BH+ 2011.7.320

A hivatásos állomány tagjának egészségügyi szabadsága idejére járó távolléti díj folyósítására is irányadó - a Hszt. eltérő rendelkezése hiányában - a táppénz folyósítására vonatkozó az a szabály, miszerint a táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani a megelőző egy éven belül táppénzen töltött időt [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 93. § (1)-(2) bekezdése, 179. § (2) bekezdése, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 46. § (5) bekezdése].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, aki 2008. szeptember 24-én kelt iratában arról értesítette, hogy 2008. szeptember 1-jén elérte keresőképtelensége 365. napját, ezért a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 46. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2008. szeptember 2-ai hatállyal távolléti díját megvonta.
A felperes az intézkedéssel szemben szolgálati panasszal élt, melynek elutasítását követően előterjesztett keresetében an...

BH+ 2011.7.320 A hivatásos állomány tagjának egészségügyi szabadsága idejére járó távolléti díj folyósítására is irányadó - a Hszt. eltérő rendelkezése hiányában - a táppénz folyósítására vonatkozó az a szabály, miszerint a táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani a megelőző egy éven belül táppénzen töltött időt [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 93. § (1)-(2) bekezdése, 179. § (2) bekezdése, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 46. § (5) bekezdése].
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, aki 2008. szeptember 24-én kelt iratában arról értesítette, hogy 2008. szeptember 1-jén elérte keresőképtelensége 365. napját, ezért a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 46. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2008. szeptember 2-ai hatállyal távolléti díját megvonta.
A felperes az intézkedéssel szemben szolgálati panasszal élt, melynek elutasítását követően előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2008. szeptember 2-a és október 7. napja között jogellenesen tartotta vissza a távolléti díját. 140 958 forint távolléti díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a távolléti díj jogellenes megvonását megállapítva 140 958 forint és annak 2008. szeptember 20-tól kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
A megállapított tényállás szerint a felperes 2007. augusztus 2-től 2008. március 24-ig betegsége miatt a szolgálat ellátására képtelen volt. Kezelőorvosa 2008. március 25-tel "munkaképessé" nyilvánította. A felperest 2008. március 27-ére berendelték orvosi felülvizsgálatra. A felperes kérelmére a vizsgálat időpontját 2008. április 3-ára halasztották, melynek alapján készült pszichiátriai szakorvosi vélemény szerint a felperes az akkori beosztása betöltésére alkalmatlan volt.
Az elsőfokú FÜV Bizottság 2008. május 7-én kelt határozatával - az említett szakorvosi véleményre is figyelemmel - a felperest hivatásos szolgálatra alkalmatlannak minősítette, amely határozattal szemben a felperes panasszal élt. Ezt követően az alperes 2008. május 27-én kelt intézkedésével a felperest 2008. május 27-től egészségügyi okból a szolgálat alól felmentette.
A felperes kérelmére beszerzett Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) elsőfokú szakvéleménye 10 százalékos egészségkárosodást, valamint azt állapította meg, hogy felperes képzettségének megfelelően foglalkoztatható. E határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt. Az ORSZI II. fokú Bizottsága 2008. szeptember 10-én megtartott vizsgálat alapján egészségkárosodásának mértékét ismételten 10 százalékban állapította meg össz-szervezeti szempontból, diagnózisában a "sine marbo" kifejezést használta, azaz, hogy betegsége nincs, határozatában foglaltak szerint személyiségzavarra utaló tünet kizárható, és végzettségének megfelelő munkát elláthat.
A II. fokú FÜV Bizottság 2008. október 7-én kelt határozatával megállapította, hogy felperes hivatásos szolgálatra alkalmas.
A felperes 2008. szeptember 2-e és október 7-e között az alperes perbeli intézkedése folytán távolléti díjban már nem részesült.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 93. § (2) bekezdése értelmében az egészségügyi szabadság legfeljebb egy évig jár, ugyanakkor a Hszt. - az Ebtv. 46. § (5) bekezdésében foglaltakkal ellentétben - nem rendelkezik arról, hogy a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben (perbeli esetben távolléti díjban) részesülés időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz (perbeli esetben távolléti díj) folyósításának időtartamába be kell számítani. Ennek hiányában pedig a felperes esetében az egy év időtartam 2008. szeptember 2-áig nem telt el, hiszen az újabb egészségügyi szabadságának kezdő időpontja 2008. május 27-e volt, az ezt megelőző időtartam pedig nem számítható be.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette azt a jogi álláspontját is, mely szerint a felperes "kényszerszabadsága" "keresőképtelenség megállapításának hiányában" tulajdonképpen nem egészségügyi szabadság volt, hanem szolgálatteljesítési kötelezettség alóli mentesülés engedély alapján, melyre távolléti díjra jogosult.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett részében - az indokolás módosításával - pedig helybenhagyta.