékelésére. A felperes férje által kezdeményezett közigazgatási perben a bíróság ítéletét a jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet keltezését követően hozta meg, ezáltal az nem képezte a per tárgyát, vonatkozásában így a felülvizsgálati szakban sem lehetséges az értékelés.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem iratellenes, pontos tényállást rögzített, amely a valóságnak megfelelően tartalmazta felperesnek a perindítási határidőn belül előterjesztett keresetét, továbbá keresetének a per első tárgyalását követően történt kiterjesztését.
A keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni [Pp. 330. § (2) bekezdés]. A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141. § (1) bek.] változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni [Pp. 335/A. § (1) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a keresetkiterjesztés körében az elsőfokú bíróság a tényeket helytálló jogszabályhelyekkel ütköztette, és helyes jogértelmezéssel döntött akként, hogy a Pp. 335/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes perindításra nyitva álló határidőn túli keresetkiterjesztésében foglaltakat nem vizsgálhatta, így arra bizonyítást sem folytathatott.
Az útnyilvántartással kapcsolatos költségelszámolás körében az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen rögzítette az első- és másodfokú határozatban, a keresetben foglaltakat, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukhoz - a tényállással való összevetés alapján - pontos és helytálló magyarázatot adva. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés]. A perben a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli [Pp. 3. § (3) bekezdés]. E jogszabályhelyekre is figyelemmel az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta, hogy a felperes hiteltelen útnyilvántartása okán a költségtérítés címén kifizetett összeget az adóhatóság helytállóan minősítette az adózó adóköteles jövedelmének.
Az alperes határozatának meghozatalát megelőzően helyezte hatályon kívül az eljárt bíróság a Kft1. adóügyében meghozott határozatokat, kötelezve az elsőfokú hatóságot új eljárásra. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hatályon kívül helyezett határozatokra jogot (Art. 130. §) alapítani nem lehetséges.
A felperes az útnyilvántartás körében lényegében a jogerős ítéletben foglaltak felülmérlegelését kérte, amelyre sem a felülvizsgálatban foglaltak, sem az ismertetett és alkalmazandó jogszabály [Pp. 275. § (2) bekezdés] lehetőséget nem teremtett.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelem keretei között, a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sértve, jogszerű.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.V.35.406/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.