BH+ 2011.11.505

A biztosítás szünetelésének ideje alatt a biztosításból eredő jogok, kötelezettségek szünetelnek, így a biztosítás fennállásához kötött ellátásra való jogosultság is szünetel. Ennélfogva a kamarai tagságát szüneteltető ügyvéd gyermekgondozási díjra nem jogosult [Tbj. 8. §, 29. § (4) bekezdés, Ebtv. 42/A. § (1) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes egészségbiztosítási pénztár határozatával a felperest jogalap nélkül felvett gyermekgondozási díj és kamata címén 1 277 564 forint visszafizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes 2006. január 4-étől 2006. február 5-éig táppénzben részesült, és a 2006. február 6-án született gyermeke után az alperes részére 2006. február 6-ától 2006. június 23-ig terhességi-gyermekágyi segélyt, majd a 2006. december 29-én előterjesztett igénye folytán 2007. január 2-ától 2008. ...

BH+ 2011.11.505 A biztosítás szünetelésének ideje alatt a biztosításból eredő jogok, kötelezettségek szünetelnek, így a biztosítás fennállásához kötött ellátásra való jogosultság is szünetel. Ennélfogva a kamarai tagságát szüneteltető ügyvéd gyermekgondozási díjra nem jogosult [Tbj. 8. §, 29. § (4) bekezdés, Ebtv. 42/A. § (1) bekezdés].
Az alperes egészségbiztosítási pénztár határozatával a felperest jogalap nélkül felvett gyermekgondozási díj és kamata címén 1 277 564 forint visszafizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes 2006. január 4-étől 2006. február 5-éig táppénzben részesült, és a 2006. február 6-án született gyermeke után az alperes részére 2006. február 6-ától 2006. június 23-ig terhességi-gyermekágyi segélyt, majd a 2006. december 29-én előterjesztett igénye folytán 2007. január 2-ától 2008. február 6-áig gyermekgondozási díjat folyósított. A felperes a 2008. június 9-én táppénz iránt benyújtott igénybejelentésében a járulékfizetési kötelezettségének kezdetét 2008. március 5-ében jelölte meg. Az adóhatóság azt közölte, hogy felperes az egyéni vállalkozói tevékenységét 2006. február 1-jén megszüntette, majd 2008. március 5-étől azt ismét folytatta. Az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 42/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján felperest - a fentiek figyelembevételével - gyermekgondozási díj nem illette meg, és mivel a jogosultságot érintő tényt felróhatóan nem jelezte, az Ebtv. 66. § (2) bekezdése alapján az alperes az ellátás visszafizetésére kötelezte.
A másodfokú társadalombiztosítási határozat az elsőfokú határozatot helybenhagyta az indokolás módosításával. A módosítás a fellebbezéshez csatolt okiratokra figyelemmel történt, amelyek a Megyei Ügyvédi Kamara határozatait tartalmazzák, miszerint felperes ügyvédi kamarai tagságát 2006. február 1-jétől szüneteltette, majd azt 2008. március 5-étől újra folytatta. Az ügyvédi kamarai tagság szüneteltetése alatt a biztosítás az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 8. § c) pontja alapján szünetelt, ezért felperes a gyermekgondozási díjra nem volt jogosult.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte az Ebtv. 42/A. § (1) bekezdése és 66. § (2) bekezdése, valamint az Alkotmány 70/A. § és 70/E. § megsértése miatt. Arra hivatkozott, hogy a biztosítási jogviszonya szünetelését megelőzően folyamatosan fennállt biztosítása alapján jogosultságot szerzett a vitatott ellátásra, így a szünetelés nem érintheti az ellátás folyósítását. A szünetelés időpontját az adóhatóságnak bejelentette, így e téren terhére róható mulasztás nem történt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a támadott másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A bíróság az Ebtv. 43. § (1) és (3) bekezdése alapján arra következtetett, hogy a táppénzre jogosult a táppénz időtartama alatt biztosítottnak minősül. Ennélfogva felperest az Ebtv. 42/A. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a gyermekgondozási díj megillette, mert a táppénz alapján biztosítottnak minősült egészen a szülés bekövetkezéséig, így terhességi-gyermekágyi segélyre vált jogosulttá, ez pedig megalapozta a biztosítási jogviszony megszűnése esetén is a gyermekgondozási díjra való jogosultságot. Arra is utalt az ítélet indokolása, hogy nincs olyan szabály, amely a biztosítás szünetelése időtartamára kizárná a jogszabály alapján járó juttatásokat.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte az Ebtv. 42/A. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző jogszabálysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint a biztosítás szünetelése a biztosítás időleges megszűnését jelenti, mialatt a biztosítottat a biztosításból eredő jogok nem illetik meg, és kötelezettségek sem terhelik. A Tbj. 16. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva vitatta azt az ítéleti megállapítást, miszerint aki táppénzben részesül az biztosítottnak minősül.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Vitatta a szünetelés alperesi értelmezését, a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatára hivatkozott, és a felróhatóság hiányát, bejelentési kötelezettsége teljesítését állította.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
