adozona.hu
BH 2007.4.126
BH 2007.4.126
Az intézeti gyógyszertár vény-elfogadó tevékenysége tekintetében a megyei egészségbiztosítási pénztár kizárólag azzal a kórházzal köteles gyógyszerár-támogatási szerződést kötni, amelynek az intézeti gyógyszertár részét képezi. E tevékenységet közreműködőként ellátó szolgáltatóval szemben szerződéskötési kötelezettsége nincs [1997. évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 14. § (2) bek. c) pont, 30. §; 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 23. §; 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet 3. §, 7. §; 1994. évi LIV. tv. 2.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes, valamint az Sz. L. Kórház 2004. szeptember 28-án közreműködői szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta a kórház területén lévő intézeti gyógyszertár működtetését. Az intézeti gyógyszertár működési engedélyét az ÁNTSZ 2005. május 26-ai hatállyal azzal egészítette ki, hogy a gyógyszertár jogosult a 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet 2. számú mellékletének 2/C. pontjában vényt elfogadó speciális vényforgalmat bonyolí...
BH 2007.4.126 Az intézeti gyógyszertár vény-elfogadó tevékenysége tekintetében a megyei egészségbiztosítási pénztár kizárólag azzal a kórházzal köteles gyógyszerár-támogatási szerződést kötni, amelynek az intézeti gyógyszertár részét képezi. E tevékenységet közreműködőként ellátó szolgáltatóval szemben szerződéskötési kötelezettsége nincs [1997. évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 14. § (2) bek. c) pont, 30. §; 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 23. §; 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet 3. §, 7. §; 1994. évi LIV. tv. 2. § c) pont; 15/1997. (VI. 20.) NM rend. 4. § (9) bek., 2. számú melléklet 2. pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes, valamint az Sz. L. Kórház 2004. szeptember 28-án közreműködői szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta a kórház területén lévő intézeti gyógyszertár működtetését. Az intézeti gyógyszertár működési engedélyét az ÁNTSZ 2005. május 26-ai hatállyal azzal egészítette ki, hogy a gyógyszertár jogosult a 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet 2. számú mellékletének 2/C. pontjában vényt elfogadó speciális vényforgalmat bonyolító tevékenység folytatására is, mely tevékenységet - a közreműködői szerződés alapján - a felperes végzi. Az alperes 2005. május 10-én kérte az alperest az általa vények beváltása útján fogalmazott, társadalombiztosítási támogatásra jogosult gyógyszerek és más termékek ártámogatással történő forgalmazására vonatkozó szerződés megkötésére. A tevékenységet 2005. június 1-jén megkezdte, majd június 7-én ismételten kérte az alperestől a szerződés megkötését: Az alperes a 2005. június 24-én kelt levelében tájékoztatta arról, hogy nem köti meg vele a kért szerződést, mert álláspontja szerint a felperessel nem, - kizárólag azzal az egészségügyi szolgáltatóval (kórházzal) köt gyógyszerár-támogatási szerződést, amelynek az intézeti gyógyszertár a részét képezi.A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság az általa kért gyógyszerár-támogátási szerződést közötte és az alperes között 2005. június 1-jei hatállyal hozza létre, egyben kötelezze az alperest a 2005. június 1-je és július 31-e közötti időtartam alatt általa beváltott vények alapján kiszolgáltatott gyógyszerek után járó ártámogatás címén 19 277 274 Ft és kamatai megfizetésére. Az összeg megfizetését kártérítésként, valamint jogalap nélküli gazdagodás címén is kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperessel mint közreműködővel szemben szerződéskötési kötelezettség nem terhelte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek között a felperes által kért szerződést 2005. június 2. napjával létrehozta, egyben kötelezte az alperest a felperes javára 19 277 274 Ft és kamatai, valamint 500 000 Ft perköltség megfizetésére azzal, hogy a felperes által le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli. Megállapította, hogy az alperest a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 30. §-ának (2) bekezdése szerint szerződéskötési kötelezettség terheli, mivel a felperes mint működési engedéllyel és felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkező szolgáltató a kórházzal kötött működési szerződés alapján a tevékenység folytatására jogosult. A létrehozott szerződés teljesítéseként a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a 19 277 274 Ft összegű gyógyszerártámogatás és járulékai megfizetésére.