AVI 2010.9.94

Az a tény, hogy a fél magánszemélyként és engedély nélkül végzi a tevékenységet, nem befolyásolja az adójogi megítélést (1995. évi CXVII. tv. 16. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. évekre vonatkozóan vizsgálatot tartott. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ezen időszakban több ingatlant vásárolt és rövid időn belül haszonnal továbbértékesítette, így 2000-ben húsz parkolót, 2002-ben nyolc darab tároló helyiséget és parkolót, egy darab raktárt és egy darab egyéb helyiséget, 2003-ban 24 darab parkolót, 2004-ben 3/14 tulajdoni arányban teremgarázst, raktárt és két darab parkolót.
Az adóhatóság a felperes ingatlanértékesítéseit...

AVI 2010.9.94 Az a tény, hogy a fél magánszemélyként és engedély nélkül végzi a tevékenységet, nem befolyásolja az adójogi megítélést (1995. évi CXVII. tv. 16. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2004. évekre vonatkozóan vizsgálatot tartott. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ezen időszakban több ingatlant vásárolt és rövid időn belül haszonnal továbbértékesítette, így 2000-ben húsz parkolót, 2002-ben nyolc darab tároló helyiséget és parkolót, egy darab raktárt és egy darab egyéb helyiséget, 2003-ban 24 darab parkolót, 2004-ben 3/14 tulajdoni arányban teremgarázst, raktárt és két darab parkolót.
Az adóhatóság a felperes ingatlanértékesítéseit üzletszerű tevékenységnek minősítette, az értékesítésből származó jövedelmeket pedig ún. önálló tevékenységből származó bevételként, így a személyi jövedelemadó szempontjából összevonás alá eső jövedelemnek minősítette. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 9 676 843 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 2 903 053 forint adóbírságot, és 4 359 408 forint késedelmi pótlékot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperesi tevékenység az általánostól eltérő ingatlan értékesítésből származó jövedelemként nem minősíthető. Ez a nagyszámú értékesítés ugyanis nem a szokásos életvitelszerű ingatlanértékesítés körébe, hanem az üzletszerű tevékenység alá tartozik, függetlenül attól, hogy a felperes ezt erre jogosító vállalkozói igazolvány hiányában tette.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja szerint az adóhatóság határozatával megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (2) és (3) bekezdését, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. § (4) bekezdését, 63. § (1) bekezdését. Jogszabályi előírás szerint ugyanis ingatlanok átruházásából származó jövedelem a külön rendelkezés szerint adózik, nincsen olyan törvényi rendelkezés, amely az ingatlan hasznosítási tevékenységet az önálló tevékenységből származó jövedelemadózás alá sorolná. Az adóhatóság kiterjesztően értelmezte a jogszabályi rendelkezéseket, határozata indokolása téves.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság helyesen értelmezve az Art. 1. § (7) bekezdése szerint helytállóan állapította meg, hogy a perbeli esetben nem a magánszemély szokásos értékesítése történt. Függetlenül attól, hogy a felperes magánszemélyként értékesítette az adott évben ezeket az ingatlanokat, ez üzletszerű tevékenységnek minősül. Nyilvánvaló, hogy ezért ez a tevékenység nem tartozhat a kedvezményes ingatlan adózási rendelkezések alá.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes jogszabálysértőnek tekintette az ítélet döntését, mely szerint a személyi jövedelemadó törvény XI. fejezet alatt szabályozott ingatlan átruházásból származó jövedelem helyett a VI. fejezet rendelkezései alá sorolta az értékesítéseit. A felperes álláspontja szerint sem az üzletszerűség, sem a rendszeresség nem releváns tényező az ügyben, a jogszabály szerint két feltétel szükséges az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adózása körében, ez az ingatlanértékesítést magánszemély végezze és ingatlan eladásából származzon a bevétel. Ebben az esetben a jövedelemadó mértéke 20%. Ez a módja az ingatlanból származó jövedelmek adózásának nem adókedvezmény, hanem egy kiemelt jogügylethez kapcsolódó törvényes adómérték.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartottja.
Az Szja. tv. perben hatályos 1. § (3) bekezdése alapján a magánszemély minden jövedelme adóköteles.
A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelem utáni adózásról az Szja. tv. XI. fejezet 61., 63. §-a rendelkezik, e szabály szerint az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem után az adómértéke 20%.
Az adóhatóság vizsgálata során azonban megállapította, hogy a felperes éveken keresztül rendszeresen vásárolt és elidegenített megfelelő nyereséggel ún. nem lakás céljául szolgáló ingatlanokat. Az adóhatóságnak az Art. 1. § (7) bekezdése, valamint az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése alapján kötelessége volt a felperes által kötött ügyletek valóságos tartalma szerint megítélni a felperesi tevékenységet. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a felperesi tevékenység körülményeit és valamennyi adatot megfelelően értékelt. Maga a felperes is - a peres eljárás során tett személyes nyilatkozatában - elmondta, hogy a lakóparkban, ahol lakóingatlant is vásárolt úgy alakult, hogy "jónak tűnő beruházás" adódott. Ennek megfelelően vásárolt egy éttermet és ezzel kapcsolatosan különböző parkolóhelyeket, amelyeket később a megfelelő időben folyamatosan értékesített. A felperesnek ezt a tevékenységét az adóhatóság és az elsőfokú hatóság helyesen minősítette üzletszerű vállalkozási tevékenységnek, figyelemmel az Art. 178. § 28. és 29. pontjában meghatározatott definícióra is. Önmagában az a tény, hogy a felperes ezt a tevékenységet magánszemélyként és engedély nélkül végezte nem befolyásolta az adójogi megállapításokat és a megfelelő konzekvenciák levonását, így helyesen járt el az adóhatóság, amikor az Szja. tv. 16. §-a alapján a felperes tevékenységét önálló tevékenységnek tekintette, ennek keretében a felperes olyan bevételhez jutott, amely az összevont jövedelem szerinti adózás alá tartozott. Az a körülmény, hogy az Szja. tv. 16. § (3) bekezdés b) pontja külön rendelkezik az ingatlan hasznosításából származó jövedelem adózásáról nem befolyásolja azt a tényt, hogy a felperes által üzletszerűen jövedelemszerzés érdekében végzett ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet is az Szja. tv. 16. § (1), (2) és (3) bekezdése szerint kell megítélni és a 29. § (1) bekezdése szerint az összevont adóalapba tartozik és a 30. § szerinti adómértékkel adózik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.170/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.