1. A Tbj. 7. § (1) bekezdése szerint a biztosítás - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.
Az ezt követő 8. § - mintegy eltérő rendelkezésként - kimondja, hogy szünetel a biztosítás a fennálló jogviszony alapján is meghatározott esetekben; így a perbeli időben a b) pont (jelenleg e) pont) alapján szünetel az ügyvéd biztosítása arra az időtartamra, amelyre a kamarai tagságát szünetelteti.
A Tbj. 29. § (4) bekezdése szerint az egyéni vállalkozó, a törvény alkalmazásában annak minősülő ügyvéd nem köteles társadalombiztosítási, nyugdíj és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt kamarai tagságát szünetelteti.
A törvény a szünetelés fogalmi meghatározását értelmező rendelkezésben nem adja meg, mivel e szó általánosan elfogadott értelme és jogi értelmezése nem tér el egymástól. Ennek megfelelően a támadott másodfokú társadalombiztosítási határozat indokolása helyesen tartalmazza, hogy a biztosítás szünetelésének ideje alatt a biztosításból eredő jogok, kötelezettségek szünetelnek. Tehát a biztosítás fennállásához kötött ellátásra való jogosultság is szünetel. Ennek nem mond ellen a felülvizsgálati ellenkérelemben hivatkozott elvi határozat, hiszen azt tartalmazza, hogy a biztosítás szünetelése alatt további biztosítási és szolgálati időt nem lehet szerezni, az ezt megelőzően megszerzett biztosítási időtartamot viszont a szünetelés nem érinti (EBH 1166). A perben ez nem is volt vitás, hiszen az előzetes biztosítási idő alapján részesült felperes terhességi-gyermekágyi segélyben [Ebtv. 40. § (1) bekezdés].
2. Gyermekgondozási díjra az Ebtv. 42/A. § (1) bekezdése alapján az a szülő jogosult, akinek a biztosítási jogviszonya fennáll (biztosított, a) pont), vagy akinek a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett [b) pont], és mindkét esetben a szülést megelőzően 180 napon át biztosított volt.
Tekintettel arra, hogy az irányadó tényállás szerint a felperes ügyvédi kamarai tagsága és biztosítása 2006. február 1-jétől 2008. március 5-éig szünetelt, terhességi- gyermekágyi segélyben pedig 2006. február 6-ától részesült, gyermekgondozási díj iránti igényét az alperes az Ebtv. 42/A. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül utasította el.
A jogerős ítélet tévesen, erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában, jogszabálysértően állapította meg, hogy a táppénzre jogosult a táppénz időtartama alatt biztosítottnak minősül (ennélfogva felperes 2006. február 5-éig biztosítottnak minősült). Az ítéletben felhívott Ebtv. 43. § (1) és (3) bekezdése az előbbi megállapítást alátámasztó rendelkezést nem tartalmaz, és ilyen jogi következtetésre alapot nem ad. E téves következtetésből kiindulva jogszabálysértő a gyermekgondozási díjra való jogosultság ítéleti megállapítása, az az Ebtv. 42/A. § (1) bekezdésébe ütközik.
3. A felperes keresetlevelében a jogegyenlőséghez és a szociális biztonsághoz való jogai sérelmét alaptalanul panaszolta az egyéni ügyvéd és a munkaviszonyban álló munkavállaló eltérő megítélésére hivatkozva. Az eltérés ugyanis a két jogviszonyban a munkavégzési kötelezettség tekintetében van [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont, 1998. évi XI. törvény 22. §, 24. § (1) bekezdés], amiből az is adódik, hogy az ügyvéd maga szabadon dönthet arról, kéri-e kamarai tagsága szüneteltetését [idézett törvény 17. § (1) bekezdés], az ezzel együtt járó biztosítás-szüneteléssel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.III.10.745/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.