adozona.hu
BH 2011.8.229
BH 2011.8.229
A felszámolás időtartama alatt a munkavállaló táppénzes időszakában keletkezett, az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. §, 1997. LXXX. tv. 19. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a megyei bíróság 2003. március 26-án indította meg, felszámolóként a V. Általános Vállalkozási Zrt.-t jelölve ki. A felszámolás elrendelésének közzétételére a 2003. június 5-én került sor.
A benyújtott záróanyag ellen a hitelező kifogást terjesztett elő, ezért a felszámoló azt átdolgozta, azonban a hitelező ezzel szemben ismét kifogást nyújtott be. Sé...
BH 2011.8.229 A felszámolás időtartama alatt a munkavállaló táppénzes időszakában keletkezett, az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. §, 1997. LXXX. tv. 19. § (5) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását a megyei bíróság 2003. március 26-án indította meg, felszámolóként a V. Általános Vállalkozási Zrt.-t jelölve ki. A felszámolás elrendelésének közzétételére a 2003. június 5-én került sor.
A benyújtott záróanyag ellen a hitelező kifogást terjesztett elő, ezért a felszámoló azt átdolgozta, azonban a hitelező ezzel szemben ismét kifogást nyújtott be. Sérelmezte, hogy a felszámoló 132 042 forint munkáltatói táppénz hozzájárulást nem ismert el a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandó, felszámolási költségnek minősülő hitelezői igényként.
A kifogás alapjául szolgáló tényállás szerint az adós egyik munkavállalója táppénzes állományba került, a táppénzt a munkavállalónak kifizették. Ennek 1/3 része terheli a munkáltatót, s ezt az adóhatóság hitelezői igényként jelentette be az adóssal szemben. Álláspontja szerint ez a követelés felszámolási költségnek minősül, mely a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába tartozik.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontját részletező (2) bekezdésnek sem az a), sem a b) pontjába nem lehet besorolni. Az a) pontban található felsorolás egyértelműen meghatározza a kifizethető bér és bérjellegű juttatásokat, egyéb járulékokat, a felszámolás megindulása előtt táppénzre kifizetett összeg nem tartozik egyik kategóriába sem.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, és kötelezte a felszámolót, hogy a követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjában vegye nyilvántartásba. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjában felsorolt költségek között a munkavállalónak járó összegek találhatók, ez a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyból származó kötelezettsége az adósnak. A rendelkezés célja, hogy a munkáltató felszámolásakor a munkavállaló ne kerüljön hátrányos helyzetbe, a neki járó munkabér és az azt terhelő járulékok kifizetésre kerüljenek.
Az adós helyett fizető hitelező jogszabály alapján köteles helytállni a munkavállalóval szemben és megtérítési igénye nem jogosítja fel, hogy ugyanolyan privilegizált helyzetbe kerüljön a kielégítési sorrendben, mint a munkavállaló lenne ilyen körülmények között. A hitelező igényét ezért csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába lehet besorolni.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdésének a) pontjába, illetve (2) bekezdésébe sorolható felszámolási költséget az irányadó gyakorlat szerint szűken kell értelmezni. Csak akkor minősül valamely követelés felszámolási költségnek, ha egyértelműen besorolható a Cstv. 57. § (2) bekezdésének valamelyik pontjába.
A bérjellegű juttatást is szűken kell értelmezni, nem minősíthető ilyen juttatásnak a kiesett munkabért helyettesítő jövedelem. Akkor sem minősíthető a követelés felszámolási költségnek, ha az ilyen jellegű követelést az adós helyett a munkavállaló felé a hitelező egyenlítette ki jogszabályi rendelkezés alapján.
Álláspontja szerint jelen ügyben nem munkaviszonyból eredő privilegizált kötelezettség megfizetéséről van szó, hanem olyan követelésről, amelyért a hitelező jogszabály alapján helytállásra volt köteles és ily módon teljesített a munkavállalónak. Nem fogadható el az a hitelezői álláspont, hogy a táppénz munkaviszonyon alapuló természetbeni (szociális) juttatás és így kapcsolódik a Cstv. 57. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott felszámolási költséghez.
A táppénz a társadalombiztosítás és a munkavállaló között fennálló egészségbiztosítási jogviszonyon alapuló, a társadalombiztosítást terhelő kötelezettség még akkor is, ha a kifizetés egyik feltétele a munkaviszony fennállása. Ebben a jogviszonyban mindig a társadalombiztosító és a munkavállaló áll, s ezen a tényen nem változtat az a jelenleg hatályos rendelkezés, hogy az így kifizetett táppénz egy részét az állam felé a munkáltató köteles hozzájárulásként megtéríteni. A Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontba tartozás jogosultja minden esetben a munkavállaló, míg a kifizetett táppénzhez való hozzájárulás jogosultja az adóhatóság (állam).
