adozona.hu
AVI 2006.9.92
AVI 2006.9.92
Önmagában az a tény, hogy valaki őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, nem elégséges ahhoz, hogy az Szja. tv. alkalmazásában mezőgazdasági őstermelőnek minősüljön (1995. évi CXVII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a tulajdonában lévő ültetvény egy részét - 2000-2001. években - őstermelői igazolvánnyal rendelkező magánszemélyeknek adta ki megművelésre, Bérleti szerződést kötött velük. E megállapodás szerint a feladatok elvégzéséért az őstermelőt a megtermelt alma 31%-a, vagy annak ellenértéke illette meg, a bérleti díj a közösen megtermelt alma ellenértékének 1%-a volt. Az elszámolás úgy történt, hogy a betakarítás befejeztével a felperes a megtermelt alma 31%-át felvásárolta. Az 1%-os bérlet...
AVI 2006.9.92 Önmagában az a tény, hogy valaki őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, nem elégséges ahhoz, hogy az Szja. tv. alkalmazásában mezőgazdasági őstermelőnek minősüljön (1995. évi CXVII. tv. 3. §)
A felperes a tulajdonában lévő ültetvény egy részét - 2000-2001. években - őstermelői igazolvánnyal rendelkező magánszemélyeknek adta ki megművelésre, Bérleti szerződést kötött velük. E megállapodás szerint a feladatok elvégzéséért az őstermelőt a megtermelt alma 31%-a, vagy annak ellenértéke illette meg, a bérleti díj a közösen megtermelt alma ellenértékének 1%-a volt. Az elszámolás úgy történt, hogy a betakarítás befejeztével a felperes a megtermelt alma 31%-át felvásárolta. Az 1%-os bérleti díjat kiszámlázta és a kifizetendő felvásárlási jegyen szereplő összegből az 1%-nak megfelelő összeget levonta. A két érték különbözetét fizette ki a magánszemélynek. A 31%-os részt a felperes költségként, az 1%-ot pedig bevételként számolta el. A felperes az ügyleteket az őstermelőknek történt ültetvény bérbeadásként kezelte.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes javára társasági adónemben 843 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, egészségügyi hozzájárulással, egészségbiztosítási járulékkal, nyugdíjbiztosítási járulékkal kapcsolatosan 4 802 000 Ft megfizetésére kötelezte, egyúttal adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 18. a) pontjában, az 1994. évi LV. törvény 25. §-ában, a Ptk. 452. § (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a magánszemélyek nem mint őstermelők végezték tevékenységüket, a felek között - ténylegesen - vállalkozási jellegű jogviszony jött létre. Ezért a bérleti díj nem számolható el bevételként, a magánszemélyek pedig biztosítottnak minősülnek, akik után a felperest járulék és hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A per során az alperes határozatát módosította. Ennek eredményeként a felperes javára társasági adónemben 830 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, terhére egészségbiztosítási járulék, nyugdíjbiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás következtében 4 728 000 Ft megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá 2 364 000 Ft adóbírságnak és 2 043 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Rögzítette egyben, hogy a felperes adózás előtti eredményét 2000. évben 3 880 000 Ft-tal, 2001. évben 734 000 Ft-tal magasabban mutatta ki a ténylegesnél. Egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása nem felelt meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 51. § (7) bekezdésében, az Szja. tv. 3. § 18. pontjában foglaltaknak. Az adóhatóság az őstermelő fogalmát tévesen értelmezte, a megállapodásokat a felek szerződéses akaratával ellentétesen, önkényesen minősítette át. A járulékok és a késedelmi pótlék számítására vonatkozó módszere életszerűtlen és ellentétes a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel.
