AVI 2006.12.129

Ha a költségek nem teljes egészében a fél vonatkozásában merültek fel, az előzetesen felszámított adó nem vonható le (1992. évi LXXIX. tv. 33. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság többször módosított megbízólevéllel a felperesnél 1996. évre személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, munkaadói járulék és munkavállalói járulék vizsgálatot írt elő. E vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú határozattal a felperes terhére 2 609 812 Ft adókülönbözetet állapítottak meg, amelyből 2 078 812 Ft adóhiánynak minősült, ezen túl adóbírságot és késedelmi pótlékot szabtak ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot akként vál...

AVI 2006.12.129 Ha a költségek nem teljes egészében a fél vonatkozásában merültek fel, az előzetesen felszámított adó nem vonható le (1992. évi LXXIX. tv. 33. §)
Az adóhatóság többször módosított megbízólevéllel a felperesnél 1996. évre személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, munkaadói járulék és munkavállalói járulék vizsgálatot írt elő. E vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú határozattal a felperes terhére 2 609 812 Ft adókülönbözetet állapítottak meg, amelyből 2 078 812 Ft adóhiánynak minősült, ezen túl adóbírságot és késedelmi pótlékot szabtak ki.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a személyi jövedelemadó különbözetet 2 015 580 Ft-ra és a december hónapra előírt általános forgalmi adó különbözetet 529 000 Ft-ra módosította.
Az 1996. évre megállapított adóhiány abból adódott, hogy az adóhatóság a felperesnek a H. Kft. által megkötött megbízói szerződésben megjelölt szakfordítás, szakmai lektorálási, számítógépes feldolgozás címén kiállított 1996. december 20-án kelt számla gazdasági esemény megtörténtét nem fogadta el. Ebből következően az e címen megjelenő költségelszámolást sem fogadta el. Szintén nem fogadta el a felperes által vásárolt pi-víz készülék elszámolását tekintettel arra, hogy megállapította, a felperes nem volt köteles a dolgozói számára védőital biztosítására, ezért az ezzel kapcsolatos költségek nem kizárólag a tevékenysége körében merültek fel. Indokolatlannak találta az 1996, évre elszámolt telefonköltséget figyelemmel az alkalmazottak számára, valamint nem fogadta el az erre az évre felszámított tisztítószer költségeket sem,
Utóbb a másodfokú határozat két számla tartalmát elfogadott, ezzel került módosításra az elsőfokú határozat,
Az elsőfokú adóhatóság a később kibocsátott és módosított megbízólevelek alapján ellenőrzést tartott a felperesnél 1997, és 1998, évre vonatkozóan is, Az ezen évekre folytatott ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú, 2003, október 17-én kelt határozat a felperes terhére összesen 1 039 410 Ft adóhiányt állapított meg, amellyel kapcsolatosan 520 000 Ft bírságot és 613 000 Ft késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget is megállapított,
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2003, december 15-én kelt határozatával annyiban változtatta meg az elsőfokú határozatot, hogy a felperes terhére 1997, évre előírt személyi jövedelemadó különbözet és adóbírságot mérsékelte. Így megállapította, hogy az 1997. évre előírt személyi jövedelemadó különbözet 1 122 542 Ft, amelyből 722 157 Ft minősült adóhiánynak, Az adóbírság fizetési kötelezettség pedig 519 000 Ft-ra mérséklődött. Az alperes az elsőfokú határozatot azért változtatta meg, mert az elsőfokú határozat III/9. pontjában összeadási hibát észlelt, Egyebekben az elsőfokú határozatban írtakkal egyetértett. Az adóhatóság lényegében ezen 1997-98, évekre vonatkozó vizsgálata során is a miatt tette a megállapításait, mivel a felperes által elszámolt egyes tételek nem minősültek a vállalkozás érdekében felmerült költségeknek, hanem részben vagy egészben a felperes személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését célozta.
