Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    T/4295. számú törvényjavaslat indokolással - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról

    T/4295. számú törvényjavaslat indokolással - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Tipus:
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 
    • Jogszabály indoklása: 1997. évi LXXXII. törvény

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelező társadalombiztosítási rendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíj-rendszer útján gondoskodik időskor és megrokkanás esetén az állampolgárok biztonságáról. A magánnyugdíj rendszer létrehozása és működése érdekében az Országgyűlés a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról a következő törvényt alkotja:
    E törvény célja, hogy egységesen szabályozza az állampolgárok tagdíjfizetésen és egyéni számlán alapuló magánnyugdíját és magánny...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    T/4295. számú törvényjavaslat indokolással - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról
    1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról
    Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelező társadalombiztosítási rendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíj-rendszer útján gondoskodik időskor és megrokkanás esetén az állampolgárok biztonságáról. A magánnyugdíj rendszer létrehozása és működése érdekében az Országgyűlés a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról a következő törvényt alkotja:
    I. Fejezet
    ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
    A törvény célja
    1. §
    E törvény célja, hogy egységesen szabályozza az állampolgárok tagdíjfizetésen és egyéni számlán alapuló magánnyugdíját és magánnyugdíj-pénztár rendszerét. A törvény hatálya
    2. §
    (1) E törvény hatálya alá tartoznak:
    a) az e törvény szerinti magánnyugdíj-pénztárak (a továbbiakban: pénztár),
    b) a pénztárak által e törvényben foglaltak szerint létrehozott, valamint a számukra e törvény szerint szolgáltatást nyújtó szervek, szervezetek,
    c) a pénztárak állami felügyeletét ellátó szervek,
    d) azok a természetes személyek, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéréről szóló törvény alapján pályakezdőnek minősülnek és törvény alapján kötelezően pénztártaggá válnak, illetőleg a pénztárba önkéntes döntés alapján beléptek,
    e) a pénztárakat alapító szervezetek.
    (2) A nemzetközi szerződések hatálya alá tartozó személyekre e törvény rendelkezéseit a nemzetközi szerződésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
    3. §
    (1) Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá, aki 42. életévének betöltése előtt, első ízben 1997. december 31-ét követően válik a Tbj. szerint biztosítottá (a továbbiakban: pályakezdő). Pénztár tagjává válhat önkéntes döntése alapján az a természetes személy, aki 1997. december 31-ét megelőzően vált a Tbj. szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzésére a Tbj. szerint megállapodást kötött.
    (2) A tagdíjfizetésre kötelezettek körét és a tagdíj alapjául szolgáló jövedelmek meghatározását a Tbj. tartalmazza. A Tbj. szabályait kell alkalmazni továbbá- - az törvényben foglalt eltérésekkel - a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésére, az ezzel összefüggő végrehajtási eljárásra, a bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, tagdíjbevallási kötelezettségre, valamint e kötelezettség elmulasztására, vagy nem szabályszerű teljesítésére, továbbá a jogalap nélkül felvett járadék visszafizetésére, az ezzel összefüggő felelősségi szabályokra, a késedelmi pótlékra, a mulasztási bírságra, az eljárási költségek megtérítésére, a követelés érvényesítésére, a mérséklésre és elengedésre, a jogorvoslati lehetőségekre.
    (3) A végrehajtási eljárás során a pénztári tagdíjkövetelés egy tekintet alá esik a társadalombiztosítási járuléktartozással.
    Fogalmak
    4. §
    (1) A törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítését az 1. számú melléklet tartalmazza.
    (2) E törvény alkalmazásában:
    a) társadalombiztosítási nyugdíj: amit a Tny. társadalombiztosítási nyugellátásként megjelöl,
    b) nyugdíjkorhatár:
    1. az az életkor, melyet a Tny. az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeként meghatároz,
    2. a nyugdíjkorhatár betöltésével esik egy tekintet alá, az az időpont, amelytől a pénztártag társadalombiztosítási nyugellátásban, így öregségi nyugdíjban (ideértve, a korengedményes nyugdíjat, előnyugdíjat, bányásznyugdíjat, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által nyújtott öregségi nyugdíjat is, valamint a szolgálati nyugdíjat), a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjban (ide értve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által nyújtott rendszeres rokkantsági segélyt is), továbbá növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesül,
    c) pénztártag: az a természetes személy, aki pályakezdőként vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép, és e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül,
    d) tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára köteles megfizetni, ideértve azt az összeget is, amellyel a Tbj. által kötelezően megállapított mértéket a pénztártag, vagy javára más személy, vagy szervezet kiegészíti,
    e) egyéni számla: az a nyilvántartás, amelyen a felhalmozási időszakban a pénztártag követelése, illetve nyugdíjba vonuláskor a részére járó nyugdíjszolgáltatás megállapítása alapul,
    f) szolgáltatási tartalékok: a folyósítás alatt álló ellátások szolgáltatás típusonkénti fedezete és annak nyilvántartása,
    g) biztonsági tartalékok: az egyéni számlákhoz és a szolgáltatási tartalékokhoz kapcsolódó kockázatok kiegyenlítésére szolgáló tartalékok,
    h) felhalmozási időszak: a tagsági viszony kezdetétől a nyugdíjszolgáltatás megállapításáig terjedő időszak,
    i) járadékos időszak: a nyugdíjszolgáltatás megállapításától kezdődően a szolgáltatás igénybevételének tartamával megegyező időszak,
    j) nyugdíjszolgáltatás: a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy a pénztártag kérése alapján a nyugdíjkorhatár elérése után, illetőleg a pénztártag elhalálozása esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg, mint fedezet alapján megállapított, a pénztártag által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási tartalékból folyósított nyugdíjjáradék, a hozzátartozó illetve kedvezményezett (a továbbiakban: kedvezményezett) járadéka, és az e törvényben szabályozott egy összegben történő pénzbeni kifizetés,
    k) normajáradék: a pénztártag számára megállapítandó legkisebb nyugdíjjáradék amelynek fedezetét a Pénztárak Garancia Alapja (a továbbiakban: Alap), illetve a központi költségvetés az e törvényben meghatározott módon a nyugdíj megállapításakor garantálja,
    l) normafedezet: a normajáradék megállapításához szükséges fedezet,
    m) hozamelvárás: az a pénztárakra egységesen, évente előre meghatározott hozamráta amelyet a pénztár befektetésének el kell érnie,
    n) pénzügyi terv: a pénztár gazdálkodását és tartalékainak változását előre bemutató rövid távú (éves), középtávú (öt évre szóló) és hosszú távú (20 évre szóló) terv,
    o) biztosításmatematikai mérleg (aktuáriusi értékelés): a pénztár tartalékainak értékelése, amelynek során a tervezett bevételeket és kiadásokat összevetik a tényleges eredményekkel, valamint megvizsgálják, hogy a szolgáltatási tartalékok elégséges fedezetet biztosítanak-e a nyugdíjszolgáltatások kifizetéséhez,
    p) szervezeti és működési szabályzat (a továbbiakban: SzMSz): a pénztárnak az a dokumentuma, amely e törvény és más jogszabályok alapján a pénztár szervezetének és működésének legfontosabb szabályait tartalmazza,
    q) szolgáltatási szabályzat: a pénztárnak az a szabályzata, amely szolgáltatás-típusonként tartalmazza a pénztár által nyújtott járadékok és egyösszegű kifizetések megállapításának és folyósításának szabályait, valamint az erre vonatkozó számításokat, továbbá a szolgáltatási tartalékképzési szabályokat,
    r) pénztárak részére történő vagyonkezelés: a pénztárral kötött szerződés alapján a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok meghatározott körben történő gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, s) nyílt pénztár: az a pénztár, amelynek SzMSz-e a lehetséges pénztártagok körét - a területi pénztár működési területének meghatározása kivételével nem korlátozza,
    t) zárt pénztár: olyan pénztár, amelynek SZMSZ-e szakmai vagy más szervezési elv alapján a pénztár lehetséges tagjainak körét meghatározza, u) szakmai egyesület: olyan egyesület, amelyben a taggá válás feltétele valamely szakmához való tartozás,
    v) a tag követelése: a felhalmozási időszakban a tag egyéni számlájának egyenlege, a járadékos időszakban a tag által választott szolgáltatás tartalékából az őt a jövőben még megillető szolgáltatás értéke,
    x) munkáltató: az akivel a pénztártag munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, bírósági, ügyészségi szolgálati viszonyban áll, illetve a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a hivatásos állományú tagjaik vonatkozásában, tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidőben történik a foglalkoztatás,
    y) közeli hozzátartozó: a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott személyek valamint az élettárs. Működési alapelvek, alapvető rendelkezések
    5. §
    (1) Az önkormányzati működés elvének megfelelően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak.
    (2) A szabad pénztárválasztás joga abba a pénztárba való belépéssel, illetőleg átlépéssel gyakorolható, amelynek az SzMSz-e ezt nem korlátozza. Tilos a pénztártagok vallási, faji, etnikai, illetőleg politikai meggyőződés, kor és nemek szerinti megkülönböztetése.
    (3) A kölcsönösség és az öngondoskodás elve alapján a pénztártagok közösen teremtik meg a pénztár működésének és szolgáltatásainak fedezetét, a pénztárak pedig az Alap létrehozásával és fenntartásával az e törvényben meghatározott módon gondoskodnak a pénztárak szolgáltatási kötelezettségének teljesítéséről. A pénztártagok a felhalmozási időszakban befektetői, a járadékos időszakban befektetői és biztosítási kockázatközösséget alkotnak.
    (4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona, amely az e törvényben foglaltak szerint örökölhető, illetve erre vonatkozóan kedvezményezett jelölhető. A pénztártag követeléséért a pénztár, illetve az e törvényben meghatározott feltételek szerint az Alap és a központi költségvetés tartozik helytállni.
    (5) A zárt gazdálkodás elve az alábbiak egyidejű érvényesítését jelenti:
    a) a pénztár gazdálkodása kizárólag a törvényben meghatározott nyugdíjszolgáltatás szervezésére és teljesítésére irányul,
    b) a pénztár bevételeiből, és a bevételeiből képzett tartalékokból finanszírozza kiadásait, valamint a tartalékképzési követelmény teljesítését,
    c) a fedezeti tartalék az egyéni számlákból és a szolgáltatási tartalékokból áll. A pénztár az egyéni számlát a tagok részére a felhalmozási időszakban vezeti, és a szolgáltatásokat szolgáltatási tartalékokból finanszírozza. A szolgáltatások fedezetét az egyéni számlákon felhalmozott összegekből kell képezni a szolgáltatási szabályzatban meghatározott járadékok, illetve egyösszegű kifizetések szerinti szolgáltatási tartalék számlákon,
    d) a pénztár nyugdíj-szolgáltatásait kizárólag az e törvényben meghatározott természetes személyek részére nyújthatja,
    e) a tagsági viszony megszűnése, illetve a pénztár felszámolása, végelszámolása esetén a pénztártag követelésére e törvény, illetőleg a pénztár SzMSz-ében foglalt eljárási rend szerint tarthat igényt,
    f) az egyéni számla és a szolgáltatási tartalékok valamint a hozzájuk kapcsolódó biztonsági tartalékok kizárólag a pénztártagok követeléseinek kielégítésére használhatók fel, a pénztár más kötelezettsége fejében nem foglalhatók le és nem zárolhatók,
    g) a pénztár a nyugdíjszolgáltatás fedezetének megteremtése érdekében e törvény keretei között, az SzMSz felhatalmazása alapján a működési bevételeinek és tartalékának, valamint saját tevékenységi tartalékának, az éves pénzügyi tervben meghatározott mértékig vállalhat kötelezettséget,
    h) a pénztár a működésével kapcsolatos nyilvántartási és adminisztrációs feladatainak ellátásával, illetőleg gazdálkodási és szolgáltatási tevékenységének végrehajtásával, továbbá vagyonkezelésének ellátásával megbízhat erre feljogosított szervezetet.
    (6) A pénztár gazdálkodásával és különösen befektetési tevékenységével - a biztonságos gazdálkodás elvét érvényesítve - úgy köteles vagyonát gyarapítani, hogy az szolgáltatási kötelezettségének teljesítését ne veszélyeztesse.
    (7) A jó gazda gondosságának elvét (prudenciális magatartás) megtartva a pénztár nevében eljáró személyek kötelesek a pénztártagok érdekében különös gondossággal eljárni.
    (8) A nyilvánosság és az adatvédelem elvének megfelelően a pénztár működésére vonatkozó adatok nyilvánosak, kezelésükről, megőrzésükről - a szolgáltatások teljesítését követően - tíz évig az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően kell gondoskodni. Az egyes pénztártagok részére nyújtott szolgáltatásról, valamint követelésük összegéről - az e törvényben meghatározott kivétellel - csak egyedi azonosításra nem alkalmas, összesített adatok hozhatók nyilvánosságra.
    (9) Az összehasonlítható teljesítmény elve alapján a pénztáraknak tevékenységükről - e törvény szabályainak megfelelően - olyan nyilvántartásokat kell vezetniük és ezeket nyilvánosságra hozniuk, amelyek alkalmasak arra, hogy a pénztárak teljesítménye azonos adatokból és számításokból kiindulva összehasonlítható és megismerhető legyen, elősegítve ezzel a szabad pénztárválasztás elvének érvényesülését is.
    Az elnevezés védelme
    6. §
    (1) A "magánnyugdíj pénztár" elnevezést vagy annak idegen nyelvű megfelelőjét - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - kizárólag az e törvénynek megfelelően alapított és működtetett szervezetek használhatják.
    (2) A pénztárak érdekképviseleti szervei és az általuk alapított szervezetek, valamint más természetes vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság a nevében, hirdetésében vagy bármely más módon az (1) bekezdésben megjelölt elnevezést kizárólag olyan összefüggésben használhatja, amely kizárja azt a látszatot, hogy nyugdíjpénztári tevékenységet folytat.
    II. Fejezet
    A PÉNZTÁR ALAPÍTÁSA
    Az alapítók
    7. §
    (1) Pénztárat alapíthatnak, az e törvény hatálybalépésétől számított 180 napon belül:
    a) a munkáltatók, illetve több munkáltató közösen, a gazdasági és szakmai kamarák (a továbbiakban együtt: kamara) külön-külön vagy együttesen, továbbá szakmai egyesületek külön-külön vagy együttesen, illetőleg szakmai kamarával (kamarákkal) együttesen is, valamint munkavállalói érdekképviseletek külön-külön vagy együttesen, illetve az előzőekkel együttesen,
    b) a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, amennyiben valószínűsítik, hogy az alapítandó pénztár taglétszáma eléri az ötezer főt.
    (2) Alapításnak minősül, ha az önkéntes nyugdíjpénztár közgyűlése minősített (kétharmados) többséggel úgy dönt, hogy az e törvényben meghatározott pénztári feladatokat is ellát. Ebben az esetben a pénztár az önkéntes nyugdíjpénztár szervezeti keretein belül működik, az e törvényben foglalt szabályoknak megfelelően. Az alapítás során az önkéntes nyugdíjpénztár jár el alapítóként.
    (3) A fővárosi, megyei önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) nyílt pénztárként területi pénztárat alapíthat.
    (4) A területi pénztár megalapítására az (1) bekezdés alapján számított határidőt követő 180 napon belül kerül sor.
    (5) A területi pénztár működési területe megegyezik az alapító önkormányzat vagy több megyéből álló regionális területi pénztár esetében a 2. számú mellékletben meghatározott régió területével. Ha a regionális pénztár alapítására és a 13. § (4) bekezdésében meghatározott feladatok végrehajtására a régióhoz tartozó önkormányzatok megállapodást kötnek, igényt tarthatnak a 11. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott alapítási költségek megtérítésére.
    8. §
    (1) Az alapító az alapítást megelőzően alapító okirat tervezetet készít.
    (2) Az alapító okirat tervezetében - a 14. §-ban meghatározottakhoz igazodóan -meg kell határozni, hogy az alapítás a tagsági kör szerint zárt, vagy nyílt pénztár létrehozására irányul. A zárt pénztárat az alapító a saját érdekeltségi körébe tartozó természetes személyek részére hozza létre.
    (3) Az alapító okirat tervezete a pénztár szerveződési elvével összhangban a tagsági kör meghatározását
    a) munkahelyi pénztár esetében az alapító munkáltató által foglalkoztatottak,
    b) kamara által alapított pénztár esetében a kamarai tagság, illetve a kamara tagszervezetei által foglalkoztatottak,
    c) szakmai egyesület által alapított pénztár esetében a egyesület tagsága,
    d) önkéntes nyugdíjpénztári tagság,
    e) munkavállalói érdekképviseleti tagság,
    f) területi (regionális) pénztár estében a pénztár működési területén
    lakóhellyel rendelkezők részére tartalmazhatja.
    (4) A (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott szerveződési elvek együttesen is alkalmazhatók. A (2) bekezdés d) pontja szerinti tagságú pénztár zárt vagy nyílt is lehet, az e) pont szerinti pénztár zárt, az f) pont szerinti pénztár nyílt lehet.
    9. §
    Az alapító az alapítást megelőzően, a pénztári tagságra kötelezettek és jogosultak között felmérést végezhet és szándéknyilatkozatot kérhet tőlük arról, hogy a nyilatkozat aláírója, a tervezett pénztár létrehozása esetén, tagként belép-e a pénztárba. A nyilatkozatkérés során fel kell hívni a figyelmet a szabad pénztárválasztás jogára és tilos a szabad pénztárválasztási jog bármilyen formában történő korlátozása.
    10. §
    (1) A pénztár első ízben az alapítástól számított
    a) nem területi pénztár esetén 270 napon
    b) területi pénztár esetében egy éven
    belül közli a pénztárak központi nyilvántartását végző szervezettel a pénztártagok 3. számú melléklet szerinti személyes adatait. (2) A pénztár havonta, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig közli a pénztárak központi nyilvántartását végző szervezettel az új pénztártagok 3. számú mellékletben meghatározott személyes adatait.
    11. §
    (1) A 7. § (1)-(3) bekezdésében felsorolt szervezetek a pénztár alapításának, valamint pénztári tevékenységének költségeit részben vagy egészben átvállalhatják.
    (2) A regionális területi pénztár alapításával összefüggő költségeket (a továbbiakban: alapítási költségek), a központi költségvetés megtéríti az érintett önkormányzatok részére.
    (3) Az alapítási költségek között kell elszámolni:
    a) az alapítás közvetlen költségeit, beleértve a nyilvántartásba vételhez szükséges személyi és tárgyi feltételek költségeit,
    b) az első éves működéshez szükséges költségeket, beleértve a pénztár szervezete, székhelye, személyi és tárgyi feltételeinek költségeit is.
    12. §
    A 7. § (4) bekezdésében foglalt határidő elteltét követően, a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott alapítók számára, ismét megnyílik a pénztáralapítás lehetősége.
    Az alapítási engedély
    13. §
    (1) A pénztár alapításához az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: Pénztárfelügyelet) engedélye szükséges. Az önkéntes nyugdíjpénztárnak pénztári feladat vállalásához működtetési engedélyt kell kérnie a Pénztárfelügyelettől, melynek feltételei azonosak az alapítási engedélyre irányadó rendelkezésekkel.
    (2) A Pénztárfelügyeletnek az alapítási, illetve működtetési engedélyt meg kell adnia, ha a kérelem az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel.
    (3) Az alapítási engedély, illetve a működtetési engedély (a továbbiakban: alapítási engedély) iránti kérelemhez csatolni kell:
    a) az alapító okirat tervezetét,
    b) a tervezett taglétszámra vonatkozó megalapozott becsléseket,
    c) annak bemutatását, hogy az alapító hogyan kíván gondoskodni a pénztár megalakulásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekről,
    d) az alapító alapító okiratát (társasági szerződését, alapszabályát, stb.).
    (4) Az alapítási engedély alapján az alapító alapító okiratot bocsát ki, továbbá a 15. § alapján összehívja az első küldöttközgyűlést és megkezdi a pénztárüzem szervezését.
    (5) Alapítási engedéllyel rendelkező alapítók közösen is alapíthatnak egy pénztárat. Ebben az esetben az alapítók megállapodásban határozzák meg a képviseletükben eljáró alapítót és ennek személyét az alapító okiraton is feltüntetik.
    (6) Az alapítási engedély érvényét veszti, ha a kézhezvételétől számított 180 napon belül a pénztár nem nyújtja be tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelethez. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. Az alapító okirat
    14. §
    (1) Az alapító okirat tartalmazza:
    a) az alapító nevét, székhelyét,
    b) a pénztár nevét,
    c) a pénztár megalakulásának időpontját,
    d) működési területét, székhelyét,
    e) tagsági körét,
    f) a működés megkezdésének időpontját,
    g) az alapító nevében eljáró felelős személy nevét és személyi adatait, a rendelkezésre bocsátott költségvetést,
    h) az alapító okirat kibocsátásának dátumát,
    i) az alapító szervezet cégszerű aláírását.
    (2) A pénztár az alapító okirat kibocsátását követő 15 napon belül köteles számlavezetésre feljogosított hitelintézetnél pénzforgalmi számlát nyitni. A hitelintézet a számlanyitást nem tagadhatja meg arra hivatkozva, hogy a pénztárat a bíróság még nem vette nyilvántartásba.
    A pénztár első küldöttközgyűlése
    15. §
    (1) A pénztár első küldöttközgyűlését az alapító hívja össze, az alapítási engedély kézhezvételétől számított 30 napon, területi önkormányzat esetében 60 napon belül. A küldöttközgyűlésen a döntés nyílt szavazással, egyszerű szavazattöbbséggel történik.
    (2) A küldöttközgyűlés küldötteinek jelölését jelölő bizottság végzi. A jelölő bizottság 3-5 tagból áll. A jelölő bizottságot az alapító állítja össze. A pénztár küldöttközgyűlése 19-35 küldöttből állhat.
    (3) A munkáltatók által alapított pénztár küldöttközgyűlésének tagjait az azonos munkáltatónál foglalkoztatott leendő pénztártagok választják. Ha több munkáltató alapít pénztárat, azonos személyek jelölését kell előterjeszteni. Több munkáltató közös pénztáralapítása esetén minden munkáltatónál külön is alakulhat jelölő bizottság, és több munkáltató is alakíthat közösen egyetlen jelölő bizottságot. Ha nem egy időben tartják a munkáltatóknál a küldöttközgyűlési tagokat választó gyűléseket, az új jelölt felmerülése esetén sem kell a már előzőleg megtartott gyűléseket megismételni.
    (4) A kamarák, illetőleg a szakmai egyesületek által alapított pénztár küldöttközgyűlésének tagjait azon leendő pénztártagok közül választják, akik a kamara (kamarák), illetőleg a szakmai egyesület (szakmai egyesületek) tagjai, illetve a tagszervezeteknél alkalmazásban álló leendő pénztártagok. A jelölő bizottság állítását és a választást a kamara elnöksége, az egyesület vezetősége a kamarai, egyesületi szabályok figyelembevételével végzi.
    (5) A területi pénztár küldöttközgyűlésének tagjait a területi önkormányzat közgyűlése választja. A jelölőbizottságot a területi önkormányzat közgyűlésének elnöke, illetve a főpolgármester állítja össze. Regionális pénztár küldöttközgyűlésének tagjait az érintett önkormányzatok közgyűlései arányosan választják.
    III. Fejezet
    A PÉNZTÁRI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉNEK FELTÉTELEI
    A pénztár nyilvántartásba vétele
    16. §
    (1) A pénztárat a székhelye szerint illetékes fővárosi, megyei bíróság veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az alapító okirat kibocsátásától számított 30 napon belül az alapító nyújtja be a bírósághoz. A kérelemhez mellékelni kell az alapító okiratot, az alapítási engedélyt, a kérelem beadását követően pedig az adószámról és a társadalombiztosítási nyilvántartásba vételi számról szóló igazolást, továbbá a hitelintézet igazolását pénzforgalmi számla megnyitásáról. A bíróság a nyilvántartásba vételről nem peres eljárásban határoz és határozatáról egyidejűleg az illetékes ügyészséget és a Pénztárfelügyeletet is értesíti.
    (2) A pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alapító okirat kibocsátásának időpontjára visszaható hatállyal.
    17. §
    (1) A pénztár a bírósági nyilvántartásba vételt megelőzően a pénztár szervezésével összefüggésben jogokat szerezhet és kötelezettséget vállalhat. Ha a bírósági nyilvántartásba vételt megelőzően a pénztár kötelezettséget vállal, harmadik személyekkel szemben a nyilvántartásba vétel hiányára nem hivatkozhat.
    (2) A bírósági nyilvántartásba vétel megtörténte előtt az alapítók egyetemlegesen felelnek a pénztár nevében vállalt kötelezettségekért. E felelősség korlátozása vagy kizárása harmadik személlyel szemben semmis.
    (3) A pénztár nyilvántartásba vételének meghiúsulása esetén a jogviták rendezése a Ptk.-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
    A tevékenységi engedély
    18. §
    (1) A pénztár tevékenységét - a pénztári működés előkészítése kivételével - a Pénztárfelügyelet tevékenységi engedélye birtokában kezdheti meg.
    (2) A pénztárnak a tevékenységi engedély megadása iránti kérelméhez csatolni kell:
    a) az alapító okiratot,
    b) az SzMSz-t,
    c) a bírósági nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtásának igazolását, illetőleg a bírósági nyilvántartásba vételről rendelkező jogerős határozatot,
    d) igazolást arról, hogy a pénztár adószámmal, pénzforgalmi számlával és társadalombiztosítási nyilvántartásba vételi számmal rendelkezik,
    e) a 7. § (1) bekezdésében meghatározott taglétszám igazolását,
    f) a pénzügyi tervet,
    g) a vagyonkezelési, vagyonértékelési szabályzatot és a szolgáltatási szabályzatot,
    h) az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjainak, valamint a könyvvizsgáló személyi adatait,
    i) a pénztártevékenységhez a törvényben előírt személyi és tárgyi, pénzügyi feltételek meglétét igazoló okiratokat,
    j) nyilatkozatot arról, hogy tevékenységét mikor kívánja megkezdeni,
    k) nyilatkozatot arról, hogy a jogszabályban meghatározott adatszolgáltatások teljesítésére felkészült,
    l) a pénztár belső ellenőrzési rendszerére vonatkozó szabályzatot,
    m) ha a pénztár ügyviteli és adminisztrációs tevékenységének ellátásával más szervezetet bíztak meg, az erről szóló szerződést,
    n) a letétkezelővel kötött szerződést,
    o) nyilatkozatot arról, hogy a pénztár a Pénztárfelügyelet által nyilvántartásba vett független minősítő szervezet számára hozzáférhetővé teszi a pénztár teljesítménye megítéléséhez szükséges, az üzleti titkokat nem tartalmazó adatokat.
