adozona.hu
AVI 2007.7.65
AVI 2007.7.65
Természetbeni juttatás esetén az általános forgalmi adó levonására nincs lehetőség (1992. évi LXXIV. tv. 23. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2003. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett.
A felperes a vizsgált időszakban különböző ajándéktárgyakat vásárolt, illetőleg készíttetett, és ezeket az üzleti partnereinek ajándékozta. Az ajándéktárgyakkal kapcsolatosan a felperes a felszámított általános forgalmi adót visszaigényelte és a forgalmiadó nélküli értéket mindhárom adóévben reklámköltségként számolta el.
Az adóhatóság a felperes minősítését nem fogadta el, és az üzleti partnereknek ajándékozott ...
AVI 2007.7.65 Természetbeni juttatás esetén az általános forgalmi adó levonására nincs lehetőség (1992. évi LXXIV. tv. 23. §).
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2003. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett.A felperes a vizsgált időszakban különböző ajándéktárgyakat vásárolt, illetőleg készíttetett, és ezeket az üzleti partnereinek ajándékozta. Az ajándéktárgyakkal kapcsolatosan a felperes a felszámított általános forgalmi adót visszaigényelte és a forgalmiadó nélküli értéket mindhárom adóévben reklámköltségként számolta el.
Az adóhatóság a felperes minősítését nem fogadta el, és az üzleti partnereknek ajándékozott tárgyakat természetbeni juttatásnak minősítette a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 69. § (1), (4), (5) bekezdés d) pontja, (6) bekezdés, (7) bekezdés a),b) pontja alapján.
A vizsgált éveket megelőzően a felperes az A. Rt.-től 1 590 000 Ft névértékű névre szóló osztalék elsőbbségi részvényt, és az Abbázia Idegenforgalmi Rt.-től 1 460 000 Ft névértékű A. Hotels részvényt, összesen 3 050 000 Ft névértékű részvényt vásárolt, amelyekért 7 800 000 Ft-ot fizetett. A részvényeket befektetései között bekerülési értéken 7 800 000 Ft-os értékben könyvelte el.
A felperes 2002-ben a részvényeket leértékelte, úgy hogy a bekerülési érték és a névérték különbözetét 4 750 000 Ft-ot az adózás előtti eredmény csökkentésével értékvesztésnek számolta el, és ezzel az összeggel növelte a társasági adó alapját.
2003-ban a leértékelt részvényeket a társaság két magánszemély tulajdonosa megvásárolta.
Az adóhatóság megállapította, hogy ezeknek a részvényeknek a tulajdonosai üdülőhasználati jogot is kaptak. Az adóhatóság ezen adatok alapján nem fogadta el a részvények leértékelését, vagyis az értékvesztést, és ez okból a felperes adózás előtti eredményét a 2002. év vonatkozásában 4 750 000 Ft-tal növelte, a társasági adó alapját ugyanezen összeggel csökkentette. Ennek következménye lett a 2003 december hónapra előírt adókülönbözet 2 090 000 Ft, továbbá kötelezte a felperest a 4 750 000 Ft mint természetbeni juttatás után társadalombiztosítási járulék, munkaadói járulék, és egészségügyi hozzájárulás megfizetésére.
Az alperes másodfokú határozatával 2005. január 27-én az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e két adóhatósági megállapítás felülvizsgálatát kérte. Az áfa visszaigénylés kapcsán előadta, hogy ezek a termékek, amelyeket ajándékként osztogatott, kizárólagosan reklámcélú termékek, megjelenítették a cég profilját, tartalmazták a cég termékeinek leírását, illetőleg a cég elérhetőséget. Ezeket a termékek reklámüzeneteket hordoztak, és ebből a célból is készültek.
A részvények értékvesztésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az elszámolása a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 54. § (1) és (2) bekezdése alapján helytálló volt. Figyelemmel az A. Rt.-nél, valamint az A. Club Rt.-nél a saját tőke és jegyzett tőke arányára, a befektetés könyv szerinti értékének és névértékének az arányára, az értékvesztés elszámolása jogszerű volt. A felperes álláspontját alátámasztotta a könyvvizsgáló szakvéleménye is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította a vonatkozó, Szja. tv. 69. § (1), (4), (5) bekezdés d) pontjára, (10) bekezdésére, valamint az 1. számú melléklet 8. 14. pontjára hivatkozással. Megállapította, hogy bár a felperes által adott ajándéktárgyak valóban reklámhordozónak minősülnek, önmagában azonban ez a tény nem eredményez adómentességet.