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy öt magánszemély kapcsán a felperest nem terhelte egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség. E körben a felperes keresetét alaposnak találta. Ezért az alperes a már módosított határozatot részben és akként változtatta meg, hogy a felperes javára társasági adónemben 788 000 Ft az adókülönbözetet kell jóváírni, a felperes által fizetendő adóhiány összege 4 499 000 Ft, az adóbírság 2 249 000 Ft, a késedelmi pótlék pedig 1 946 000 Ft. A 2000. évi adózás előtti eredmény 3 699 000 Ft, a 2001. évi pedig 695 000 Ft-ra változik. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes módosítással érintett határozata - a keresetnek részben helyt adó ítélettel érintett rész kivételével - megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Számítási hibát sem tartalmaz, összegszerűségében is jogszerű. Az alperes helyesen minősítette a felek közötti jogviszonyt díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak, ezen belül vállalkozási jogviszonynak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a keresetet elutasító ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, és e körben is kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ptk. 389. ában foglaltaknak, az Szja. tv. 3. § 18. a) pontja, a 2/1998. KJE sz. határozata rendelkezéseinek. Iratellenesen rögzíti a termőföldre, ültetvényre vonatkozó tulajdoni és használati viszonyokat, ezért tévesen állapítja meg az alhaszonbérbeadást, és ennek folytán a szerződések semmisségét is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a föld, amelyen az almaültetvény található, állami tulajdonban van, és ő azt bérli. A földterületre vonatkozó használati joga mezőgazdasági földhasználati szerződésen alapul, illetve arra is, hogy az ültetvény az ő tulajdonában áll. Ezért téves az elsőfokú ítéletnek a mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe adására vonatkozó megállapítása. Ez azonban kereseti és felülvizsgálati kérelem alaposságát nem teremti meg a következők miatt:
Az Art. 1. § (7) bekezdése feljogosítja az adóhatóságot arra, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősítse. Az érvénytelen szerződésnek, vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A felperes és az egyébként őstermelői igazolvánnyal rendelkező magánszemélyek elnevezését illetően nem részesművelésre vonatkozó megállapodást, hanem bérleti szerződést kötöttek. E megállapodásban, továbbá az 1994. évi LV. törvény 25. § (2) bekezdésében és a Ptk. 452. § (3) bekezdésében meghatározott részesműveléssel kapcsolatos törvényi feltételek, elemek nem telhetőek fel. A szerződések ugyanis nem tartalmaznak megállapodást arról, hogy a felek mit termeljenek, a műveléssel kapcsolatos egyes feladatokból melyik fél milyen feladatot vállal. A megállapodások kizárólag a magánszemély feladatairól szólnak. Nem határozzák meg a kárveszélyviselésre irányadó szabályokat sem. Ezért a perben vitatott megállapodások nem minősíthetők részesműveléssel vegyes bérleti szerződéseknek.
Az Szja. tv. 3. § 18. pontja értelmében mezőgazdasági őstermelőnek az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély tekintendő, aki a saját gazdaságában a 6. sz. mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, kizárólag e tevékenységének bevétele jövedelme tekintetében. Saját gazdaság alatt az Szja. tv. 3. § 18. a) pontja értelmében a termelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni, az eszközei (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és - a vetőmag, a bértermelés, a bérnevelés, a bérhizlalás és kihelyezett állattartás kivételével - a termelés eredményének felhasználása felett.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésből következően önmagában az a tény, hogy valaki őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, nem elégséges ahhoz, hogy az Szja. tv. alkalmazásában mezőgazdasági őstermelőnek minősüljön. Ennek ugyanis fontos és lényeges eleme a rendelkezési jogosultság, a termelés szervezése, illetve a termelés eredményének felhasználása felett. Az őstermelő ugyanis maga dönti el, hogy mit termel, milyen munkálatokat és hogyan végez vagy végeztet el, az ezzel kapcsolatos költségek is őt terhelik. Ennek eredményeként a megtermelt terménnyel is maga rendelkezik, viseli a felmerült károkkal kapcsolatos költségeket is.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a saját gazdaság a törvényi rendelkezésekből következően "más által felállított korlátoktól mentes rendelkezést jelent", és hogy nem lehet saját gazdaságról beszélni akkor, amikor a magánszemély nem dönthet szabadon a gazdálkodás tárgyát illetően, a megállapodásban rögzített joga kizárólag a bérbevételre és díjfizetésre terjed ki.
A perben vitatott szerződések értelmében a magánszemélyek nem dönthettek önállóan semmilyen tekintetben. Meghatározott munkát kellett elvégezniük a felperes által megállapított határidőre, a felperes ellenőrzése és szakmai irányítása mellett. A megtermelt alma vagy annak ellenértéke a magánszemélyt az elvégzett munkája után illette meg. A magánszemélyek továbbá nem a megtermelt termés egésze felett rendelkeztek, hanem annak csupán 31%-a illette meg őket. A növényvédelmi és az évi talajmunkát nem rendelték meg a felperestől, azokat a felperes a magánszemélyek felé nem számlázta le. A felperes és a magánszemélyek között létrejött szerződés 4. pontjában még azt is rögzíti, hogy ha a magánszemély őstermelő a szerződésben rögzített feladatának határidőben és jó minőségben nem tesz eleget, akkor a felperes térítés ellenében kétszeres díjjal végzi el a műveletet, amelynek ellenértékét az elszámoláskor vonja le. Ez az elem tipikusan vállalkozási szerződések körében szokásos hibás teljesítésre vonatkozó megállapodást rögzít. Jogszerű tehát az az adóhatósági, illetve jogerős ítéleti jogkövetkeztetés, hogy a magánszemélyek a szerződés szerinti munkák tekintetében nem minősülnek őstermelőnek.
A Ptk. 389. §-a értelmében a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely munkával elérhető eredmény létrehozására, a megrendelő pedig szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy e szerződés két alapvető eleme a munkával elérhető eredmény és a díj fizetése a felperes és a magánszemélyek között kötött szerződés alapján megállapítható. A felek közötti jogviszony az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés g) pontja szerint díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak, ezen belül vállalkozási jogviszonynak minősül. A szerződések minősítése nem ütközik a 2/1998. KJE határozat rendelkezéseivel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.249/2004.)