    (3) Az adóhatóság - amennyiben az alapítási engedély jogerőre emelkedett - nem tagadhatja meg az adószám kiadását arra való hivatkozással, hogy a pénztár tevékenységi engedéllyel nem rendelkezik.
    19. §
    (1) A pénztár tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelet akkor utasíthatja el, ha a kérelem és mellékletei nem felelnek meg a jogszabályi előírásoknak és a pénztár határidőre nem tesz eleget az esetleges hiánypótlási felhívásnak.
    (2) A Pénztárfelügyelet a benyújtott okiratok módosítását írhatja elő, ha azokból valószínűsíthető, hogy a pénztár változtatás nélkül nem lesz képes a vállalt nyugdíjszolgáltatás teljesítésére vagy működése egyébként nem biztonságos, illetve az okiratok szakszerűtlen rendelkezéseket tartalmaznak.
    20. §
    (1) A tevékenységi engedély jogerőre emelkedéséig a pénztár, a hozzá bármilyen jogcímen befizetett összegekből kizárólag a pénztár szervezésével összefüggő kifizetéseket teljesíthet.
    (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértése esetén, a pénztár nevében eljáró személyek, korlátlanul és egyetemlegesen felelősek az okozott kárért. E személyekkel szemben a Pénztárfelügyelet százezertől egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki. A bírság megfizetését a pénztár nem vállalhatja át.
    IV. Fejezet
    A TAGSÁGI VISZONY
    A pénztártagok jogai és kötelességei
    21. §
    (1) A pénztártagokat - e törvényben foglalt kivételekkel - azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik.
    (2) A pénztártag, ha törvény másképp nem rendelkezik, csak egyetlen pénztár tagja lehet.
    (3) A pénztártag:
    a) részt vehet a pénztár szervei megválasztásában,
    b) megválasztható a pénztár szerveinek tagjává, illetve tisztségviselővé,
    c) jogosult a pénztár működésére és gazdálkodására valamint saját követelésének mértékére vonatkozó rendszeres tájékoztatásra
    d) az SzMSz szerint jogosult a pénztári nyugdíjszolgáltatások igénybevételére, valamint a pénztár ezzel összefüggő tevékenységének megismerésére.
    (4) A pénztártag köteles:
    a) tagsági viszonyát - a Tbj. szerinti biztosítási jogviszonyának fennállása alatt - folyamatosan fenntartani,
    b) adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tenni,
    c) tagdíjat fizetni,
    d) a jogalap nélkül felvett szolgáltatás összegét, ezek kamatait, határidőben, maradéktalanul a pénztárnak visszafizetni,
    e) betartani az SzMSz előírásait.
    Tagsági viszony keletkezése
    22. §
    (1) A tagsági jogviszony kezdő időpontja
    a) kötelező pénztártagság esetén a Tbj.-ben meghatározott biztosítási jogviszony keletkezésének napja,
    b) az önkéntes belépéssel keletkező pénztártagsági jogviszony esetén a belépési nyilatkozat pénztár által történő elfogadásának napja.
    (2) A biztosított által választott pénztárral történő tagsági jogviszony létesítését a biztosított írásban tett belépési nyilatkozattal kezdeményezi. A belépési nyilatkozatot a pénztárválasztásra nyitva álló, a Tbj.-ben meghatározott, határidőn belül kell megtenni.
    (3) A kötelező pénztártagság a biztosított által választott pénztárral a belépési nyilatkozat pénztár által történő elfogadásával az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott időpontra visszaható hatállyal jön létre.
    (4) A pénztár belépési nyilatkozat elfogadását nem tagadhatja meg, ha a biztosított a törvény, illetve az SZMSZ előírásai szerint megfelel a pénztártagságra meghatározott feltételeknek. Ha a belépési nyilatkozat kézhezvételét követő 15 napon belül a belépési nyilatkozat elfogadását nem utasítja el, azt elfogadottnak kell tekinteni. A belépési nyilatkozat elutasítását a pénztár egyidejűleg köteles a Pénztárfelügyeletnek bejelenteni.
    (5) A biztosított köteles a pénztárválasztásra nyitva álló határidőn belül az általa választott pénztár megnevezését munkáltatójának bejelenteni.
    (6) Ha a pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását elutasította, a biztosított az elutasítás kézhezvételét követő 3 napon belül köteles ezt munkáltatójának bejelenteni.
    (7) A munkáltató a biztosított által választott pénztár bejelentését követő 15 napon belül tájékoztatja a pénztárak központi nyilvántartását a biztosított pénztárválasztásáról.
    (8) A munkáltató
    a) ha a biztosított az (5) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget az ott meghatározott határidő leteltét követő vagy
    b) a (6) bekezdésben meghatározott esetben a bejelentés kézhezvételét követő
    15 napon belül a pénztárak központi nyilvántartásán keresztül közli a területi pénztárakkal a biztosított 3. számú mellékletben meghatározott személyes adatait.
    (9) Ha a biztosított az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettségnek nem tett eleget, illetve ha a pénztár a belépési nyilatkozatot elutasította a biztosított a területi pénztár tagjává válik. A területi pénztárral a tagsági viszony a területi pénztárnak a biztosított erről szóló értesítésével az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott időpontra visszamenő hatállyal jön létre.
    A tagsági viszony megszűnése
    23. §
    (1) A pénztártag tagsági jogviszonya
    a) más pénztárba való átlépéssel,
    b) elhalálozással,
    c) zárt pénztárban a tagsági viszony SzMSz szerinti feltételének megszűnésével, vagy
    d) a Tny. szerint megállapított rokkant-nyugellátásra jogosulttá válásával, a tag döntése szerint, illetőleg,
    e) a törvény 123. §-ának (3) bekezdése szerinti visszalépéssel szűnik meg.
    (2) A tagdíjfizetés elmulasztása nem szünteti meg a tagsági viszonyt.
    (3) A pénztár a tagsági jogviszony megszűnéséről és módjáról értesíti a Pénztárfelügyeletet.
    24. §
    (1) A pénztártag átlépésére, a tag erre irányuló bejelentése alapján, az esetleges tagdíjhátralék kiegyenlítését követően kerülhet sor.
    (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha az átlépésre a pénztárak egyesülésével, szétválásával, vagy a pénztár megszűnésével összefüggésben kerül sor.
    (3) Az átlépéskor, a pénztár a tag követelésének megfelelő összeget, a tag által választott pénztárba, e pénztár felszólítása alapján utalja át. Az átlépéssel kapcsolatos tényleges költségeket, amelyek nem haladhatják meg a tag követelésének egy ezrelékét, az átutalást teljesítő pénztár a tag követeléséből levonhatja.
    (4) Az a pénztártag, aki időlegesen nem rendelkezik a tagdíj alapjául a Tbj.-ben meghatározott jövedelemmel, vagy a Tbj. szerint megállapodást köthet a társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási ellátásra, valamint mindazok akik önkéntes elhatározásuk alapján pénztártaggá kívánnak válni, megállapodást köthetnek a pénztárral tagdíjfizetésre. E tagdíj fizetését - támogatási megállapodás alapján - helyettük más átvállalhatja. A támogatás kedvezményezettje a pénztártag. A támogatás felhasználására a tagdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
    (5) Azt a pénztártagot, aki a tagdíj alapjául szolgáló jövedelemmel nem rendelkezik és tagdíj fizetésére megállapodást nem kötött, vagy részére támogatási megállapodást nem kötöttek (a továbbiakban: számlatulajdonos) a pénztártagok jogai illetik meg és kötelezettségei terhelik azzal, hogy a számlatulajdonos nem választhat és a pénztár szerveibe nem választható. Ez a szabály irányadó a számlatulajdonos örökösére is, illetve arra a rokkantsági nyugellátásban részesülő pénztártagra, aki a tagsági jogviszonyát fenn kívánja tartani.
    (6) A 23. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a rokkantsági nyugellátásra jogosultságot megállapító jogerős határozat kézhezvételét követő 15 napon belül a pénztár gondoskodik a pénztártag követelésének a Nyugdíjbiztosítási Alapba történő átutalásáról.
    25. §
    A pénztártag egyéni számláján elhelyezett összegekre sem a pénztártagnak, sem a pénztárnak a hitelezői nem tarthatnak igényt.
    A tagdíj
    26. §
    (1) A tagdíj alapja a Tbj.-ben meghatározott nyugdíjjárulék-alapot képező adóköteles jövedelem.
    (2) A tagdíj mértékét a Tbj. határozza meg.
    (3) A tagdíj megfizetéséről, illetve a tagdíjfizetési kötelezettség alapján a pénztárhoz befolyt tagdíj összegéről a pénztár a pénztártag és ha nem ő a befizető, akkor a befizető részére hatvan napon belül igazolást állít ki.
    (4) A tagdíj megfizetésének módjáról a Tbj. rendelkezik. A pénztári tagsági viszony időszakába csak az az idő számít bele, amelyre vonatkozó tagdíjat a pénztárba befizették.
    (5) A munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalással munkavállalója tagdíját, vagy a tag saját tagdíját a tagdíjalap mértékének 10 százalékáig kiegészítheti. A munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozik.
    V. Fejezet
    A PÉNZTÁRI SZOLGÁLTATÁS
    Járadék szolgáltatás
    27. §
    (1) A pénztár a pénztártag részére a nyugdíjszolgáltatást a pénztártag által választott típusú járadék-szolgáltatásként nyújtja, vagy a 28. §-ban foglaltak szerint egy összegű kifizetésként teljesíti. A pénztár szolgáltatásainak jogcímét és mértékét, valamint időpontját e törvény alapján a pénztár szolgáltatási szabályzata határozza meg.
    (2) A járadékszolgáltatás (szolgáltatási típus) lehet:
    a) a tag számára élete végéig havonta előre folyósított járadék (életjáradék),
    b) olyan életjáradék, amelyet a pénztár legalább a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének időpontjától számított, a pénztár szolgáltatási szabályzatában előre meghatározott időtartam (határozott időtartam) lejártáig feltétel nélkül folyósít. A pénztártagnak a határozott időtartam alatt bekövetkező halála esetén a pénztár a járadékot a tag 29. § szerinti kedvezményezettje részére ezen időtartam végéig folyósítja. Ha a tag túléli a határozott időtartamot a járadék a pénztártag részére folyósított élethosszig tartó járadékká alakul át (elején határozott időtartamos életjáradék),
    c) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár szolgáltatási szabályzatában előre meghatározott időtartam (határozott időtartam) lejártáig folyósít (végén határozott időtartamos életjáradék),
    d) kettő, vagy több életre szóló életjáradék: a pénztártag és kedvezményezettje(i) részére járó nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van. Egyösszegű kifizetés
    28. §
    A pénztár egyösszegű kifizetést teljesít:
    a) szolgáltatásként a kedvezményezett kérésére a b) pont szerint,
    b) ha az egyéni számla egyenlege nagyobb mint a normafedezet kétszerese és a járadékra jogosult - a nyugdíjjáradék folyósításának megkezdésekor - a nyugdíjjáradékon felüli egyösszegű szolgáltatás nyújtását igényli. A normafedezet kétszeresén felüli rész a pénztártag rendelkezése szerint őt vagy kedvezményezettjét illeti meg,
    c) annak a pénztártagnak a kérésére, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban eltöltött tagsági viszonyának egybeszámításával sem fizetett 180 havi tagdíjat. Ha a pénztártag nem az egyösszegű kifizetést kéri, részére járadékszolgáltatást kell megállapítani. E járadékszolgáltatásra az Alap illetve a központi költségvetés által nyújtott garancia nem vonatkozik. Kedvezményezett
    29. §
    (1) A pénztártag halála esetére egyéni számlájára, illetve nyugdíjszolgáltatásra vonatkozóan kedvezményezettet jelölhet. Ha a tag kedvezményezettet nem jelöl, a tag természetes személy törvényes örökösét kell kedvezményezettnek tekinteni. Örökös hiányában az egyéni számlán levő összeg az Alapra száll át.
    (2) A tag felhalmozási időszakban bekövetkező halála esetén a kedvezményezett választhat, hogy az egyéni számlán ráeső részt:
    a) egy összegben felveszi,
    b) a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja,
    c) más pénztárba viszi át.
    (3) A tagsági viszony folytatása a felhalmozási időszakban akkor választható, ha a pénztár SzMSz-e ezt lehetővé teszi és a kedvezményezett más pénztárban fennálló tagsági viszonyát megszünteti, vagy számlatulajdonos marad.
    (4) Egyösszegű szolgáltatásra kedvezményezett a 28. § b) pontjában meghatározott esetben a nyugdíjszolgáltatás megkezdése előtt jelölhető.
    A szolgáltatás alapvető feltételei, a járadék legkisebb összege
    30. §
    (1) A járadékszolgáltatásra jogosult a társadalombiztosítási nyugdíj iránti igényével egyidejűleg, vagy azt követően kérheti a nyugdíjszolgáltatás folyósítását.
    (2) A pénztártag normajáradéka, amelynél járadéka a megállapításkor nem lehet kevesebb, a pénztártag társadalombiztosítási nyugdíj megállapítási szabályai szerinti, de legfeljebb öt év járulékfizetés nélküli elismert szolgálati idő figyelembe vételével meghatározott nyugellátásának 21 százaléka.
    A szolgáltatás fedezete és a szolgáltatás megállapítása
    31. §
    (1) A pénztár járadékos időszakban lévő tagjai járadékszolgáltatását a járadék 32. § szerinti folyósításával, vagy biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesítheti. A folyósítás módja a pénztár szolgáltatási szabályzata szerint járadékonként különböző lehet.
    (2) A járadékszolgáltatás megállapítása az egyéni számla egyenlegének - aktuáriusi módszerek alapján - a pénztártag által választott életjáradékra, illetőleg a 28. § b) pontjában meghatározott feltételek szerint egy összegre való átváltásával történik. A járadék megállapításánál alkalmazott egységes halandósági táblában a férfi és női halandóságot egyaránt figyelembe kell venni. A járadékot a biztonsági tartalékok képzésére és a folyósítás várható költségeire is figyelemmel kell megállapítani.
    (3) A pénztár tagságára és halandósági viszonyaira vonatkozóan a pénztárnak évente biztosításmatematikai statisztikai jelentést kell készítenie a Pénztárfelügyelet részére. A pénztárnak a pénztárra vonatkozó biztosításmatematikai statisztikai jelentéseit figyelembe kell venni az aktuáriusi számításoknál. A halandósági tábla összeállításának és alkalmazásának feltételeit valamint a biztosításmatematikai statisztikai jelentés szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
    (4) A választott szolgáltatás fedezetének képzése a szolgáltatás teljes fedezetének az egyéni számláról a választott szolgáltatás tartalék számlájára egy összegben való átvezetésével történik.
    A pénztár szolgáltatási tevékenységének feltételei
    32. §
    (1) A pénztár szolgáltatási tevékenységét a Pénztárfelügyelet által jóváhagyott szolgáltatási szabályzat alapján kezdheti meg. A pénztár által folyósított járadék-szolgáltatást is tartalmazó szolgáltatási szabályzatot a Pénztárfelügyelet a (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén engedélyezi.
    (2) A pénztár szolgáltatási szabályzatának legalább az életjáradékra és valamelyik, a kedvezményezettre is kiterjedő szolgáltatásra vonatkozó előírásokat, valamint a szolgáltatásokhoz kapcsolódó biztonsági tartalék képzésének és felhasználásának szabályait kell tartalmaznia. A tevékenységét kezdő pénztár szolgáltatási szabályzata nem tartalmazhat saját folyósítású járadékot. Amennyiben a pénztár valamely járadékát saját maga kívánja folyósítani, úgy ehhez huszonötezer fő alatti taglétszám esetén legalább 3 évvel, egyéb esetben egy évvel a szolgáltatás megkezdése előtt be kell szereznie a Pénztárfelügyelet engedélyét.
    (3) A pénztár által nyújtott saját járadék szolgáltatási tevékenység feltételei:
    a) a pénztár saját demográfiai viszonyaira vonatkozó, e törvényben előírt statisztikákat vezette, ebből a pénztárra vonatkozó halandósági táblát elkészítette, valamint a járadék biztonságos nyújtásához szükséges számú nyugdíjas korú tagja van, és az ezeket alátámasztó számításokat a Pénztárfelügyeletnek benyújtotta,
    b) az 58. § szerinti saját tevékenységi tartaléka van,
    c) a 53. § (5) bekezdése és (8) bekezdése alapján biztonsági tartalékot képez,
    d) a 47. § (2) bekezdésében meghatározott képesítéssel rendelkező aktuáriust alkalmaz.
    (4) A Pénztárfelügyelet a saját folyósítási járadék feltételeit tartalmazó szolgáltatási szabályzatot - a járadékosok várható létszáma és a szolgáltatások előrelátható fedezete és biztonsági tartalékai alapján - engedélyezi. A szolgáltatási szabályzat részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
    (5) A Pénztárfelügyelet előírhatja a szolgáltatási szabályzat megváltoztatását, illetőleg intézkedhet és bírságot szabhat ki, ha a szabályzat valótlan adatokat tartalmaz, illetőleg a szabályzattal szemben támasztott jogszabályi követelményeknek nem felel meg.
    (6) A pénztár a folyósítás alatt álló járadékok fedezetének rendelkezésre állását aktuáriusi értékelés készítésével ellenőrzi és hiány esetén a Pénztárfelügyeletet és az Alapot értesíti. Biztosító intézettől vásárolt járadék szolgáltatás
    33. §
    (1) A pénztár járadékszolgáltatási kötelezettségét a Bit. hatálya alá tartozó, valamely az ügyfél védelmi alapban tagsággal rendelkező biztosító intézettől történő járadék vásárlása útján is teljesítheti. A járadék vásárlásának forrása a pénztár erre vonatkozó szolgáltatási tartaléka. E szolgáltatást bármelyik pénztártag választhatja. A biztosító intézettől vásárolható járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár maga is felajánlhat [27. § (2) bekezdés ].
    (2) A biztosító intézettől vásárolt járadékkal teljesített járadékszolgáltatásra (járadék megállapítás, egyösszegű kifizetés, öröklés) a Bit. rendelkezései az irányadóak azzal, hogy a járadékszolgáltatásra jogosultat legalább élethosszig tartó járadékban kell részesíteni, amelynek rendszeresen, havonta kifizetett összege nem lehet kevesebb, mint amire a pénztár által történő nyugdíjszolgáltatás esetében az Alap garanciája kiterjed. A biztosító intézettől vásárolt életjáradékot a tag nem szüntetheti meg.
    (3) A biztosítótól vásárolt járadékra az Alap által nyújtott garancia nem terjed ki.
    VI. Fejezet
    A PÉNZTÁR SZERVEZETÉRE ÉS MŰKÖDÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
    A pénztár jogállása és szervezete
    Szervezeti és működési szabályzat
    34. §
    (1) A pénztár jogi személy.
    (2) A pénztár szervei:
    a) a közgyűlés, részközgyűlés, vagy küldöttközgyűlés (a továbbiakban együtt: közgyűlés),
    b) az igazgatótanács,
    c) az ellenőrző bizottság,
    d) az SzMSz szerint létrehozott szakértői bizottságok.
    (3) A pénztárban vagy közgyűlés (részközgyűlés), vagy küldöttközgyűlés működik.
    (4) A közgyűlés formáját, megtartásának módját és részletes szabályait az SzMSz határozza meg.
    (5) A közgyűlés a pénztártagok összességéből áll. A közgyűlésen minden tagnak egy szavazata van.
    (6) A részközgyűlés a pénztár tagságából képzett csoportokban külön megtartott közgyűlés. A részközgyűlésen minden tag egy és csakis egy csoportba tartozik, és a részközgyűlés határozatait az egyes gyűlések szavazatainak összesítésével hozza. A részközgyűlésen minden tagnak egy szavazata van. A részközgyűlés hatásköri és eljárási szabályait az SzMSz tartalmazza.
    (7) A küldöttközgyűlés a pénztártagok küldötteken keresztüli képviseletével megtartott közgyűlés.
    (8) A pénztár vezető tisztségviselői:
    a) az igazgatótanács elnöke és tagjai,
    b) az ellenőrző bizottság elnöke és tagjai,
    c) a könyvvizsgáló,
    d) minden olyan az SzMSz-ben meghatározott tisztségviselő, aki tisztségét a közgyűlés hatáskörébe tartozó választás alapján tölti be.
    (9) Vezető tisztségviselővé csak büntetlen előéletű személy választható. A vezető tisztségviselők megbízatása, a könyvvizsgáló megbízatása kivételével, a határozott idő lejártával, visszahívással, lemondással, elhalálozással, illetve a pénztártagsági viszony megszűnésével, valamint a közügyektől való eltiltással szűnik meg.
    (10) Az önkéntes pénztár által működtetett pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága egyidejűleg a pénztár igazgatótanácsa, illetve ellenőrző bizottsága is. Egyebekben a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekben e szervek külön döntenek.
    35. §
    Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:
    a) a pénztár jogállására és alapítására vonatkozó adatokat,
    b) a taggá válás feltételét, a pénztár szerveződési elvét,
    c) a taggá válással, az átlépéssel, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépéssel és a tagsági viszony megszűnésével, valamint - ha a pénztár azt lehetővé kívánja tenni - a kedvezményezett pénztártaggá válásával kapcsolatos eljárásokat,
    d) a tagok jogait és kötelezettségeit,
    e) a tagok jogainak és kötelezettségeinek érvényesülését biztosító előírásokat,
    f) a tagdíj fizetésének rendjét, ideértve a tagdíj-átvállalással kapcsolatos szabályokat is,
    g) a pénztári szolgáltatások típusait,
    h) a járadék-szolgáltatásokkal és más tagi követeléssel kapcsolatos eljárási rendet, beleértve a viták rendezésének pénztáron belüli rendjét,
    i) a pénztár szervezetére, a közgyűlés formájára, illetve ahol küldöttközgyűlés működik a küldöttek megválasztására és visszahívására vonatkozó szabályokat,
    j) az igazgatótanácsra, az ellenőrző bizottságra, ezek választására, szakértői bizottságokra, az ügyvezetőre, illetőleg ezek tevékenységére, hatáskör-átruházásra és a pénztár képviseletére irányadó főbb szabályokat,
    k) a pénztár gazdálkodására, pénzügyi tervére, üzemvitelére vonatkozó főbb szabályokat,
    l) a pénztár vagyonkezelésére, adminisztrációs és nyilvántartási, valamint beszámolási, továbbá a járadék-szolgáltatási kötelezettségeire irányadó alapvető előírásokat, ideértve azt is, hogy a pénztár e tevékenységeket maga kívánja-e ellátni, illetőleg azokat részben vagy egészben pénztári szolgáltatóra bízza-e. Ez esetben, a tevékenységek kihelyezésével kapcsolatos előírásokat is tartalmazza a szabályzat, továbbá m) mindazt amit e törvény meghatároz, és amit a közgyűlés szükségesnek tart.
    A közgyűlés
    36. §
    (1) A pénztár legfőbb szerve a közgyűlés.
    (2) Küldöttközgyűlés esetén a küldöttközgyűlés létszáma 25-100 küldött lehet. A küldötteket a tagok, a tagok köréből létszámarányosan öt évre választják.
    (3) A küldöttek választásának és visszahívásának eljárási szabályait a pénztár SzMSz-e tartalmazza. Az SzMSz-ben rendelkezni kell az újonnan belépő, átlépő tagok képviseletéről is.
    (4) A küldöttek megbízatása a határozott idő lejártával, visszahívással, lemondással, elhalálozással, illetve a pénztártagsági viszony megszűnésével, valamint a közügyektől való eltiltással szűnik meg.
    37. §
    (1) A közgyűlést legalább évente kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló, illetve a pénzügyi terv elfogadására. A beszámolót a pénzügyi év lejártát követő 90 napos, a pénzügyi tervet a pénzügyi év lejárta előtti 90 napos időszakban kell a közgyűlés elé terjeszteni és elfogadni. A közgyűlést akkor is össze kell hívni, ha azt a bíróság vagy a Pénztárfelügyelet elrendeli vagy az ellenőrző bizottság, illetve a pénztártagok, illetve küldötteik legalább 10 százaléka - az ok és a cél megjelölésével - írásban indítványozza, illetve az igazgatótanács szükségesnek látja. Az SzMSz más esetekben is előírhatja a közgyűlés összehívását.
    (2) A közgyűlés összehívásának módjáról a pénztár SzMSz-ében kell rendelkezni. A közgyűlés összehívásáról szóló értesítésben meg kell jelölni a közgyűlés helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez tartozó iratok megtekintésének helyét és idejét. A közgyűlés összehívását - a közgyűlést legalább 15 nappal megelőzően - egy országos napilapban, illetőleg a helyi- és munkahelyi időszakos lapban is legalább egy alkalommal meg kell hirdetni. A hirdetmény tartalmazza a közgyűlés helyét, időpontját, tervezett napirendjét, az előterjesztések megtekintésének módját.
    (3) A küldöttközgyűlés összehívásáról szóló értesítést, a küldöttközgyűlést megelőzően legalább 15 nappal előbb el kell juttatni a küldötteknek. A bíróság, vagy a Pénztárfelügyelet az értesítés tekintetében, az e törvényben foglaltnál rövidebb határidőt is előírhat.
    (4) A közgyűlés összehívása az igazgatótanács feladata. Amennyiben az igazgatótanács a közgyűlés összehívása iránt nem intézkedik, az indítványozók a Pénztárfelügyelethez, annak elutasító döntése után 30 napon belül a bírósághoz fordulhatnak. A közgyűlést a bíróság vagy a Pénztárfelügyelet is összehívhatja.
    (5) A közgyűlésre a Pénztárfelügyelet képviselőjét is meg kell hívni. A Pénztárfelügyelet képviselője a közgyűlésen tanácskozási joggal vesz részt.
    38. §
    (1) A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon legalább a pénztártagok felének képviselete biztosított.
    (2) Ha a közgyűlés határozatképtelen, úgy a 15 napos időköz megtartásával másodízben összehívott közgyűlés az előzetesen, határozati javaslattal együtt, beterjesztett eredeti napirendi pontok tekintetében a képviseltek számától függetlenül határozatképes.
    (3) A közgyűlésen minden küldöttnek annyi szavazata van, ahány pénztártagot képvisel.
    (4) A közgyűlés a határozatait - ha az SzMSz eltérően nem rendelkezik - egyszerű szavazattöbbséggel hozza.
