BH 2005.5.198

A természetbeni juttatás adójogi megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy magánszemélyt foglalkoztató munkáltató profiljába milyen tevékenységek tartoznak, vagy hogy melyik a fő tevékenysége, a jogszabály ugyanis a magánszemély tevékenységére, foglalkozására nézve állapít meg adókedvezményt [1995. évi CXVII. tv. 69. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes fő tevékenysége az erdőgazdálkodás, ezenkívül végez fafeldolgozást (fűrészáru-falemezgyártást) és épületasztalos ipari termékek gyártásával is foglalkozik. Dolgozóit is ezekben a különféle szakágazatokban foglalkoztatja. 1998-2000. években bevételének jelentős hányada - 52,8-62%-a - fafeldolgozásból, fűrészáru- és falemezgyártásból, épületasztalos ipari termékek előállításából származott. A felperes saját dolgozóinak és nyugdíjasainak évente 6 m3 tűzifát biztosított adómentes termé...

BH 2005.5.198 A természetbeni juttatás adójogi megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy magánszemélyt foglalkoztató munkáltató profiljába milyen tevékenységek tartoznak, vagy hogy melyik a fő tevékenysége, a jogszabály ugyanis a magánszemély tevékenységére, foglalkozására nézve állapít meg adókedvezményt [1995. évi CXVII. tv. 69. §].
A felperes fő tevékenysége az erdőgazdálkodás, ezenkívül végez fafeldolgozást (fűrészáru-falemezgyártást) és épületasztalos ipari termékek gyártásával is foglalkozik. Dolgozóit is ezekben a különféle szakágazatokban foglalkoztatja. 1998-2000. években bevételének jelentős hányada - 52,8-62%-a - fafeldolgozásból, fűrészáru- és falemezgyártásból, épületasztalos ipari termékek előállításából származott. A felperes saját dolgozóinak és nyugdíjasainak évente 6 m3 tűzifát biztosított adómentes természetbeni juttatásként.
Az adóhatóság az 1998-1999. évekre vonatkozóan végzett átfogó ellenőrzés eredményeként elsőfokú határozatában - több adónemet érintően - kötelezte a felperest adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási-, munkaadói járulékhiány jogcímén 1998. évre vonatkozóan 6 906 000 Ft, 1999. évre pedig 9 484 000 Ft adóhiányt írt elő, ami után adóbírságot nem szabott ki. E körben döntését az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (2) bekezdés e) pontjában, (4) és (6) bekezdésében a törvény 1. sz. melléklete 8.12. pontjában foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes munkavállalóit több szakágban foglalkoztatta, ezek közül csak az erdőgazdálkodásban dolgozók természetbeni juttatása adómentes, az egyéb ágazatokban dolgozóké adóköteles. Ezért a felperest, mint kifizetőt a nem erdőgazdálkodásban dolgozó magánszemélyeknek adott tűzifa-juttatás után adó- és járulékfizetési kötelezettség is terhelte, aminek nem tett eleget. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, ez azonban nem érintette a fent részletezett fizetési kötelezettségeket.