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését. Álláspontja szerint a végzés jogszabálysértő, mert ellentétes a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjával; a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 18. § (1) bekezdésében, 19. § (5) bekezdésében, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 5. § (3) bekezdésének a)-c) pontjaiban, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 142/A. § (3) bekezdésében foglaltakkal.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés véleménye szerint az, hogy a munkaviszonyra tekintettel, a felszámolás alatt folyósított táppénzből a jogszabály alapján a munkáltatót terhelő táppénz-hozzájárulás felszámolási költségnek minősül-e.
Az Mt. 142/A. § (3) bekezdése szerint a táppénz munkabérnek minősül. Miután a táppénz folyósításának a keresőképtelenség mellett a másik kötelező feltétele, hogy a személy munkaviszonyban álljon, ezért helytelen arra hivatkozni, hogy a táppénz, illetve az abból jogszabályi kötelezettség alapján a munkáltatót terhelő hozzájárulás nem kapcsolódik a munkaviszonyhoz, ebből következően a követelés a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjába sorolandó.
Hivatkozott a BH 2001/396. számú eseti döntésben kifejtett jogi álláspontra, mely szerint a munkabér fogalmának meghatározásakor nem a juttatás elnevezésének, hanem tartalmának van jelentősége, ebből következik, hogy a táppénz - abból adódóan, hogy a keresőképtelenség esetén a munkabért pótolja - mindenképpen a munkabérhez kell, hogy kapcsolódjon.
Álláspontja szerint jogszabálysértő és ténybeli tévedést tartalmaz a jogerős végzésnek az a megállapítása is, hogy a munkáltatói táppénz fizetésére az Adóhivatal jogszabály alapján kötelezett. Az 1992. évi LXXXIV. törvény 5. § (1) bekezdése szerint az Egészségbiztosítási Alap - egyebek mellett - a táppénz kiadásainak fedezetére szolgál, melyet a (3) bekezdés szerint más források mellett a munkáltatói táppénz-hozzájárulás fedez.
Mindebből következően az Egészségbiztosítási Alap egyösszegű kifizetéséről van szó, melyből a hivatkozott jogszabályhely alapján 1/3 részt a munkáltató, azaz jelen esetben az adós köteles megfizetni hozzájárulás címén.
Miután a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjában felsorolt kifizetések nem csak a munkavállalót jogosítják, hanem az ahhoz kapcsolódó juttatások is itt szerepelnek (adó- és járulékfizetési kötelezettségek), ezért azt a fent kifejtettek alapján felszámolási költségnek minősülő igényként kellett volna nyilvántartásba venni.
A felszámoló az adós nevében benyújtott felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását.
Nem vitatta, hogy a hivatkozott táppénz hozzájárulás a járulék fogalmába tartozik és azt sem, hogy azzal kapcsolatban az adós társaságnak kötelezettsége keletkezett.
Álláspontja szerint azonban csak a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből eredő munkabér és bérjellegű juttatások és az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség tartoznak a felszámolási költségek közé.
Hivatkozott arra is, hogy a BH 2003.336 eseti döntésben kifejtettek szerint az adós helyett a hitelező által kiegyenlített munkavállalói bérjellegű követelésből eredő hitelezői igényt nem lehet a felszámolási költségek közé sorolni, függetlenül attól, hogy a hitelező az adós helyett jogszabály, vagy szerződés alapján teljesített. Csak azok a bérjellegű juttatások minősülnek felszámolási költségnek, amelyeket az adóssal szemben közvetlenül a munkavállalók érvényesítenek. Az adós helyett kiegyenlített fizetési kötelezettségből eredő hitelezői igény besorolása szempontjából az adós és a helyette teljesítő hitelező közötti jogviszony jellegének van jelentősége.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésben megállapított tényállást kiegészíti az alábbiakkal:
A hitelező kifogásában arra hivatkozott, hogy a felszámolás időtartama alatt keletkezett az adós táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettsége, és az iratok szerint Sz. I. képviselő a felszámolás megindulása után volt táppénzes állományban.
Az elsőfokú bíróság ugyan végzésében arra hivatkozott, hogy a táppénzes állomány még a felszámolás kezdő időpontja előtt megindult, ezt azonban az eljárás iratai nem támasztják alá. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján tényként azt fogadta el, hogy a felmerült táppénz-hozzájárulási igény a felszámolás megindulása utáni időszakra vonatkozik.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettségből eredő igény felszámolási költségnek minősülhet-e, ha a táppénzt a munkavállaló részére a felszámolás időtartama alatt fizetik ki.