    39. §
    (1) A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
    a) az alapító okirat módosítása,
    b) az SzMSz elfogadása, illetőleg módosítása,
    c) az igazgatótanács tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása, díjazásuk megállapítása,
    d) az ellenőrző bizottság tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása, díjazásuk megállapítása,
    e) az igazgatótanács éves beszámolójának - ezen belül a mérleg és az aktuáriusi értékelés - elfogadása, döntés az egyes tartalékokban mutatkozó hiány rendezéséről,
    f) a pénztár pénzügyi tervének elfogadása,
    g) a tevékenységi engedély jogerőre emelkedése előtt a pénztár nevében eljáró személyek, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjai elleni kártérítési igény érvényesítése, továbbá intézkedés a pénztár képviseletére jogosultak ellen indított perekben a pénztár képviseletéről,
    h) döntés érdekképviseleti szervhez történő csatlakozásról, illetve az abból történő kiválásról,
    i) döntés a pénztár megszűnéséről, szétválásról vagy más pénztárral történő egyesülésről,
    j) döntés mindazon ügyekben, amelyeket e törvény, vagy más jogszabály a hatáskörébe utal,
    k) a könyvvizsgáló megválasztása és felmentése, l) döntés a tagdíjak behajtásának módjáról.
    (2) A közgyűlésen jelenléti ívet és jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyv tartalmazza az elhangzott felszólalások lényegét és a hozott határozatokat. A jegyzőkönyvhöz csatolni kell az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság beszámolójának egy példányát. A jegyzőkönyv egy példányát a csatolt iratokkal együtt - a közgyűlést követő 30 napon belül - meg kell küldeni a Pénztárfelügyeletnek. Az elfogadott beszámolót és mérleget a nyilvánosságra hozatal szabályai szerint legalább egy országos lapban meg kell jelentetni.
    (3) A közgyűlési határozatok ellen a pénztártagok, illetve a küldöttek, valamint a Pénztárfelügyelet a határozat meghozatalától számított 90 napon belül keresetet nyújthat be a pénztár székhelye szerint illetékes megyei bíróságon.
    Az igazgatótanács
    40. §
    (1) Az igazgatótanács a pénztár ügyvezető szerve. Az igazgatótanács létszáma 7-11 fő. Az igazgatótanácsban biztosítani kell a pénztártagok képviseletét. Az igazgatótanács megbízatása, megválasztásától számított öt évig, illetőleg addig tart, amíg az öt évre megválasztott küldöttközgyűlés mandátumának lejártát követően az új közgyűlés alakuló ülésén új igazgatótanácsot nem választ.
    (2) Az igazgatótanács:
    a) gondoskodik a közgyűlés hatáskörébe tartozó döntések előkészítéséről, a közgyűlési határozatok végrehajtásáról,
    b) gondoskodik a pénztár könyveinek szabályszerű vezetéséről,
    c) meghatározza a pénztár üzletpolitikáját,
    d) elfogadja a vagyonkezelési és vagyonértékelési, továbbá a szolgáltatási szabályzatot,
    e) dönt a vagyonértékelés módjáról, vagyonkezelő kiválasztásáról, valamint a pénztár adminisztrációs és nyilvántartási tevékenysége végzésének módjáról - szükség szerint - az e tevékenységet végző szervezet kiválasztásáról,
    f) gondoskodik a pénztár zavartalan működéséről. Ennek érdekében a közgyűlés által elfogadott pénzügyi terv és a jogszabályok keretei között átcsoportosításokat hajthat végre. Az átcsoportosítás nem csökkentheti a fedezeti tartalékot,
    g) a jogszabályok keretei között dönt a saját tevékenységi és a biztonsági tartalékok feltöltéséről, illetve felhasználásáról,
    h) elfogadja ügyrendjét.
    (3) Az igazgatótanács gyakorolja az ügyvezető felett a munkáltatói jogokat, kinevezi és felmenti az ügyvezető helyettesét (helyetteseit) és a főkönyvelőt.
    (4) Az igazgatótanácsnak - az SzMSz eltérő rendelkezése hiányában - legalább 3 havonként kell ülést tartania. Az ügyvezető az igazgatótanács ülésein tanácskozási joggal részt vesz. Az igazgatótanács ülését össze kell hívni akkor is, ha azt a közgyűlés határozata előírta, illetve ha az ellenőrző bizottság vagy az igazgatótanács tagjainak egyharmada, vagy az ügyvezető kéri.
    (5) Az igazgatótanács ülése határozatképes, ha azon a tagoknak legalább a fele jelen van.
    (6) Az igazgatótanács határozatait - amennyiben az SzMSz másként nem rendelkezik - a jelenlévő igazgatótanácsi tagok szavazatainak egyszerű többségével hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.
    (7) Az igazgatótanács minősített többséggel - az igazgatótanács tagjai kétharmadának egyetértésével - határoz:
    a) a közgyűlés elé terjesztendő éves beszámoló elfogadásáról,
    b) az ügyvezető, a vagyonkezelő és a letétkezelő - pályázat útján történő - kiválasztásáról,
    c) hatáskörei gyakorlásának átruházásáról.
    (8) Az ülésről jegyzőkönyvet kell vezetni, amelynek tartalmaznia kell a jelenlévők nevét, az elhangzott felszólalások lényegét és a hozott határozatokat. A jegyzőkönyvhöz csatolni kell az írásos beszámolók, illetve más dokumentumok egy-egy példányát.
    41. §
    Az igazgatótanács a 40. § (2) bekezdés a)-b) és g) pontjaiban foglalt hatáskörének gyakorlását - felelősségének érintetlenül hagyása és rendszeres beszámolási kötelezettség előírása mellett - az ügyvezetőre átruházhatja. A hatáskör gyakorlásának módjáról és mértékéről az igazgatótanács ügyrendjében kell rendelkezni.
    A pénztár képviselete
    42. §
    (1) A pénztárat:
    a) az igazgatótanács elnöke és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott alkalmazottja,
    b) az igazgatótanács 2 tagja,
    c) a pénztár 2 képviseleti joggal felruházott alkalmazottja,
    d) az ügyvezető és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott tisztségviselője
    együttesen képviseli.
    (2) A pénztár tisztségviselőjét vagy alkalmazottját az igazgatótanács 2 tagja ruházhatja fel képviseleti joggal.
    Az ellenőrző bizottság feladata és hatásköre
    43. §
    (1) A közgyűlés 5-7 tagú ellenőrző bizottságot választ. Az ellenőrző bizottságban a pénztártagoknak kell többségben lenniük. Az ellenőrző bizottság megbízatása, megválasztásától számított öt évig, illetőleg addig tart, amíg az öt évre megválasztott küldöttközgyűlés mandátumának lejártát követően, az új küldöttközgyűlés alakuló ülésén új ellenőrző bizottságot nem választ.
    (2) Az ellenőrző bizottság feladata, hogy rendszeresen vizsgálja és ellenőrizze a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét, a pénztár fizetőképességének és kötelezettség-vállalásainak összhangját. Az ellenőrző bizottság nyílt pályázat alapján tesz javaslatot a közgyűlésnek a könyvvizsgáló személyére.
    (3) Az ellenőrző bizottság megállapításait évente a közgyűlés elé terjeszti. Az ellenőrző bizottság kérheti az igazgatótanács soron kívüli összehívását, ha ezt az ellenőrzés során tapasztaltak szükségessé teszik.
    (4) Az ellenőrző bizottság köteles megvizsgálni a hatáskörébe tartozó, a közgyűlés elé terjesztendő jelentéseket és az igazgatótanács éves beszámolóját. Az ellenőrző bizottság hatáskörébe tartozó kérdésekben az ellenőrző bizottság jelentése nélkül a közgyűlés érvényesen nem határozhat. Az ellenőrző bizottság jelentését az éves beszámolóról és a pénzügyi tervről a közgyűlés előtt, azokkal együtt megtekinthetővé kell tenni a tagság számára.
    Személyi és tárgyi feltételek
    44. §
    (1) A pénztár a pénztártevékenységet csak a szolgáltatás nyújtásához, illetve a gazdálkodási, tagfelvételi tevékenység megkezdéséhez szükséges személyi feltételek, technikai, informatikai, műszaki felszereltség és a tevékenység végzésére alkalmas helyiségek birtokában kezdheti meg, továbbá rendelkeznie kell a jogszabályoknak megfelelő számviteli renddel, és a biztonságos működéshez szükséges belső szabályzatokkal, valamint az egyes tevékenységek végzésében előírt pénzügyi követelmények teljesítéséhez szükséges pénzeszközökkel, tartalékokkal.
    (2) A pénztár köteles:
    a) ügyvezetőt, (helyettes ügyvezetőt),
    b) a számviteli rendért felelős vezetőt (főkönyvelőt),
    c) befektetésekért felelős vezetőt,
    d) biztosításmatematikust (aktuáriust),
    e) könyvvizsgálót,
    f) jogászt,
    g) belső ellenőrt
    alkalmazni, illetőleg foglalkoztatni. Az a), b), c) és g) pontokban felsorolt személyeket a pénztár kizárólag munkaviszony keretében alkalmazhatja.
    (3) Az ügyvezető elláthatja az (1) bekezdés c), f) pontban meghatározottak feladatait is, amennyiben a vonatkozó feltételeknek egyébként megfelel.
    (4) A Pénztárfelügyelet, illetve az Alap részére teljesítendő információszolgáltatáshoz a pénztárnak rendelkeznie kell a beszámolási rendszerhez, nyilvántartási követelményekhez igazodó számítástechnikai eszközökkel.
    (5) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat székhely-, telephelyváltozás, fiók, kirendeltség létesítése, áthelyezése esetén is alkalmazni kell.
    Az ügyvezető
    45. §
    (1) A pénztár ügyvezetője a pénztárral munkaviszonyban álló személy. Az ügyvezető nem lehet a pénztár igazgatótanácsának elnöke, illetve más választott tisztségviselője.
    (2) Ügyvezetőként (ügyvezető-helyettesként) az alkalmazható, aki:
    a) büntetlen előéletű,
    b) felsőfokú pénzügyi, közgazdasági vagy jogi végzettséggel, legalább 3 éves, a pénztári tevékenységben hasznosítható szakmai gyakorlattal, valamint pénztárüzemi vezetői tevékenységre feljogosító szakvizsgával rendelkezik.
    (3) Az igazgatótanács kérésére a Pénztárfelügyelet a pénztárüzemi vezetői szakvizsga megszerzése alól meghatározott időtartamra - legfeljebb 3 évre -felmentést adhat.
    (4) Az ügyvezető felelős az igazgatótanács határozatainak végrehajtásáért, a pénztár eredményes működéséért, folyamatos ügyviteléért, gyakorolja a pénztár alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat azok kivételével, amelyeket e törvény, illetőleg az SzMSz a közgyűlés vagy az igazgatótanács hatáskörébe utal.
    (5) Az igazgatótanács jogsértő határozata, illetve utasítása esetén az ügyvezető az ellenőrző bizottsághoz, illetve a Pénztárfelügyelethez fordulhat.
    A könyvvizsgáló
    46. §
    (1) A pénztár köteles könyvvizsgálót foglalkoztatni.
    (2) Könyvvizsgálói feladatokat csak az láthat el, aki a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel.
    (3) Nem lehet könyvvizsgáló a pénztár alapítója, tagja, a pénztár ügyvezetője, igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának tagja, az alapító tulajdonosa, az alapító könyvvizsgálója, az alapító vezető tisztségviselője, vezető beosztású alkalmazottja, illetve a vagyonkezelő, valamint gazdálkodása nyilvántartását végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálója.
    (4) A könyvvizsgálói feladatot, ilyen tevékenység folytatására jogosult szervezet is elláthatja. Ebben az esetben a (2)-(3) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket, a szervezetnek a könyvvizsgálói tevékenységet végző dolgozójára kell alkalmazni.
    (5) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb öt éves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható meg. Ugyanazon könyvvizsgáló egyidejűleg legfeljebb 3 pénztárnál bízható meg könyvvizsgálói feladatok ellátásával.
    (6) A könyvvizsgáló betekinthet a pénztár könyveibe, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjaitól, a pénztár alkalmazottaitól felvilágosítást kérhet, a pénztár tartalékait, szerződéseit, bankszámláját, értékpapír állományát megvizsgálhatja. Jelen lehet az igazgatótanács és a ellenőrző bizottság ülésein, a közgyűlésen köteles részt venni.
    (7) A könyvvizsgáló a 39. § (1) bekezdésének e)-f) pontjaiban megjelölt, a pénztár közgyűlése elé terjesztett beszámolót és pénzügyi tervet köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, és köteles véleményét ismertetni. E nélkül a közgyűlés érvényes határozatot nem hozhat.
    (8) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyonának, vagy a fedezeti tartalék jelentős csökkenése várható, köteles az ellenőrző bizottságot és a pénztár igazgatótanácsát tájékoztatni, továbbá a pénztár közgyűlésének összehívását kezdeményezni és a Pénztárfelügyeletnek bejelenteni.
    (9) Ha a pénztár közgyűlését az igazgatótanács - nyolc napon belül - nem hívja össze, arra a könyvvizsgáló jogosult. Ha a pénztár közgyűlése nem hozza meg a szükséges döntéseket, a könyvvizsgáló köteles értesíteni a Pénztárfelügyeletet és a bíróságot.
    A biztosításmatematikus
    47. §
    (1) A biztosításmatematikus aláírásával ellenjegyzi:
    a) a pénzügyi tervet, az éves beszámolóban a aktuáriusi értékelést, a biztosításmatematikai statisztikai jelentést, a tartalékok képzésére és mértékére vonatkozó számításokat,
    b) az igazgatótanács döntését megelőzően a pénztár szolgáltatási szabályzatát,
    c) a biztosító intézettel kötendő kockázatmegosztást célzó szerződéseket,
    d) az a)-c) pontokra vonatkozó adatok helytállóságát, a számítások helyességét, valamint igazolja a rendelkezésre álló adatok teljes körűségét és a számítások alapjául szolgáló módszerek megfelelőségét.
    (2) A pénztár biztosításmatematikusaként az alkalmazható, aki:
    a) szakirányú felsőfokú végzettséggel és külön jogszabályban meghatározott tanácsadói szintű biztosításmatematikusi (aktuáriusi) szakképesítéssel rendelkezik,
    b) legalább hároméves - biztosítónál, pénztárnál, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál, a Pénztárfelügyeletnél, (az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeleténél) az Állami Biztosítás Felügyeletnél, felsőoktatási intézményben, a biztosításmatematikusok szakmai érdekképviseleti szervénél vagy biztosítási alkuszi tevékenységet folytató gazdasági társaságnál vagy biztosítási szaktanácsadóként szerzett -szakmai gyakorlattal rendelkezik,
    c) a pénztárral munkaviszonyban, vagy megbízási viszonyban áll,
    d) büntetlen előéletű.
    (3) Szakirányú felsőfokú végzettségnek minősül azon szakok oklevele, amelynek megszerzéséhez tudományegyetemen, pénzügyi és számviteli főiskolán legalább négy féléves, szigorlattal lezárt matematikai és statisztikai képzés szükséges. Ilyennek minősül különösen a tudományegyetemen, pénzügyi és számviteli főiskolán fakultáció vagy posztgraduális képzés során szerzett legalább négy féléves biztosításmatematikai képzés.
    (4) A (2) bekezdés b) pontjában meglévő feltételek fennállását az érintett szervek igazolják. A Pénztárfelügyelet az aktuáriusi szakképesítés, illetőleg a gyakorlati idő követelménye alól 3 évre felmentést adhat.
    Befektetésekért felelős vezető
    48. §
    (1) A pénztár köteles befektetésekért felelős vezetőt alkalmazni abban az esetben is, ha a vagyonkezelői tevékenység ellátásával vagyonkezelő szervezetet bíz meg.
    (2) A pénztár a befektetések irányítására olyan büntetlen előéletű, külön jogszabályban előírt értékpapír forgalmazói, és ha befektetési portfoliója ingatlant is tartalmaz, ingatlanforgalmazói szakvizsgával vizsgával rendelkező, vele munkaviszonyban álló személyt köteles alkalmazni, aki szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább 2 év szakmai gyakorlattal rendelkezik, megfelel az Épt. 14. §-ában meghatározott személyi feltételeknek.
    (3) Szakirányú felsőfokú végzettség az egyetemen vagy főiskolán szerzett jogi, államigazgatási, közgazdasági, vagy pénzügyi diploma, oklevél, illetőleg könyvvizsgálói végzettség.
    A pénztár vezetőire vonatkozó felelősségi és összeférhetetlenségi szabályok
    49. §
    (1) A pénztár vezető állású személye a 44. § (2) bekezdésében, valamint az SzMSz-ben meghatározott más munkakört betöltő személy, ha a pénztárral munkaviszonyban áll, és választása, kinevezése nem a közgyűlés határkörébe tartozik.
    (2) A pénztár vezető tisztségviselője és vezető állású személye, valamint a pénztár akuáriusi, könyvvizsgálói, jogászi feladatait nem munkaviszony keretében ellátó személy az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a pénztárnak okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felelősek, akkor is, ha a pénztárral munkaviszonyban álltak, illetve állnak.
    (3) Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság, valamint az SzMSz-ben meghatározott más testületi szerv tagjai, az adott testület döntésekért egyetemleges felelősséget viselnek. Nem terheli a felelősség azt a személyt, aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását írásban az igazgatótanácsnak és az ellenőrző bizottságnak, igazgató tanácsi és ellenőrző bizottsági tag esetében a közgyűlésnek bejelentette.
    (4) Nem választható meg a pénztár vezető tisztségviselőjének, illetve nem alkalmazható a pénztárban vezető állásúként az a személy, aki:
    a) 10 százalékot elérő, vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezik, rendelkezett, olyan befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben, biztosítóban, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, vagy fizetésképtelenségét csak felügyeleti intézkedéssel lehetett elkerülni, illetve amelynek tevékenységi engedélyét az illetékes felügyelet visszavonta,
    b) vezető tisztségviselő volt olyan önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban, pénztárban, biztosító intézetben, pénzügyi intézményben vagy befektetési vállalkozásban, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, illetve amelynek tevékenységi engedélyét állami felügyelete visszavonta,
    c) súlyosan vagy ismételten megsértette e törvény, az Épt., a Hpt., az Átt., a Bat., a Bit., az Öpt., illetve e törvények felhatalmazása alapján kiadott jogszabály előírásait és emiatt vele szemben az illetékes felügyelet, más hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban szankciót alkalmazott,
    d) akinek egyéb tulajdonosi érdekeltsége és üzleti tevékenysége veszélyeztetné a pénztár biztonságos működését.
    (5) A (4) bekezdés d) pontja alkalmazása szempontjából a pénztár biztonságos működését veszélyezteti különösen ha a leendő vezető tisztségviselő:
    a) tevékenysége, illetve a pénztárra gyakorolt befolyása veszélyezteti a pénztár független, megbízható és körültekintő irányítását,
    b) üzleti tevékenységének, illetve kapcsolatainak jellege, vállalkozásokkal fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete olyan, hogy a vezető és/vagy ellenőrző tevékenységet akadályozza.
    (6) A vezető tisztségviselő köteles a Pénztárfelügyeletnek haladéktalanul bejelenteni, ha:
    a) egy másik pénztárnál, befektetési vállalkozásnál, pénzügyi intézménynél, biztosítónál, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál vezető tisztségviselővé választják vagy ekként alkalmazzák, illetve ilyen tisztségét megszünteti,
    b) valamely, az a) pont szerinti vállalkozásban befolyásoló részesedést, vagy szavazati jogot szerez, vagy ilyen részesedését megszünteti,
    c) ellene büntető eljárás indult.
    (7) A vezető tisztségviselő nem vehet részt olyan döntés előkészítésében, illetőleg olyan döntésben, amelyhez saját magának, közeli hozzátartozójának, vagy a közvetlen és közvetett tulajdonában álló vállalkozásnak üzleti érdeke fűződik.
    A pénztárak gazdálkodása
    50. §
    (1) A pénztár gazdálkodása keretében:
    a) gondoskodik a pénztárvagyon befektetéséről és kezeléséről,
    b) a pénztár működtetése, illetve a pénztárvagyon befektetése keretében tulajdont szerezhet a pénztár vagyonának befektetését és kezelését, a pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási, behajtási feladatait ellátó gazdálkodó szervezetben,
    c) teljesíti az Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségeit és igénybe veszi azok szolgáltatásait.
    (2) A pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja, abból tartalékokat képez. A pénztár vagyona sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizethető ki.
    (3) A pénztár gazdálkodásából származó bevétel a társasági adó és helyi iparűzési adó-kötelezettség tekintetében nem minősül vállalkozási bevételnek.
    (4) Az önkéntes nyugdíjpénztár által működtetett magánnyugdíj-pénztár gazdálkodását, vagyonkezelését, szolgáltatását, nyilvántartásait és könyvvezetését az önkéntes pénztárétól elkülönítetten kell végezni, illetve vezetni.
    51. §
    Amennyiben a pénztár indulásakor vagyonnal rendelkezik, azt az alakuló közgyűlés határozatával a tartalékok között fel kell osztani.
    52. §
    A pénztár köteles pénzforgalmát hitelintézetnél vezetett számlán bonyolítani. A számlavezetőjét és számlájának számát köteles, a számlamegnyitást követően, haladéktalanul bejelenteni a Pénztárfelügyeletnek és az Alapnak.
    A pénztár pénzügyi terve
    53. §
    (1) Az igazgatótanács évente az éves mérleg megállapítására összehívott közgyűlés elé terjeszti a pénztár rövid távú, középtávú és a hosszú távú pénzügyi tervét. A pénztár hosszú távú pénzügyi tervet első ízben a működés megkezdését követő ötödik évben készít. A pénzügyi terv nem lehet ellentétes a pénztárakra vonatkozó gazdálkodási és beszámolási szabályokkal, valamint a pénztár szabályzataival.
    (2) A pénzügyi tervnek tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó adatokat:
    a) a taglétszám várható alakulását,
    b) a szolgáltatások meghatározását, várható igénybevételét és értékét,
    c) az előrelátható bevételeket, ezen belül elkülönítetten a tagdíjat, a befektetések várható hozamát és az egyéb bevételeket,
    d) a várható kiadásokat, ezen belül elkülönítetten a szolgáltatások, a működés, a befektetések kiadásait és az egyéb kiadásokat,
    e) az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok közötti, a szolgáltatás megállapításakor esedékes átcsoportosítást, valamint a befektetéssel, továbbá a szolgáltatással kapcsolatos tartalékok képzését,
    f) a tartalékok közötti átcsoportosításokat.
    (3) A várható bevételek között külön-külön kell kimutatni:
    a) a tagok által fizetett tagdíjat,
    b) a jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok vagy természetes személyek eseti adományának, rendszeres támogatásának értékét,
    c) a befektetések,
    1. bruttó hozamát,
    2. nettó hozamát,
    d) az eszközök értékesítéséből származó bevételeket , ezen belül az árfolyam különbözeteket,
    e) a vagyonkezelő szervezetben szerzett részesedésből származó bevételt,
    f) az adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat ellátó szervezetben szerzett részesedésből származó bevételt,
    g) az átlépő tagok által a más pénztárból hozott, a tag követelésének megfelelő összeget,
    h) a tagok egyéb befizetéseit,
    j) a hitelfelvételből származó bevételt,
    i) az egyéb bevételeket.
    (4) A várható kiadások között külön-külön kell kimutatni:
    a) a szolgáltatások típusonkénti kiadásait,
    b) a szolgáltatásokhoz kapcsolódó kiadásokat,
    c) az átlépő tagok által a más pénztárba átvitt, a tag követelésének megfelelő összeget,
    d) a folyó működés kiadásait költségnemenkénti bontásban,
    e) pénzügyi befektetéseket,
    f) az értékesítésre kerülő eszközök nyilvántartott értékét,
    g) a pénztári tartalékok befektetéséhez kapcsolódó kiadásokat,
    h) az Alappal, a Pénztárfelügyelettel kapcsolatos kiadásokat,
    i) a tagdíj behajtásával összefüggő kiadásokat és a jogosulatlanul felvett járadék behajtásának kiadásait,
    j) a tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, valamint felújítására szükséges kiadásokat,
    k) a tagoknak visszatérített összegeket,
    l) a hitel törlesztésének, visszafizetésének kiadásait.
    (5) A pénzügyi tervnek a tartalékok alakulását a gazdálkodási és befektetési szabályokkal összhangban, az alábbiak szerint kell tartalmaznia:
    a) a tartalék nyitó állományát,
    b) a tartalék befektetését,
    c) tervezett bevételeit és kiadásait,
    d) a tartalék eszközértékében beálló változásokat,
    e) a tartalék záró állományát.
    (6) A tartalékok alakulásán belül ki kell mutatni az előre látható vagyonátértékelési különbözet.
    (7) A pénzügyi tervnek ki kell térnie a működéssel kapcsolatos bevételek és költségek, ráfordítások bemutatására, valamint a működési tartalék alakulására is.
    (8) A fedezeti, illetve likviditási tartalékon belül külön kell tervezni az egyéni számlákról a szolgáltatások fedezetének képzését a szolgáltatási tartalékokban, a hozamkiegyenlítési és a demográfiai tartalékok, illetve a szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyéb biztonsági tartalékok alakulását.
    54. §
    (1) Az éves pénzügyi terv negyedéves ütemezésben készül.
    (2) A közép távú és a hosszú távú pénzügyi terv az éves pénzügyi tervvel megegyező szerkezetben, az időszakon belül éves ütemezésben készül, kiegészítve a közép és a hosszú távra alkalmazott feltételezésekkel.
    55. §
    (1) A pénztár a közgyűlés által elfogadott pénzügyi tervét a közgyűlést követő 30 napon belül megküldi a Pénztárfelügyeletnek.
    (2) A Pénztárfelügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat, ha az nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, illetve a pénztár SzMSz-ének. A pénztár a Pénztárfelügyelet észrevételeinek figyelembevételével köteles 60 napon belül a pénzügyi tervet átdolgozni. A pénzügyi terv tartalmának részletes szabályait és összeállításának módszereit a Kormány rendeletben határozza meg.
    Az önkéntes nyugdíjpénztár által működtetett pénztár pénzügyi tervére vonatkozó külön szabályok
    56. §
    (1) Az önkéntes nyugdíjpénztár által működtetett pénztár gazdálkodására és pénzügyi tervére 50-55. § rendelkezéseit, a (2)-(5) bekezdésekben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
    (2) Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár munkaszervezetét úgy kell kialakítani és működtetni, hogy az lehetővé tegye az önkéntes nyugdíjpénztárhoz és a pénztárhoz közvetlenül kapcsolódó gazdasági események kihatásainak a különböző pénztári tevékenységre történő elszámolását és folyamatos nyilvántartását.