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 300 000 Ft első-, másodfokú együttes perköltség és az államnak 1 800 000 Ft elsőfokú és fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint, az Ebtv. 30. §-ának (2) bekezdésében írt abból a kitételből, miszerint "MEP szerződést köt" nem következtethető ki a felperes javára az alperes szerződéskötési kötelezettsége. Az Ebtv. végrehajtása tárgyában kiadott 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 23. §-a akként rendelkezett, hogy a gyógyszerek ártámogatással történő forgalmazására a MEP szerződést köt valamennyi közforgalmú gyógyszertár működtetőjével. A felperes azonban kórházi zártforgalmú intézeti gyógyszertárat működtet, így az alperest vele szemben szerződéskötési kötelezettség nem terheli, ezért a bíróságnak a felek között a szerződés léthozására nem volt törvényes lehetősége. Szerződés hiányában nem tarthat igényt a felperes a 2005. június-július hónapban kiszolgáltatott gyógyszerek ártámogatásának megfizetésére sem. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a követelt összeg megítélésére kártérítés és jogalap nélküli gazdagodás címén sincs jogi lehetőség. Az alperes azzal, hogy nem kötötte meg a felperessel a gyógyszerár-támogatási szerződést, jogellenes magatartást nem tanúsított, jogalap nélküli gazdagodás címén pedig azért nem formálhat jogot az összeg kifizetésére; mert a támogatás kifizetése nem az alperes költségvetését, hanem az Egészségbiztosítási Alapot terheli, így az alperes a felperes rovására nem gazdagodott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásán kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértését az 1997. évi LXXXIII. tv. (a továbbiakban: Ebtv.) 21. §-ának (1) bekezdésében és a 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Állította, hogy a jogszabályban írt feltételeket teljesítette, ezért az alperes a szerződéskötést nem tagadhatta meg. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az 1994. évi LIV. törvényben írt gyógyszertári-típusokat. Állította, hogy az intézeti gyógyszertár egyik tevékenysége valóban a kórház gyógyszerekkel való ellátása, a 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet 2. számú mellékletének 2/C. pontja szerint azonban a felperes jogosult volt az alaptevékenység mellett speciális szaktevékenységként vény-elfogadó tevékenységet is folytatni. Vitatta, hogy az intézeti gyógyszertár tekintetében az alperest csak a kórházzal szemben terheli szerződéskötési kötelezettség. Az tény, hogy a közreműködői szerződés megkötését megelőzően a kórház rendelkezett működési engedéllyel az intézeti gyógyszertár működtetésére, amely engedély részét képezte a kórház működési engedélyének. Az ÁNTSZ azonban engedélyezte a kórház számára, hogy az eddig közvetlenül ellátott szolgáltatást a jövőben más egészségügyi szolgáltató igénybevétele útján biztosítja a felperes számára pedig azt, hogy a kórházzal kötött szerződés alapján a szolgáltatást közreműködőként végezze. A felperes jogszerűen végzi saját jogán a gyógyszerek kiszolgáltatását ezért az alperest vele szemben is terheli a szerződéskötési kötelezettség.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság érdemi döntése nem jogszabálysértő. Az Ebtv. egyaránt rendelkezik a kötelező egészségbiztosítási ellátás keretében igénybe vehető szolgáltatásokról (II. fejezet 1. Cím 10-28. §), valamint azok igénybevételének biztosításáról is. Az Ebtv. 30. §ának (1) és (2) bekezdése értelmében a támogatást annak folyósítják, aki a szolgáltatás nyújtására jogosult, továbbá vele a MEP a fenti jogszabályhelyben írt szerződést megkötötte. Egészségügyi szolgáltatásra jogosultság esetén a MEP-et egyoldalú szerződéskötési kötelezettség terheli, mert ellenkező esetben a biztosítottak nem jutnának hozzá a gyógyszerek ártámogatásához. A kérdés az, hogy a hatályos jogszabályok értelmezése alapján szétválasztható-e az intézeti gyógyászati tevékenység, illetve annak keretében végzett gyógyszerellátás, az intézeti gyógyszertár működtetése alapján végezhető vényre történő gyógyszerellátástól, azaz a MEP-nek a kórházzal és annak közreműködőjével külön-külön szerződést kell-e kötnie az intézeti gyógyszertár működtetése körében.