A részvények elszámolásával kapcsolatosan hivatkozva az Sztv. 54. § (1), (2) bekezdésére, osztotta az alperesi álláspontot, miszerint a saját tőke és jegyzett tőke részvények vásárlása és részvények eladása közötti arányra figyelemmel nem volt lehetőség értékvesztés elszámolására.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes hangsúlyozta, hogy mind az ajándékvásárlás, mind a részvény elszámolás tekintetében az adóhatóság és a bírósági ítélet jogszabálysértő. A felperes eljárásjogi jogszabálysértésként hivatkozott arra, hogy a bíróság nem bírálta el valamennyi kereseti kérelmét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy eljárási jogszabálysértést az ügyben nem észlelt, az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes valamennyi kereseti kérelmét elbírálta.
Az általános forgalmi adó levonásával kapcsolatos kereseti kérelem ugyanis szorosan kapcsolódik az ajándéktárgyak jogi minősítéséhez. Az elsőfokú bíróság - az adóhatósággal egyezően - ezeknek a tárgyaknak az ajándékozását természetbeni juttatásnak minősítette, ez esetben az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonására az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdése alapján nincsen lehetőség.
A részvényvásárlással kapcsolatosan az alperes helyesen hivatkozott ellenkérelmében arra, hogy a felperes erre vonatkozó kereseti kérelmet meghatározott jogszabályi hivatkozással nem terjesztett elő. A felperes csupán az eljárás során, illetőleg jelen felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a tagi és alkalmazotti viszony eltérése miatti társadalombiztosítási következmények különbözőségére. Az erre irányuló kereseti kérelem hiányában az elsőfokú bíróság döntést nem hozhatott. Eljárási jogszabálysértés e kérdésben sem történt.
Érdembeni jogkérdések tekintetében a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával. Nem vitás tény, hogy a felperes által vásárolt, illetve készíttetett egyes ajándéktárgyak kifejezetten reklámcélú tárgyak voltak. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes saját előadása szerint is kizárólag az üzleti partnereinek juttatta ezeket a tárgyakat, az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.14 pontja alapján nem minősülhettek adómentes természetbeni juttatásnak. A felperes ezeket a tárgyakat szűkebb körben a vele üzleti kapcsolatban állóknak juttatta, utóbb az a jogszabályi feltételre tett állítása, miszerint egyes termékeket bárki azonos feltétellel is igénybe vehetett volna, nem nyert kellő bizonyítást.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény az üzleti ajándék fogalom meghatározásánál az egyes üzletfeleknek juttatott ajándéktárgyak között nem tett olyan megkülönböztetést, hogy tartalmaznak-e reklámüzenetet vagy sem, így az alperes a szakmai kapcsolatok keretében adott ajándéktárgyakat helyesen sorolta be a személyi jövedelemadó kötelezettséggel járó természetbeni juttatások körébe.
A részvény-eladásokkal kapcsolatban is egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az adóhatóság és az elsőfokú bíróság megállapításával. Az adóhatóság által hivatkozott Sztv. 54. § (1) és (2) bekezdése alapján elvégzett gazdasági elemzés adatai azt mutatták, hogy a két részvényt kibocsátó cégek gazdálkodása stabil volt. Évről évre veszteség nélkül gazdálkodtak. Helyesen utalt az adóhatóság arra, hogy a befektetés leértékelésére éppen abban az időszakban került sor, amikor a piaci érték nyilvánvalóan emelkedett azzal, hogy a felperes részére az új bérleti szerződés az RCI tagság folytán kiterjesztette az üdülési jogot Európán belül, és Európán kívül is. Ennek következtében a részvények piaci értéke növekedett. Nem vitás tény, hogy az adóhatóságnak az ellenőrzés során nincsen mérlegelési joga üzleti és befektetési döntések motivációja tekintetében. Joga van azonban arra, hogy a megfelelő adatok elemzésével ellenőrizze az egyes könyv szerinti értékelést, illetőleg az abból megfelelő adójogi konzekvenciák levonásának jogszerűségét.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az adóhatóságnak a részvény leértékeléssel kapcsolatos adójogi következmények körében tett valamennyi megállapításával. Így azokkal is, mely szerint a részvényeket megvásárló két tulajdonos magánszemély, mivel a társasággal tagsági jogviszonyban is álltak, továbbá ügyvezetőként tényleges tevékenység ellátásával munkaviszonyuk is megállapítható volt, az általuk szerzett részvények piaci érték alatti megvásárlásával jövedelemhez jutottak, mégpedig az Szja. tv. 24. § (1) bekezdése alapján úgynevezett "nem önálló tevékenységből eredő jövedelmet" szereztek. Ez az Szja. tv. 29. § (1) bekezdése alapján az összevont adóalap megállapításánál figyelembe veendő volt. Ebből következett, hogy a felperest személyi jövedelemadó-előleg levonási kötelezettség terhelte. Köteles volt nyugdíjbiztosítási járulék, egészségbiztosítási járadék, egyéni járulék fizetési kötelezettség megfizetésére is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.248/2005.)