    (3) Azokat a bevételeket, költségeket és ráfordításokat, amelyek mindkét típusú pénztári tevékenységhez kapcsolódnak, vagy bevételarányosan egyikhez sem rendelhetők, belső elszámolási szabályok alkalmazásával kell a források között megosztani.
    (4) A pénztár pénzügyi tervének tartalmaznia kell a közös kiadásoknak és bevételeknek az egyes pénztári tevékenységekre eső részét is.
    (5) A pénztárnak a közös tevékenységére vonatkozóan olyan tervet kell készíteni, amely tartalmazza a közös feladatok ellátása érdekében felmerülő kiadásokat és bevételeket.
    (6) Az önkéntes nyugdíjpénztár által működtetett pénztár pénzügyi tervére vonatkozó részletes szabályokat Kormány rendeletben határozza meg.
    A pénztári tartalékok és működésük
    57. §
    (1) A pénztár bevételeiből köteles fedezeti-, és likviditási tartalékot létrehozni. A tartalékok kizárólag a törvény előírásai szerint használhatók fel.
    (2) A pénztár a törvényben meghatározott kötelező tartalékok mellett az SzMSz-ben meghatározott további tartalékokat is képezhet.
    58. §
    (1) A pénztárnak bevételeiből elkülönített tartalékot - saját tevékenységi tartalékot - kell képeznie abban az esetben, ha vagyonkezelési és járadékszolgáltatási tevékenységét nem helyezi ki. E tartalék a felsorolt tevékenységek működési zavarai esetén a biztonsági tartalékok kimerülése után a fedezeti tartalék feltöltésére szolgál.
    (2) A saját tevékenységi tartalék mértéke 100 millió forint.
    59. §
    (1) A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyűjtésére és finanszírozására szolgál.
    (2) A fedezeti tartalékon belül elkülönítetten kell kezelni az egyéni számlákat és a szolgáltatási tartalékokat.
    (3) A fedezeti tartalék bevételei:
    a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED, sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkező tag részére befizetett tagdíj célú támogatásnak az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben meghatározott része,
    b) tagok egyéb befizetéseinek az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben meghatározott része,
    c) a fedezeti tartalék befektetéséből származó hozam,
    d) a fedezeti tartalék eszközeinek értékesítéséből származó bevételek,
    e) a támogató rendelkezése szerint a fedezeti tartalék javára juttatott adomány,
    f) az átlépő tagok által a más pénztárból hozott, a tag követelésének megfelelő összeg.
    (4) A fedezeti tartalék terhére elszámolható kiadások:
    a) a szolgáltatások típusonkénti kiadásai,
    b) az átlépő tagok által a más pénztárba elvitt, a tag követelésének megfelelő összeg,
    c) az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok befektetésének kiadásai,
    d) a tagoknak visszatérített összegek.
    60. §
    (1) A likviditási tartalék az időlegesen fel nem használt eszközök gyűjtésére, illetőleg a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére, valamint a pénztár fizetőképességének biztosítására, illetve az értékelési különbözet fedezetének nyilvántartására szolgál.
    (2) A pénztárnak a likviditási tartalékon belül hozamkiegyenlítési (hozamingadozási), valamint demográfiai tartalékokat kell képeznie.
    (3) A likviditási tartalék bevételei:
    a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED, sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkező tag részére befizetett tagdíj célú támogatás az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben meghatározott része,
    b) tagok egyéb befizetései az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben meghatározottak szerint,
    c) a likviditási tartalék befektetéséből származó hozam,
    d) a likviditási tartalék eszközeinek értékesítéséből származó bevételek,
    e) a támogató rendelkezése szerint a likviditási tartalék javára juttatott adomány,
    f) az 50. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adminisztrációs, és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat ellátó, valamint vagyonkezelő szervezetben meglévő részesedéséből származó, a likviditási tartalékot illető bevétel,
    g) egyéb bevételek likviditási tartalékot illető része.
    (4) A likviditási tartalék terhére kizárólag a likviditási tartalék befektetésével felmerült kiadások számolhatók el, illetve annak tartalékaiból a pénzügyi terv és a jogszabályok szerint a fedezeti alapba és működési célra lehet átcsoportosítást végezni.
    61. §
    (1) A pénztárnak elkülönítetten kell nyilvántartani a működéssel kapcsolatos bevételeket, költségeket és ráfordításokat.
    (2) A működéssel kapcsolatos bevételek:
    a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED, sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkező tag részére befizetett tagdíj célú támogatásnak az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben meghatározott része,
    b) tagok egyéb befizetéseinek az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben meghatározott része,
    c) a működéssel kapcsolatos bevételek befektetéséből származó hozam,
    d) a működéssel kapcsolatos eszközök értékesítéséből származó bevételek,
    e) a támogató rendelkezése szerint működési célra juttatott adomány,
    f) vagyonkezelő szervezetben meglévő részesedésből származó, a működésre fordítható bevétel,
    g) az adminisztrációs, és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat ellátó szervezetben meglévő részesedésből származó, a működésre fordítható bevétel,
    h) egyéb működésre fordítható bevételek.
    (3) A működéssel kapcsolatos költségek, ráfordítások között kell elszámolni:
    a) folyó működési kiadásokat költségnemenként,
    b) az Alappal, Pénztárfelügyelettel kapcsolatos fizetési kötelezettségeket,
    c) a tagdíj behajtásával, és a jogosulatlanul felvett járadék behajtásával kapcsolatos költségeket,
    d) működéssel kapcsolatos tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, valamint felújítására szükséges kiadásokat,
    e) a működéssel kapcsolatos bevételek befektetésével kapcsolatos kiadásokat.
    62. §
    (1) A tartalékok, valamint a működéssel kapcsolatos bevételek és kiadások elszámolását - ideértve az egyéni és szolgáltatási tartalékok bevételeinek és kiadásainak elszámolását is - legalább havonta kell elvégezni.
    (2) A fedezeti tartalékot képező pénzösszegek befektetéséből származó nettó hozambevételeket (hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözete) a tagok egyéni számláin negyedévente kell jóváírni.
    (3) A befektetésekkel kapcsolatos bevételek és költségek elszámolása során a bruttó elszámolás számviteli alapelvének érvényesülését biztosítani kell.
    (4) A pénztártagokkal kapcsolatos eseti elszámolásokban (tagsági viszony megszűnése, szolgáltatás megállapítása, folyósítása esetén) a pénztár SzMSz-ében, illetve szolgáltatási szabályzatában meghatározott költségeket az egyéni számlákat, illetve a szolgáltatási tartalékot terhelő működési bevételekként kell elszámolni.
    (5) A nyugdíj-szolgáltatás és az azzal kapcsolatos költségek teljes fedezetét képező forrásokat, vagyis a pénztártag egyéni számlájának egyenlegét egy összegben kell átcsoportosítani a tag által választott szolgáltatás tartalékába.
    (6) A fedezeti tartalékon belül az egyéni számlákkal és a szolgáltatási tartalékkal, likviditási tartalékkal szemben kell elszámolni a részükre teljesített befizetéseket és a hozzájuk kapcsolható kiadásokat. A tartalékokra, az egyéni számlákra és a szolgáltatási tartalékra az elszámoláskor fennálló egyenlegük arányában kell elszámolni a befektetésükkel kapcsolatos, illetve vagyonarányos költségeket.
    (7) A likviditási és fedezeti tartalékokhoz, ezen belül az egyéni számlákhoz és a szolgáltatások tartalékához külön-külön befektetési portfolió tartozik. A tartalékokat, az egyéni számlákat és a szolgáltatási tartalékokat a befizetések és kiadások elszámolása után fennálló egyenlegük arányában úgy kell módosítani, hogy összegük az értékelési különbözet tartalékával együtt megegyezzen a velük szemben álló portfolió piaci értékelés szerinti eszközértékével.
    (8) A felhalmozási időszakban levő tagok összes nyilvántartott követelése megegyezik egyéni számláik egyenlegének összegével. A járadékos időszakban levő tagok követeléseinek összege megegyezik a szolgáltatások tartalékával.
    63. §
    (1) A pénztár befektetési teljesítményének hozamrátáját negyedévente kell meghatározni.
    (2) A pénztár hozamrátáját évente össze kell hasonlítani a pénztárakra előírt hozamelvárással, valamint az e körül meghatározott legkisebb és legnagyobb hozamrátával. Az összehasonlítás alapja a pénztárban jóváírt, piaci érték szerint módosított nettó hozamrátájából képzett átlagos éves hozam. Ennek alapján kell képezni, illetve tartalékonként felhasználni a hozamkiegyenlítési tartalékot úgy, hogy az eljárás végén az egyéni számlákon és a szolgáltatási tartalékokon legalább a legkisebb hozamrátának megfelelő hozam legyen jóváírva.
    (3) Ha a pénztár befektetési tevékenységének hozama meghaladja a legnagyobb hozamrátának megfelelő mértéket, a fedezeti tartalék többletének egy részét a likviditási tartalék hozamkiegyenlítési tartalékába kell helyezni. A fedezeti tartalék csökkentését a fedezeti tartalék számláival, illetve tartalékaival arányos összeg terhelésével kell elvégezni úgy, hogy mindegyik számla, illetve tartalék növekedésének mértéke a csökkentés után is nagyobb maradjon a legkisebb előírt hozamrátánál.
    (4) A hozamkiegyenlítési tartalékból csak a fedezeti tartalékba lehet átcsoportosítani. Ha a pénztár hozamteljesítménye nem éri el meghatározott legkisebb mértéket, a fedezeti tartalék bevételét a likviditási tartalék hozamkiegyenlítési tartalékából pótolni kell. A fedezeti tartalék növelését, a fedezeti tartalék számláival, illetve tartalékaival arányos összeg jóváírásával kell elvégezni úgy, hogy egyik számla, illetve tartalék növekedése se maradjon kisebb a legkisebb hozamrátánál, és ne legyen nagyobb az előírt hozamrátánál. A hozamkiegyenlítési tartalék kimerüléséről a Pénztárfelügyeletet és az Alapot haladéktalanul tájékoztatni kell.
    (5) A hozamkiegyenlítési tartalék nem lehet kisebb a fedezeti tartalék 0,5 százalékánál. Azokban az években, amikor a tartalék nem éri el az előírt szintet, azt a befizetések 0,5 százalékával kell feltölteni.
    (6) Nem kell a (3) bekezdésben meghatározott átcsoportosítást, illetve az (5) bekezdésben meghatározott feltöltést végezni, ha a hozamkiegyenlítési tartalék elérte a meghatározott mértéket.
    (7) A hozamelvárás, a legkisebb és a legnagyobb hozam mértékét a Pénztárfelügyelet a Pénztártanács bevonásával évente előre határozza meg.
    (8) A Kormány a (1)-(7) bekezdésben foglaltak részletes szabályait rendeletben határozza meg.
    64. §
    Az igazgatótanács hatáskörébe tartozik a likviditási tartalék, és ha a pénztár képzett, a működési tartalék az előirányzott szintet meghaladó részének felhasználásáról történő döntés azzal, hogy a fedezeti tartalék részét képező szolgáltatási tartalékok előirányzott szintet meghaladó részét nem lehet a fedezeti tartalékon kívül felhasználni.
    65. §
    (1) Ha a nyugdíj folyósításának időszakában a szolgáltatási tartalékok szintje a aktuáriusi értékelés szerint, tagonként vagy összesen nem éri el a járadékos tagok követelésével meghatározott szolgáltatáshoz szükséges szintet, akkor a különbséget az aktuáriusi értékelés szerint a biztonsági tartalékokból kell a fedezeti tartalék megfelelő szolgáltatási tartalékába átcsoportosítani. Ha e tartalékok a veszteséget nem fedezik, erről a Pénztárfelügyeletet tájékoztatni kell.
    (2) A pénztár a fedezeti tartalék terhére - a befektetési tevékenység és a szolgáltatások teljesítése kivételével - harmadik személyekkel szemben kötelezettséget nem vállalhat. A pénztár váltót, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsáthat ki; hitelt, illetőleg kölcsönt a fedezeti tartalék terhére nem vehet fel. A hitel- és kölcsönfelvétel részletes szabályait a Kormány rendelete tartalmazza.
    (3) A pénztár más szervezetekért, személyekért pénzügyi kockázatot nem vállalhat, így nem adhat kölcsönt - ideértve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vásárlását, kivéve a 66.-68. § keretei között végzett befektetési tevékenységet - nem fogadhat el váltót és csekket, vagy egyéb kötelezvényt, nem vállalhat pénztartozásra kezességet, ezekhez biztosítékot nem nyújthat. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak a pénztár tulajdonában lévő, a gazdálkodás nyilvántartását, a biztosításmatematikai feladatok ellátását, a vagyonkezelési tevékenységet végző szervezet részére nem üzletszerűen nyújtott hitelre.
    (4) A pénztári szolgáltatások biztonsága érdekében a Kormány rendeletben további biztonsági tartalék képzési kötelezettséget is meghatározhat.
    Vagyonkezelés
    66. §
    (1) A pénztár a kockázatok mérséklése és az egyoldalú függőség megelőzése érdekében, befektetéseit minden esetben köteles befektetési eszközcsoportok szerint megosztani (befektetési portfolió szabályok). A befektetések megosztása nem veszélyeztetheti a pénztár folyamatos fizetőképességét és a pénztári szolgáltatások teljesítését.
    (2) A pénztári befektetéseknek összhangban kell lenniük a pénztár rövid lejáratú (éven belüli) és hosszú távú (éven túli) kötelezettségeivel, fenntartva a pénztár folyamatos fizetőképességét.
    (3) A befektetéseket úgy kell megválasztani, hogy az egyes befektetések hozama a lehető legkisebb mértékben függjön más befektetések hozamától.
    (4) A pénztár vagyonkezelését:
    a) maga végezheti,
    b) szerződésben részben vagy egészben külső vagyonkezelőre bízhatja.
    (5) A pénztár vagyonkezelését abban az esetben végezheti vagyonkezelő megbízása nélkül önállóan, ha:
    a) ezt a pénztár SzMSz-e tartalmazza,
    b) vagyonkezelési és vagyonértékelési szabályzattal rendelkezik,
    c) saját tevékenységi tartalékot képez,
    d) a 60. § (2) bekezdés és a 63. § alapján hozamkiegyenlítési tartalékot képez,
    e) a vagyonkezelési tevékenység irányítására a 48. § (2) bekezdésében meghatározott képesítéssel rendelkező szakembert, és ha befektetési portfoliója ingatlant is tartalmaz, ingatlanszakértőt alkalmaz.
    (6) Pénztári vagyonkezelő csak olyan befektetési vállalkozás, vagy pénzügyi intézmény lehet, amely tevékenységét az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye alapján folytatja.
    67. §
    (1) A pénztár - a pénztár vagyonának kezelését, illetve nyilvántartásának, szolgáltatásának és adminisztrációjának, továbbá behajtó szervezetének végzését ellátó, a pénztár tulajdonában levő szervezetek kivételével - nem szerezhet gazdálkodó szervezetben, egy évnél hosszabb időtartamra annak jegyzett tőkéje 10 százalékát meghaladó mértékű közvetlen tulajdoni részesedést.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott részesedés átmeneti megszerzését a Pénztárfelügyeletnek - a részesedés megszerzésétől számított 15 napon belül - be kell jelenteni.
    (3) A pénztár nem szerezhet tulajdoni részesedést olyan gazdálkodó szervezetben, amely ellen csőd, vagy felszámolási eljárás van folyamatban, illetve amely ellen a tárgyévet megelőző 2 évben csőd- vagy felszámolási eljárást folytattak.
    (4) A pénztár:
    a) az általa alapított vagy tulajdoni részesedése mellett működő szolgáltatók kivételével nem szerezhet tulajdoni részesedést olyan gazdálkodó szervezetben, melyben a pénztárat alapítók, a pénztár tagjainak munkáltatói, illetve a pénztár részére támogatást nyújtó személy, szervezet és pénztári szolgáltató tulajdoni részesedése meghaladja a gazdálkodó szervezet jegyzett tőkéjének 10 százalékát,
    b) az állampapírok kivételével az egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírba a pénztári eszközök legfeljebb 10 százalékát fektetheti be,
    c) az állampapírok kivételével nem szerezheti meg az egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírok 10 százalékot meghaladó mértékű részét,
    d) a pénztári eszközök legfeljebb 10 százalékát fektetheti nem elismert (Dtv. 3. § 25. pont) értékpapírpiacokon forgalmazott értékpapírba,
    e) a pénztári eszközök legfeljebb 2 százalékát fektetheti egy kibocsátó által forgalomba hozott nem elismert értékpapírpiacon forgalmazott értékpapírba.
    (5) Egy bankcsoporthoz tartozó hitelintézetnél elhelyezett betétek - a pénzforgalmi számla kivételével - valamint az ugyanazon bankcsoporthoz tartozó szervezet által kibocsátott értékpapír együttes értéke nem haladhatja meg a pénztári eszközök 20 százalékát.
    (6) A külföldi által kibocsátott értékpapír, illetve a külföldi székhelyű gazdasági társaságban szerzett tulajdonrész, valamint a pénztár tulajdonában álló külföldi ingatlan értéke együttesen nem haladhatja meg a pénztári eszközök 30 százalékát.
    68. §
    (1) A pénztár befektetései nyilvántartásában köteles a befektetett eszközökből eszközcsoportokat, ezekből befektetési portfolió osztályokat képezni és meghatározni azok egymás közötti arányát, továbbá az e törvényben, valamint a törvényhez kapcsolódó végrehajtási jogszabályokban meghatározott szabályokat és keretelőírásokat ezen osztályok szerint érvényesíteni.
    (2) A 67. §-ban és az (1) bekezdésben meghatározott befektetési korlátok részletes szabályait, a 70. § figyelembevételével, a Kormány rendeletben szabályozza. A befektetési alapok által kibocsátott jegyekre vonatkozóan az alap kezelési szabályzatában meghatározott befektetési eszközcsoport tekintetében a rendelet eltérhet a 67. § (4) bekezdésben meghatározott korlátoktól.
    A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, valamint beszámolási kötelezettsége
    69. §
    (1) A pénztár üzemgazdasági szemléletű kettős könyvvitelt vezet. A pénztár nyilvántartása tartalmazza az eszközöket és az eszközök értékében bekövetkezett változásokat. A befektetési portfolió eszközeit valamint az értékelési különbözetet a tartalékok, valamint a működéssel kapcsolatos befektetett eszközök szerint kell elkülöníteni.
    (2) A pénztár jelentéseiben a pénztár bevételei és kiadásai, továbbá eszközei értékváltozása alapján kell a fedezeti és likviditási tartalék alakulását, valamint a működéssel kapcsolatos eredmény alakulását bemutatni.
    (3) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését negyedévente kell elvégezni, amely a könyvviteli nyilvántartásokban az eszközöknél értékelési különbözetként, illetve a forrásoknál értékelési különbözet tartalékaként jelenik meg. Az értékelési különbözetet a befektetések kamat nélküli értéke alapján kell meghatározni.
    (4) A pénztár a befektetési tevékenységének eredményét és a kiadások költséghatékonyságát bemutató mérőszámokat (a pénztári teljesítménymérés mutatóit) a pénztártagok és a nyilvánosság tájékoztatása, az összehasonlíthatóság és a pénztárrendszer egészének áttekinthetősége érdekében nyilvánosságra hozza. A befektetési teljesítményt az eszközök piaci értékelésére épülő hozamszámítással kell mérni. A költséghatékonyság mérőszámai között meg kell különböztetni a befektetésekre, a pénztár belső működtetésére, és a külső szolgáltatókra fordított kiadásokat.
    (5) Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfoliójában található eszközökről, illetve az azon alapuló jogokról, azok értékének óvatosságon alapuló és a piac értékítéletét figyelembe vevő, egyenkénti értékelésével.
    (6) Az eszközértékelés részletes szabályait, a 70. §-ra is tekintettel, valamint a pénztári teljesítmény mérés mutatóinak számítási módszereit a Kormány rendeletben határozza meg.
    70. §
    (1) A befektetési portfolió és az értékelés eszközcsoportjai a következők:
    a) házipénztár,
    b) folyószámla,
    c) lekötött betét,
    d) kötvények,
    1. fix kamatozású értékpapírok,
    2. változó kamatozású értékpapírok,
    3. diszkont kincstárjegyek,
    4. folyamatos kibocsátású értékpapírok,
    h) részvények,
    i) befektetési jegyek,
    j) jelzáloglevél,
    k) ingatlan,
    l) határidős ügyletek,
    m) opciós ügyletek.
    (2) Az értékelés szabályainak, valamint a portfolió osztályok kialakításánál figyelembe kell venni, a kibocsátó kockázatát valamint azt, hogy a portfolió elem tőzsdén jegyzett-e vagy sem, illetve az ügylet megkötésére elismert értékpapír-piacon került-e sor.
    (3) Az értékelés elsődlegesen az elismert piacon megállapítható árból indul ki. Ennek hiányában olyan óvatos becslést kell alkalmazni, amely a nyilvánosság szerinti piac hasonló értékítéletén alapul. Ha a piaci ár nem állapítható meg, az értéket a várható bevételek figyelembevételével kell meghatározni. Hosszú távú befektetések esetében a piac rövid távú ingadozásait kiküszöbölő, a megszolgált hozamot összesítő vagy átlagoláson alapuló módszer alkalmazandó.
    (4) A pénztári jelentésekhez és hozamszámításhoz a befektetési portfoliót a 62. § (7) bekezdése alapján a tartalékok, valamint a működéssel kapcsolatos befektetett eszközök szerint, a fedezeti tartalékon belül az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok szerint külön kell értékelni.
    (5) A piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést és teljesítménymérést tartalmazó jelentést negyedévenként, az aktuáriusi értékelést és biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente kell elkészíteni.
    (6) Nyilvánosságra kell hozni:
    a) a pénztár működése megkezdésének időpontját,
    b) a pénztár tisztségviselőinek nevét és beosztásának megnevezését,
    c) a pénztár mérlegének kivonatát (az előző évi mérleghez képest történt változást),
    d) a pénztár taglétszámát,
    e) járulék- és egyéb bevételeit,
    f) a bevételek tartalékok közötti megosztását,
    g) a pénztár által nyújtott szolgáltatások értékét (változását),
    h) a pénztár működési költségeit,
    i) a pénztár teljesítménymérésének főbb mutatóit (változását),
    j) a pénztár vagyonkezelőjének nevét (változásokat),
    k) a kiszabott pénztárfelügyeleti bírságokat, megnevezve azok okait,
    l) az Alap igénybevételét,
    m) és minden olyan fontosabb mutatót, amely a pénztárak teljesítményének összehasonlítását lehetővé teszi.
    (7) A pénzár által készített ismertetők, tájékoztatók és hirdetmények nem tartalmazhatnak félrevezető adatokat és közléseket, továbbá a pénztár bármilyen teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag megalapozott becslések alkalmazhatók, különösen a jövőbeni hozamok vonatkozásában.
    (8) A (6) bekezdésben meghatározott adatokat a pénztár SzMSz-ében meghatározott módon megtekinthetővé kell tenni, és a pénzügyi év lejártát követő 150 napon belül a Pénzügyi Közlönyben nyilvánosságra kell hozni.
    71. §
    (1) A könyvvizsgáló által hitelesített pénztári beszámolót a pénzügyi év lejártát követő 90 napon belül a közgyűlés elé kell terjeszteni. A beszámoló tartalmazza a vagyonértékelési és teljesítménymérési jelentéseket, valamint az aktuáriusi értékelést.
    (2) A pénztár likviditási helyzetének ellenőrzése érdekében a Pénztárfelügyelet a pénztárat évközben is beszámoltathatja.
    (3) A pénztár beszámolási kötelezettségére, a beszámolót alátámasztó könyvvezetési kötelezettségére, valamint az aktuáriusi értékelésre irányadó szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
    72. §
    (1) Amennyiben a beszámoló valamelyik tartalékban olyan hiányt mutat, amely a biztonsági tartalékokból, illetve a likviditási tartalékból vagy a saját tevékenységi tartalékból nem pótolható, az igazgatótanács köteles tájékoztatni a veszteségről és az annak megszüntetését célzó stabilizációs tervéről a Pénztárfelügyeletet és az Alapot.
    (2) A Pénztárfelügyelet a hozamkiegyenlítő, demográfiai, valamint az egyéb biztonsági és jogszabály által előírt tartalékok szintjét folyamatosan ellenőrzi, és hiányuk esetén felügyeleti intézkedést kezdeményez.
    (3) A (2) bekezdésben foglaltakkal azonos elbírálás alá esik az ott megnevezett tartalékok igénybevétele, valamint, ha a beszámoló a kiinduló állapothoz képest a befizetésekkel növelt egyéni számlák, valamint a szolgáltatások csökkenésének, illetve a kiadásoknak az e törvényben előirt mértékénél magasabb szintjét mutatja.
    (4) Ha a Pénztárfelügyelet az igazgatótanács stabilizációs tervét nem tartja megalapozottnak, annak átdolgozását írhatja elő. A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, biztosításmatematikai feladatainak, valamint vagyonkezelésének kihelyezése
    73. §
    (1) A pénztárak adminisztrációs és nyilvántartási, biztosításmatematikai feladataik teljesítésével, illetve a vagyonkezelés lebonyolításával e tevékenységgel üzletszerűen foglalkozó és arra feljogosított, valamint a Pénztárfelügyeletnek bejelentett szervezeteket (továbbiakban együtt: szolgáltatók) bízhatnak meg. Az adminisztrációs és nyilvántartási, biztosításmatematikai feladatok ellátását egyetlen szervezet is végezheti.
    (2) A vagyonkezelés ellátásával nem bízható meg az adminisztrációs és nyilvántartási, illetve a biztosításmatematikai feladatok elvégzésével megbízott szervezet.
    (3) A szolgáltató a pénztár nevében és érdekében jár el, a pénztárakra vonatkozó gazdálkodási, számviteli, biztosításmatematikai és befektetési előírások szerint.
    74. §
    (1) A vagyonkezelői szerződésnek tartalmaznia kell:
    a) a kezelésre átadott vagyon meghatározását,
    b) a pénztár által kezelésre átadott vagyonnak a vagyonkezelő vagyonától, illetve más megbízás alapján kezelt vagyontól elkülönített kezelésének szabályait,
    c) a befektetési korlátok és a vagyonkezelési előírások betartásának biztosítékait,
    d) rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a vagyonkezelő olyan nyilvántartásokat vezet, amelyek a pénztár jelentési és beszámolási kötelezettségéhez szükséges adatokat hitelt érdemlően tartalmazzák,
    e) rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a vagyonkezelő a pénztár részére, illetve a pénztár nyilatkozata alapján más szolgáltatók, és Pénztárfelügyelet részére a jogszabályok szerinti formában biztosítja azok jogszabályokban előírt nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, a pénztárra vonatkozó adatokat.
