AVI 2005.5.55

A költségek igazolása a fél kötelezettsége (1995. évi CXVII. tv. 62. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az egyéni vállalkozó I. r. felperes és felesége, a II. r. felperes 1990. február 8-án 6 300 000 Ft vételárért közösen vásárolták meg a M. út 14/a. számalatti házas ingatlant. Az ingatlanon lévő építményt lebontották, helyére négyszintes, 870 m2 területű épületet hoztak létre.
Az ingatlant az I. r. felperes vállalkozási tevékenysége keretében használta, panzióként üzemeltette, illetőleg bérbe adta. Az ingatlanra költött ráfordításokat vállalkozása keretében költségként elszámolta. Az I. és II...

AVI 2005.5.55 A költségek igazolása a fél kötelezettsége (1995. évi CXVII. tv. 62. §)
Az egyéni vállalkozó I. r. felperes és felesége, a II. r. felperes 1990. február 8-án 6 300 000 Ft vételárért közösen vásárolták meg a M. út 14/a. számalatti házas ingatlant. Az ingatlanon lévő építményt lebontották, helyére négyszintes, 870 m2 területű épületet hoztak létre.
Az ingatlant az I. r. felperes vállalkozási tevékenysége keretében használta, panzióként üzemeltette, illetőleg bérbe adta. Az ingatlanra költött ráfordításokat vállalkozása keretében költségként elszámolta. Az I. és II. r. felperes 1997. június 10-én 101 250 000 Ft-ért értékesítette az ingatlant a D. Rt.-nek.
Az I. és II. r. felperes az 1997. évi személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásában ingatlanértékesítésből származó bevételként 50 625 000 Ft-ot, költségként pedig ennek 75%-át tüntette fel az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 62. § (3) bekezdésére alapítottan. Az szja adójukat - a kedvezmény levonása után - 0 Ft-ban állapították meg. Az I. és II. r. felperesnél lefolytatott adóellenőrzés ezeket az elszámolásokat nem fogadta el az Szja. tv. 62. § (1) és (2) bekezdésére alapítottan. Számításba vehető költségként összesen 4 743 750 Ft-ot fogadott el, a felekre eső beszerzési, illetve províziós költséget. Ebből következően a felperesek által vallott "0" Ft-tal szemben az alperes határozatában az I. r. felperes terhére 5 976 250 Ft adóhiánynak minősüli szja adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az I. r. felperest az adóhiánynak, adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére. A II. r. felperest pedig határozatában 1997. év vonatkozásában szja adónemben 3 976 250 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek és az ehhez kapcsolódó adóbírságnak és késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte.
Az I. és II. r. felperes keresetében az alperes határozatainak megváltoztatását, az szja adóhiánynak, az ehhez kapcsolódó adóbírságnak és késedelmi pótléknak a törlését kérte. Másodlagosan az adóbírság csökkentését. Érvelésük szerint az alperes eljárása nem felelt meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (4) bekezdésében, határozatai pedig az 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Az volt a jogi álláspontjuk, hogy a telken egy új épület került felépítésre, így egy lényegében új ingatlan jött létre, ami lényeges jellemzőiben nem hasonlított a felperesek által megvásárolt telekre. Ebből következően az "új" ingatlan megszerzésére fordított összeg nem volt megállapítható, ezért az Szja. tv. 62. § (3) bekezdésére alapított bevallásuk jogszerű volt. Az alperes figyelmen kívül hagyta az épület kialakításával kapcsolatos költségeket, az általuk hivatkozott okiratokat (bontási, építési engedély, értékbecslés, ingatlanértékesítési szerződés). Hivatkoztak arra is, hogy az építkezés óta 8 év telt el, így nem róható terhükre, hogy az iratok nem állnak rendelkezésre. A II. r. felperes kifogásolta azt is, hogy a perben felülvizsgálni kért határozat meghozatalát az alperes szükségesnek tartotta szakértő igénybevételét is a tényállás tisztázásához, de erre nem került sor.
A bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének mindkét felperes tekintetében eleget tett. E körben utalt arra, hogy a felperesek, különösen az I. r. felperes vagyoni, illetve adójogi helyzete az 1980-as évektől kezdve folyamatosan dokumentált volt. A korábbi adóhatósági vizsgálati megállapítások, vagy adatok téves voltát nem e perben, hanem az akkor hozott határozatok kapcsán kellett volna az I. r. felperesnek vitatnia. A releváns tényekre vonatkozó dokumentumokat meg kellett volna őrizni a kötelező jogszabályi előírásban foglaltakon túl is. Ennek a követelménynek azonban a felperesek nem tettek eleget. Kiemelte, hogy az ingatlan vételára az adásvételi szerződésből ismert volt, a beépítés építési költségére vonatkozóan pedig rendelkezésre állt az 1993-as jegyzőkönyv. Nincs jelentősége annak, hogy ez az ellenőrzés és vagyonvizsgálat egyidejű megállapításait tartalmazza, mivel egy ingatlan létesítésének bekerülési költsége nem változhat attól függően, hogy az összeget milyen relációban kívánják figyelembe venni. Az alperes nem követett el jogszabálysértést azzal, hogy nem rendelt ki szakértőt, mivel szakértővel bizonyítandó tétel nem volt. A felperesek jogszabályi hivatkozással, illetve logikai úton sem tudták kifejteni, hogy miért ne minősülne az épület felépítése értéknövelő beruházásnak, illetve miért ne lehetne a beszerzésére fordított összeget megállapítani. Rögzítette, hogy az adásvételi szerződésben és ingatlanforgalmi szakértői véleményben megjelenő forgalmi érték nem azonos az igazolt költséggel, adójogilag pedig csak ez utóbbi fogadható el. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes az Szja. tv. 62. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, mert a perbeli ügyben mind a beszerzést, mind a ráfordítások és az átruházással kapcsolatos költségek tételesen megállapíthatóak voltak, és a kétszeri elszámolásra hivatkozással jogszerűen nem fogadta el az ingatlanértékesítésből származó bevétel csökkentésére a 6 025 000 Ft-os építési költséget.
A jogerős ítélet ellen az I. és II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy "a peranyag alapján nem kétséges, hogy a felperesek perbeli építkezésének költségei jóval meghaladták az alperes által elismert mértéket". Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania az Art. 51. § (7) bekezdése szerinti szabály megszegését, mivel a beruházási kiadások és költségek igazolása tekintetében szakértő bevonására a közigazgatási eljárásban nem került sor. Hivatkoztak arra is, hogy "az alperes egyértelműen igazolt költségeket hagyott figyelmen kívül adóalapjuk megállapítása során".
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 62. § (1) bekezdése szerinti kógens szabályozásból következően az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem megállapításánál a bevételből csak az a), b) és c) pontban felsorolt "igazolt költségeket" lehet levonni, kivéve azokat, amelyeket a magánszemély valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, és szakértő bevonására nem volt szükség. Az ismertetett szabályozásból követően a költségek igazolása a felpereseket terhelte. Nemcsak állítani kellett volna, hogy a perbeli építkezés költségei jóval meghaladták az alperes által elismert mértéket, hanem ezt kellett volna igazolni elszámolásra alkalmas dokumentumokkal. Ilyeneket azonban a felperesek nem csatoltak be. Az pedig a felülvizsgálati eljárásban nem volt vitatott, hogy az I. r. felperes ingatlan kialakításával, fenntartásával, korszerűsítésével kapcsolatos költségeket vállalkozása keretében költségként elszámolta. A teljes ingatlant vállalkozásában üzemeltette, ezzel kapcsolatos költségei itt kerültek elszámolásra. Ez vonatkozik a felülvizsgálati kérelemben vitatott 3 025 000 Ft-os és 3 000 000 Ft-os költséget igazoló bizonylatokra is. Ezért ezt az összeget ismételten igazolt költségként figyelembe venni az Szja. tv. 62. § (1) bekezdése értelmében nem lehetett.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a jogszabályoknak megfelel, eljárási szabálysértés nem történt. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.115/2001.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.