A 2000. évre vonatkozó ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság - az ugyancsak több adónemet érintő - megállapításainak eredményeként a felperest adóhiánynak, adóbírságnak, késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú határozat 3. pontjában - a dolgozóknak adott tűzifa-juttatásokat érintően - tett megállapítások eredményeként a felperest 6 365 000 Ft szja adókülönbözetnek, 3 182 000 Ft nyugdíjbiztosítási járulékkülönbözetnek, 1 591 000 Ft egészségbiztosítási járulékkülönbözetnek, 434 000 Ft munkaadói járulékkülönbözetnek a megfizetésére kötelezte, adóbírsággal nem sújtotta. Az alperes határozatában ezt az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, ez azonban nem érintette az elsőfokú határozat 3. pontjával kapcsolatos elsőfokú döntést.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok természetbeni juttatásról rendelkező részének hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban: Evt.) 13. § (1) bekezdése értelmében erdőgazdálkodónak minősül, és mint ilyen tevékenységet folytató gazdasági társaság, dolgozói részére a perben vitatott határozatokkal érintett időszakokat megelőzően is - adóhatóság által nem kifogásolt módon - juttatott adómentes természetbeni juttatásként tűzifát. Az Szja. tv. nem definiálja az erdőgazdálkodásban dolgozó fogalmát. A különböző szakágban dolgozók tevékenységét nem lehet a természetbeni juttatás szempontjából elkülönítetten kezelni, erre vonatkozó szabályozást a törvény nem tartalmaz. Az Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.12. pontja szociális szempontot értékel. Ezért nem megalapozott az az alperesi döntés, amely a szóba jöhető személyek egyes csoportját a jogosultak köréből kiemeli, a KSH által kiadott TEÁOR-számok szerinti meghatározásokat kívánja alkalmazni, és ezáltal a személyi kört szűkíti. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.4. pontjában, a 109/1997. (XII. 30.) FVM rendelet 7. sz. mellékletében, a 2003. évi 87. számú APEH iránymutatásban foglaltakra is.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint - mivel az Szja. tv. speciális adójogi rendelkezést nem rögzít - az Evt. 7. §-a szerinti rendelkezés alapján határozható meg az erdőgazdálkodás fogalma. Ha pedig az erdőgazdálkodást végző társaság többféle tevékenységet végez, akkor a természetbeni juttatás adómentességének megítélésénél szükséges az egyes dolgozók tevékenységének vizsgálata is. Az Szja. tv. szabályai értelmében ugyanis a magánszemély tevékenysége a meghatározó, ennek jellegét, a munkakört, az elvégzendő feladatokat pedig a dolgozók munkaszerződése tartalmazza. Az adómentességek körére vonatkozóan a jogszabályok kiterjesztő értelmezésének nincs helye.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a megyei bíróság jogértelmezése téves, nem felel meg a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. Kérte a Legfelsőbb Bíróság döntését abban az elvi jelentőségű jogkérdésben, hogy mely személyek jogosultak az Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.12. pontja szerinti adómentes természetbeni juttatásra.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a perrel kapcsolatban felmerült jogkérdést illetően a következő:
A természetbeni juttatásokra és azok elszámolására vonatkozóan az Szja. tv. tartalmaz rendelkezést. E törvény hatálya a magánszemélyre, azok jövedelmére és az ezzel összefüggő adókötelezettségekre terjed ki. Az Szja. tv. 69. § (1) bekezdése szerint "természetbeni juttatás a kifizető által magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, szolgáltatás stb.) megszerzésére, a kifizető kiadásának számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből a saját előállítású termék, szolgáltatás esetén a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában - valamint, ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér -, továbbá értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg". A 69. § (2) bekezdés e) pontja értelmében nem minősül természetbeni juttatásnak az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak. A 69. § (3) bekezdése kimondja, hogy a (2) bekezdés a)-f) pontjában említett esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel a magánszemély hozzájutott. A (4) bekezdés alapján a természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egésze jövedelem.
Az Szja tv. 1. sz. melléklet 8.12. pontja értelmében a természetbeni juttatások közül adómentes "az erdőgazdálkodásban dolgozó, illetve az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifa-juttatása".
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy természetbeni juttatás adójogi megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy a magánszemélyt foglalkoztató munkáltató profiljába milyen tevékenységek tartoznak, illetőleg ezek közül melyik a főtevékenysége. A törvény ugyanis nem azt rögzíti az 1. sz. melléklet 8.12. pontjában, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységet végző kifizetőnél, munkáltatónál, gazdaságnál, társaságnál dolgozó személy tűzifa-juttatása adómentes, hanem azt, hogy az erdőgazdálkodásban dolgozó magánszemélyé. Tehát nem a foglalkoztatóra, hanem a magánszemély tevékenységére nézve állapít meg, mégpedig egyértelmű, kógens rendelkezést a törvény és az ebben meghatározott foglalkozást preferálja.
Mivel az Szja. tv. az erdőgazdálkodás fogalmára speciális adójogi rendelkezést nem tartalmaz, e tekintetben az Evt. 7. § szerinti szabályozást kell irányadónak tekinteni. Eszerint erdőgazdálkodáson az erdő Evt. 2. §-ában foglaltak szerinti fenntartására, közcélú funkcióinak biztosítására, őrzésére, védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenységek összességét kell érteni. Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy erdőgazdálkodáson a szó köznapi értelmében sem lehet asztalos üzemi, vagy fűrészáru készítési ipari tevékenységet érteni. Megjegyzi egyben, hogy a KSH által kidolgozott besorolási rendszerben a TEÁOR 0201 szám alatt szereplő erdőgazdálkodás fogalma megegyezik az Evt. szerinti erdőgazdálkodási tevékenységgel.