A felperes kereseteiben mindkét határozat hatályon kívül helyezését kérte, A megyei bíróság a felperes kereseteit egyesítette, A felperes sérelmezte az adóhatóság által elkövetett eljárási jogszabálysértéseket, ezen túl jogszabálysértésként jelölte meg azt is, hogy nem bizonyítottan értékelt a felperes könyveléséből kiemelt egyes tételeket akként, hogy azok személyes vagy családi szükségletek kielégítését szolgálták, A felperes álláspontja szerint az alperes nem kellően tisztázta a tényállást a H, Kft, tevékenységi körével és az arra vonatkozó számlakibocsátással kapcsolatosan,
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott 31. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki a vitás könyvelési tételek, illetőleg azok elszámolhatóságának kérdésében. A bíróság az igazságügyi szakértő kiegészített véleményét ellentmondásmentesnek és aggálytalannak találta, és azt ítélkezése alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság értékelte az egyes eljárás során felmerült, költségként elszámolt tételeket és azzal kapcsolatosan mérlegelte a rendelkezésre álló adatokat és bizonyítékokat, majd azt a következtetést vonta le, hogy az adóhatóság a jogszabálynak megfelelően minősítette az egyes gazdasági eseményeket, és helytálló volt az abból levont következtetése is, ezért az adóhatóság a jogszabályoknak megfelelő határozatokat hozott.
Az elsőfokú bíróság részletesen megindokolta és a megfelelő jogszabályhelyeket megjelölte a felperes által felsorolt eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatosan. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértést az ügyben nem követett el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását. A felperes fenntartotta az adóigazgatási eljárás és a peres eljárás során előterjesztett jogi álláspontját, és hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, miért utasította el a felperes bizonyítási indítványait. Ugyanakkor a levont jogkövetkeztetései is helytelenek voltak.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 31. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által megjelölt eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatban mindenben egyetértett a jogerős ítéletben kifejtettekkel. Az adóhatóság nem követett el olyan eljárási jogszabálysértést sem az elévüléssel, sem a megbízólevelekkel kapcsolatban, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott volna.
Az adóhatóság a felperesnél 1996-1977-1998. évekre vonatkozóan vizsgálta a rendelkezésre álló könyvelési adatok, bizonylatok, okiratok és nyilatkozatok alapján azt, hogyan alakult a felperes személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és járulékfizetési kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság az ügyben a meglévő adatok megfelelő értékelésére igazságügyi könyvszakértői véleményt is beszerzett és ennek alapján mérlegelte az egyes adatokat, bizonyítékokat és hozta meg döntését. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében e bizonyítást támadta, azt hiányosnak találta és ennek következtében nem értett egyet az abból levont jogi következtetéssel sem.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság a mérlegeléssel meghozott döntést kizárólag akkor bírálhatja felül, amennyiben ez a mérlegelés okszerűtlen, hiányos, vagy nyilvánvalóan következetlen. A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ezek az okok nem állnak fenn, az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is. A rendelkezésre álló okiratok és a beszerzett szakértői vélemény alapján, a bizonyítékok megfelelő értékelésével helyesen állapította meg az adóhatóság és a megyei bíróság az egyes költségek vonatkozásában, hogy nem teljes egészében a felperes vállalkozásával összefüggően merültek fel, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján az előzetesen felszámított adó nem vonható le. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. számú melléklet V, (1) pontja szerint a jövedelem megállapításakor nem vehető költségként figyelembe az olyan kiadás, mely részben is a magánszemély személyes, vagy családi szükségleteinek kielégítését célozza. A H. Kft.-vel kapcsolatosan a kapcsolódó vizsgálatot az adóhatóság az 1996. évre vonatkozó ellenőrzése során elvégezte. A tanúmeghallgatás érdemben nem befolyásolta volna a rendelkezésre álló okiratok, számlák hitelességével kapcsolatos megállapításokat. A felperes által a felülvizsgálati kérelmében is felsorolt egyéb bizonyítási indítványok olyan adatok megállapítására nem voltak alkalmasak, amelyek az ügy érdemét befolyásolhatták volna. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes által hiányolt bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében az új eljárás szükségességét nem látta indokoltnak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf, Bír. Kfv. I. 35.077/2005.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.