BH+ 2010.3.135

Az öregségi nyugdíj összegének megállapításánál elsődlegesen a nyugdíjbiztosítás adatait kell figyelembe venni, csak ennek hiánya esetén van szerepe a további kereseti adatok igazolásának. Ha a biztosított a nyugdíj összegszerűségét az alapul vett kereseti adatok helyessége tekintetében vitatja, a nyugdíjbiztosítási szervnek a nyilvántartása adatait kell ellenőriznie, hogy azok megfelelnek-e a foglalkoztatónál vezetett, a nyugdíjjárulék alapját képező keresetet is tartalmazó nyilvántartásnak, amely az adats

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2006. június 29-én kelt határozatával 123 079 forint korengedményes öregségi nyugdíjat állapított meg felperes javára. A felperes fellebbezésében a nyugdíja összegét vitatta arra hivatkozva, hogy a munkáltatója által részére kiadott igazolásokon szereplő és a nyugdíja megállapításánál figyelembe vett jövedelemadatok között eltérések vannak az 1997-2006. évekre vonatkozóan. Az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A f...

BH+ 2010.3.135 Az öregségi nyugdíj összegének megállapításánál elsődlegesen a nyugdíjbiztosítás adatait kell figyelembe venni, csak ennek hiánya esetén van szerepe a további kereseti adatok igazolásának.
Ha a biztosított a nyugdíj összegszerűségét az alapul vett kereseti adatok helyessége tekintetében vitatja, a nyugdíjbiztosítási szervnek a nyilvántartása adatait kell ellenőriznie, hogy azok megfelelnek-e a foglalkoztatónál vezetett, a nyugdíjjárulék alapját képező keresetet is tartalmazó nyilvántartásnak, amely az adatszolgáltatás alapjául szolgál [1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 14. § (11) bekezdés].
Az alperes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2006. június 29-én kelt határozatával 123 079 forint korengedményes öregségi nyugdíjat állapított meg felperes javára. A felperes fellebbezésében a nyugdíja összegét vitatta arra hivatkozva, hogy a munkáltatója által részére kiadott igazolásokon szereplő és a nyugdíja megállapításánál figyelembe vett jövedelemadatok között eltérések vannak az 1997-2006. évekre vonatkozóan. Az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresettel élt, és a munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy az alperes által vezetett ún. NYENYI nyilvántartás és a felperes részére a Magyar Államkincstár által kiadott igazolás eltérő kereseti adatokat tartalmaz. Tisztázni kellett volna, hogy melyik adatsor felel meg a valóságnak és mi az eltérés oka, szükség esetén az eredeti foglalkoztató megkeresése, adatainak ellenőrzése alapján kell a pontos tényállást, a helyes kereseti adatokat megállapítani.
A megismételt eljárásban lefolytatott ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvben az alperes megállapította - az egyes évekre külön-külön - az adatszolgáltatás pontosságát, az eltérések okát a felperes részére kiadott igazoláson szereplő adóköteles (biztosítás összege, táppénz) és a járulékköteles jövedelem közötti különbségben jelölte meg. Továbbá észlelte, hogy a 2001. évi adatszolgáltatásban nem szerepelt a foglalkoztató által felperes részére kifizetett 13 461 forint megbízási díj.
Az alperes az új eljárásban hozott másodfokú határozatával az elsőfokú határozatát módosította, a nyugdíj összegét - az említett megbízási díj beszámításával - 123 128 forintban állapította meg. A határozat indokolása az ellenőri jegyzőkönyvre utalt, amely szerint az 1996. 02. 01.-2006. 05. 31. közötti időszakra teljesített adatszolgáltatás pontos, míg az adatszolgáltató által a felperesnek küldött igazolás tájékoztató jellegű, a nyugdíj-ellenőrzésnél alapbizonylatnak nem tekinthető.
A felperes keresetében az új eljárásban hozott alperesi határozat felülvizsgálatát továbbra is arra hivatkozva kérte, hogy az alperes által nyilvántartott és felhasznált béradatok nem egyeznek meg a Magyar Államkincstár által részére kiadott, 1996-2006. évekre vonatkozó igazolásokkal.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azt hangsúlyozta, hogy a becsatolt ellenőrzési jegyzőkönyvből évenként lebontva kitűnik az eltérés oka, amely minden esetben abból adódik, hogy az igazolásokon a személyi jövedelemadó-köteles jövedelmek és nem a járulékköteles jövedelmek szerepelnek.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára kötelezte.
A lefolytatott bizonyítási eljárásban meghallgatott tanúk vallomása alapján a bíróság megállapította, hogy az Államkincstár által az alperesnek, illetve az APEH-nek teljesített adatszolgáltatás eltérő időszakra vonatkozik, így eltérést okozhat a táppénz, túlóra, helyettesítés utólagos elszámolása, a bírósági ítélet alapján járó elmaradt munkabér utólagos kifizetése, a 13. havi juttatással kapcsolatos anomáliák.
A jogerős ítélet a támadott alperesi határozat hatályon kívül helyezését azzal indokolta, hogy a határozat nem tartalmazza a megismételt eljárásban megállapított tényállást, csak az ellenőri jegyzőkönyvre utal. További indokként arra is hivatkozott, hogy az alperes nem dönthetett volna a határozata módosításáról, mert azt a bíróság hatályon kívül helyezte.
