adozona.hu
AVI 2001.8.90
AVI 2001.8.90
Csak a mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény mentes a személyi jövedelemadó alól [1991. évi XC. tv. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság vizsgálta a felperes 1993., 1994., 1995. január-március és 1995. május-december havi személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és nemzeti kulturális járulék fizetési kötelezettség megállapítását.
Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság 1997. március 14-én kelt határozatával a felperes terhére 175 000 forint általános forgalmi adó-, és 53 000 forint személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, valamint 15 000 forint bírságot szabott ki. A fellebbezés folytán elj...
AVI 2001.8.90 Csak a mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény mentes a személyi jövedelemadó alól [1991. évi XC. tv. 7. §].
Az adóhatóság vizsgálta a felperes 1993., 1994., 1995. január-március és 1995. május-december havi személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és nemzeti kulturális járulék fizetési kötelezettség megállapítását.Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság 1997. március 14-én kelt határozatával a felperes terhére 175 000 forint általános forgalmi adó-, és 53 000 forint személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, valamint 15 000 forint bírságot szabott ki. A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot 1997. június 4-én kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes terhére megállapított adókülönbözetek abból adódtak, hogy a felperes egy "Z. Páholy" fantázianéven működtető projektet dolgozott ki, amelynek keretében a megállapodás I. részében rögzített reklámszolgáltatásokért Arany Páholy esetében 50 000 Ft + áfa, Ezüst Páholy esetében 30 000 Ft + áfa, Bronz Páholy esetében 15 000 Ft + Áfa hirdetési díjat állapított meg. Az egy évadra szóló szerződés I. pontja szerint a felperes a nagyszínház nézőterén elhelyezett székeit reklámcélokra oly módon adta bérbe, hogy arra a szerződő fél nevét tartalmazó réztáblát helyezett, továbbá ezt a széket évi öt alkalommal térítésmentesen biztosította a szerződő félnek, 10% terembérleti kedvezményben részesíti a páholytagokat, illetve a színház belépődíjas rendezvényeikre a páholytagoknak 50%-os kedvezményt biztosított. Ezen túl a páholytagok különböző reklámhordozókon jelentek meg, valamint újságokban, a színházi "Hálafal"-on tették közzé illetve helyezték el a páholy tagjainak névsorát. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes által ezen konstrukciókban nyújtott kedvezmény nem felelt meg az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés a) pontjának, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény 7. § (1) bekezdés 4/n. pontjában foglaltaknak, mert a kedvezményt csak a Z. Páholy tagjai vehették igénybe. A Z. Páholy megállapodás szerint a résztvevő nem a kedvezményes parti belépők igénybevételének lehetőségéért, hanem kizárólag a tételesen felsorolt reklámszolgáltatásokért fizettek.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozott, hogy a hirdetésük alapján bárki lehetett páholytag, így a páholytagoknak nyújtott egyes kedvezmények alapján helyesen döntöttek arról, hogy az adó alapjába nem tartozik az engedmény címén elengedett összeg, illetőleg mentes a jövedelemadó fizetése alól az a juttatás, amely mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A városi bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 4. számú ítéletével helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a vonatkozó Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 4/n. pontja, illetőleg az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés a) pontja "mindenki által igénybe vehető", illetve "minden érintett" kifejezések tartalma az ún. parti jegy ellenében nyújtott szolgáltatás szempontjából értelmezendő. A kedvezményes parti jegy vásárlás előfeltétele volt a reklámszerződés megkötése, azaz a páholytagság. Ezért a kedvezményt csak a páholytagok vehették igénybe. E kedvezményezetti kör tehát eleve teljes bizonyossággal meghatározott volt. Így nincs ugyan kizárva, hogy a kedvezmény nyújtását a kifizető feltételhez kösse, a feltételnek azonban nem szabad olyan jellegűnek lenni, hogy a kedvezményezettek körét egyértelműen előre meghatározza. Amennyiben a kedvezményezettek előre megjelölt, ismert létszámú szervezet tagjai - mint a perbeli esetben a páholytagok -, nem lehet szó mindenki által igénybe vehető kedvezményről.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy miután a projektet több lapban is, hirdetmény útján is népszerűsítette, reklámozta, így a projekt igénybevételének lehetősége mind magánszemély, mind közületek, gazdálkodó szervezetek részéről egységesen igénybe vehető volt, ezért álláspontja szerint az általa nyújtott szolgáltatást a megfelelő ellenérték megfizetése után minden személy azonos feltételek mellett vehette igénybe. Azok a személyek, akik éltek a kedvezményes lehetőséggel "érintett személyekké" váltak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte és fenntartotta a per során előadott álláspontját.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az 1995. évben hatályos magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. törvény 7. § (1) bekezdés 4/n. pontja szerint mentes az adó alól, ha a törvény másként nem rendelkezik a természetbeni juttatások közül a kifizető által üzletpolitikai célból nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény. Ide értve a szövetkezeti tag esetében azt is, ha a szövetkezet legalább önköltségi áron - de a tényleges piaci értéknél olcsóbban - juttat terméket, vagy nyújt szolgáltatást tagjának.
Az adott 1995. évben hatályos általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény 22. § (3) bekezdés a) pontja pedig kimondja, hogy az adó alapjába nem tartozik bele az árleszállítás - engedmény címén elengedett összeg -, ha az árleszállítást, engedményt minden érintett számára azonos feltételek mellett érvényesíti.
E jogszabályi rendelkezések alapján tehát a perben eldöntendő kérdés az volt, a felperes által meghirdetett kedvezményes belépőjegyek után milyen általános forgalmi adó- és személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli a felperest.
Az iratok között megtalálható Z. Páholy megállapodás alapján az adóhatóság és az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a kedvezmények igénybevételéhez csak azok juthattak hozzá, akik előzőleg reklámszerződést kötöttek az ún. Arany-, Ezüst- és Bronz Páholyokat megvásárolták.
Önmagában az a felperesi hivatkozás a perbeli esetben, mely szerint a meghirdetett lehetőség nyitott volt - így bárki páholytag lehetett -, az adott esetben nem bír jelentőséggel. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a jogi állásponttal, hogy mivel a személyi jövedelemadó törvény "mindenki által történő igénybevételének" lehetőségét nem a reklámszerződés megkötésének bárki általi lehetőségével azonosította, ezzel ugyanis a kedvezményezettek köre eleve behatárolódott.
Ugyancsak ezen elv szerint bírálandó el az általános forgalmi adóról szóló törvény előírása: nem tartozik az adóalapba az engedmény címén elengedett összeg, ha az engedményt "minden érintett" számára azonos feltételek szerint érvényesítik. Jelen esetben tehát nem "minden érintett" kaphatott azonos feltételek szerint kedvezményes belépőjegyet, hanem kizárólag azok, akik páholytagok voltak.
Így az adóhatóság a törvényi előírásoknak megfelelően állapította meg, hogy az érintett összeg az általános forgalmi adó szempontjából beszámítandó tétel és a személyi jövedelemadó szempontjából pedig adóköteles természetbeli juttatásnak minősül, mely után a felperest személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálni kért jogerős ítélet jogszabálysértését nem találta megállapíthatónak, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.233/1998. sz.)