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a fekvőbeteg szakellátásra tartozik a kórházban ápolt betegeknek a gyógykezeléshez szükséges gyógyszerekkel való ellátása. Az Ebtv. 14. §-a (2) bekezdésének c) pontja, valamint az intézeti gyógyszerellátásról szóló 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint a kórházban biztosítani kell, hogy a beteg a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszerekhez hozzájusson. A (2) bekezdés értelmében a kórház e feladatát intézeti gyógyszertár útján látja el. A gyógyszertárak létesítéséről és üzemeltetéséről szóló 1994. évi LIV. törvény 2. §-ának c) pontja az intézeti gyógyszertár fogalmát a fekvőbeteg gyógyintézet részeként létrehozott intézményként határozza meg: Az intézeti gyógyszertár működtetése tehát nem válik el a kórház működtetésétől, abba beépül és a MEP az intézeti felhasználásra szolgáló gyógyszerek támogatását ennek megfelelően fizeti meg. Az ezzel kapcsolatos gyógyszerár-támogatás tehát nem választható el a kórház finanszírozásától, ezért a felperes a fekvőbeteg ellátás keretében a kórház osztályai által felhasznált gyógyszerek tekintetében szerződéskötésre nem jogosult.
Az intézeti gyógyszertár ugyancsak a kórház részeként - működési engedélye alapján - az alapellátáson (a kórházi osztályok gyógyszerekkel való ellátásán) túl vényre történő gyógyszerkiadást is végezhet korlátozott körben. Az intézeti gyógyszerellátásról szóló már hivatkozott 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet 7. §-ának (3) bekezdése, valamint a 15/1997. (VI. 20.) NM rendelet 2. számú mellékletének 2. pontja szerint speciális szaktevékenységként vényforgalmat lebonyolító tevékenységet is végezhet. Ennek keretében a rendelet 4. §-ának (9) bekezdése értelmében az intézeti gyógyszertárban a kórházban kezelt járó betegek részére a kórházzal munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló orvos által rendelt gyógyszerekről kiállított vények alapján is kiszolgáltatható ártámogatott gyógyszer. A felperes a kórházzal történt megállapodás alapján közreműködőként intézeti gyógyszertári vény-forgalmazó tevékenységet folytat, amely tevékenység folytatására a már felsorolt jogszabályok lehetőséget is biztosítanak. Magának a tevékenységnek a folytatása azonban a kórházi egészségügyi szakellátása tevékenységen belül, annak keretében történik. A kórházi szakellátási tevékenységet a vonatkozó jogszabályok szerint nem lehet kettéválasztani oly módon, hogy annak egyik része a kórházi osztályok gyógyszerekkel való ellátása tekintetében a kórházat, a vényforgalmat lebonyolító szakellátás tekintetében pedig a közreműködőt illetné meg, azaz őket külön-külön kellene szolgáltatónak tekinteni. Ezt támasztja alá, hogy az Ebtv. végrehajtása tárgyában kiadott 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (Vhr.) 23. §-a az alperes szerződéskötési kötelezettségét egyértelműen csak a közforgalmú gyógyszertárakra írja elő, ami azonban nem vonatkozik az intézeti gyógyszertárakra, éppen azért mert az intézeti gyógyszertár működése a kórház betegellátó tevékenységéhez kapcsolódik. A jogszabályokból nem lehet tehát arra a következtetésre jutni, hogy a kórház betegellátó tevékenységének egy szeletét leválasztva a MEP köteles lenne a kórház mint egészségügyi szolgáltató helyett, közreműködővel gyógyszerár-támogatási szerződést kötni.
Jogsértés nélkül állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy az alperest a felperessel szemben szerződéskötési kötelezettség nem terhelte, ezért a bíróságnak a szerződés létrehozására nem volt jogi lehetősége. Érvényes gyógyszerár-támogatási szerződés hiányában az alperes az ártámogatást a felperesnek a szerződés alapján kifizetni nem köteles.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett a másodfokú bíróságnak a felperes kártérítési, illetőleg jogalap nélküli gazdagodás iránti igényét elutasító döntésével, annak helytálló indokait megismételni nem kívánja.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.232/2006.)