adozona.hu
AVI 2011.11.121
AVI 2011.11.121
Az adóhatóságnak meg kell becsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre van szüksége (2003. évi XCII. tv. 109. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél megismételt eljárásban 2002-2003. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként a 2006. június 9. napján kelt határozatával a felperes terhére 2002. évre 27 442 800 Ft, 2003. évre 46 042 800 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 36 742 800 Ft adóbí...
AVI 2011.11.121 Az adóhatóságnak meg kell becsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre van szüksége (2003. évi XCII. tv. 109. §).
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél megismételt eljárásban 2002-2003. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként a 2006. június 9. napján kelt határozatával a felperes terhére 2002. évre 27 442 800 Ft, 2003. évre 46 042 800 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 36 742 800 Ft adóbírság és 9 134 682 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2006. október 9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint felperesnek az adóhatóság előtt ismert vagyoni helyzete nem állt arányban a vizsgált időszakban megszerzett jövedelmeivel, a résztulajdonában lévő kettő kft.-nek összesen 183 914 000 Ft összegben nyújtott tagi kölcsön fedezetéül a feltárt jövedelme nem szolgálhatott. A felperes bevallott adóköteles jövedelme, az általa megjelölt jövedelemforrások nem álltak arányban vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért az elsőfokú hatóság helytállóan az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a 2002-2003. években az adóalapot növelő fedezethiány összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
Az alperes nem fogadta el azon felperesi hivatkozást, hogy a tagi hitelek forrásai családtól és külföldi magánszemélytől kapott kölcsönök lettek volna, mert a bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a kölcsönügyletek a valóságban nem történtek meg, a tagi hitelek forrásait a felperes hitelt érdemlő módon nem tudta bizonyítani.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását illetve hatályon kívül helyezését kérte, vitatva az adóhatóság által alkalmazott becslés jogalapját. Állította, hogy bizonyította a tagi hitelek forrásait, az adó alapjának számítással való megállapításához az összes tény, adat, egyéb bizonyíték az adóhatóság rendelkezésére állt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint felperes a perben keresetét nem bizonyította, az adóhatóság viszont a tényállást teljes körűen feltárta, a szerződéskötés körülményei, a szerződő felek előadásai - a felperes esetében eltérő nyilatkozatai -, a szlovák és amerikai adóhatóság, más hatóságok megkeresése alapján, a bizonyítékok mérlegelésével, megfelelő jogszabályok alkalmazásával döntött, jogkövetkeztetése helytálló. Az alperes az Art. 1. §-ának (7) bekezdése alapján helyesen állapította meg a kölcsönszerződés színleltségét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes e szerződéssel csak a tagi hitelek forrását kívánta volna fedezni, előterjesztett bizonyítási indítványaitól pedig eltérő eredmény nem volt várható.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 336/A. §-ának (2) bekezdését, az Art. 92. §-ának (10) bekezdését, az elsőfokú bíróság az alperes jogsértő módon beszerzett bizonyítékára alapítottan téves döntést hozott. A felperes fenntartotta és lényegében megismételte a kereseti kérelmében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is [a Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, benyújtott okirataikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint elbírálva állapította meg, hogy az alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét bizonyította, az adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes azonban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem igazolta.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta az adóhatóság azon megállapításának jogszerűségét, hogy a felperes kölcsönügyletei színleltek voltak. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Az Art. 121. §-a alapján az adóhatóság, ha a hatósági eljárást ellenőrzés előzte meg, és a tényállás további tisztázása szükséges, az ellenőrzés során alkalmazható bizonyítást lefolytathat. Az adóhatóság másodfokú eljárásban az Art. 138. §-ának (2) bekezdése alapján, továbbá az Art. 5. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek a - hasonló rendelkezést tartalmazó - 105. § (2) bekezdése alapján a tényállást kiegészítheti, kiegészítő bizonyítási eljárást folytathat. A Pp.</a> tiltó rendelkezése hiányában az alperes az amerikai társhatóságnak a - másodfokú határozat meghozatalát követően megérkezett - válaszlevelét a per során az elsőfokú bíróság elé tárhatta. Az elsőfokú bíróság értékelte a válaszlevélben foglaltakat, azonban döntését a Pp. 339/A. §-ának helytálló alkalmazásával, a Pp. 336/A. §-ának (2) bekezdésének sérelme nélkül nem e levélre alapította, a felperes keresetét azért utasította el, mert a felülvizsgálni kért határozatok jogszabálysértő voltát nem bizonyította.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.082/2008.)