AVI 2005.8.84

Az Szja. tv. szerint nincs lehetőség arra, hogy az egyéni vállalkozó a kölcsönadott pénzeszközt az adóalap megállapításánál a bevételből levonásba helyezze (1995. évi CXVII. tv. 7. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1996. december 31-ig, mint egyéni vállalkozó a társasági adóról szóló törvény, 1997. január 1-jétől pedig az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) hatálya alá tartozott. A felperes az áttéréssel egyidejűleg nem alakult át egyéni céggé, hanem vállalkozói tevékenysége mellett kft.-t is alapított, a Z. Kft.-t (továbbiakban: kft.). A kft. alapításához szükséges tőkét a felperes bocsátotta rendelkezésre, fel nem használt pénzeszközeit is a kft.-be fektette, 1996-ban telephe...

AVI 2005.8.84 Az Szja. tv. szerint nincs lehetőség arra, hogy az egyéni vállalkozó a kölcsönadott pénzeszközt az adóalap megállapításánál a bevételből levonásba helyezze (1995. évi CXVII. tv. 7. §)
A felperes 1996. december 31-ig, mint egyéni vállalkozó a társasági adóról szóló törvény, 1997. január 1-jétől pedig az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) hatálya alá tartozott. A felperes az áttéréssel egyidejűleg nem alakult át egyéni céggé, hanem vállalkozói tevékenysége mellett kft.-t is alapított, a Z. Kft.-t (továbbiakban: kft.). A kft. alapításához szükséges tőkét a felperes bocsátotta rendelkezésre, fel nem használt pénzeszközeit is a kft.-be fektette, 1996-ban telephelyet is vásárolt. A felperes az 1997. évi bevallásában nem vette figyelembe az 1996. december 31-ig fel nem használt adózott jövedelemként 36 933 000 Ft-ot, amit a Kft. rendelkezésére bocsátott.
Az adóhatóság a felperesnél 1997. évre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 10 404 058 Ft személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adóhiánynak, 5 202 029 Ft adóbírságnak, 6 968 216 Ft késedelmi pótléknak és 33 000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az elsőfokú határozat 6. pontjához kapcsolódóan az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes a vállalkozói osztalékalapot bevallásában tévesen mutatta ki. A 36 933 000 Ft után osztalékadót köteles fizetni, aminek elmulasztása szja különbözet előírását vonja maga után. A felperes ugyanis nem átalakulással alapított társaságot. A felperes által egyéni vállalkozásból Kft.-nek kölcsönadott pénzösszeget az Szja. törvényt módosító 1996. évi LXXXIII. törvény 63. § (4) bekezdése értelmében 1997. évben adókötelezettség terhelte. A költségek helytelen elszámolása miatt (VPOP részére kifizetett összegek, segítő családtagi munkabér, tárgyi eszköz beszerzéssel kapcsolatos számla) értékcsökkenés helytelen elszámolása következtében az alperes az egyéni vállalkozás adózás előtti eredményét is módosította (elsőfokú határozat 2-5. pontja).
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. A határozatok 2-6. pontja szerinti megállapítások jogalapját vitatta. Téves jogértelmezésre és arra hivatkozott, hogy a kölcsönadott pénz felett nem szerzett rendelkezési jogot, azt az adós a könyveiben nyilvántartja. Csak akkor lesz köteles osztalékai után jövedelemadót megfizetni, ha az adós a kölcsön összegét visszafizeti, és azt ő felhasználja, azaz vállalkozásából kivonja. Kifejtette, hogy az alperes határozatában megjelölt törvényhely jogszabályba ütközik, mivel az az Szja. tv. 49/C. § (2)-(4) bekezdésére utalt, amely nem vonatkozik a vitatott jogügyletre. Az adóhatóság álláspontja az Szja. tv. 1. § (2) bekezdése szerinti alapelvben foglaltakat is sérti. A VPOP részére kifizetett összegek költségelszámolása kapcsán azt sérelmezte, hogy csupán 18%-os adó megfizetése alól mentesült.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a határozatok a perben felülvizsgálni kért körben nem jogszabálysértők. A felperes 1997. január 1-jétől csak az Szja. tv. szerint tehetett eleget adózási kötelezettségének. A törvény átmeneti rendelkezése az Szja. tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozókat olyan helyzetbe hozta, mintha mindig is az Szja. tv. hatálya alá tartoztak volna. Az Szja. tv. szerint egyéni vállalkozó jövedelmét a vállalkozói bevételből a költség levonásával határozza meg, nincs jogszabályi lehetőség az egyéni vállalkozónak arra, hogy a kölcsönadott pénzeszközt az adóalap megállapításánál a bevételből levonásba helyezze, de a kölcsön visszafizetett összege sem minősül nála bevételnek. A felperes - általa sem vitatottan - egyéni vállalkozói tevékenységének megtartása mellett alakított egy másik társaságot, így a kölcsön összege után osztalékadót köteles fizetni. A vámbiztosítékként letétbe helyezett összeggel kapcsolatban az alperes nem a perbeli, hanem egy jóval korábbi határozatában szabott ki adót. Ezt a határozatot a felperes keresettel nem támadta, így annak felülvizsgálatára e perben nem is kerülhet sor. Azt pedig a felperes sem