    (2) A vagyonkezelő megbízása esetén is a pénztár gondoskodik arról, hogy a vagyonkezelési előírások ellenőrzéséhez szükséges információk a Pénztárfelügyelet rendelkezésére álljanak.
    (3) Semmis a vagyonkezelői szerződés akkor, ha:
    a) a vagyonkezelő nem rendelkezik a vagyonkezelési tevékenység végzéséhez szükséges engedéllyel, illetőleg a Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által jóváhagyott, a tevékenységre vonatkozó üzletszabályzattal,
    b) a vagyonkezelési szerződés nem tartalmazza az (1) bekezdésben foglaltakat.
    75. §
    (1) A szolgáltatóval kötött szerződést a Pénztárfelügyeletnek a megkötésétől számított 15 napon belül be kell nyújtani.
    (2) A Pénztárfelügyelet 30 napon belül felszólítja a pénztárat a szolgáltatóval kötött szerződés felbontására, ha annak tartalma sérti a pénztár gazdálkodásának nyilvántartásával, biztosításmatematikai és befektetési feladatainak ellátásával kapcsolatos jogszabályi előírásokat, vagy a pénztár vagyonkezelési és eszközértékelési szabályzatát, valamint ha a biztosítótól vásárolt szolgáltatás nincs összhangban a pénztárak e törvényben megfogalmazott szolgáltatási rendszerével. Amennyiben a pénztár a jogszabályok rendelkezéseinek betartása érdekében a Pénztárfelügyelet felhívására nem intézkedik, a Pénztárfelügyelet a szerződés érvénytelenítését kéri a pénztár székhelye szerint illetékes bíróságon, és a szolgáltató e szerződés alapján végzett tevékenységet határozattal felfüggeszti.
    Befektetési szolgáltatások igénybevétele, befektetési eszközök kezelése
    Letétkezelés, letétkezelő
    76. §
    (1) A pénztár a letétkezeléssel kapcsolatos feladatai ellátásával az Épt. szerinti letétkezelőt köteles megbízni. A pénztár csak egy letétkezelőt bízhat meg.
    (2) A pénztári letétkezelő a pénztár megbízása alapján végzett befektetési szolgáltatások tekintetében megbízásának ellátásához szükséges mértékben ellenőrzi a pénztári szolgáltatót, valamint a pénzforgalmi számlát vezető szervezetet.
    (3) A letétkezelő a pénztár nevében eljárva tevékenységét a pénztár érdekében a letétkezelésre vonatkozó megbízásnak megfelelően köteles végezni. Köteles felhívni a pénztár, illetőleg a vagyonkezelő figyelmét arra, ha a befektetési megbízás végrehajtása sérti (sértené) vagy veszélyezteti (veszélyeztetné) a pénztár érdekeit.
    (4) A letétkezelőnek vissza kell utasítania minden olyan utasítást, amely a pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi előírásokkal ellentétes. Amennyiben a pénztár befektetéseinek összetétele nem felel meg az előírásoknak, ennek bekövetkezését 3 munkanapon belül a letétkezelő köteles a pénztárnak jelenteni és - ha van - a pénztári szolgáltatót (szolgáltatókat) értesíteni.
    (5) A pénztár a letétkezelőt - megkötött szerződés egyidejű megküldésével - 30 napon belül bejelenti a Pénztárfelügyeletnek.
    77. §
    (1) Az 76. § (1) bekezdésben meghatározott feladatokkal a pénztár nem bízhatja meg a vagyonkezeléssel, illetve a szolgáltatási feladatokkal megbízott gazdálkodó szervezetet.
    (2) A pénztári szolgáltató és a letétkezelő között sem közvetlen sem 10 százalékot meghaladó közvetett tulajdonosi, sem egyéb olyan gazdasági kapcsolat nem lehet, amely összeférhetetlen a letétkezelői feladatok ellátásával.
    (3) A pénztár által a befektetések irányítására alkalmazott személy és a befektetéssel kapcsolatos szervezeti egység dolgozója nem lehet a pénztár letétkezelőjénél tisztségviselő, vezető állású alkalmazott, vagy olyan feladatkörben dolgozó személy, aki a letétkezeléssel kapcsolatosan utasításokat adhat.
    (4) A pénztár vagyonkezelőjénél a vagyonkezelést irányító és a vagyonkezeléssel foglalkozó személy nem lehet a pénztár letétkezelőjénél tisztségviselő, vezető állású alkalmazott, vagy olyan beosztásban dolgozó személy, aki a letétkezeléssel foglalkozó szervezeti egységet irányítja, vagy annak közvetlen utasításokat adhat.
    VII. Fejezet
    TITOKTARTÁS
    Az üzleti titok és pénztártitok
    78. §
    (1) Üzleti titok minden olyan, a pénztár tevékenységéhez kapcsolódó tény, információ, megoldás, vagy adat, amelynek titokban maradásához a pénztárnak méltányolható érdeke fűződik, és amelyet a pénztár üzleti titokká minősített, illetve amelynek titokban tartása érdekében a pénztár a szükséges intézkedéseket megtette.
    (2) Pénztártitok minden olyan, a pénztártagról a pénztár, vagy a pénztári szolgáltató szervezet rendelkezésére álló tény, információ, megoldás, vagy adat, amely a pénztártag személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénztár által vezetett egyéni számlájára, egyenlegére, forgalmára, a pénztártag járulékbefizetéseire és a részére járó nyugdíjszolgáltatásra vonatkozik. A pénztártagok nyilvántartható személyes adatainak körét a törvény 3. számú melléklete tartalmazza.
    (3) A pénztár igazgatótanácsának és az ellenőrző bizottságának tagja, a pénztár alkalmazottja, ideértve a megbízás alapján foglalkoztatott személyeket, szervezeteteket, illetőleg ezek alkalmazottait is, köteles a pénztár működésével kapcsolatban tudomására jutott üzleti titkot és pénztártitkot - időbeli korlátozás nélkül, ezen minősége megszűnését követően is - megtartani.
    (4) A (3) bekezdésben meghatározott titoktartási kötelezettség kiterjed arra a személyre és szervezetre is, aki, illetve amely üzleti titoknak vagy pénztártitoknak minősülő információhoz jutott.
    (5) A Pénztárfelügyelet - az üzleti titokra vonatkozó szabályok betartásával - a pénztárak egyedi azonosítására alkalmas adatokat szolgáltat:
    a) statisztikai célokra a Központi Statisztikai Hivatal,
    b) a gazdaságpolitikai és költségvetés-politikai feladatok ellátása céljából a Pénzügyminisztérium,
    c) a gazdasági, pénzpiaci folyamatok elemzése, a pénztárak befektetési tevékenységének eredményesebbé tétele, valamint a pénztárak szolgáltatási kötelezettsége teljesíthetőségének értékelése céljából a Pénztártanács és az Alap részére.
    79. §
    (1) A 78. § (3) bekezdésében előírt titoktartási kötelezettség nem áll fenn a feladatkörében eljáró
    a) Pénztárfelügyelettel,
    b) az Alappal,
    c) az Állami Számvevőszékkel,
    d) a pénztárak törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséggel,
    e) a folyamatban levő büntető eljárás keretében eljáró, valamint a feljelentés kiegészítését végző nyomozó hatósággal, ügyészséggel,
    f) külön törvényben meghatározott feltételek megléte esetén a titkos információ gyűjtésre felhatalmazott szervvel,
    g) a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzővel, valamint a feladatkörében eljáró gyámhatósággal,
    h) a főigazgató eseti engedélye alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálattal,
    i) a büntető-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben a csőd- és felszámolási eljárás, és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása keretében a bírósággal,
    j) az adó-, vám és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel,
    k) a Gazdasági Versenyhivatallal szemben, e szerveknek a pénztárhoz intézett írásbeli megkeresése esetén.
    (2) A pénztártitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha:
    a) a pénztártag, vagy annak törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható adatkört pontosan megjelölve közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban erre felhatalmazást ad,
    b) a törvény a pénztártitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad,
    c) a pénztár érdeke ezt a pénztártaggal szemben fennálló követelése behajtásához (eladásához), vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi.
    (3) Aki üzleti titok, vagy pénztártitok birtokába jut, nem használhatja fel arra, hogy annak révén saját maga vagy más személy részére közvetlen, vagy közvetett módon előnyt szerezzen, továbbá, hogy a pénztárnak, vagy a pénztártagoknak hátrányt okozzon.
    VIII. Fejezet
    A PÉNZTÁRAK EGYESÜLÉSE, SZÉTVÁLÁSA, MEGSZŰNÉSE ÉS FELSZÁMOLÁSA
    A pénztárak egyesülése
    80. §
    (1) Az azonos szerveződési elv alapján működő pénztárak egyesülhetnek, ha azt az érintett pénztárak közgyűlései elhatározzák. Az egyesülés beolvadással, vagy összeolvadással történhet. A területi pénztárba az eltérő szervezési elven felépülő pénztár is beolvadhat.
    (2) Beolvadás esetén a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik pénztárra (átvevő pénztárra), mint általános jogutódra szállnak át. Beolvadás esetén az átvevő pénztár alapító okiratát és SzMSz-ét módosítani kell.
    (3) Összeolvadás esetén az egyesülő pénztárak megszűnnek és jogaik és kötelezettségeik, mint egész az új pénztárra, mint jogutódra szállnak át, az új pénztár alapító okiratának elfogadásával.
    A pénztárak szétválása
    81. §
    (1) Pénztár több pénztárrá szétválhat, ha ezt a közgyűlés elhatározza és az új pénztárak az alapító okiratukat elfogadják. A szétválásról szóló határozatban rendelkezni kell a jogutódlásról.
    (2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezései az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy
    a) a jogutódoknak a szolgáltatási kötelezettségüket a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is teljesíteniük kell,
    b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Pénztárfelügyeletnek a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,
    c) a nyilatkozathoz mellékelni kell az átalakulási tervet, a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezetet és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumot is.
    A pénztár megszűnése
    82. §
    A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a Pénztárfelügyeletnek be kell jelenteni. A Pénztárfelügyelet a pénztár jogutód nélküli megszűnésekor - a felszámolás kivételével - amennyiben a közgyűlés ezt határozatban kéri, végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló költségeit a pénztár viseli.
    83. §
    (1) A pénztár, a felszámolás esetét kivéve, csak végelszámolást követően, a Pénztárfelügyelet előzetes engedélye alapján szűnhet meg.
    (2) A pénztár megszűnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni. Az egyesüléssel, illetve szétválással létrejött pénztárat, illetve pénztárakat ezzel egyidejűleg nyilvántartásba kell venni.
    (3) A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt:
    a) átlépés esetén a másik pénztárba viheti, vagy,
    b) ideiglenesen - legfeljebb hat hónapig - az Alapba helyezheti.
    84. §
    (1) A pénztár felszámolási eljárására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
    a) a pénztár akkor minősül fizetésképtelennek, ha esedékes elismert kötelezettségeinek 60, illetve a tagok javára vállalat szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtől számított 90 napon belül nem tesz eleget,
    b) a pénztár ellen nincs helye csődeljárásnak,
    c) a bíróság a pénztár felszámolójának csak a Hpt. 177. § (3) bekezdésében meghatározott közhasznú társaságot jelölheti ki.
    (2) A felszámolás kezdő időpontjától:
    a) intézkedést csak a felszámoló hozhat,
    b) új tag nem vehető fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell,
    c) a tagdíjakat csak az Alap szedheti be.
    (3) A Pénztárfelügyelet köteles a felszámolás kezdő időpontjában a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonni és az Alap útján, vagy más pénztár kijelölésével a tagsági viszony folytatásáról és a járadékszolgáltatások teljesítéséről gondoskodni.
    (4) A Pénztárfelügyelet a felszámolás kezdő időpontjától számított 60 napon belül köteles kijelölni azt a pénztárat, ahol a tagsági jogviszonyt folytatni lehet. A kijelölt pénztár a tagok átvételét nem tagadhatja meg. A kijelölés a tag szabad pénztárválasztási jogát nem érinti. A pénztárak közötti elszámolás tekintetében, a pénztárak közötti átlépésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
    (5) A felszámolás kezdő időpontjában a tartalékokhoz tartozó eszközök listáját azonnal le kell zárni és azt a felszámolónak át kell adni. A felszámolási eljárás során ezek az eszközök külön kezelendők és azok csak a fedezeti alappal szemben fennálló tagi, illetve hozzátartozói követelések kielégítése után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére.
    IX. Fejezet
    A PÉNZTÁRAK SZÖVETSÉGE
    85. §
    (1) A pénztárak érdekeik képviseletére és közös céljaik megvalósítására szövetséget hozhatnak létre.
    (2) A szövetség jogi személyként működő társadalmi szervezet.
    (3) A szövetség a pénztárak működésére vonatkozóan szakmai ajánlásokat adhat ki.
    X. Fejezet
    A PÉNZTÁRAK GARANCIAALAPJA
    86. §
    (1) Az Alap e törvény hatálybalépésével jön létre.
    (2) A pénztári tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező pénztár az Alap tagjává válik, és garanciadíjat fizet.
    Az Alap jogállása
    87. §
    (1) Az Alap jogi személy, székhelye Budapest.
    (2) Az Alap pénzeszközei nem vonhatók el és kizárólag az e törvényben meghatározott célokra használhatók fel.
    (3) Az Alap saját vagyona, bevételei és jövedelme után társasági, helyi adó, illeték fizetésére nem köteles.
    (4) Az Alap saját tőkéje nem osztható fel.
    (5) Az Alapot harmadik személyekkel szemben bíróság és hatóság előtt az igazgatóság elnöke, vagy az ügyvezető igazgató képviseli.
    (6) Az Alap működésének törvényességi felügyeletét a Pénztárfelügyelet látja el.
    (7) Az Alap viseli a kezelésével felmerülő költségeket.
    Az Alap feladata
    88. §
    (1) Az Alap feladata:
    a) a 89. §-ban meghatározott kifizetések teljesítése,
    b) a pénztár és a pénztárak befektetési tevékenységének elemzése az előírt hozamtól való eltéréssel és a járadékszolgáltatás fedezetének rendelkezésre állásával összefüggésben és javaslatok megtétele a Pénztártanácsnak, illetve a Pénztárfelügyeletnek,
    c) a pénztártagtól kapott megbízás esetén a károsult egyezségi tárgyaláson, illetve felszámolási eljárásban való képviselete,
    d) a felszámolás kezdő időpontjától a tagdíj beszedése és a pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag által az Alapba helyezett vagyonrész kezelése,
    e) a pénztártag vagy a számlatulajdonos kérésére a tag egyéni számlájának, illetve járadékfedezetének átvétele, számlájának átmeneti - legfeljebb hat hónapra - kezelése, illetve járadékának szolgáltatása.
    (2) Az Alap a Pénztárfelügyeletet az Alaphoz benyújtott igényről tájékoztatja.
    Az Alapból történő kifizetés
    89. §
    (1) Az Alap pénzeszközeit, az Alapból történő kifizetésre, akkor kell felhasználni:
    a) ha az Alap tagjánál a pénztártag vagy kedvezményezett követelése átlépés, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés, vagy járadékszolgáltatás, valamint a tag elhalálozása esetén befagyott,
    b) ha a tag követelése a nyugdíjba vonuláskor a normafedezetnél kisebb,
    c) ha a nyugdíj folyósításának időszakában a szolgáltatási tartalékának szintje a szolgáltatási kötelezettségek teljesítését nem teszi lehetővé.
    (2) Befagyott követelésnek minősül, ha a pénztár a tag követelést az SzMSz-ben meghatározott esedékességet követő öt napon belül nem tudja teljes egészében teljesíteni.
    (3) Az Alap az (1) bekezdés szerint:
    a) a tagnak a felhalmozási időszak és a járadékos időszak alatti átlépése, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése esetén a pénztár által teljesített kifizetést a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve a választott pénztár részére kiegészíti a tag követelésének mértékéig,
    b) a tag részére történő járadék szolgáltatás megállapításakor szükség esetén az egyéni fedezetet kiegészíti a normafedezet mértékig.
    c) kiegészíti a szolgáltatási tartalékot, ha az aktuáriusi értékelés szerint a járadék folyósításának időszakában a szolgáltatási tartalék szintje a likviditási tartalék demográfiai, illetve hozamkiegyenlítési tartalékának felhasználása után sem éri el a tagonként meghatározott normafedezetet.
    (4) Az Alap a befagyott követelés kifizetését, a követelés befagyását követő 30 napon belül kezdi meg. Ha az Alap tagjával szemben felszámolási eljárást kezdeményeztek, az Alapot terhelő kifizetést a bíróság felszámolást elrendelő végzésének közzétételét követő 15 napon belül kell megkezdeni.
    (5) Az Alap köteles egy országos napilapban és a Magyar Közlönyben közzé tenni az igényérvényesítés legelső napját, helyét és módját, továbbá a kifizetés teljesítésével megbízott szervezet nevét.
    90. §
    (1) Az a pénztár, amelynek fizetési kötelezettsége miatt az Alap kifizetést teljesített, az Alap igazgatósága által meghatározott módon ennek összegét és az ezzel összefüggésben felmerült költségeket az Alap részére megtéríti. Az Alap a Pénztárfelügyeletnél hivatalból kezdeményezi a személyes felelősség megállapítását.
    (2) Az Alap által teljesített kifizetés mértékéig a követelés az ügyfélről az Alapra száll át.
    (3) Az Alap szükség szerint a felszámolási eljárás során érvényesíti az (1) bekezdésben meghatározott igényét.
    Az Alap tagja, garanciadíj
    91. §
    Az Alap tagja évente éves garanciadíjat (a továbbiakban: díj) fizet az
    Alapnak. Az éves díj összege az előző évi tagdíjbevétel 0,3-0,5 százaléka. A minden pénztárra nézve azonos elvek szerinti befizetés mértékét az Alap igazgatósága határozza meg. Az éves díj összegét a pénztár negyedévi részletekben, legkésőbb a tárgynegyedév tizenötödik napjáig befizeti az Alap pénzforgalmi számlájára.
    92. §
    A pénztár működésének első évében a garanciadíj mértéke az adott tárgynegyedévi tagdíjbevétel 0,3-0,5 százaléka, amelyet a tárgynegyedévet követő hó tizenötödik napjáig köteles a pénztár megfizetni.
    93. §
    (1) Az Alap eszközeinek évi átlagos értéke nem lehet kevesebb a pénztárak összesített eszközei értékének 0,3 százalékánál és nem haladhatja meg az 1,5 százalékot.
    (2) Az Alap igazgatósága rendkívüli befizetést rendelhet el, ha az Alap eszközei az Alap e törvényben előírt fizetési kötelezettségének teljesítését nem fedezik. A pénztárnak a rendkívüli befizetési kötelezettséget az igazgatóság által meghatározott módon és időben kell teljesítenie. A rendkívüli fizetési kötelezettség legmagasabb mértékét a Kormány rendeletben állapíthatja meg.
    (3) Ha az Alap eszközeinek mértéke az (1) bekezdésben meghatározott legmagasabb mértéket meghaladja, az Alap igazgatósága a garanciadíj befizetését szünetelteti.
    Az Alap szervezete
    94. §
    (1) Az Alapot hét tagú igazgatóság irányítja.
    (2) Az igazgatóság tagja:
    a) a Pénztártanács által tagjai soraiból választott 2 tag,
    b) a Pénztárak Szövetsége által delegált egy fő, vagy, ha több szövetség működik, általuk közösen delegált egy fő,
    c) az Alap tagjaitól független szakemberek közül a Pénztárfelügyelet javaslata alapján a Pénzügyminiszter által kinevezett négy személy.
    (3) Az igazgatósági tagsági kinevezés, vagy jelölés 3 évre szól.
    (4) Megszűnik az igazgatósági tagság:
    a) a (3) bekezdésben meghatározott idő elteltével,
    b) a kijelölés visszavonásával vagy visszahívással,
    c) felmentéssel,
    d) a tag halálával,
    e) a tisztségről történő lemondással.
    (5) Az igazgatóság a tagjai közül elnököt választ.
    (6) Az igazgatóság legalább negyedévente ülést tart. Az igazgatóság ülését össze kell hívni, ha az Alap terhére az Alap szabályzatában meghatározott, jelentősebb összegű kifizetési kötelezettséggel járó helyzet állott elő vagy annak bekövetkezése várható, illetőleg, ha a Pénztárfelügyelet azt elrendeli. Az igazgatóság ülését az elnök hívja össze.
    (7) A Pénztárfelügyelet képviselője és az Alap ügyvezető igazgatója az igazgatóság ülésein tanácskozási joggal vesz részt.
    (8) Az igazgatóság akkor határozatképes, ha az ülésen legalább öt tag jelen van. Az igazgatóság a határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az Alap által történő kötelezettség-vállaláshoz az igazgatóság legalább négy tagjának igenlő szavazata szükséges.
    Az igazgatóság feladata
    95. §
    (1) Az igazgatóság:
    a) elfogadja az Alap szabályzatait,
    b) irányítja az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét,
    c) meghatározza az Alap munkaszervezetének feladatait,
    d) kinevezi és felmenti az Alap ügyvezető igazgatóját, főkönyvelőjét és vezető matematikusát (aktuárius), meghatározza feladatait, díjazását,
    e) meghatározza az igazgatóság üléseinek ügyrendjét, helyét, időpontját,
    f) meghatározza az alaptagok számára az alaptagok által nyújtandó jelentések, tájékoztatók tartalmát, gyakoriságát,
    g) meghatározza az Alap éves költségvetését, és megállapítja az Alap éves beszámolóját,
    h) meghatározza az Alap által a törvény szerint teljesítendő kifizetések rendjét,
    i) negyedévente jelentést küld a Pénztárfelügyeletnek és az Alap tagjainak az Alapban kezelt pénzeszközök állományáról és felhasználásáról,
    j) éves tevékenységéről a tárgyévet követő év március 31. napjáig jelentést készít, amelyben bemutatja az Alap vagyoni helyzetét, pénzeszközeit és felhasználását, és a jelentést megküldi a Pénztárfelügyeletnek, az alaptagoknak és az Állami Számvevőszéknek,
    k) dönt a tag kizárásáról,
    l) ellátja a törvényben meghatározott egyéb feladatokat.
    (2) Az Alap igazgatósága szabályzatban határozza meg:
    a) a tagok által fizetendő éves díj-, a rendkívüli befizetés mértékét, a díjfizetés megállapításának eljárási szabályait,
    b) az Alap kezelésének szabályait,
    c) az Alapból történő kifizetés rendjét,
    d) a kártalanításként nyújtott összeg megtérítésének szabályait,
    e) az igazgatóság ügyrendjét.
    (3) Az Alap köteles szabályzatait és az igazgatóság nyilvános határozatait a Pénzügyi Közlönyben nyilvánosságra hozni.
    Az ellenőrző bizottság feladata
    96. §
    (1) Az Alap működését háromtagú ellenőrző bizottság felügyeli.
    (2) Az ellenőrző bizottság tagjait - a Pénztárfelügyelet javaslata alapján - a Pénzügyminiszter nevezi ki.
    (3) Az ellenőrző bizottság megbízatása 3 évre szól és időtartama megegyezik az igazgatóság megbízatásának időtartamával.
    (4) Az ellenőrző bizottság rendszeresen vizsgálja és elemzi az Alap gazdálkodását, számvitelét és ügyvitelét, és javaslatot tesz az Alap könyvvizsgálójára. Megállapításairól és javaslatairól értesíti az Alap igazgatóságát, valamint - szükség szerint - a Pénztárfelügyeletet. Javaslatot tesz a Pénztártanács feladatkörét érintő ügyekben, a Pénztárfelügyeletnek a Pénztártanács összehívására.
    (5) Az ellenőrző bizottság ügyrendjét maga határozza meg. Az Alap ügyvezető igazgatója és munkaszervezete
    97. §
    (1) Az Alap munkaszervezettel rendelkezik.
    (2) Az Alap tevékenységének operatív irányítását az ügyvezető igazgató látja el. Az ügyvezető igazgató gyakorolja az Alap alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat.
    (3) Az ügyvezető igazgató az igazgatóság egyetértésével egyes feladatok ellátására megbízási szerződést köthet, illetve együttműködési megállapodásokat köthet. Ezekben az esetekben az e törvényben meghatározott összeférhetetlenségi szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
    (4) Az Alapnál könyvvizsgáló működik.
    Az Alap számlavezetése, pénzkezelése és befektetései
    98. §
    (1) Az Alap számláját a Magyar Nemzeti Bank vezeti.
    (2) Az Alap szabad pénzeszközeit kizárólag pénzben, vagy állampapírban tarthatja.
    (3) Az Alap gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.
    (4) Az Alap éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságait a Kormány rendeletben állapítja meg.
    (5) Az Alap a Magyar Nemzeti Banktól kölcsönt, átmeneti vagy tartós hiány esetén hitelt vehet fel. A Magyar Nemzeti Banktól felvett kölcsön visszafizetéséért a központi költségvetés készfizető kezesként felel.
    Az Alapból történő kilépés és kizárás
    99. §
    (1) Az Alapból az Alap tagja önkéntes elhatározással csak a végelszámolást követően és akkor léphet ki, ha minden pénztári tevékenységét megszüntette és igazolja, hogy a pénztártagokkal és az Alappal szembeni kötelezettségeinek eleget tett.
    (2) Az Alap a tagot kizárja, ha
    a) annak tevékenységi engedélyét a Pénztárfelügyelet visszavonta vagy
    b) az Alap tagja az igazgatóság felszólítása ellenére sem tett eleget az Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségének.
    (3) Az Alapból történő kizárás nem érinti a tagság fennállása alatt keletkezett követelésekért való helytállást.
    (4) A kizárásról az Alap a Pénztárfelügyeletet egy munkanapon belül értesíti. A Pénztárfelügyelet a kizárt pénztár tevékenységi engedélyét azonnali hatállyal visszavonja, s erről haladéktalanul, legkésőbb 5 munkanapon belül 2 országos napilapban hirdetményt tesz közzé.
    XI. Fejezet
    ÁLLAMI GARANCIA, A PÉNZTÁRAK ÁLLAMI FELÜGYELETE
    100. §
    A magánnyugdíj-rendszer működését az állam - az intézményvédelmi szabályok érvényesítésével, az állami felügyelet működtetésével valamint a pénztártagok követeléseit biztosító Alap fizetőképességének a központi költségvetés által történő garantálásával - biztosítja.
    101. §
    A pénztárak törvényességi felügyeletét az ügyészség a rá irányadó szabályok szerint, felügyeletét a Pénzügyminiszter - az Pénztárfelügyelet útján - látja el.
