adozona.hu
AVI 2003.12.126
AVI 2003.12.126
A határozat jogerőre emelkedését követő tizenhatodik napon az abban foglalt adókötelezettség már nem esedékes követelés, hanem hátralék (1990. évi XCI. tv. 27. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette, 22 807 forint adóhiány és 28 053 forint adópótlék; II. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette, 11 970 forint adóhiány és 15 168 forint adópótlék; a III. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végreh...
AVI 2003.12.126 A határozat jogerőre emelkedését követő tizenhatodik napon az abban foglalt adókötelezettség már nem esedékes követelés, hanem hátralék (1990. évi XCI. tv. 27. §)
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette, 22 807 forint adóhiány és 28 053 forint adópótlék; II. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette, 11 970 forint adóhiány és 15 168 forint adópótlék; a III. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette,10 710 forint adóhiány és 13 570 forint adópótlék; IV. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette, 16 049 forint adóhiány és 20 070 forint adópótlék; az V. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette, 20 160 forint adóhiány és 24 971 forint adópótlék; a VI. r. felperest az adóhatóság jogerős határozatával, amelynek a végrehajtását a megyei bíróság 2. számú végzésével felfüggesztette, 67 320 forint adóhiány és 34 034 forint adópótlék megfizetésére kötelezte.
Az I. és II. r. felperesek egyenként 15 eFt, a III. r. felperes 64 eFt, a IV. r. felperes 36 eFt, az V. r. felperes 94 eFt és a VI. r. felperes 90 eFt földalapú növénytermesztési támogatás kiutalása iránti igényét az alperes elsőfokú adóhatósága határozatait - az I. r. felperes tekintetében az 1999. szeptember 21. napján kelt, a II. r. felperes tekintetében az 1999. szeptember 21. napján kelt, a III. r. felperes tekintetében az 1999. szeptember 30. napján kelt, a IV. r. felperes tekintetében az 1999. szeptember 30. napján kelt, az V. r. felperes tekintetében az 1999. szeptember 30. napján kelt, és a VI. r. felperes tekintetében az 1999. november 9. napján kelt - határozataival helybenhagyva elutasította. A határozatok indoka szerint a felpereseknek az igényléskor adótartozásuk volt, ezért az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló módosított 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 3. § (1) bekezdése valamint az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 27. § (1) bekezdése alapján a támogatásra nem jogosultak.
A felperesek kereseteinek, amelyekben az őket érintő határozatok hatályon kívül helyezését kérték a Békés Megyei Bíróság 2000. február 8. napján hozott jogerős ítéletével helyt adott és az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte; az alperest perköltségben marasztalta. Indokolásában a Kr. 3. § (1) bekezdés c) pontja, a 11. § (1) bekezdése, az Art. 4. § (1) bekezdése, 27. § (1) bekezdése, a 32. § (4) bekezdése, a 48. § (3) bekezdése, a 86. § (2) bekezdése, a 97. § c) pontja, az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 77. § (3) bekezdésének rendelkezéseiből azt az álláspontot alakította ki, hogy az alperesi határozatban megjelölt jogszabályhely alapján a támogatásból azok zárhatók ki, akikkel szemben megállapított fizetési kötelezettség végrehajtható. Megállapította, hogy a bíróság a felperesek tekintetében a jogerős adóhatározatok végrehajtását az igénylés időpontjában felfüggesztette, azok nem voltak végrehajthatók, amelyet a fizetési kötelezettséget nem mutató alperesi folyószámla egyenleg is igazolt. Mindezekből jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi határozatok a Kr. 3. § (1) bekezdése alapján a felpereseket jogsértő módon zárta ki a támogatásból.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperesek kereseteinek elutasítását és perköltségekben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Kr. 3. § (1) bekezdésébe, az Art. 27. § (1) bekezdésébe valamint a 97. § c) pontjába ütközik. Érvei szerint a felhívott törvényhelyekből az a következtetés vonható le, hogy a támogatási igények benyújtásakor a felpereseknek volt lejárt adótartozása, amelyet nem érint az a tény, hogy a végrehajtásokat a bíróság felfüggesztette. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott Art. 32. § (4) bekezdése és az ahhoz fűzött törvényi magyarázat azért nem irányadó, mert az a végrehajtás speciális módjára vonatkozik, amelynek alkalmazása éppen a bírósági döntésre figyelemmel fel sem merülhet.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint az Art. 32. § (4) bekezdéséhez fűzött törvényi magyarázat szerint esedékesnek azok a fizetési kötelezettségek minősülnek, amelyek esedékességét a törvény vagy a hatóság határozata állapítja meg és a teljesítést a fizetésre kötelezett elmulasztotta. Tartozás ezért az a fizetési kötelezettség lehet, amely végrehajtható. Utaltak arra, hogy a felperesek és az alperesek közötti perek tárgya a K. egyesület által adott önsegélyező egyesületi juttatás adómentessége volt, amelyekben az alperesi határozatok végrehajtásának felfüggesztését az is indokolta, hogy a bíróság egy ítéletében a juttatás adómentességét állapította meg, amelyre figyelemmel a további eljárások szüneteltetésében állapodtak meg. Ezért az az alperesi állítás, hogy alaptalanul perlekedtek valótlan állítás. Hivatkoztak továbbá a 8/1997 (EEÉ5) valamint a 3/1999 (AEÉ9) számú APEH utasításokra, amely szerint fizetési könnyítés: halasztás, részletfizetés engedélyezése esetén az adóigazolást lejárt esedékességű adótartozása nincs szöveggel kell kiadni, holott ezekben az esetekben az utasítás az adótartozást az Art. 97/c. pontja valamint az Art. 27. § (1) és (2) további (4) bekezdése szerint értelmezi. Az adótartozás azért nem lejárt esedékességű, mert a bíróság végzése alapján azt nem kellett megfizetni. Az ezzel ellentétes értelmezés azt jelentené, hogy a bírósági végzés ellenére az adótartozást meg kellene fizetni. Az alperes jelen perbeli jogértelmezése ellentétes a méltányos eljárásra való kötelezettséggel, a rendeltetésszerű joggyakorlással.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelemben valamint az ellenkérelemben felhívott jogszabályok a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