Az alperes és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy erdőgazdálkodásban dolgozó személynek az minősül, aki munkája során valamely Evt. fogalom-meghatározásának megfelelő erdőgazdálkodási tevékenységet lát el.
A jogalkotó különböző megfontolásokból minősíthet bizonyos bevételeket adómentesnek. (pl. gazdasági-társadalmi, szociális szempontból, kettős terhelés elkerülése érdekében...) Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a főszabály a bevétel adóköteles volta, amelyhez képest az 1. sz. melléklet kivételt engedő, speciális szabályokat rögzít. Ezek - a jogalkotói célt is megjelölő különböző pontokba szedve - kógens szabályként és differenciáltan (tágabban vagy szűkebben) határozzák meg azt a személyi kört, amelyekhez adókedvezmény kapcsolódhat. Vannak ugyanis olyan rendelkezések, amelyek egy bizonyos gazdasági (szak)ágazatban, szervezetben dolgozók mindegyikére vonatkoznak, és olyanok is, amelyek nem. Az utóbbira példa a 8.4. pont, mivel a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek tagjai közül csak a hivatásos állományúak jogosultak adómentesen gyógyüdülési kedvezményre, a nem hivatásos állományú tagokat ez a kedvezmény nem illeti meg. Ugyanakkor a 8.12. pontban az erdőgazdálkodásban dolgozó, illetve onnan nyugdíjba ment valamennyi magánszemély jogosult az adómentes tűzifa-juttatásra függetlenül attól, hogy az erdőgazdálkodásban konkrétan milyen feladatot lát el. Nemcsak a személyi, hanem a tárgyi kört illetően is differenciált a szabályozás. Van közöttük ugyanis olyan, amely a természetbeni juttatás mértékétől függetlenül, az összeget pontosan meg se jelölve tekinti a bevételt adómentesnek. (pl. 8.1. pont, 8.8. pont...) Más esetekben viszont rögzíti az adómentes bevétel pontos összegét, vagy felső határát. (Pl. 8.3. pont, 8.12. pont...)
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság jogértelmezése - a felperes érvelésében szemben - tehát nem "megszorító" jellegű. Az adókedvezmény jogszerű alkalmazása érdekében volt szükség annak vizsgálatára, hogy a felperes munkavállalói közül kik azok a magánszemélyek, akik ténylegesen az erdőgazdálkodásban dolgoznak, mivel csak ebben az esetben alkalmazható az 1. sz. melléklet 8.12. pontja szerinti speciális rendelkezés.
Az a perben nem volt vitatott, hogy a felperes dolgozóinak csak egy része tevékenykedik az erdőgazdálkodásban. Mivel a fafeldolgozásban, fűrészáru készítésben, asztalos üzemben dolgozó személyekre nem vonatkozik az adókedvezmény, az adóhatóság által alkalmazott elkülönítés az adómentes, illetve nem adómentes bevételek tekintetében megfelelt az 1. sz. melléklet 8.12. pontja szerinti rendelkezésnek.
A felperes bár a perben vitatta az elkülönítés módszerét (az egyes dolgozók konkrét tevékenységének vizsgálatát, a munkaszerződések figyelembevételét) olyan konkrét tényre, vagy bizonyítékra nem hivatkozott, amely azt igazolta volna, hogy az adóhatóság nem minden erdőgazdálkodásban dolgozó személy tekintetében tett jogszerű megállapítást, illetve, hogy e körből bárkit jogtalanul kihagyott volna.
Az a tény, hogy az adóhatóság az e perrel nem érintett időszakokat illetően a tűzifa-juttatással kapcsolatos felperesi gyakorlatot nem kifogásolta, nem adhat alapot arra, hogy a jogszerűen előírható adó- és járulékterhek követelésétől eltekintsen, vagy, hogy a bíróság emiatt a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezéséről döntsön, és ezáltal a törvényi rendelkezéseknek meg nem felelő gyakorlatot továbbra is fenntartsa. (1/2002 KJE határozat) Az adójogszabályok csak arra adnak lehetőséget, hogy ez a jogkövetkezmény kapcsán értékelésre kerüljön. A keresettel támadott határozatokban pedig az alperes adóbírságot nem szabott ki.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért jogerős ítélet törvényes és megalapozott. Ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.116/2004. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.