    A Pénztárfelügyelet jogállása és feladatköre
    102. §
    (1) A Pénztárfelügyelet a Pénzügyminiszter felügyelete alatt önálló központi hivatalként működő, országos hatáskörű elsőfokú közigazgatási szerv.
    (2) A Pénztárfelügyelet jogi személy, amely részben önálló gazdálkodású költségvetési szervként működik. A Pénztárfelügyelet Szervezeti és Működési Szabályzatát a Pénzügyminiszter hagyja jóvá. A Pénztárfelügyelet székhelye: Budapest.
    (3) A Pénztárfelügyelet hatásköre kiterjed az e törvény 2. §-ában meghatározott szervezetek tevékenységének felügyeletére, valamint ellátja az Öpt.-ben foglalt feladatokat és hatásköröket.
    (4) A Pénztárfelügyelet eljárására - az Áe.-t az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
    (5) A Pénztárfelügyelet határozata ellen a Pénzügyminisztériumhoz lehet fellebbezni.
    (6) A Pénztárfelügyelet véleményezési joggal rendelkezik a társadalombiztosítási, a kötelező és önkéntes pénztári rendszert érintő jogszabályok előkészítése során, valamint javaslatot tesz az ezeket érintő jogszabályok megalkotására és módosítására.
    (7) A Pénztárfelügyelet külföldi felügyeleti hatóságokkal, illetve az általuk létrehozott nemzetközi szervezetekkel együttműködési megállapodásokat köthet, személyes adatnak nem minősülő információkat cserélhet és tagként ilyen szervezetbe beléphet. A Pénztárfelügyelet a külföldi felügyeleti hatóságoktól kapott adatokat, információkat tevékenységének javításához, illetőleg kérelmek elbírálásához, határozatainak-, intézkedéseinek-, szankcióinak megalapozásához használhatja fel. Ugyanilyen célokból adhat adatokat és információkat a nemzetközi együttműködés során az említett szervezeteknek.
    (8) A Pénztárfelügyelet - az üzleti titok és a pénztártitok megtartása mellett - határozatait és állásfoglalásait hivatalosan a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.
    103. §
    (1) A Pénztárfelügyelettel köztisztviselői jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, vagy megbízási jogviszonyban álló vagy állt személy köteles megőrizni a felügyeleti tevékenység ellátásával kapcsolatban tudomására jutott, a pénztárak tevékenységéhez kapcsolódó üzleti titkot, pénztártitkot. A titoktartási kötelezettség időbeli korlátozás nélkül a Pénztárfelügyelethez fűződő jogviszony megszűnését követően is fennáll.
    (2) Az (1) bekezdésben említett személy a tudomására jutott üzleti titkot és pénztártitkot nem használhatja fel arra, hogy annak révén saját maga vagy más személy részére közvetlen vagy közvetett módon előnyt szerezzen, továbbá, hogy a pénztárnak vagy a pénztártagoknak hátrányt okozzon.
    Kinevezési jogkörök
    A Pénztárfelügyelet elnöke
    104. §
    (1) A Pénztárfelügyelet elnökét a hat éves időtartamra, helyettesét (helyetteseit) határozatlan időre a Pénzügyminiszter nevezi ki és gyakorolja felettük a munkáltatói jogokat.
    (2) A Pénztárfelügyelet elnökére, elnökhelyettesére (elnökhelyetteseire), valamint alkalmazottaira az e törvényben foglalt eltérésekkel a Ktv. rendelkezései az irányadók, azzal hogy a Ktv. 30/A § (3) bekezdésében, valamint a 42. § (5) bekezdésének b) pontjában, továbbá a 44. § (1) bekezdésében megállapított mértékek tekintetében a jogszabályok által a minisztériumokra meghatározott mértékekig felfelé el lehet térni.
    (3) A Pénztárfelügyelet elnöki és elnökhelyettesi tisztségére az a büntetlen előéletű, magyar állampolgár nevezhető ki, aki szakirányú felsőfokú végzettséggel, és legalább öt évi, a pénzügyi, gazdasági, közigazgatási élet területén szerzett vezetői gyakorlattal rendelkezik. Az öt éves szakmai gyakorlat alól 2 évre a Pénzügyminiszter felmentést adhat.
    (4) Szakirányú felsőfokú végzettségnek minősül a tudományegyetemek állam és jogtudományi karán, a közgazdaságtudományi egyetemen, az államigazgatási főiskolán, vagy a pénzügyi és számviteli főiskolán szerzett oklevél.
    (5) A Pénztárfelügyelet vezető matematikusának kinevezése esetében az e törvény 47. § (2)-(4) bekezdéseiben foglaltakat kell alkalmazni.
    (6) Felmentéssel szűnik meg a Pénztárfelügyelet elnökének és elnökhelyettesének (elnökhelyetteseinek) megbízatása, ha
    a) jogerős bírói ítélet megállapítása szerint bűncselekményt követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált,
    b) tisztségének ellátására tartósan alkalmatlanná vált,
    c) tisztségével való összeférhetetlenségét nem szűntette meg.
    (7) A Pénztárfelügyelet elnöke:
    a) képviseli a Pénztárfelügyeletet bel- és külföldön,
    b) irányítja a Pénztárfelügyelet tevékenységét,
    c) gyakorolja a munkáltatói jogokat a Pénztárfelügyelet alkalmazottai felett, az elnökhelyettessel (elnökhelyettesekkel) kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlására javaslatot tesz,
    d) gyakorolja a Pénztárfelügyelet gazdálkodásával összefüggő jogokat,
    e) intézkedéseket rendel el és bírságot alkalmaz,
    f) gyakorolja mindazon jogokat, amelyekkel e törvény alapján a Pénztárfelügyelet SzMSz-e felruházza.
    (8) A Pénztárfelügyelet elnöke a (7) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott jogkörének gyakorlását - az elnökhelyettes feletti munkáltatói jogok gyakorlására vonatkozó javaslattételi jogon kívül - átruházhatja.
    Összeférhetetlenség
    105. §
    (1) A Pénztárfelügyelet elnöke, elnökhelyettese és köztisztviselői a pénztárral és pénztárral szerződésben álló jogi személlyel, az Alappal, valamint társadalombiztosítási tevékenységet végző szervezettel nem állhatnak munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló jogviszonyban, vagy személyes közreműködéssel járó gazdasági társasági tagsági viszonyban és tulajdonosi viszonyban, valamint nem lehetnek ezek vezető tisztségviselői vagy az ellenőrzést ellátó szerv tagjai.
    (2) A Pénztárfelügyelet elnöke, elnökhelyettesei és köztisztviselői nem lehetnek egymás és az (1) bekezdésben felsorolt személyek közeli hozzátartozói és nem járhatnak el olyan ügyekben, amelyekben maguk, vagy közeli hozzátartozóik érdekeltsége fennáll.
    (3) Az (1) bekezdésben felsorolt személyek, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott összeférhetetlenségi ok fennállását kötelesek haladéktalanul bejelenteni a munkáltatói jogkört gyakorló személynek és az (1) bekezdésben foglalt összeférhetetlenséget haladéktalanul megszüntetni. Erre a munkáltatói jogkört gyakorló az érintett személyt akkor is felhívhatja, ha a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. Az összeférhetetlenség megszüntetésének elmulasztása esetén ezen személyeknek a Pénztárfelügyelettel fennálló köztisztviselői jogviszonyát meg kell szüntetni. A (2) bekezdésben foglalt összeférhetetlenségi ok fennállása esetén a munkáltatói jogkört gyakorló dönt arról, hogy az összeférhetetlenséget meg kell-e szüntetni, illetve az adott ügyben a bejelentő eljárhat-e.
    A Pénztárfelügyelet feladatai
    106. §
    (1) A Pénztárfelügyelet:
    a) ellenőrzi a törvény, valamint a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok rendelkezéseinek megtartását,
    b) elbírálja az engedélykérelmeket és ellenőrzi, hogy a pénztárak az engedélynek megfelelően működnek-e,
    c) az e törvényben meghatározott esetekben felügyeleti biztost nevez ki,
    d) közreműködik a pénztárak, az Alap fejlődését akadályozó tényezők feltárásában és feloldásában, a társadalombiztosítási szervekkel való együttműködésük koordinálásában,
    e) ellenőrzési és információs rendszert működtet,
    f) a pénztárak befektetési tevékenységére vonatkozó hozamelvárást és a minimális hozam mértékét a jogszabályban meghatározott számítási mód alapján évente előre meghatározza és közzéteszi,
    g) jóváhagyja a pénztárak szabályzatait.
    (2) A Pénztárfelügyelet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakkal kapcsolatos feladatait külön törvényben foglaltak szerint látja el.
    107. §
    (1) A Pénztárfelügyelet tevékenysége ellátásában engedélyezési, ellenőrzési, intézkedési és bírságolási jogkörrel rendelkezik.
    (2) A Pénztárfelügyelet jogköre gyakorlása során - az átmeneti fizetésképtelenség esetét kivéve - nem kötelezheti a pénztárat SzMSz-étől és jóváhagyott pénzügyi tervétől eltérő gazdálkodásra.
    Engedélyezési hatáskörök
    108. §
    A Pénztárfelügyelet engedélye szükséges:
    a) a pénztár alapításához,
    b) a pénztár tevékenységének megkezdéséhez,
    c) a pénztárak tevékenységének ideiglenes szüneteltetéséhez.,
    d) a szolgáltatási szabályzat hatálybalépéséhez és a szolgáltatási tevékenység megkezdéséhez,
    e) a pénztár jogutód nélküli megszűnéséhez.
    A Pénztárfelügyelet ellenőrzési, intézkedési és bírságolási jogköre
    109. §
    (1) A Pénztárfelügyelet jogosult és 2 évenként köteles ellenőrizni, hogy a pénztár tevékenysége megfelel-e a törvénynek, a pénztártevékenységre vonatkozó egyéb jogszabálynak, a Pénztárfelügyelet által kiadott engedélyeknek és a pénztártagok biztonságának. Ennek érdekében jogosult a pénztártevékenységet érintő, az ellenőrzéshez szükséges adatok, beszámolók, bizonylatok, valamint vizsgálati anyagok bekérésére és - előzetes értesítés nélkül is - az azokba való helyszíni betekintésre, továbbá beszámolót kérhet.
    (2) A Pénztárfelügyelet információs rendszert működtet, amelyen keresztül közvetlen kapcsolatban áll a pénztárak, az Alap információs rendszerével. A közös információs adatbázis adataira vonatkozó részletes szabályokat Kormányrendelet állapítja meg.
    (3) A Pénztárfelügyelet az (1) bekezdésben meghatározott ellenőrzési feladatok ellátása érdekében az alkalmazásában álló személyt, független könyvvizsgálót, vagy egyéb szakértőt küldhet ki a pénztárhoz általános ellenőrzésre vagy meghatározott célvizsgálat lefolytatására, valamint a pénztár jelentési és beszámolási kötelezettségének teljesítésére.
    110. §
    (1) A Pénztárfelügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartása érdekében, a következő intézkedéseket teheti:
    a) felszólítást bocsáthat ki - a szükséghez képest határidő kitűzésével - az e törvényben, és a pénztártevékenységre vonatkozó más jogszabályban foglalt rendelkezések maradéktalan megtartására,
    b) előírhatja intézkedési terv meghatározott határidőn belüli benyújtását, és a végrehajtásra is határidőt szabhat,
    c) kezdeményezheti a pénztár vezetőinek felelősségre vonását, vagy felmentését,
    d) összehívhatja az igazgatótanácsot,
    e) rendkívüli közgyűlést hívhat össze,
    f) felügyeleti bírság megfizetésére kötelezhet,
    g) a pénztártevékenységre adott engedélyt visszavonhatja, ennek keretében és felszámolási eljárás esetén átmenetileg elrendelheti, hogy a pénztártagok a tagdíjat az Alapnak fizessék és gondoskodik arról, - megfelelő pénztár kijelölésével - hogy legkésőbb 60 nap elteltével a pénztártag meghatározott pénztár tagjává válhassék,
    h) a pénzügyi terv átdolgozását, illetve az SzMSz módosítását kezdeményezheti,
    i) bíróságnál kezdeményezheti felszámolási eljárás megindítását,
    j) felügyeleti biztost nevezhet ki,
    k) elrendelheti a pénztár működésének felfüggesztését.
    (2) A pénztártevékenység folytatására adott engedély visszavonására akkor kerülhet sor, ha a pénztár
    a) tevékenységének folytatását az engedély jogerőre emelkedésének napjától számított 180 napon belül nem kezdi meg, vagy azt a Pénztárfelügyelet hozzájárulása nélkül szünetelteti,
    b) az engedélykérelemben valótlan adatot vagy nyilatkozatot közölt és felszólítás ellenére 30 napon belül az adatot vagy nyilatkozatot megfelelően nem módosította,
    c) nem tesz eleget az engedélyben foglalt feltételeknek,
    d) a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit súlyosan megsérti, a Pénztárfelügyelet határozataiban foglaltaknak nem tesz eleget és ezáltal a pénztártagok érdekeit súlyosan veszélyezteti,
    e) engedély nélküli tevékenységet végez,
    f) az engedély kiadásának feltételei már nem állnak fenn, és azok megfelelő határidőn belül nem pótolhatók.
    111. §
    (1) A Pénztárfelügyelet felügyeleti bírságot szabhat ki az igazgatótanács vagy az ellenőrző bizottság tagjaival szemben, ha az SzMSz-t megsértik, azzal ellentétes tevékenységet folytatnak, vagy tevékenységi engedély nélkül pénztárat működtetnek, továbbá, ha a Pénztárfelügyelet intézkedését, határozatát nem tartják be. A bírság mértéke százezer forinttól egymillió forintig terjedhet, a kiszabott bírság megfizetését a pénztár nem vállalhatja át.
    (2) A Pénztárfelügyelet felügyeleti bírságot szabhat ki a pénztárral szemben, ha a pénztár figyelmeztetés ellenére nem változtat addigi törvénysértő vagy az SzMSz-ben foglalt előírásokat sértő gyakorlatán, illetőleg a vonatkozó számviteli, pénzügyi előírásokat nem tartja be. A bírság legmagasabb mértéke az éves tagdíj 2 százaléka, amely ismételten kiszabható. Ha a pénztár eltér a befektetésre vonatkozó szabályoktól és keretelőírásoktól, az összeférhetetlenségi, szabályokat tartósan megszegi, a szigorított bírság legmagasabb mértéke az éves tagdíj öt százaléka.
    (3) A Pénztárfelügyelet által kiszabott bírságot az erről szóló jogerős határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül kell a határozatban megjelölt számlára befizetni.
    112. §
    Nem lehet a felügyeleti bírságot kiszabni, a mulasztásnak, illetve kötelezettségszegésnek a Pénztárfelügyelet tudomására jutásától számított hat hónapon, illetve az elkövetéstől számított 2 éven túl.
    Felügyeleti biztos
    113. §
    (1) A Pénztárfelügyelet intézkedési terv készítését rendelheti el a pénztár számára, ha fennáll a veszélye, hogy a pénztár nem tud eleget tenni kötelezettségeinek.
    (2) Ha a pénztár az intézkedési tervben foglaltaknak nem tesz eleget, vagy az intézkedési terv a pénztár biztonságos működését nem segíti elő, a Pénztárfelügyelet felügyeleti biztost nevezhet ki. A Pénztárfelügyelet felügyeleti biztost rendelhet ki abban az esetben is, ha a pénztár számvitelében, vagy belső ellenőrzési rendszerében feltárt hiányosságok oly mértékűek, hogy lehetetlen a pénztár valódi pénzügyi helyzetének értékelése, valamint ha a pénztár igazgatótanácsa nem tudja ellátni feladatát és ez veszélyezteti a pénztártagok érdekeit.
    (3) Felügyeleti biztos csak a pénztárral üzleti kapcsolatban nem álló és a pénztár tagságához nem tartozó személy lehet.
    (4) A felügyeleti biztos feladata a pénztár likviditási helyzetének gyors feltárása, a pénztárvagyon felmérése, a pénztár beszámoltatásának előkészítése. A felügyeleti biztos a likviditási vizsgálatok lezárásakor, de legkésőbb 15 napon belül köteles intézkedni a közgyűlés összehívására. A közgyűlés kezdeményezheti a pénztár felszámolását.
    (5) A felügyeleti biztos tevékenysége a pénztár működőképességének helyreállítását célozza. Ennek tartama alatt a pénztár a Pénztárfelügyelet által kinevezett felügyeleti biztos rendelkezései szerint működik és a felügyeleti biztos gyakorolja az igazgatótanács és az ügyvezető jogkörét.
    (6) A felügyeleti biztos legfeljebb 180 napra rendelhető ki, de ez az időtartam a felszámoló kijelöléséig meghosszabbítható. Felszámolási eljárás esetén a felügyeleti biztos megbízatása a felszámoló kijelöléséig tart.
    114. §
    (1) A felügyeleti biztos megbízó levelében meg kell határozni a feladatait. A felügyeleti biztos kirendelésével egyidejűleg rendelkezni kell a felügyeleti biztos hatásköréről, amely kizárólag az e törvényben és a végrehajtására kiadott jogszabályok betartására és betarttatására terjed ki.
    (2) A felügyeleti biztos kirendeléséről a pénztár igazgatótanácsát értesíteni kell.
    (3) A felügyeleti biztos az általa megtett intézkedésekről a pénztár igazgatótanácsát kérésre 3 napon belül írásban köteles tájékoztatni.
    (4) A felügyeleti biztost a felügyelet elnöke által meghatározott díjazás illeti meg, amelyet az érintett pénztár fizet.
    115. §
    Ha a pénztár pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé az SzMSz szerinti működést, a Pénztárfelügyelet elrendelheti a pénztár működésének felfüggesztését, a bíróságnál pedig kezdeményezheti a felszámolási eljárás megindítását.
    A Pénztárfelügyelet bevételei
    116. §
    A Pénztárfelügyelet bevételei:
    a) a felügyeleti díj,
    b) egyéb bevételek.
    117. §
    (1) A pénztár a működési költsége terhére pénztár-felügyeleti díjat köteles fizetni.
    (2) A felügyeleti díj mértéke a pénztárba a tagok által befizetett tagdíjak együttes összegének 2 ezreléke.
    118. §
    (1) A felügyeleti díjat a pénztárnak negyedéves részletekben, a tárgynegyedévben realizált pénztári tagdíjbevétel után a tárgynegyedévet követő hónap harmincadik napjáig kell a Pénztárfelügyelet számlájára átutalni.
    (2) A felügyeleti díjat a Pénztárfelügyelet működésének fedezetére kell felhasználni, év végi maradványának megállapítására, elszámolására, felhasználására, a költségvetési szervek tervezésének gazdálkodásának, beszámolási rendszerére vonatkozó jogszabályok az irányadók.
    A Pénztárfelügyelet adatkezelése
    119. §
    (1) A Pénztárfelügyelet az e törvényben szabályozott feladata ellátásához - ideértve az e törvényben meghatározott személyes adatokat is - adatot kezelhet.
    (2) A Pénztárfelügyelet feladata ellátása érdekében kezelheti a pénztártagok és a pénztárak vezető tisztségviselőinek 3. számú mellékletben meghatározott adatait, továbbá a pénztártagok összeférhetetlenségével és képesítési feltételeivel összefüggő adatokat.
    120. §
    A pénztárak központi nyilvántartását a Pénztárfelügyelet saját szervezetében végzi. Ha az adatokból megállapítja, hogy valamely pénztárban, annak működési zavarai miatt veszélyeztetett a szolgáltatások biztonsága, vagy a pénztárak teljesítmény mérésének adatai feltűnő aránytalanságot mutatnak, illetőleg törvény vagy jogszabálysértés gyanúja merül fel, a Pénztárfelügyelet intézkedik.
    XII. Fejezet
    A PÉNZTÁRTANÁCS
    121. §
    (1) A Pénztártanács a Pénztárfelügyelet tanácsadó szerve.
    (2) A Pénztártanács tagjai:
    a) a Pénzügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium egy-egy képviselője,
    b) a Pénztárszövetség(ek) képviselője (képviselői),
    c) a Pénzügyminiszter által a Pénztárfelügyelet elnökének javaslata alapján felkért 2 független szakértő,
    d) az Állami Biztosítás Felügyelet, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, a Magyar Nemzeti Bank és a Budapesti Értékpapír Tőzsde által delegált egy-egy képviselő,
    e) az Alap képviselője,
    f) a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat által delegált egy képviselő,
    g) azon kamarák képviselője, amelyekben a pénztári szolgáltatók tagsági viszonnyal rendelkeznek,
    h) azon érdekképviseleti szervek amelyekben a pénztári szolgáltatók tagsági viszonnyal rendelkeznek.
    (3) A Pénztártanács elnökét és alelnökét a Pénzügyminiszter nevezi ki, a (2) bekezdés c) pontjában megjelölt személyek közül.
    (4) A Pénztártanács tagjai - az elnök és az alelnök kivételével - feladatuk ellátásáért díjazásra nem jogosultak. A Pénztártanács működési feltételeit a Pénztárfelügyelet biztosítja.
    (5) A Pénztártanács:
    a) véleményt alakít ki a pénztárak és az Alap tevékenységéről, működési feltételeik alakulásáról, pénz- és tőkepiaci szerepéről, a pénztárakra vonatkozó jogi szabályozás érvényesülésének tapasztalatairól, a pénztárak feladatkörét érintő jogszabályok tervezetéről, a pénztárak egységes eszközértékelésének és teljesítménymérésének gyakorlatáról, a befektetési diverzifikációs szabályokról, a pénztárak hozamelőírásaira vonatkozóan, és mindezek tekintetében javaslatokat tesz,
    b) szakmai, etikai javaslatokat fogalmaz meg és a Pénztárfelügyelettel együttműködve azokat nyilvánosságra hozza,
    c) pénztárakkal kapcsolatos szakmai publikációkat készít, készíttet és hoz nyilvánosságra.
    XIII. Fejezet
    ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
    Hatálybalépés
    122. §
    (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1997. július 1. napján lép hatályba.
    (2) A 3. § (1) bekezdése, és a 92. §, 1998. január 1. napján lép hatályba.
    (3) Az Épt. - e törvény 126. §-ának (3) bekezdésével megállapított 9/A. §-a, valamint a Hpt. - e törvény 127. § (4) bekezdésével megállapított 9. §-ának (5) bekezdése 2000. július 1. napján lép hatályba.
    Átmeneti rendelkezések
    123. §
    (1) A 7. § (1)-(2) bekezdései szerinti pénztár alapítására a törvény hatálybalépését követő 181. és 361. nap között nem kerülhet sor. A 7. § (3) bekezdése szerinti területi pénztár alapítására a törvény hatálybalépését követő 180. naptól kerülhet sor.
    (2) A pénztárak első küldöttközgyűlésének megbízatása a küldöttközgyűlés megtartását követő 180 napig, területi pénztár esetén 1998. december 31. napjáig tart.
    (3) Amennyiben a pénztártag önkéntes döntése alapján vált a pénztár tagjává 2000. december 31. napjáig, egy alkalommal, visszaléphet a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
    (4) A törvény hatálybalépésétől számított 2 évig a pénztár vagyonszerzése illetékmentes.
    (5) a) A 3. § (1) bekezdésében megjelölt személy foglalkoztatója 1998. július 1-éig tagdíjat a társadalombiztosítási járulékkal együtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár útján a Nyugdíjbiztosítási Alap részére utalja át.
    b) A Nyugdíjbiztosítási Alap az 1998. szeptember 30-áig tagonkénti elszámolással kifizeti a pénztáraknak az 1998. július 1-éig terjedő időszakban a pénztár tagjai után a Nyugdíjbiztosítási Alapba fizetett tagdíjakat.
    c) Az állam kötelezettséget vállal arra, hogy a pénztár és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti elszámolás során a pénztár részére járó összeg után olyan kamatot fizet, amely éves szinten legalább 2 százalékkal meghaladja az időszakra vonatkozóan a KSH által nyilvánosságra hozott fogyasztói árindexet. A pénztár és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti tagdíj és kamat elszámolás rendjét a Kormány rendeletben szabályozza.
    (6) A pénztártag a törvény hatályba lépését követően 2 éven belül élhet a 22. § (4) bekezdése szerinti tagsági viszony önkéntes létesítésére vonatkozó jogával. Ha a rokkantsági nyugellátásban részesülő személy rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulás miatt megszűnik, ismét élhet a pénztárválasztás jogával.
    (7) Az 58. § meghatározott saját tevékenységi tartalékot - a pénztár tevékenységi engedélyének jogerőre emelkedését követő első 3 évben - akkor kell képezni, ha a pénztár befektetett eszközeinek az éves beszámoló jelentése szerinti értéke a 2-milliárd forintot eléri.
    (8) A 67. § (6) bekezdésében meghatározott külföldi befektetések mértékére vonatkozó szabály első ízben 2002. január 1. napjától alkalmazható. A külföldi befektetés mértéke:
    a) 1999. december 31. napjáig 0 százalék,
    b) 2000. december 31. napjáig 10 százalék,
    c) 2001. december 31. napjáig 20 százalék lehet.
    (9) Az Alap létrehozásának és első éves működésének költségeiről a központi költségvetés gondoskodik.
    (10) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete 1997. július hó 1 napján megszűnik, e naptól kezdve jogutódja az Állami Pénztárfelügyelet.
    (11) Ahol jogszabály az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletét említi, azon az e törvény szerinti Állami Pénztárfelügyeletet kell érteni.
    (12) A törvény hatálybalépésekor az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeleténél folyamatban levő ügyekben a Pénztárfelügyelet jár el.
    (13) Az Alap igazgatóságát a törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül kell létrehozni.
    (14) A Pénztártanácsot 1998. január 1-éig létre kell hozni.
    Módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések
    124. §
    Az Áe 3. §-ának (6) bekezdésének utolsó fordulata helyébe az alábbi rendelkezés lép:
    "az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvényekben meghatározott ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik."
    125. §
    (1) Az Öpt 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
    "53. § Az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: Pénztárfelügyelet) jogállását külön törvény határozza meg."
    (2) Az Öpt. 54-55. §-ai és 57. §-a hatályát veszti.
    126. §
    (1) Az Épt. 3. §-a (2) bekezdése 26. pontjának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
    [intézményi befektető]
    "a) a bank, a szakosított hitelintézet, a befektetési társaság, a biztosító részvénytársaság, a befektetési alap, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíj-pénztár, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság."
    (2) Az Épt. 7. § (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
    [A befektetési vállalkozás az e törvényben meghatározott korlátokkal befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységen kívül kizárólag]
    "a) önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak részére történő vagyonkezelést (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, a továbbiakban: Hpt. 3. § (1) bekezdésének l) pontja)."
