61/2012. Adózói kérdésre adott válasz (AVÉ 2012/9.)

Szociális hozzájárulási részadókedvezmény megállapításának egyes kérdései

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módósításáról szóló 2012. évi XXI. törvény a munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény igénybevételének 2012. január 1-jétől bevezetett rendszerét jelentős mértékben átalakította.
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Mód tv.) 460. § új (6a) bekezdése szerint: "A (4)-(6) bekezdéstől eltérően, ha a munkavállaló a...

61/2012. Adózói kérdésre adott válasz (AVÉ 2012/9.)
Szociális hozzájárulási részadókedvezmény megállapításának egyes kérdései
Az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módósításáról szóló 2012. évi XXI. törvény a munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény igénybevételének 2012. január 1-jétől bevezetett rendszerét jelentős mértékben átalakította.
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Mód tv.) 460. § új (6a) bekezdése szerint: "A (4)-(6) bekezdéstől eltérően, ha a munkavállaló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonya nem áll fenn az adott hónap egészében, meg kell határozni azt az összeget, amely a munkavállalót teljes havi munkaviszony esetén megilletné (a továbbiakban: teljes havi jövedelem). Az igénybe vehető részkedvezményt úgy kell meghatározni, hogy az e bekezdés szerinti teljes havi jövedelemre a (6) bekezdés szerint kiszámított összeget meg kell szorozni a kifizetőnél a munkavállalóval fennálló jogviszonyára tekintettel keletkező adott havi adóalap és a teljes havi jövedelem hányadosával."
Az új szabály alkalmazása kapcsán az ún. törtidőszaki kedvezmény kiszámításakor a "teljes havi jövedelem", illetve az "adott havi adóalap" meghatározása okoz nehézséget. A hónap egészében fennálló munkaviszonyok esetében ugyanis a szociális hozzájárulási adóból törvény alapján érvényesíthető kedvezmény alapja a (bruttó) munkabér, amit a számviteli törvényben foglaltak alkalmazásával kell meghatározni.
A kedvezmény kiszámításával kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy a betegszabadság idejére járó távolléti díjat, amely egyébként nem része a bruttó munkabérnek, a teljes havi jövedelem, illetve az adott havi adóalap meghatározásakor számításba kell-e venni. A munkaviszony megszűnésével összefüggő egyszeri kifizetéseket (szabadságmegváltás, végkielégítés, stb.) csak az adott havi adóalap, vagy a munkavállalót a teljes havi munkaviszonya esetén megillető teljes havi jövedelem számításakor is figyelembe kell-e venni?
Abban az esetben, ha az utolsó munkában töltött nap hónapja és a jogviszony megszűnésének hónapja különbözik, milyen elvek szerint kell, illetve érvényesíthet a munkáltató kedvezményt?
A kedvezmény igénybevételével összefüggésben célszerű jelezni, hogy az utolsó munkában töltött nappal a munkaviszony nem feltétlenül szűnik meg. E napon a versenyszférában a munkavállalót megillető valamennyi járandóságot ki kell fizetni, de a jogviszony megszűnése e napot akár több hónappal is követheti.
A jogviszony az utolsó munkában töltött napon szűnik meg
Az utolsó munkában töltött nap és a jogviszony megszűnte tipikusan a közös megegyezéssel történő felmondás esetén azonos időpont. Ha ez nem az adott hónap utolsó napja, akkor olyan esetről van szó, amikor a jogviszony nem áll fenn az egész hónapban és a jogviszony megszűnésének hónapjában van adóköteles kifizetés.
A közös megegyezés esetén nincs felmentési időszak és erre járó juttatás. Természetesen vannak olyan egyszeri fizetési elemek, melyek az adott hónapban illetik meg a munkavállalót annak okán, hogy ezeket az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni. Ezeket - hacsak nincs olyan kifejezett törvényi előírás, amely alapján ezek az összegek a kifizetés hónapjától eltérő időszaki jövedelemként illetnék meg a magánszemélyt - az adott hónapra megillető jövedelemként kell figyelembe venni. Az egyszeri juttatások (például a szabadságmegváltás, a jutalom) tényszerűen részét képezik mind az adott havi adóalapnak, mind a teljes havi jövedelemnek. Az adott havi adóalapba beletartozik a betegszabadságra járó juttatás is (a táppénz azonban nem). A különbség a két kategória között a ténylegesen le nem dolgozott napra megszerezhető jövedelem beszámítása a teljes havi jövedelembe.