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a 15/1997. (V. 8.) PM rendelet 2008. június 26-ig hatályban volt 41. § (1) bekezdésére és a 2008. június 27-től hatályba lépő 20/2008. (VI. 19.) PM rendeletre tekintettel a felperes szolgálat alól történő felmentése - melyre 2008. május 27-én kelt irattal került sor - nem kifogásolható. Ezért a másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság azon álláspontját, mely szerint ezen időponttól a felperes nem egészségügyi szabadságon volt, hanem a szolgálatteljesítés alól mentesült.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság egészségügyi szabadság és arra járó távolléti díj számítására vonatkozó jogszabály értelmezésével. Eszerint az Egészségügyi Központ elsőfokú határozatában foglaltak alapján kiadott egészségügyi szabadság időtartamának számításánál az Ebtv. 46. § (5) bekezdésében foglalt számítási mód jogszabályi felhatalmazás és utalás hiányában nem alkalmazható. Az egészségügyi szabadság díjazása szempontjából az időtartam számítását illetően a Hszt. korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, így nincs olyan jogszabályi előírás, amely szerint az egészségügyi szabadság időtartamának számításánál az egészségügyi szabadság kezdő időpontját megelőző egy éven belül már egészségügyi szabadságon töltött időszakot együttesen kellene számításba venni. Az Ebtv. 46. §-a a hivatásos állomány tagjaira nem irányadó.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint a Hszt. 93. § (1) és (2) bekezdése, a Hszt. 93. §-ához fűzött miniszteri indokolás, valamint a Hszt. 179. § (2) bekezdése egybevetése alapján megállapítható, hogy a hivatásos állományú pénzügyőr egészségbiztosítási ellátásaira, köztük a pénzbeli ellátásaira is elsődlegesen a Hszt. rendelkezései vonatkoznak, és csak azokban a kérdésekben kell másodlagos, mögöttes jogszabályként alkalmazni az Ebtv.-t, amelyeket nem szabályoz a Hszt. Az általános szabályokhoz képest eltérést jelent az, hogy a Hszt. nem ismeri a táppénz fogalmát, helyette nem a keresőképtelenség, hanem az egészségügyi szabadság időtartamára a Hszt. 97. § (6) bekezdésének megfelelően távolléti díj jár. Jóllehet a Hszt. 93. §-a nem tartalmaz az Ebtv. 46. § (5) bekezdésével azonos szabályozást, ugyanakkor a jogalkotónak nem lehetett az a szándéka, hogy a pénzügyőr kisebb megszakításokkal ismételten egészségügyi szabadságon lehessen egy éven túlmenően is, nem kezdődhet ugyanis ismételten minden egyes megszakítással a törvény szerinti egy éves időtartam. Ezért az alperesi érvelés szerint a hivatásos állományú tag egészségügyi szabadságára, így annak időtartamára járó távolléti díjra legfeljebb az Ebvt. 46. § (5) bekezdése szerinti időtartamig jogosult.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Hszt. 93. § (1) és (2) bekezdése szerint egészségügyi szabadság jár a hivatásos állomány tagjának, ha betegség, műtét vagy baleset miatti sérülés következtében a szolgálat ellátására képtelen, vagy a szolgálat további ellátása az egészségi állapotának rosszabbodását eredményezné, illetőleg, ha a szolgálatképességének helyreállítása pihenést vagy gyógyüdülést igényel. Az egészségügyi szabadság felgyógyulásig, illetőleg a végső fogyatékosság kialakulásáig, de legfeljebb - a 94. §-ban foglaltak kivételével - egy évig jár.
Az egészségügyi szabadság idejére a Hszt. 97. § (6) bekezdése értelmében távolléti díjat kell folyósítani.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes felülvizsgálati kérelme (csatlakozó felülvizsgálati kérelme) hiányában a felülvizsgálati eljárásban nem képezte vita tárgyát, miszerint 2008. május 27-től kezdődően az I. fokú FÜV Bizottság határozata alapján a szolgálatteljesítés alóli felmentése jogszerű és az ezt követő időszakban egészségügyi szabadságon volt. Az irányadó tényállás szerint tehát a felperes 2007. augusztus 2-től 2008. március 24-ig, majd 2008. május 27-től 2008. október 7-ig volt egészségügyi szabadságon. Ezen időtartam alatt 2007. augusztus 2-től 2008. március 24-ig, majd 2008. május 27-től 2008. szeptember 1-jéig távolléti díjban részesült.
A Hszt. 179. § (2) bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja egészsége megőrzéséhez, helyreállításához és egészségi állapota javításához - az Ebtv. alapján - egészségbiztosítási ellátásokra jogosult. Pénzbeli egészségbiztosítási ellátások az e törvényben foglalt eltérésekkel illetik meg a hivatásos állomány tagját.
E törvényi rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás szerint a hivatásos állomány tagjai a társadalombiztosítás szabályai alapján jogosultak egészségügyi szolgáltatásra. Az egészségügyi szabadság idejére folyósított távolléti díj - a Hszt. szerinti eltérő megnevezés, illetve eltérő számítási mód ellenére - az Ebtv-ben szabályozott táppénz megfelelője, azzal azonos funkciója folytán pénzbeli egészségbiztosítási ellátásnak minősül. Ebből következően az alperes érvelése helytálló, miszerint mindazon kérdésekben, melyről a Hszt. külön, eltérő rendelkezést nem tartalmaz az Ebtv.-ben foglaltakat kell alkalmazni.
Így a hivatásos állomány tagjára is megfelelően vonatkozik az Ebtv. perbeli időben hatályos 46. § (5) bekezdése, mely szerint, ha a biztosított a keresőképtelenség (szolgálatra való képtelenség) első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben (távolléti díjban) részesült, ennek időtartamát az újabb keresőképtelenség (szolgálatra való képtelenség) alapján járó táppénz (távolléti díj) folyósításának időtartamába be kell számítani.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.377/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.