Az Art. 27. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. A (2) bekezdés szerint az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó bankszámláját az azt vezető pénzintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a pénzintézet vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Az Art. 32. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenőrzési lapot is -, az adóhatóság határozata, a befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet, illetve a posta bizonylatai alapján kell nyilvántartani. Az állami adóhatóság a kötelezettségeket, valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adószámlán adóként, költségvetési támogatásonként mutatja ki. A (4) bekezdés szerint az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést) az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában vagy a vámhatóság, illetőleg más adóhatóság megkeresésében közölt - társadalombiztosítási alapokat, vámhatóságot, más adóhatóságot megillető - tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül. Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellőzheti, ha a költségvetési támogatás, az adó-visszaigénylés, az adó-visszatérítés elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Ha a visszatartást az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolja az adóhatóság, erről az adózót határozat mellőzésével írásban értesíti. Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegből e törvény 27. § (4) bekezdése szerinti határidőn belül, ha pedig megkeresésre jár el, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül utalja át a jogosultnak az adózóval szemben fennálló követelését. Ha az igényelt költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adóvisszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át. Az Art. 86. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Érdemi határozatnak minősül - a fizetési halasztás és részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével - minden, az adókötelezettséget (9. §) érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító határozat. A (2) bekezdés szerint a bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság az adózó kérelmére végzéssel határoz. Az Art. 97. § c) pontja szerint az adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. A Kr. 3. § (1) bekezdés c) pontja kimondja, hogy támogatásban a személyi jövedelemadóról szóló, módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) szerint mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal rendelkező magánszemély részesülhet, feltéve, ha lejárt adó-, vám-, egészség-, nyugdíjbiztosítási járulékhátralékkal nem rendelkezik, mely körülményt - az adóhatóság által folyósított támogatás kivételével - a támogatás igénybevétele előtt igazolnia kell. A Kr. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóságon keresztül folyósított támogatás igénybevételére - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az utóbb idézett jogszabályból kitűnik, hogy az állami költségvetésből csak annak biztosítható támogatás, akinek nincs lejárt adóhátraléka. A lejárt adóhátralék fogalmát a Kr.</a></a> nem adta meg, azt a Kr. 11. § (1) bekezdés alapján az Art. rendelkezései szerint kell megállapítani. Az Art. 97. § c) pontja az adótartozás fogalmát az esedékességkor meg nem fizetett adóban határozta meg. Az Art. 27. § (1) bekezdése alapján az adókötelezettséget kimondó közigazgatási határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül válik esedékessé, tehát a kötelezettséget e határidőn belül lehet teljesíteni. Ennek következtében a határozat jogerőre emelkedését követő 16. napon az abban foglalt adókötelezettség már nem esedékes követelés, hanem lejárt követelés, azaz hátralék.
Amennyiben a bíróság a határozat végrehajtását a Pp. 332. § (3) bekezdése alapján, a KK. 14. számú állásfoglalásnak megfelelően felfüggeszti ez a fizetési kötelezettség végrehajtás útján történő kikényszerítésének elmaradását jelenti, amely az esedékességet nem érinti; hátralék keletkezését nem akadályozza meg. A 15. napot követően tehát fennáll az adótartozás csak éppen a végrehajtás felfüggesztése következtében nem kell fizetni, illetve nem lehet a teljesítést végrehajtás útján kikényszeríteni.
Az Art. 32. § (4) bekezdésének rendelkezése a perbeli esetre nem vonatkozik, mert az a végrehajtás egyik módjáról rendelkezik, arról amikor adótartozás esetén az adóhatóság a visszatartási jogát gyakorolhatja, amelyet kizárólag akkor mellőzhet, ha az adó-visszatérítés elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetleníti. A fentiekben kifejtettek szerint a felperesek lejárt adóhátraléka - függetlenül az adóhatóság kimutatásától - a támogatás igénylésekor fennállt, ezért a felperesek kérelmeit az alperes a Kr. 3. § (1) bekezdése alapján jogszerűen utasította el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.433/2000.)