    (3) AZ Épt. a következő 9/A. §-al egészül ki:
    "9/A. § Magánnyugdíj-pénztárak részére történő vagyonkezelést (Hpt. 3. § (1) bekezdésének l) pontja) 2 milliárd forint kezelt pénztári vagyon felett csak belföldi székhelyű befektetési vállalkozás végezhet, amely ötszáz-millió forint jegyzett tőkével rendelkezik."
    127. §
    (1) A Hpt. 3. §-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
    [Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában:]
    "l) önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és magánnyugdíj-pénztár részére történő vagyonkezelés."
    (2) A Hpt. 3. §-ának (5) bekezdése a következő második mondattal egészül ki.
    "Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltató tevékenységet a Felügyelet az Állami Pénztárfelügyelet véleményének figyelembevételével engedélyezi."
    (3) A Hpt. 3. §-a (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
    "(8) Törvény korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számla vezetését (3. § (1) bekezdésének d) pontja), váltóval saját számlára, vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenységet (3. § (1) bekezdésének g) pontja), továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, illetőleg magánnyugdíj-pénztárak részére történő vagyonkezelést (3. § (1) bekezdésének l) pontja) más jogi személy részére is lehetővé teheti.
    (4) A Hpt. 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
    "(5) Pénzügyi intézmény a 3. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott tevékenységet 2 milliárd forint kezelt pénztári vagyon felett csak akkor végezheti, ha ötszáz-millió forint jegyzett és befizetett tőkével rendelkezik."
    (5) A Hpt. 100. §-ának (1) bekezdése d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
    [Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki]
    d) a biztosítóintézet, az önkéntes biztosító pénztár, valamint a magán-nyugdíjnyugdíjpénztár,
    [betéteire].
    (6) A Hpt. 2. számú mellékletének 7. pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép: 7. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak részére történő vagyonkezelés: az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény alapján működő önkéntes pénztárakkal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott feltételek mellett a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok meghatározott körben történő gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, így különösen egyes vagyontárgyak működtetése és a befektetett eszközök értékesítése és ismételt befektetése a vagyon gyarapítása érdekében. A magánnyugdíj-pénztárak részére történő vagyonkezelés: a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló.....évi .... tv. alapján működő pénztárakkal kötött szerződés alapján a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok meghatározott körben történő gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, így különösen egyes vagyontárgyak működtetése, és a befektetett eszközök értékesítése és ismételt befektetése a vagyon gyarapítása érdekében."
    128. §
    (1) A Bit. 2. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
    [E törvény hatálya nem terjed ki:]
    "e) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak tevékenységére."
    (2) A Bit. 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
    "(2) Az (1) bekezdés a) és e) pontjában foglaltak nem érintik a biztosító arra vonatkozó jogosultságát, hogy külön törvényben meghatározott szolgáltatásokat teljesítsen a társadalombiztosítás és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, illetőleg a magánnyugdíj-pénztárak számára."
    129. §
    (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a Cstv. 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
    "(2) E törvény csődeljárásra vonatkozó rendelkezései a biztosító részvénytársaságra, a biztosító szövetkezetre, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra, valamint a magánnyugdíj-pénztárakra nem vonatkoznak."
    (2) A Cstv. 2. §-ának (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
    "(3) /E törvénynek/
    b) a felszámolási eljárásra és a végelszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a biztosító részvénytársaságokra és a biztosító szövetkezetekre a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényben, a magánnyugdíjpénztárakra pedig a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."
    (3) A Cstv. 3. §-ának (1) bekezdése a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
    "a) /gazdálkodó szervezet/:
    az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízi-közmű társulat kivételével a vízgazdálkodási társulat, valamint az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíj-pénztár.
    (4) A Cstv. 3. § (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő bekezdés lép:
    "d) /gazdálkodó szervezet vezetője/:
    állami vállalatnál, trösztnél, tröszti vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek vállalatánál, leányvállalatnál, illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató (vállalati biztos), szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezető igazgató) vagy az ügyvezető elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag(ok), egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k), részvénytársaságnál az igazgatóság vagy alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított személy(ek), önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető (ha a pénztár ügyvezetőt nem alkalmaz az igazgatótanács), a magánnyugdíj-pénztárnál az ügyvezető."
    130. §
    (1) A Jbt. 17. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a 17. § jelölése 17. § (1) bekezdésre módosul:
    "(2) Az MNB a Pénztárak Garancia Alapjának kölcsönt, annak átmeneti vagy tartós hiánya esetén megelőlegezési hitelt nyújthat."
    (2) A Jbt. 18. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
    "(3) Az MNB vezeti a Pénztárak Garancia Alapjának a számláját."
    Felhatalmazó rendelkezések
    131. §
    Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:
    a) a pénztárak egyes gazdálkodási szabályait, ideértve a hitelfelvételre, a befektetési tevékenységre, a beszámolási és könyvvezetési kötelezettségre, a vagyonértékelésre, a teljesítménymérésre és a tervkészítési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a pénztárak minősítését végző szervezetekre vonatkozó előírásokat,
    b) a pénztárak szolgáltatási szabályzatának kötelező tartalmára, a aktuáriusi értékelésre, a szolgáltatások biztosításmatematikai tartalmára, más biztonsági tartalékképzésre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a hozamelvárásra, a hozamszámításra, annak módjára, továbbá a befektetési kockázatokat kiegyenlítő tartalékra vonatkozó szabályokat, illetőleg a halandóság tábla alkalmazásának feltételeire vonatkozó rendelkezéseket és a szolgáltatás engedélyezésének és a tartalékolásnak a részletes szabályait,
    c) a Pénztárfelügyelet információs adatbázisára, pénztárakkal kapcsolatos feladataira irányadó rendelkezéseket, ideértve a Pénztárfelügyelet központi nyilvántartással kapcsolatos feladatának és hatáskörének szabályait,
    d) az Alap SzMSz-ének, éves beszámoló készítési és könyvvezetésének sajátosságait,
    e) a munkáltatónak a pályakezdőkre és a pénztárban taggá válókra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségére vonatkozó részletes szabályokat,
    f) a pénztárak, valamint a pénztárak szolgáltatóinak e tevékenységére vonatkozó, nyilvánosságra hozandó adatok körét,
    g) a vagyonkezelési szerződések általános szerződési feltételeit,
    h) a pénztár és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti tagdíj és kamat elszámolás rendjét.
    1. számú melléklet
    A törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítései
    1. Áe.: az 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól;
    2. Áht: az 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról;
    3. Átt.: az 1994. évi XXXIX. törvény az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről;
    4. Bat.: az 1991. évi LXIII. törvény a befektetési alapokról;
    5. Bit.: az 1995. évi XCVI. törvény a biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről;
    6. Cst.: az 1991. évi IL. törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról;
    7. Dtv.: az 1995. évi XCV. törvény a devizáról;
    8. Épt.: az 1996. évi CXI. törvény az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről;
    9. Hpt.: az 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról;
    10. Jbt.: az 1991. évi LX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról;
    11. Ktv.: az 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról;
    12. Öpt.: az 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról;
    13. Ptk.: az 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről;
    14. Tbj.: az 1997. évi ....törvény a társadalombiztosítás és a magánnyugdíjellátásaira jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről;
    15. Tny.: az 1997. évi .... törvény a társadalombiztosítási nyugdíjról;
    16. Szja.: az 1995. évi CXVII. törvény személyi jövedelemadóról;
    2. számú melléklet
    A területi pénztárak illetékességi területéről
    A területi pénztárak illetékessége az alábbi régiókra terjed ki:
    1. számú régió:
    Baranya Megye
    Fejér Megye
    Győr - Moson - Sopron Megye
    Komárom-Esztergom Megye
    Somogy Megye
    Tolna Megye
    Vas Megye
    Veszprém Megye
    Zala Megye
    Székesfehérvár székhellyel
    2. számú régió:
    Bács-Kiskun Megye
    Budapest
    Pest Megye
    Budapest székhellyel
    3. számú régió:
    Békés Megye
    Borsod-Abaúj-Zemplén Megye
    Csongrád Megye
    Hajdú-Bihar Megye
    Heves Megye
    Jász-Nagykun-Szolnok Megye
    Nógrád Megye
    Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Szolnok székhellyel
    3. számú melléklet
    Pénztártitokként kezelendő személyes adatok
    1. személyi adatok:
    a) név, leánykori név
    b) anyja neve
    c) születési hely
    d) születési idő
    2. Családi állapot
    3. Állampolgárság
    4. Lakóhely (tartózkodási hely)
    5. Foglalkozási adatok:
    a) munkahely neve, címe
    b) munkakör, beosztás, tevékenység
    6. Keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok
    7. Nyilvántartási azonosító jel, illetve társadalombiztosítási azonosító jel
    INDOKOLÁS
    Általános indokolás
    A Javaslat a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíj-pénztárak szabályozásával, a társadalombiztosítás átfogó reformja keretében kívánja a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer második pillérét létrehozni. A tőkefedezeti magánnyugdíj-pénztári rendszer a nyugdíjrendszer részévé válik és így a monopolizált helyzetű, felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszert egy többelemű rendszer váltja fel.
    A kötelező nyugdíjrendszer tehát két pillérből áll: a felosztó-kirovó finanszírozású, kötelező részvételű társadalombiztosítási-nyugdíj alrendszerből és a kötelező részvételű tőkefedezeti finanszírozású pénztár alrendszerből. A két eltérő típusú nyugdíjrendszer-elem egymást kiegészítve biztosítja a nyugdíjszolgáltatásokat.
    A kötelező nyugdíjrendszert az öngondoskodási formák egészítik ki: a nonprofit alapon működő önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak és a profitorientált üzleti biztosítóktól vásárolható nyugdíjbiztosítási formák. A nyugdíjrendszerből kimaradtak részére a szociális, rászorultsági alapon nyújtott állami járadékok rendszere nyújt segélyt.
    A Javaslat abból indul ki, hogy a nyugdíjreform elképzelések mögött egységes rendező elv, cselekvési stratégia, egységes nyugdíjkép áll, ami az időskori megélhetés feltételeire, az állam erre vonatkozó feladataira és kötelezettségeire vonatkozik. A nyugdíjkép mindazokat az elvárásokat, igényeket tartalmazza, amit az emberek nyugdíjas koruk biztonságáról, megélhetési szintjéről, az ehhez szükséges források megteremtéséről és mindezek erkölcsi megalapozottságáról gondolnak. Az állam közgazdasági lehetőségei és az emberek nyugdíjképe közötti egyensúly azonban megbomlott, mert a jelenlegi nyugdíjrendszer ígérete számos, utóbb hamisnak bizonyult hipotézisen alapult a teljes foglalkoztatás elve, a társadalom kor- és nembeli összetétele, a munka hozama és eredményessége tekintetében. A nyugdíjreform fontos feladata, hogy az állam deklarálja a saját új nyugdíjképét és azt - a lehetőségek szerint - hangolja össze az állampolgárok nyugdíjképével, a kötelező és megtakarításos formákat egymásra építve, tudatosan kezelje és a rendszerelemek arányait határozza meg a hosszú távú kiszámíthatóság elvét szem előtt tartva, továbbá egyértelműen határozza meg az állam anyagi és szabályozási-ellenőrzési garanciájának tartalmát és arányait. Az állami nyugdíjkép elemei a társadalombiztosítás, a tőkefedezeti pénztár, az önkéntes pénztár, a magánbiztosítás és az állami segélyrendszer. Ez az öt elem adja együttesen a - tág értelemben vett - nyugdíjrendszert. Az állami nyugdíjkép tartalmának, elemei arányának meghatározása társadalmi megegyezés alapján történhet.
    A jogalkotás során szükséges volt meghatározni, hogy az állam az egyes rendszerelemek mögé milyen mértékben ad közvetlen anyagi felelősségvállalást, és mely elemek mögé a szabályozás garanciáját. Közelebbről ez azt is jelenti, hogy az állami kötelezettség-vállalásban megnyilvánuló garancia nem lehet egészében kevesebb a jelenlegi helyettesítési rátánál a már nyugdíjban lévőkre, a régi rendszer alapján nyugdíjba vonulókra, a pénztári tagságra kötelezettekre, sőt a kötelező pénztári tagságot önkéntes elhatározásból választókra is. A rendszer kötelező befizetéssel meghatározott részeiből meghatározott mértékű nyugdíjnak kell keletkeznie, ugyanakkor az állam anyagi jellegű kötelezettség-vállalása csak a kötelező rendszerekre terjed ki. A Javaslat nem a jelenleg működő felosztó-kirovó nyugdíjbiztosítás gyakorlati problémáiból jut el a vegyes finanszírozási rendszer gondolatához, hanem abból a felismerésből indul ki, hogy a nyugdíjrendszer minden elemének megvan a maga körülhatárolt és speciális helye és szerepe. A megreformált felosztó-kirovó rendszer a szolidaritás elvét érvényesítve járul hozzá az időskori biztonsághoz, míg a tőkefedezeti rendszer nyugdíjszolgáltatásában egyénenként érvényesül az a különbség, ami az állampolgárok eltérő életpályájából és jövedelmi viszonyaiból törvényszerűen adódik.
    A tőkefedezeti elven működő nyugdíjpénztárakban a biztosított pénztártagok befizetett járulékai tőkét képeznek, amely fedezetül szolgál a kiegészítő nyugdíjszolgáltatáshoz. A nyugdíjpénztár a bevételeiből alapokat képez és a szolgáltatásokra, illetve az intézmény működtetésére fel nem használt pénzeszközöket befekteti. A pénztár az egyes pénztártagok megtakarítását a felhalmozási időszakban egyéni számlán tartja nyilván, amelyet a nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve a nyugdíjszolgáltatás megkezdésekor a szolgáltatási szabályzatában meghatározott járadékra vált át. A tőkefedezeti elven nyugvó második pillér fokozatosan, a pályakezdő korosztályokra kötelezően kerül bevezetésre, emellett - meghatározott életkor alatt - önkéntesen is választható. A következő évtizedekben tehát a két nyugdíjrendszer - a tisztán felosztó-kirovó és a vegyes finanszírozású - egymás mellett létezik, azonban a kötelező nyugdíjpénztárak szolgáltatást a szabályozásból adódóan először 15 év múlva nyújthatnak, míg a ma pályakezdő korosztályok nyugdíjas korba kerülésével kezdik meg a szolgáltatásaik tömeges teljesítését.
    A pénztár által nyújtott szolgáltatások főszabály szerint járadékszolgáltatások. Tipikus szolgáltatás lesz az élethosszig tartó járadék. A nyugdíjszolgáltatás megállapítása az egyéni számla egyenlegének a szolgáltatási számlára matematikai és demográfiai módszerekkel való átváltásával történik. A járadék összegét egy évre kell megállapítani, s rendszeresen felül kell vizsgálni. Ha a járadék megállapításakor annak összege elér egy meghatározott szintet, a járadékra jogosult a különbözetet egy összegben is felveheti, vagy arról is intézkedhet, hogy hozzátartozói ezt az összeget hozamaival együtt örökölhessék.
    A tőkefedezeti magánnyugdíj pénztárak létrehozásának célja az állam újraelosztó szerepének csökkentése, a kötelező és az önként vállalt előgondoskodás fokozatos megteremtésével, a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével egy hatékonyabban működő, az egyéni érdekeltséget jobban figyelembe vevő nyugdíjrendszer kialakítása, amely egyidejűleg a tőkepiac fejlődéséhez is hozzájárul.
    A nyugdíjrendszernek a Javaslatban szabályozott új eleme nem kapcsolódik az állami költségvetéshez, bevételeit és kiadásait saját maga finanszírozza.
    A bevételeket főként a pénztártagok kötelező tagdíjbefizetései képezik. A tagdíj alapja a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott nyugdíjjárulék-alappal egyezik meg. A tagdíj mértékét a Javaslat a járulékalap százalékában határozza meg oly módon, hogy a kötelező pénztárba befizetendő tagdíj mértéke bevezetéskor a nyugdíjjárulék-alap hat százaléka, 2000. január 1-től pedig annak nyolc százaléka lesz.
    A tőkefedezeti nyugdíjpénztárak létrehozása nem csorbítja a már működő nyugdíjrendszerben megszerzett jogokat és kötelezettségeket, hiszen csak a pályakezdőket kötelezi a nyugdíjbiztosító pénztárakba történő belépésre. A tőkefedezeti nyugdíjpénztárakról szóló törvény számos ponton kapcsolódik a társadalombiztosítási nyugdíj szabályozásához. Ilyen kapcsolódási pont a nyugdíjpénztárak és a társadalombiztosítási nyugdíj-rendszer közös infrastrukturális szervezeteinek rendszere (egységes beszedési, nyilvántartási rendszer, igényérvényesítési, jogorvoslati rendszer, stb.).
    A Javaslat abból indul ki, hogy a nyilvántartási és járulékbeszedési feladatokat egy, a nyugdíjrendszer egészére kiterjedő feladatkörű, az állam által létrehozott szervezet fogja ellátni. A Javaslat a pénztárakat érintő központi nyilvántartási feladatokat tekintetében érvényesíti azt az elvet, hogy a nyugdíjrendszer egyes elemeiért való elkülönült felelősségnek a társadalombiztosítás és a kötelező pénztári rendszer tekintetében is meg kell valósulnia.
    A Javaslat az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak tapasztalataira építve, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári szervezeti és működési modellt alapul véve, azt továbbfejlesztve szabályozza a kötelező magánnyugdíj pénztárak szervezetét és működését. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak társadalmi elfogadottságát bizonyítja az, hogy ma már mintegy 300 önkéntes nyugdíjpénztár működik, 450 ezer ember nyugdíjcélú megtakarításai több mint 22 milliárd forintos értéket képviselnek. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári modell továbbfejlesztése a jogalkotó elképzelése szerint hasonló társadalmi közbizalmat élvez majd.
    A kötelező magánnyugdíj-pénztárak az önkormányzatiság elvén működő autonóm szervezetek. A pénztárba való belépésre kötelezettek választhatnak a pénztárak között, s ily módon a szabad pénztárválasztás a pénztárak közötti versenyt is ki fogja kényszeríteni. A kötelező nyugdíjpénztárak elterjedése az élet- és nyugdíjbiztosítási piac fejlődésére is élénkítő hatással lesz. Magyarországon még nincs életjáradék-piac, ennek kialakítása azonban mind a piaci biztosítók, mind a nonprofit alapon működő önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, mind a nyugdíjpénztárak igénye miatt elkerülhetetlen.
    Alapvető követelmény a kötelező nyugdíjrendszer második pillérét alkotó pénztárak gyors, zökkenőmentes felállítása. A Javaslatban leírt alapítási rendszer egyszerre nyújt lehetőséget a pályakezdők és az önkéntes elhatározásból átlépők kisebb-nagyobb tömegének befogadására és alkalmas arra is, hogy - a távlati fejlődést is figyelembe véve - több millió magyar állampolgár a tagjává váljon. A pénztártagságra való kötelezés miatt olyan teljesen zárt rendszerre van szükség, ami lehetővé teszi, hogy minden kötelezett nyilvántartásba kerüljön, járulékot fizessen és járadékot kapjon. A Javaslat ennek úgy tesz eleget, hogy meghatároz egy alapítási időszakot amelyet két részre bont.
    Az első időszakban az erre feljogosított szervek dönthetnek arról, hogy kívánnak e pénztárat alapítani és milyen módon gondoskodnak a kötelezettek pénztártaggá válásáról. Ha ezen időszakot követően még vannak olyan kötelezettek akik nem váltak pénztártaggá, akkor azok a területi elv alapján létrejött és kötelezően megalapítandó pénztár tagjaivá válnak. Tehát csak az alapítási időszak második részében jönnek létre a kötelezően megalapítandó pénztárak, a kényszertagság és a rendszer zártságának érdekében. A területi elv képes biztosítani a rendszer zártságát, hiszen végső soron az államnak kell garantálnia a nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályozás maradéktalan érvényesítését.
    A pénztárak függetlensége érdekében született az a megoldás, hogy az alapító szervek és a pénztárak között semmilyen jogi kapcsolat nem jön létre, tehát az alapítási aktuson kívül az alapítónak a pénztárral kapcsolatban sem jogai, sem kötelezettségei nem keletkeznek.
    A pénztárak alapítása alapító okirat kibocsátásával történik. Alapító szervek lehetnek a munkáltatók, a gazdasági, szakmai kamarák és egyesületek (külön-külön vagy csoportosan), az országos nyugdíjbiztosítási önkormányzat, az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak, amennyiben valószínűsítik, hogy taglétszámuk eléri az ötezer főt. A felsorolt szervezetek a fent leírtak értelmében a törvényben meghatározott időtartam alatt jogosultak az alapításra, annak elteltével területi pénztárak alapítására kerül sor a területi önkormányzatok által. A pénztárak alapításához és tevékenységének megkezdéséhez a Javaslat részletesen szabályozott módon a Pénztárfelügyelet engedélyét írja elő.
    A pénztárak vezető szerve a pénztártagok által választott, kis taglétszámú közgyűlés. A pénztártagok megválaszthatók a pénztár szerveinek tagjává, illetve tisztségviselővé, és részt vehetnek a pénztár szervei megválasztásában, s joguk van a szolgáltatásokhoz és a pénztár egészének működésére és saját pénztárral szembeni követelésének mértékére vonatkozó rendszeres tájékoztatáshoz. A kötelező, felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszerben a biztosított semmiféle információval nem bír a befizetett járulékai sorsáról, míg a nyugdíjbiztosító pénztárak esetében rendszeres tájékoztatást kell kapnia az egyéni számlájának összegéről. A pénztártagok közösségileg és egyénileg is megfelelő nyomást gyakorolhatnak a pénztárak működésére és tulajdonuk hasznosításának eredményességére. Az operatív vezetési feladatokat az igazgatótanács és az ügyvezető látja el. Az igazgatótanács és az ügyvezető a Javaslat szerint széleskörű jogosítványokkal rendelkeznek. A törvény keretei között gondoskodnak a nyugdíjpénztári működés biztonságáról és eredményességéről, a nyugdíjszolgáltatásról. A nyugdíjpénztárra háruló sokrétű feladatok ellátása érdekében a Javaslat számviteli, befektetési, biztosításmatematikai, jogi szakemberek alkalmazását írja elő a pénztárak számára. A törvényjavaslat a pénztár tisztségviselőire, az igazgatótanács tagjaira, az ügyvezetőre és a szakfeladatokat ellátó személyekre vonatkozóan részletes összeférhetetlenségi szabályokat, továbbá fenti szakemberek és az ügyvezető esetében sajátos szakmai és egyéb alkalmassági előírásokat tartalmaz a feladatokhoz igazodó felelősség megteremtése érdekében.
    A kötelező magánnyugdíj pénztár működésének garanciáit a szabályozással, az intézményrendszer kialakításával, szigorú ellenőrzési mechanizmusokkal, a kötelezően létrehozandó garancia alappal és végső soron - a garanciaalap esetleges kimerülése esetén - állami helytállással kívánja biztosítani a jogalkotó.
    A garanciarendszer fontosabb elemei: a kötelező magánnyugdíj pénztárak szervezetére és működésére, a tárgyi, személyi, szakmai követelményekre vonatkozó részletes jogi szabályozás, a nyugdíjpénztári gazdálkodás olyan szabályozása, amely szűk korlátok közé szorítja a kockázatokat, széleskörű állami felügyeleti tevékenység, a krízishelyzetekben történő sokoldalú közigazgatási beavatkozás lehetőségét is megteremtve, a vagyonkezeléstől elkülönült letétkezelés megkövetelése, garancia alap létrehozása és differenciált személyi, szakmai előírások a pénztárak szerveire, tisztségviselőire és a pénztári vagyonkezelőkre vonatkozóan. A garanciák körébe tartozik a pénztártag induló járadékának értékével szemben támasztott követelmény (normajáradék), és a pénztárak befektetéseinek a hozamára vonatkozó kötelező hozamelvárás.
    A Javaslat szigorú szabályokat tartalmaz a pénztár gazdálkodására, beszámolási kötelezettségére, a befektetési üzletmenetre vonatkozóan. A szabályozás célja a pénztár gazdálkodási kockázatainak korlátok közé szorítása. A szabályozás nem teljes körű: a törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormánynak a gazdálkodási, számviteli, befektetési előírások rendeletben történő szabályozására.
    A törvényjavaslat részletesen szabályozza a pénztárak egyesülésével, szétválásával, megszűnésével összefüggő eljárásokat, szabályozza a pénztárak garancia alapjának működését, tevékenységét. A Javaslat szerint a Pénztárfelügyelet együttesen látja el az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, valamint a kötelező pénztárak felügyeletét, mint a pénzügyminiszter felügyelete alatt álló központi hivatalként működő, elsőfokú államigazgatási szerv. A törvényjavaslat részletekbe menően szabályozza a Pénztárfelügyelet működését, hatósági tevékenységét.
    Részletes indokolás
    I. Fejezet
    A törvény célja
    Az 1. §-hoz
    A Javaslat a törvény célját a magánnyugdíj-pénztár rendszer egységes szabályozásában határozza meg, egyben rögzíti e rendszer alapvető jellemzőit, melyek az állampolgárok kötelező tagdíjfizetésében és az egyéni számlavezetésen alapuló magánnyugdíjban fogalmazódnak meg.
    A törvény hatálya
    A 2. §-hoz
    A törvény hatálya valamennyi olyan nyugdíjpénztári szervezetre kiterjed, amely az e törvényben meghatározott feltételek szerint jön létre, működik.
    A törvény személyi hatálya a tagdíjat kötelezően vagy önkéntes választást követően fizető és a későbbiekben nyugdíjszolgáltatásban részesülő természetes személyekre terjed ki, továbbá e törvény hatálya alá tartoznak a tételesen felsorolt, a nyugdíjpénztárak által létrehozott szervek, valamint a nyugdíjpénztárak állami felügyeletét ellátó, vagy abban közreműködő szervek is. Ez utóbbiak a pénztárak szövetsége, a Pénztárak Garanciaalapja, a Pénztárfelügyelet, a Pénztártanács.
    A 3. §-hoz
    A Javaslat az első ízben biztosítottá váló természetes személyekre vonatkozóan határozza meg azt a személyi kört, amelyre nézve a pénztártagság kötelező. Meghatározott életkort betöltöttekre azonban - a nyugdíjszolgáltatás fedezetének a megteremtésére nyitva álló idő rövidsége miatt - ez a kötelezés nem vonatkozik. A Javaslat értelmében a kötelező pénztárban önkéntes döntéssel is pénztártaggá lehet válni.