vitatta, hogy az alperes e vizsgálat során számolta el költségként a vámhatóságnak megfizetett összeget. A költségelszámoláskor pedig 18%-os adómegfizetés alól mentesült a felperes jogszabályváltozásra figyelemmel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagos kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot kötelezze új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy jogszabálysértően került megállapításra, hogy a kft. részére kölcsönadott összeg után személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte. Az 1996. évi LXXXIII. törvény 63. § (4) bekezdése, az Szja. tv. 49/C. § (2)-(4) bekezdésére utal, ezek pedig nem vonatkoznak arra a jogügyletre, amellyel összefüggésben az adóhatóság megállapításokat tett. Az Szja. tv. 1. § (2) bekezdésében meghatározott alapelvbe is ütköznek a felülvizsgálni kért határozatok, a jogerős ítélet pedig azért jogszabálysértő, mivel az általa megjelölt jogszabálysértéseket nem állapította meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. sorszámú ítéletének fülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak már csak kizárólag abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felperest a kft. részére nyújtott kölcsön összege után terhelte-e vagy sem osztalékadó fizetési kötelezettség. E körben pedig azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az 1996. évi LXXXIII. törvény 63. § (4) bekezdése kimondja, hogy az Szja. tv.-nek az e törvény 33. §-ával megállapított új 49/C. § (1) bekezdése, (6) bekezdésének a) pontja és (7) bekezdése helyett az e § (3) bekezdésében említett egyéni vállalkozónak 1997. adóévre "a vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint
kell megállapítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem egyenlő a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap hiányában nullával. Az előzőek szerinti összeget növeli az áttérést megelőzően egyszeres könyvvitelt vezető esetében a Ta. tv. 9. §-ának (2) bekezdése szerinti (halmozott) adózás utáni eredménynek megfelelő tartalmú jövedelemből a 9. §-ának (5) bekezdése rendelkezésének megfelelő nyilvántartás szerint fel nem felhasznált rész, továbbá az 1995. évet megelőző években keletkezett adózott jövedelemből az 1996. december 31-ig fel nem használt rész. Ezért a felperesnek a társasági adóból a személyi jövedelemadóba történő áttérésekor a társasági adóban felhalmozott eredménytartaléka után 1996. év végén nem kellett adót fizetnie. A felperes azzal, hogy 1997. január 1-jétől áttért az Szja. tv. szerinti adózásra, adókötelezettségének már csak e törvény szerint tehetett eleget. Az Szja. tv. szerint nincs lehetősége az egyéni vállalkozónak arra, hogy a kölcsönadott pénzeszközt az adóalap megállapításánál a bevételből levonásba helyezze, de a kölcsön visszafizetett összege nem is minősül nála bevételnek [Szja. tv. 7. § d) pontja]. A törvény átmeneti rendelkezése az Szja. tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozókat olyan helyzetbe hozta, mintha mindig is a Szja. tv. hatálya alá tartoztak volna. Az 1997. évi vállalkozói osztalékalapnál módosító tételként kellett ezért figyelembe venni az 1996-ig felhalmozott eredménytartalékot. Növelte az 1997. évi vállalkozói osztalékalapot az egyszeres könyvvitelt vezető felperesnél az 1996. december 31-ig fel nem használt adózott jövedelem, amiből 36 933 000 Ft volt a kölcsön. A vállalkozó osztalékalap után az adó 1997. évben 10% volt az 1995. évet megelőző években keletkezett adózott jövedelemből 1996. december 31-ig fel nem használt rész után. Az ezt meghaladó rész után pedig az 1997. évtől érvényes szabályokat kellett alkalmazni az Szja. tv. 49/C. § (7) bekezdés b) és c) pontja szerint. A perben felülvizsgálni kért határozatok pedig a felperes által fizetendő adót e szerint írták elő.
Az Szja. tv. 1. § (2) bekezdése szerinti törvényi rendelkezés a jogvita eldöntésére irányadó szabályt nem tartalmaz, az adó mértékét ugyanis konkrét, speciális törvényi rendelkezés írja elő. Az adó mértékét meghatározó pozitív anyagi jogszabály egyértelmű rendelkezést rögzít, ennek az alperesi határozat megfelel. Az adójogszabályok a méltányosság gyakorlására, alkalmazásának módjára vonatkozóan ugyancsak speciális, pozitív tartalmú jogszabályi rendelkezéseket tartalmaznak. Az adóhatóság ilyen jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt a törvény számára lehetővé teszi. Nincs azonban törvényi lehetőség arra, hogy az adóhatóság engedélyt adjon az adózónak a vállalkozói osztalékadó, illetve személyi jövedelemadó megállapítása, megfizetése kapcsán a kógens anyagi jogszabálytól eltérő megoldási módra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot - ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint - a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.912/2001.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.