A Mód tv. 463. §-ának (4) bekezdése valóban tartalmazza, miszerint: "A szociális hozzájárulási adóból törvény alapján érvényesíthető kedvezmény kiszámításánál a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabért a számviteli törvényben foglaltak alkalmazásával kell meghatározni." E rendelkezés azonban a Mód tv. 460. (5) bekezdése szerinti esetre, a részkedvezmény alapja számításának "főszabályára" értelmezhető, az ún. törtidőszaki kedvezmény számítása esetében [Mód tv. 460. § (6a) bekezdés] azonban a törvény szövege teljes havi jövedelmet, és nem egész havi bruttó munkabért említ.
Nem kifogásolható, ha a ténylegesen le nem dolgozott napokra szerezhető jövedelmet a távolléti díj alapján állapítja meg a munkáltató. Természetesen, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a távolléti díj számításánál figyelembe vett körülményektől eltérő körülmények között kerülhetett volna sor a hónap le nem dolgozott részében munkavégzésre, akkor az e körülmények alapján okszerűen kalkulálható tört havi jövedelem vehető figyelembe. A távolléti díj, vagy az egyéb körülmények alapján kalkulált, a ténylegesen le nem dolgozott napokra megszerezhető jövedelmet hozzá kell adni a tört-havi ténylegesen megszerzett, adóalapot képező jövedelemhez, azt mintegy kipótolva.
A részkedvezmény alapja a teljes havi jövedelem, tényleges összegét úgy kell megállapítani, hogy a teljes havi jövedelemre a Mód tv. 460. § (6) bekezdés szerint összeget meg kell szorozni az adott havi adóalap és a teljes havi jövedelem hányadosával.
A jogviszony nem az utolsó munkában töltött napon szűnik meg
Ebben az esetben a munkáltató mond fel és van a felmentési időszaknak munkavégzési kötelezettség alól mentesített része (erre az időszakra átlagkereset illeti meg a dolgozót). Az utolsó munkában töltött nap naptári hónapja és a jogviszony megszűnte napjának naptári hónapja általában különbözik. Nem kizárt azonban, hogy rövid munkavégzési kötelezettség alóli mentesség esetén ez a hónap azonos hónap is lehet. Ebben az esetben az előzőekben leírtakat indokolt értelemszerűen alkalmazni, azzal, hogy kipótlandó időszakként nem a ténylegesen le nem dolgozott munkanapokat, hanem azokat a napokat kell figyelembe venni, amelyre már átlagkereset sem illeti meg a magánszemélyt.
Amennyiben az utolsó munkában töltött nap hónapja és a jogviszony megszűnte napjának hónapja különbözik, az utolsó munkában töltött nap hónapjában a kedvezményt az általános szabályok szerint kell megállapítani (tehát az arányszámmal történő szorzás
esete nem merülhet fel), azzal az eltéréssel, hogy a kedvezményalapban nem kell szerepeltetni a felmentési időszaknak a munkavégzési kötelezettség alól mentesített részére kifizetett átlagkereset azon összegét, amely nem az utolsó munkában töltött nap hónapjára illeti meg a munkavállalót. (De természetesen ez a kedvezményalapnál figyelembe vett összeg is része az adóalapnak.)
Minden olyan, az utolsó munkában töltött nap hónapját követő hónapot, amelyben a jogviszony még nem szűnik meg, illetve, ha a jogviszony a hónap utolsó napjával szűnik meg, természetesen teljes hónapnak kell tekinteni. E hónapokban a munkavállaló után tényleges adóalap nincs, azonban részkedvezmény érvényesíthető, alapja az adott hónapra jutó átlagkereset.
Ha a jogviszony az utolsó munkában töltött nap hónapját követő valamely hónap közben szűnik meg, értelemszerűen alkalmazni indokolt a Mód tv. 460. § (6a) bekezdésének rendelkezését, amely azt jelenti, hogy a teljes hónapra kiszámított átlagkeresetre a Mód tv. 460. § (6) bekezdés szerint megállapított összeget meg kell szorozni az e hónapra ténylegesen jutó és a teljes hónapra kiszámított átlagkereset hányadosával.
A jogviszony hónap közben keletkezik
Ebben az esetben szintén a Mód tv. 460. § (6a) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni, természetesen az egyszeri kifizetések jelentette bonyodalmak itt nem merülnek fel. A teljes hónapra kipótláshoz a távolléti díj alkalmazása indokolt.
[NGM1336/2/2012, NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3708523547/2012.]
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.