Az új eljárásra adott iránymutatás szerint az alperesnek a határozatában meg kell állapítania, hogy az egyes időszakokra az ellenőrzés során milyen adatokat vett figyelembe, a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő adatokat miért nem tudta elfogadni, milyen eltérések mutatkoznak a nyugdíjjárulék szempontjából az Államkincstár nyilvántartása és a NYENYI nyilvántartás között, felülbírálható módon meg kell jelölni a releváns kereseti adatokat és a döntés alapjául szolgáló jogszabályhelyeket.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és felperes keresetének elutasítását kérte, az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdésébe, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: TnyR.) 15. § (4) bekezdésébe és a Pp. 206. §-ába ütköző jogszabálysértést panaszolt. Arra hivatkozott, hogy a Tny. 97. §-ában előírt adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése révén rendelkezésére állt a járulékalapot képező jövedelemre vonatkozó nyilvántartás, amely a TnyR. 15. § (4) bekezdése alapján a bizonyítási eszközök sorrendjében az első, csak ennek hiányában lennének értékelhetők a sorrendben utóbb következők. Az Államkincstárnál vezetett béradatokat az alapeljárásban, majd a megismételt eljárásban is ellenőrizték, megállapítható volt, hogy az adatszolgáltatás alapja a munkáltató által beküldött bérkarton volt, így a NYENYI adatszolgáltatás a valóságnak megfelelt. Az Államkincstárnál lefolytatott ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv tételesen megjelölte évről évre a felperes részére kiadott igazolásban szereplő adatoktól való eltérés okát, amit a peres eljárásban meghallgatott államkincstári tisztviselők tanúvallomása alátámasztott. Hangsúlyozta, hogy a felperes részére kiadott igazolás adatai valóságának ellenőrzése nem tartozik hatáskörébe. Tévesnek tartotta a határozata megváltoztatásának lehetőségét kizáró ítéleti megállapítást.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Tny. 22. § (1) bekezdése értelmében az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset havi átlaga alapján kell meghatározni.
A TnyR. perbeli időben hatályos 15. § (4) bekezdése [jelenleg 14. § (11) bekezdése] szerint a havi átlagkereset meghatározása során a kereseti adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre vonatkozó adatokat lehet igazolni - egyebek mellett - a Tbj. 47. § (3) bekezdése szerinti foglalkoztatói igazolással, illetve a magánszemélyek jövedelemadójának megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással.
Az előbbiekből az következik, hogy ha a nyugdíjbiztosítási nyilvántartás valamennyi kereseti adatot tartalmaz, az annak alapján történő nyugdíj-megállapítás a jogszabálynak megfelel. Ilyen értelemben helytálló az a felülvizsgálati kérelemben szereplő érvelés, hogy elsődlegesen a nyugdíjbiztosítási nyilvántartás adatait kell figyelembe venni, csak annak hiánya esetén van szerepe a további kereseti adatok igazolásának.
Minthogy a felperes a nyugdíja összegszerűségét az alapul vett kereseti adatok helyessége tekintetében vitatta, az alperesnek a nyugdíjbiztosítási nyilvántartás adatait kellett ellenőriznie, hogy azok megfelelnek-e a foglalkoztatónál vezetett, a nyugdíjjárulék alapját képező keresetet is tartalmazó nyilvántartásnak, amely az adatszolgáltatás alapjául szolgál. Az alperes ezt a felperes fellebbezése kapcsán az alapeljárásban, majd a bíróság által elrendelt új eljárásban elvégezte a vitatott időszakra vonatkozóan a bérnyilvántartó kartonok, a betegszabadságról, fizetés nélküli szabadságról, keresőképtelenségről és egyéb távollétekről szóló kimutatások, valamint a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatással kapcsolatos okmányok alapján az ellenőrzésről felvett, 2007. május 23-án kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint, és megállapította, hogy az érintett valamennyi évben az adatszolgáltatás pontos volt. (Ezt alátámasztó indokként a jegyzőkönyv kitért arra is, hogy a felperes által jelzett eltérés milyen okból adódott.) E jegyzőkönyvre utalva rögzítette a per tárgyát képező alperesi határozat indokolása tényként, hogy az 1996. 02. 01.-2006. 05. 31. közötti időszakra teljesített adatszolgáltatás pontos. Az alperest a TnyR. 15. § (4) bekezdése értelmében a nyugdíj összegének megállapításánál figyelembe vett nyugdíjbiztosítási nyilvántartás adatai pontosságának - azaz teljes körű és helytálló voltának - tisztázásán túlmenően nem terhelte annak vizsgálata, hogy a foglalkoztató miért adott a felperes részére eltérő adatokat tartalmazó igazolást. Az a körülmény, hogy alperes határozata az ellenőrzési jegyzőkönyvben részletezett megállapításokat nem, csak az azokból összegzett következtetést tartalmazza, a tényállás hiányosságaként nem értelmezhető olyan jelentős, a döntés érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható, ezért a határozat hatályon kívül helyezését nem indokolta (KK 31. számú állásfoglalás).
A támadott társadalombiztosítási határozatot alperes vezetője a Tny. 95. § (1) bekezdése alapján másodfokon eljárva hozta, miután a bíróság ítéletével a másodfokú határozatot helyezte hatályon kívül és új eljárást rendelt el, ezért a jogerős ítélet tévesen állapította meg a Tny. 95. § (5) bekezdésének megsértését.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet megalapozatlanul, a Pp. 339. § (1) bekezdésébe ütközően döntött a perbeli határozat hatályon kívül helyezéséről és alperes új eljárásra kötelezéséről. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a rendelkezésre álló, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatást követően esetlegesen kiegészített bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok összességében való értékelése alapján kell a tényállást megállapítani és annak jogi értékelésével a keresetet érdemben elbírálni.
(Legf.Bír. Mfv.III.10.452/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.