Nem vitásan, ha a felszámolást megelőző időszakban volt táppénzen a munkavállaló, és erre az időszakra vonatkozóan merült fel az adós fizetési kötelezettsége, akkor a hitelező igénye nem minősülhet felszámolási költségnek még abban az esetben sem, ha a hitelező a megtérítési igényét a felszámolás tartama alatt jelentette be a felszámolónak.
A felszámolás kezdő időpontját követő időszak alatt táppénzen levő munkavállalók tekintetében az adóst terhelő hozzájárulás jogi jellegének megítélésénél a felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a következőket kell figyelembe venni:
A hitelező érvei szerint a táppénz a munkabér fogalmába tartozik, mert az csak a munkaviszony alapján folyósítható, ebből következően, ha táppénzt folyósítanak, az ehhez kapcsolódó, az adóst terhelő járulékfizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül.
A Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjának vizsgálata alapján megállapítható, hogy ebbe a körbe a munkabér, és az ahhoz szorosan kötődő, az állam-, illetve a társadalombiztosítási alapok felé fizetendő járulékok tartoznak.
Helyesen hivatkozott arra a másodfokú bíróság, hogy a munkabér fogalma mindig csak a munkáltató (adós) és a munkavállaló viszonyában merülhet fel. A hitelező által hivatkozott Mtv. 142/A. § (3) bekezdése is ebben a körben állapítja meg a munkabér fogalmát: "munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás."
A hitelező tévesen idézte az 1997. évi LXXX. törvény rendelkezéseit, mert a 19. § (5) bekezdés alapján fennálló táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség által hivatkozott 5. § (1)-(2) bekezdése biztosítottakról beszél és ebbe a körbe az (1) bekezdés d) pontja szerint munkanélküli segélyben részesülő személy is beletartozik.
A munkaviszony tehát nem feltétel a táppénzjogosultsághoz, biztosítotti jogviszonyban kell lenni ahhoz, hogy - egyéb szolgáltatás mellett - táppénzre is jogosított legyen a magánszemély. A biztosítotti jogosultság létrejöhet munkaviszony keretében is, de nem kizárólag ilyen módon.
Az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (5) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a foglalkoztató köteles a táppénzként kifizetett összeg egyharmad részét megfizetni hozzájárulásként - ami az 1992. évi LXXXIV. törvény 5. § (3) bekezdés c/3. pontja szerint járuléknak minősül - azonban a foglalkoztató fogalma tágabb, mint a munkáltatóé.
Megállapítható tehát, hogy a táppénz nem minősül munkabérnek, annak kifizetéséért nem az adós, hanem az Egészségbiztosítási Alap a felelős.
Miután a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontja csak a szorosan a munkabér és egyéb bérjellegű kifizetéshez kapcsolódó járulékok és adók tekintetében az adóst terhelő kötelezettséget minősíti felszámolási költségnek, ezért ebbe a pontba nem sorolható be az a követelés, amely az Egészségbiztosítási Alapot illeti meg az adóssal szemben az általa folyósított táppénzből eredően. Ebben a tekintetben tehát a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint azonban felszámolási költségnek minősülnek a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költségek, valamint azok a járulékfizetési kötelezettségei, amelyek a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek.
A felszámoló feladata a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése kapcsán a munkaviszonyok lezárása is, ameddig azonban a munkavállaló munkaviszonyban van - bármilyen oknál fogva, akár azért, mert még munkát végez, akár azért, mert táppénzes állományban van - a munkavállalók után fizetendő valamennyi adó- és járulékfizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül. Egy részük nem okoz problémát, mert a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjába sorolható, mert az ott található munkabér kategóriához kapcsolódó adó- és járulékfizetési kötelezettségbe ezek is beletartoznak, de van olyan járulék is - mint a jelen eljárásban érvényesített követelés - amelyet nem a munkabérhez kapcsolt a jogalkotó.
Az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (5) bekezdése szerint a foglalkoztatónak (jelen esetben az adósnak) a táppénzként kifizetett összeg egyharmadát meg kell fizetnie az Egészségbiztosítási Alap részére. A felszámoló által sem vitatottan a munkáltatót (adóst) e jogszabályhely alapján terhelő táppénz-hozzájárulás járuléknak minősül az 1997. évi LXXX. törvény 4. §-ában foglaltak szerint.
Így ha a munkavállaló még munkaviszonyban volt a felszámolás időszakában, akár a gazdasági tevékenység folytatása során, akár a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése kapcsán felmerülő költségek körében mint foglalkoztatót, az adóst terheli a táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség a felszámolás időtartamára eső táppénzes időszak alapján felszámolási költségként.
A fent kifejtettek alapján tehát a felszámolás alatti táppénzes időszakban keletkezett, az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás (járulék) fizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, a kifogásnak helyt adva, a hitelező igényének besorolását megváltoztatta a rendelkező részben foglaltak szerint.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.404/2009.)