adozona.hu
AVI 2004.3.26
AVI 2004.3.26
Az Szja. törvény a kedvezmény feltételeként a lakás meglétét írja elő (1995. évi XCVIII. tv. 63. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1999. június 30. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság 1999. április 16. napján kelt határozatát, amelyben 1998. évi ingatlan értékesítésből származó 5 200 000 forint jövedelme után 1 040 000 Ft személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget írt elő a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi XCVIII. törvény (Szja.) 3. § 27. és 28. pontjai, a 63. § (1)-(5) bekezdése szerint az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 80. § (5) bekezdése a...
AVI 2004.3.26 Az Szja. törvény a kedvezmény feltételeként a lakás meglétét írja elő (1995. évi XCVIII. tv. 63. §)
Az alperes 1999. június 30. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság 1999. április 16. napján kelt határozatát, amelyben 1998. évi ingatlan értékesítésből származó 5 200 000 forint jövedelme után 1 040 000 Ft személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget írt elő a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi XCVIII. törvény (Szja.) 3. § 27. és 28. pontjai, a 63. § (1)-(5) bekezdése szerint az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 80. § (5) bekezdése alapján. A kötelezés alapjául az a megállapítás szolgált, hogy a felperes 1998. augusztus 18-án adásvételi szerződést kötött az O. I. Rt.-vel az általa B., Sz. u. 65-69. 5. ép. fsz. 1. szám alatt felépítendő lakásra, garázsra és tárolóra 35 588 000 forint vételárért. A felperes 1998. november 24. napján kelt adásvételi szerződéssel eladta a B., D. u. 7-9/a. II. em. 3. szám alatti lakás és garázsingatlanát 5 200 000 forintért. Az 1998. évi adóbevallásában az ingatlanértékesítésből származó jövedelme után 1 040 000 forint adót vallott be, amelyet lakáscélú felhasználás címén vissza is vont. A bevallás benyújtásakor a vásárolt ingatlannak használatbavételi engedélye nem volt, a vételárat csak részben teljesítette.A felperes keresetében az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően kérte hatályon kívül helyezni. Jogi álláspontja az volt, hogy a felperes a kedvezmény igénybevétele jogosságát az Szja. tv. 64. § (4) bekezdése szerint a szerződés iktatott példányával igazolta. Mivel a felperes nem építő, ezért a használatbavételi engedély bemutatására nem volt szükség.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.
Ítéletének indokolásában az Szja. tv. 59. §-a és 63. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperesnek a lakása eladásával 1998. december 31. napján keletkezett az a jövedelme, amelyet 20%-os jövedelemadó terhel. Az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése, valamint az Szja. tv. 3. § 27. pontja alapján megállapította, hogy a felperes olyan lakásra kívánt adókedvezményt igénybe venni, ami a vételi szerződés megkötésének időpontjában és annak földhivatali benyújtásakor a valóságban nem volt meg, azt meg kellett építeni. Kifejtette, hogy a kedvezmény az általánostól való eltérést jelent az adózó javára, ezért kizárt a kedvezményről rendelkező jogszabályok kiterjesztő értelmezése. A jogalkotó a lakásszerzési kedvezménnyel nem az építkezést kívánta finanszírozni, hanem a meglévő lakáshoz kívánta nyújtani.
A perbeli tényállásra a felhívott jogszabályhelyek nem alkalmazhatók, ezért a felperes 1998-ban a lakásszerzési kedvezményt bevallásában nem érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Szja. tv. 63. §-ába ütközik. Azzal érvelt, hogy a lakás vásárlás fogalmát az Szja. tv. nem definiálja, arra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók, amelynek a felperesi szerződés megfelel. Az Szja. törvényben megkívánt lakáscélú felhasználás, a lakásvásárlás szempontjából közömbös, hogy a szerződésben jövőbeli dolog vétele szerepel.
A per tárgya álláspontja szerint csak az 1999. március 31. napjától 1999. október 26. napjáig terjedő időre számítható kamat lehet, mert a felperes által 1999. október 26. napján bemutatott használatbavételi engedély alapján az adóhatóság az adótartozást jóváírta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a perében a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. törvény 63. § (2) bekezdése értelmében a magánszemélynek visszajár vagy nem kell fizetnie az ingatlan átruházásából származó jövedelem azon része utáni adót (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző hat hónapon, és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakás használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek vásárlása csak akkor minősül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély az előzőekben említett időszakban lakást épít. A (3) bekezdés alapján a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adó visszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti. A (4) bekezdés szerint a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott iktatott szerződés másolatával, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az erről szóló szerződéssel, a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejűleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.
Az idézett jogszabályból az elsőfokú bíróság által helytállóan levont jogi következtetést a Legfelsőbb Bíróság osztja. A felülvizsgálati kérelem kapcsán a következőket emeli ki. A bírói jogalkalmazásban következetesen érvényesül az a jogértelmezési alapelv, amely szerint a jogalkotó által meghatározott kivételnek vagy kedvezménynek nem lehet kiterjesztő értelmezése. Az adóhatározatok felülvizsgálata iránti perekben követett másik jogalkalmazói elv, hogy a jogvitákat a pénzügyi jogágba tartozó speciális adójogszabályok alapján kell elbírálni, ezek hiányában lehet más jogágak szabályait figyelembe venni. A kedvezmény igénybevételének feltételét az adott jogszabály világosan kimondja éspedig azt, hogy a kedvezmény lakáshoz, azaz a tárgyiasult valósághoz és nem annak jövőbeli lehetőségéhez kapcsolódik. A szerződés szerint a felperes kétséget kizáróan egy az eladó által megépítendő lakást vásárolt, ez azonban nem elégíti ki az Szja. tv. alapján igénybe vehető kedvezmény feltételét, amely a már létező, tehát lakás céljára használható, lakás létét kívánja meg. A jogalkotónak a kedvezményre vonatkozó egyértelmű akarata levezethető abból a rendelkezéséből is, amely szerint az építési telekre tekintetében is csak akkor biztosítja a kedvezményt, ha azon a lakás felépült.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése alapján a peres eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke. A felperes keresetében az alperes azon határozatának felülvizsgálatát kérte, amelyben 1 040 000 Ft összegű kötelezettséget írt elő, ezért a per tárgyának értéke ez az összeg.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet nem ütközik jogszabályba, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére kötelezte. A felperes a felülvizsgálati eljárási illetéket kérelmén lerótta, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak határoznia nem kellett. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.707/2000.)