    A kötelező pénztárakról szóló törvény számos ponton kapcsolódik a társadalombiztosításról szóló törvényhez, ezért a jogalkotó ez utóbbi törvény szabályait rendeli alkalmazni a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozó végrehajtási eljárásokra, a bejelentési és nyilvántartási stb. kötelezettségek elmulasztására, továbbá a jogalap nélkül felvett járadék visszafizetésére, a különböző bírságokra és a jogorvoslati fórumrendszer vonatkozásában oly módon, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény szabályait fenti eljárások tekintetében az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Fogalmak
    A 4. §-hoz
    A tőkefedezeti elven működő kötelező magánnyugdíj-pénztárak a magyar jogrendszer új intézményei, ezért elengedhetetlen követelmény, hogy a törvény részletes fogalom meghatározásokat adjon.
    A Javaslat a társadalombiztosítási nyugdíj és ehhez kapcsolódó más nyugellátások körébe vonja mindazokat a nyugellátásokat, amelyeket jogszabály társadalombiztosítási nyugellátásként határoz meg. A Javaslat a nyugdíjkorhatár meghatározásakor utaló szabályként azt az életkort állítja középpontba, amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság egyik feltételeként a társadalombiztosítási jogszabályokban kerül meghatározásra. E törvény alkalmazásában a taxatív felsorolásban szereplő nyugellátásokban részesülő személy a nyugdíjkorhatárt betöltött személyekkel esik egy tekintet alá.
    A Javaslat értelmében a pénztár tagja az a tagdíjfizetésre kötelezett természetes személy, aki a nyugdíjpénztárba kötelezés alapján lép be, vagy oda kötelezően beléptetik. A Javaslat a kötelezést a pályakezdők tekintetében mondja ki. Ezen túlmenően a törvény arra is lehetőséget biztosít, hogy meghatározott feltételek teljesítése esetén tagdíjfizetésre nem kötelezett személy is felvételt nyerjen a pénztárba. Egy természetes személy azonban csak egyetlen kötelező pénztár tagja lehet, függetlenül attól, hogy kötelezően vagy önkéntes módon válik a pénztár tagjává.
    A pénztárak szolgáltatásokat csak úgy tudnak teljesíteni, ha erre megfelelő fedezettel rendelkeznek. A fedezet megteremtésének legfontosabb eszköze a tagdíj, amelyet a pénztár tagja a pénztár számára köteles megfizetni. A tagdíj tartaléka a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényben meghatározott nyugdíjjárulék-tartalékkal egyezik meg, mértékét a Javaslat a járuléktartalék százalékában határozza meg.
    A járulékfizető állampolgár számára rendkívül vonzó lehet, hogy amíg eddig egyáltalán nem tudott a személyét érintően befizetett járulékának a sorsáról, addig a törvény rendelkezései a tőkefedezeti rendszerben erre kifejezett jogot ad neki. Az egyéni számla a pénztártag, továbbá a javára történő befizetések, illetve a számla terhére történő kifizetések valamint a pénztár gazdálkodásának szempontjából egyaránt alapnyilvántartás. Az egyéni számlán alapul a pénztár tagja részére a nyugdíjszolgáltatás megállapítása, az egyéni számlán szereplő összeget főszabály szerint a pénztár tagjának vagy más jogosultnak nyugdíjszolgáltatásként ki kell fizetni. Az egyéni számla a fedezeti tartalék része, melynek egyenlegével a pénztártag követelése a felhalmozási időszakban megegyezik.
    A folyósítás alatt álló ellátások fedezetének nyilvántartására a szolgáltatási tartalék szolgál, amely szintén a fedezeti tartalék része. A biztonsági tartalékok az egyéni számlákhoz és a szolgáltatási tartalékokhoz kapcsolódó kockázatok megfelelő kezelésére, azok kiegyenlítésre szolgálnak. A felhalmozási időszak a tagsági viszony keletkezésétől a nyugdíjszolgáltatás megállapításáig, míg a járadékos időszak ez utóbbi időponttól kezdődően a szolgáltatás igénybevételének végéig terjed.
    A - főszabály szerint az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után, de kérelemre később is indítható - nyugdíjszolgáltatás az egyéni számlán nyilvántartott összeg alapján megállapított életjáradék és - az e törvény által megállapított esetekben - egy összegben történő pénzbeni kifizetés lehet. A tag elhalálozása esetén hozzátartozói a pénztártól az e törvényben meghatározott módon szolgáltatásban részesülnek.
    A Javaslat a járadékkövetelmény felállításával a szolgáltatás induló értékével szemben támaszt kötelező elvárásokat. A normajáradék a tag e törvény szerinti nyugdíjjáradékának azon értéke, ami a nyugdíj megállapításakor egy meghatározott szintnél nem lehet alacsonyabb. E legkisebb nyugdíjjáradék fedezetét a Pénztárak Garancia Alapja, illetve a központi költségvetés a törvényben meghatározott módon garantálja.
    A Javaslat a fenti alapelv megvalósításához bevezeti a normafedezet fogalmát, amely a normajáradék megállapításához egységes szabályok szerint számított tőkefedezet.
    A hozamelvárás elve a pénztárak befektetéseinek a hozamára vonatkozóan fogalmaz meg elvárást abból a célból, hogy a szolgáltatás fedezete a felhalmozási időszak elteltével mindenképpen rendelkezésre álljon. A pénztár üzemvitele, gazdálkodása a pénzügyi terven alapul. A pénztár pénzügyi terve olyan dokumentum, amely a készítésekor fennálló állapotból kiindulva a pénztárakra vonatkozó előírások figyelembevételével a pénztár tartalékainak tervezett változását, a várható bevételek és kiadások alakulását mutatja be rövid távú (éves), közép távú (öt évre szóló) és hosszú távú (húsz évre szóló) időszakra vonatkozóan. A pénzügyi terv tervnek tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó ismert adatokat és feltételezéseket.
    A biztosításmatematikai mérleg célját tekintve egy rendszeres vizsgálat arra vonatkozóan, hogy a pénztár képes lesz-e a már megkezdett szolgáltatások maradéktalan teljesítésére.
    A pénztár működésének, a pénztár és a tag viszonyának , a tagok jogainak és kötelezettségeinek, a pénztár által nyújtott szolgáltatásoknak, a tisztségviselők és alkalmazottak jogainak és kötelezettségeinek a szabályozása a pénztár alapdokumentumában, a szervezeti és működési szabályzatban történik. A szervezeti és működési szabályzat elfogadása és módosítása a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.
    A szolgáltatási szabályzat a pénztár azon dokumentuma, amely a nyújtandó járadék kiszámításának és folyósításának előírásait továbbá a tartalékképzésre vonatkozó szabályokat tartalmazza, melynek kötelező tartalmát a Kormány rendeletben határozza meg.
    A pénztártagok által illetve részére befizetett összegek befektetését a pénztár az e törvényben meghatározott feltételek mellett maga is végezheti, de a vagyon gyarapításának feladatát erre feljogosított szervezetre is bízhatja a kötelező magánnyugdíj-pénztárak részére történő vagyonkezelés keretében. A nyílt pénztár és a zárt pénztár különbsége abban határozható meg, hogy a tagsági körre vonatkozóan van-e bármilyen jellegű, a jogszabályi keretek között lehetséges korlátozás vagy sem.
    A szakmai egyesület tekintetében a Javaslat valamely szakmához tartozást, mint a taggá válás feltételét határozza meg.
    A tag követelése eltérő módon kerül meghatározásra a felhalmozási illetve a járadékos időszakra vonatkozóan.
    A munkáltató meghatározásakor a Javaslat a munkavégzésre vonatkozó különböző jogviszonyokat helyezi a középpontba.
    A közeli hozzátartozó, hozzátartozó fogalma megegyezik a Ptk.-ban szabályozott fogalommal, azzal a különbséggel, hogy az élettárs is beleértendő.
    Működési alapelvek, alapvető rendelkezések.
    Az 5. §-hoz
    A törvény a fogalmak rögzítése után meghatározza a kötelező pénztárak működési alapelveit, melyeket működésük során folyamatosan kötelesek érvényesíteni.
    A magánnyugdíj-pénztárak az önkormányzatiság elvén működő autonóm szervezetek.
    Garanciális okokból az önkormányzatiság azonban néhány területen korlátozásra kerül: a közigazgatási beavatkozás lehetővé tétele, a hatósági engedélyezés, az ellenőrzés, kötelezés, szankcionálás, sőt krízis helyzetekben az állami irányítás lehetőségének a megteremtése egy szélesebb értelemben vett garanciarendszer fontos elemét képezi. Az önkormányzatiságnak a Javaslat a pénztártagok jogai és kötelezettségei érvényesítésének, a gazdálkodás önállóságának és a piaci versenyben szükséges érdekérvényesítés megvalósításának tekintetében biztosít nagy szerepet. Az önkormányzati működés lényege, hogy a törvényben és az egyéb vonatkozó jogszabályokban továbbá a pénztár szervezeti és működési szabályzatában foglaltak keretei között a pénztár önkormányzati testülete, a közgyűlés végzi a pénztár tevékenységének stratégiai irányítását. A pénztártagok azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, az általuk kinevezett tisztségviselők pedig felelősek a pénztár törvényes működéséért.
    A szabad pénztárválasztás joga értelmében a pénztárba való belépésre kötelezettek és az önkéntesen belépők is választhatnak a pénztárak között ez a pénztárak közötti versenyt fogja kikényszeríteni. A pénztárak közötti átlépésre a későbbiek folyamán is lehetőség lesz. A rendszer zártsága érdekében egy bizonyos idő elteltével aki nem lépett be valamely pénztárba, a törvény által meghatározott módon valamely területi pénztár tagja lesz. A pénztártagok a kölcsönösség és öngondoskodás elve szerint közösen teremtik meg a pénztár működésének és szolgáltatásának a fedezetét. A kötelező pénztárak pedig a kötelezően létrehozandó garanciaalap megteremtésével és fenntartásával közösen gondoskodnak valamennyi pénztár szolgáltatási kötelezettsége teljesítésének biztonságáról. A kölcsönösség elve azt is jelenti, hogy a pénztártagok a felhalmozási időszakban befektetői kockázatközösséget, míg a járadékos időszakban befektetői és biztosítási kockázatközösséget alkotnak.
    A Javaslat rögzíti a tulajdonlás elvét, melynek értelmében a pénztártag követelése a pénztártag tulajdona, amely az e törvényjavaslat szabályai által meghatározott módon örökölhető, erre kedvezményezett is jelölhető, sőt kiterjed rá a központi költségvetési garancia is.
    A pénztárak kiegyensúlyozott működőképességének biztosítéka a zárt gazdálkodás elvében foglaltak érvényesítése, ami több követelmény egyidejű érvényesülését jelenti. Ezek alapján a pénztár bevételeiből tartalékokat képez, ezen belül egyéni számlát vezet és a szolgáltatásokat a szolgáltatási számláról finanszírozza. A pénztár gazdálkodása kizárólag az e törvényben meghatározott nyugdíjszolgáltatást teljesítésére irányulhat, melyre az e törvényben meghatározott személyek jogosultak. A szolgáltatások fedezete kiemelt védelmet élvez, a pénztár esetleges tartozásai fejében az egyéni és szolgáltatási számlák összege és a hozzájuk kapcsolódó biztonsági tartalékok nem foglalhatók le és nem zárolhatók. A pénztár szigorú szabályok között vállalhat kötelezettséget harmadik személyekkel szemben. Fontos garanciális szabály, hogy a pénztár számára szolgáltatási tevékenységet végző szervezetek által okozott kárért a megbízottak a Ptk. vonatkozó felelősségi szabályai szerint felelnek azzal az eltéréssel, hogy a károsult pénztártaggal szembeni felelősség alól a pénztár részéről kimentésnek nincs helye.
    Fenti alapelvek kiegészülve a biztonságos gazdálkodás és prudenciális magatartás elvével a pénztárvagyon és a pénztártagok érdekeinek a védelmét szolgálják.
    A nyilvánosság és az adatvédelem elve kimondja, hogy a pénztári működésre vonatkozó adatok nyilvánosak, azokat az adatvédelmi jogszabályok betartása mellett kell kezelni.
    Az összehasonlítható teljesítmény elve értelmében a pénztáraknak tevékenységükről nyilvántartásokat kell vezetni és ezeket nyilvánosságra kell hozni annak érdekében, hogy a pénztárak teljesítménye azonos adatokból és számításokból kiindulva összehasonlítható és megismerhető legyen.
    Az elnevezés védelme
    A 6. §-hoz
    A Javaslat rendelkezik a pénztár elnevezésének a védelméről valamint az elnevezés használata tekintetében érvényesülő egyes kivételekről.
    II. Fejezet
    A PÉNZTÁR ALAPÍTÁSA
    Az alapítók
    A 7-12. §-okhoz
    A Javaslat felsorolja mindazon szervezet-típusokat, melyek köréből az alapítók kikerülhetnek. Alapítók lehetnek tehát a munkáltatók, a gazdasági, szakmai kamarák és szakmai egyesületek és a munkavállalói érdekképviseletek - ezek külön-külön vagy csoportosan is alapíthatnak pénztárat -, továbbá az országos nyugdíjbiztosítási önkormányzat, amennyiben valószínűsítik, hogy a pénztár taglétszáma az ötezer főt eléri. Fentieken túlmenően az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak közgyűlése is dönthet úgy, hogy kötelező pénztári feladatokat ellát az e törvényben előírt feltételek mellett. Területi pénztárat a területi önkormányzatok kötelesek alapítani vagy saját területi illetékességük, vagy a mellékletben meghatározott régiók figyelembevételével.
    A Javaslat az alapításra vonatkozó lényegesebb eljárási szabályokat rögzíti. Az alapítás szakszerűségét és zökkenőmentes lebonyolítását biztosító szabály a tervezetben, hogy az alapításra jogosult az alapítást megelőzően a pénztári tagságra kötelezettek és a belépésre jogosultak között felmérést végezhet. Ennek során szándéknyilatkozatot kérhet arról, hogy a nyilatkozat aláírója a tervezett pénztár létrehozása esetén tagként belép-e a pénztárba. Fontos, a leendő pénztártagok érdekeit védő és a szabad pénztár választás elvének megvalósulását elősegítő előírás, hogy a nyilatkozatkérés során tilos bármilyen formában akadályozni az érintettek szabad pénztárválasztási jogát. A nyugdíjrendszer második pillérének gyors kiépülése szempontjából nagyon lényeges követelmény, hogy az alapítás egyes fázisaira a törvény szigorú, jogvesztő határidőket állapít meg. Az alapításhoz rendelkezésre álló határidő elteltét követően az alapító szervek számára e törvény erejénél fogva ismét megnyílik a pénztáralapítás lehetősége. Ugyancsak e határidő elteltétől kezdve a területi pénztárak egyesülhetnek, illetőleg a több megyére kiterjedő illetékességű területi pénztárak szétválhatnak.
    Alapvetően a pénztárak függetlenségét elősegítő az a megoldás, hogy az alapító szervek és a pénztárak között semmilyen jogi kapcsolat nem jön létre: az alapítási aktuson kívül az alapítónak a pénztárral kapcsolatban sem jogai sem kötelezettségei nem keletkeznek.
    Az alapítási engedély
    A 13. §-hoz
    A pénztár alapításához az Állami Pénztárfelügyelet által kibocsátott alapítási engedély szükséges. Abban az esetben, ha önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár kötelező pénztári feladat ellátására vállalkozik, úgy működtetési engedélyt kell kérnie a Pénztárfelügyelettől. A Javaslat tételesen felsorolja mindazon okiratokat és dokumentumokat, melyeket az alapítási engedély illetve a működtetés engedély iránti kérelemhez kötelezően csatolni kell. Az alapítási engedély alapján az alapító kibocsáthatja az alapító okiratot és megkezdheti a pénztár létrehozásával kapcsolatos feladatok ellátását, azonban az engedély érvényét veszti, ha a meghatározott jogvesztő határidőn belül a pénztár nem nyújtja be a tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelethez.
    Az alapító okirat
    A 14. §-hoz
    Amennyiben a Pénztárfelügyelet engedélye jogerőre emelkedett, a pénztár alapítója alapító okiratot bocsát ki. A Javaslat tételesen felsorolja mindazokat az adatokat, amelyeket az alapító okiratnak mindenképpen tartalmaznia kell.
    A pénztár első küldöttközgyűlése
    A 15. §-hoz
    A Javaslat az alapító kötelezettségévé teszi a pénztár első küldöttközgyűlésének összehívását. A küldöttközgyűlés megbízatása meghatározott ideig tart. A küldöttközgyűlés tagjainak jelölését jelölő bizottság végzi, tagjait az alapító jelöli ki. A törvény a pénztár küldöttközgyűlése létszámát limitálja a döntésképesség biztosítása és a költségek minimalizálása céljából.
    A törvény a munkahelyen alakuló, a kamarák által alapított és a területi pénztár küldöttközgyűlésére vonatkozóan a specialitásokat figyelembe vevő eltérő szabályokat állapít meg.
    A Javaslat kiemeli, hogy e rendelkezések kizárólag az e törvény hatályba lépését követően, az e törvényben megjelölt alapítók által első ízben történő pénztáralapításra vonatkoznak.
    III. Fejezet
    A PÉNZTÁRI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉNEK FELTÉTELEI
    A pénztár nyilvántartásba vétele
    A 16-17. §-okhoz
    A Javaslat értelmében a pénztárat a székhelye szerint illetékes fővárosi, megyei bíróság veszi nyilvántartásba. Az erre vonatkozó kérelmet az alapítást követő harminc napon belül az alapító köteles benyújtani a bírósághoz. A Javaslat felsorolja mindazokat az okiratokat és dokumentumokat, amelyeket a kérelemhez mellékelni kell. A bíróság a nyilvántartásba vételről nem peres eljárásban határoz. A bíróság határozatáról egyidejűleg az illetékes ügyészséget és Pénztárfelügyeletet tájékoztatja.
    A Javaslat a meghiúsult bejegyzés esetére a felek egymás közötti jogviszonyára a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni és rendezi a bírósági nyilvántartásba vétel megtörténte előtt a pénztár nevében eljáró alapító szerv felelősségét a pénztár nevében vállalt kötelezettségek vonatkozásában.
    A tevékenységi engedély
    A 18-20. §-okhoz
    A Javaslat értelmében a pénztárak tevékenységének megkezdéséhez tevékenységi engedély szükséges. A pénztári működés előkészítése azonban már a tevékenységi engedély jogerőre emelkedése előtt megkezdődhet.
    A tevékenységi engedély feltételeinek meglétét a Pénztárfelügyelet vizsgálja. A pénztárfelügyeleti tevékenységben az állam felügyeleti funkciója testesül meg, mivel a pénztárvagyon védelme és nyugdíjszolgáltatások teljesítése érdekében az állam befolyásoló eszközeit túlnyomórészt a Pénztárfelügyeleten keresztül gyakorolja. A pénztárak prudens és biztonságos működésének fontos garanciális eleme a hatósági és szakmai felügyeletet egyidejűleg ellátó Pénztárfelügyelet intézménye.
    A pénztár tevékenységi engedély kérelmét a Pénztárfelügyelet a benyújtott - a tevékenységi engedélykérelem kötelező elemeit képező - dokumentumok alapján bírálja el. A dokumentumok értékelése során vizsgálja a pénztár tárgyi, személyi, szerződési, piaci feltételrendszerét és környezetét, üzemviteli terveit.
    A pénztár tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelet csak akkor utasíthatja el ha a kérelem és mellékletei nem felelnek meg a jogszabályi előírásoknak és a pénztár az előírt határidőre sem tesz eleget az esetleges hiánypótlási, módosítási felhívásnak.
    A Pénztárfelügyelet a benyújtott okiratok módosítását a működőképesség bizonytalansága esetén írhatja elő: ha az állapítható meg, hogy a pénztár változtatás nélkül nem lesz képes a vállalt kiegészítő nyugdíjszolgáltatás teljesítésére vagy működése egyébként nem biztonságos. Ezen túlmenően akkor is előírhat módosítási kötelezettséget, ha a beadott okiratok nagyfokú célszerűtlenséget vagy szakszerűtlenséget tartalmaznak.
    Fontos garanciális szabály, hogy a tevékenységi engedély jogerőre emelkedéséig a pénztár a hozzá bármilyen jogcímen befizetett összegekből - a pénztár vagyonát csökkentő - kifizetéseket kizárólag a pénztár szervezésével összefüggésben teljesíthet. A pénztár megalakulását követően a pénztár gazdálkodására és befektetéseire az e törvényben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, azaz a tagdíjak szedését, befektetési tevékenységét a pénztár a vonatkozó szigorú gazdálkodási szabályok betartásával megkezdheti.
    A fenti kogens szabályok kikényszeríthetősége érdekében a Javaslat szankciókat helyez kilátásba a jogellenesen eljáró személyekkel szemben.
    IV. Fejezet
    A TAGSÁGI VISZONY
    A pénztártagok jogai és kötelességei
    Tagsági viszony keletkezése
    A tagsági viszony megszűnése
    A 21-25. §-okhoz
    A Javaslat garanciális szempontokat szem előtt tartva törvényi szinten határozza meg a pénztártagok jogait, a szabad pénztárválasztás jogát, az aktív és passzív választójogát a pénztár tekintetében, a rendszeres tájékoztatáshoz való jogát, a pénztári szolgáltatásokhoz való jogát stb. Ugyanakkor a pénztártagnak az új nyugdíjrendszer kiépülése és a tőkefedezeti pénztár működése érdekében kötelezettségei is vannak, melyek szintén törvényi szintű szabályozást igényelnek. A leglényegesebb ezek közül, hogy a pénztártag biztosítottként köteles pénztártaggá válni, e tagsági viszonyát a törvény rendelkezéseinek megfelelően folyamatosan fenntartani, a tagdíjat rendszeresen fizetni. A később megalkotandó végrehajtási rendeletek csakis e törvényben foglalt alapjogok és kötelezettségek keretében szabályozhatnak.
    A Javaslat itt szabályozza azt az esetkört, amikor a pénztártagsági viszony létesítése nem kötelező.
    A Javaslat értelmében a pénztártag pénztárhoz fűződő tagsági jogviszonya más pénztárba való átlépéssel, elhalálozással vagy végleges megrokkanással szűnik meg, illetőleg az úgynevezett visszalépéssel. A pénztárak közötti átlépés az e törvényben és a pénztárak szervezeti és működési szabályzatában foglalt feltételek szerint, a pénztártag szabad pénztárválasztási joga alapján történik.
    Lényeges eleme a tagsági viszony szabályozásának, hogy az akkor is létrejön, ha a kötelezett nem él a szabad pénztárválasztás lehetőségével.
    A tagdíj
    A 26. §-hoz
    A Javaslat a társadalombiztosításról szóló törvénnyel összhangban rögzíti a tagdíj alapját, A tagdíj mértékét a társadalombiztosítási járulékokat szabályozó törvény állapítja meg.
    Tekintettel arra, hogy a kötelező nyugdíjpénztárakról szóló törvény számos ponton kapcsolódik a társadalombiztosításról szóló törvényhez, ezért a jogalkotók ez utóbbi törvény szabályait rendelik alkalmazni a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozóan.
    A Javaslat bevezeti a tagdíj-kiegészítés lehetőségét, amelynek alapján meghatározott módon a fent definiált tagdíjat tíz százalékig ki lehet egészíteni.
    V. Fejezet
    A PÉNZTÁRI SZOLGÁLTATÁS
    Járadék szolgáltatás
    A 27. §-hoz
    A Javaslat értelmében a pénztár a nyugdíjszolgáltatást a jogosultak részére főszabály szerint járadékszolgáltatásként nyújtja a szolgáltatási szabályzata alapján az e törvényben foglalt kivételekkel.
    A járadékszolgáltatás típus szerint lehet a tagra meghatározott élethosszig tartó járadék, elején határozott időtartamos életjáradék, végén határozott időtartamos életjáradék, illetve kettő vagy több életre szóló járadék.
    Egyösszegű kifizetés
    A 28. §-hoz
    A pénztár egyösszegű kifizetést akkor teljesíthet, ha a tag kéri és a járadékon felül számára megfelelő fedezet áll rendelkezésre az egyösszegű kifizetésre is; a kedvezményezett kérésére; továbbá akkor, ha a pénztártag összeszámítással sem tudott száznyolcvan hónap tagdíjfizetési időszakot igazolni.
    Kedvezményezett
    A 29. §-hoz
    A Javaslat lehetővé teszi, hogy a pénztártag a halála esetére egyéni számlájára és szolgáltatására vonatkozóan tetszés szerint kedvezményezettet jelölhessen. Azonban ha a tag nem jelöl kedvezményezettet, úgy törvényes örökösét kell kedvezményezettnek tekinteni. Az egyéni számlán és a szolgáltatási számlán lévő összeg ez esetben nem része a hagyatéknak, arra nem vonatkoznak az öröklési jog szabályai és a hagyatéki eljárás előírásai. Örökös hiányában az Alapra száll át az egyéni számlán lévő összeg.
    A Javaslat választási lehetőséget enged a kedvezményezettnek, aki e szerint választhat, hogy az egyéni számlán ráeső részt egy összegben felveszi vagy a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja, illetve más pénztárba viszi át.
    A szolgáltatás alapvető feltételei, a járadék legkisebb összege
    A 30. §.hoz
    A Javaslat a nyugdíjszolgáltatásra jogosultság tekintetében és a nyugdíj iránti igény benyújtásának időpontjával kapcsolatban rögzíti a legfontosabb szabályokat.
    A Javaslat minimálisan tizenöt év tagdíjfizetés után teszi lehetővé - a képzett fedezet még elégséges mértékét figyelembe véve - a nyugdíjjáradék nyújtását a tagok részére, ennek hiányában egyösszegű kifizetést teljesíthető.
    A szolgáltatás értékével szemben támasztott garanciális jellegű követelmény értelmében a járadék nem lehet kevesebb a tag társadalombiztosítási nyugdíj megállapítási szabályai szerinti nyugellátása huszonegy százalékánál.
    A szolgáltatás fedezete és a szolgáltatás megállapítása
    A 31. §-hoz
    A Javaslat meghatározza a pénztártag követelése értékének számítási szabályait járadékos időszakban és a szolgáltatási számla megállapításának módját illetve annak egy pénztártagra jutó részét. A Javaslat szerint a járadék megállapításánál alkalmazott halandósági táblában a férfiak és a nők eltérő halandóságát figyelembe kell venni.
    A Javaslat a nyugdíjszolgáltatás megállapítása tekintetében rögzíti az egyéni számla egyenlegének életjáradékra, illetőleg egy összegre való átváltásának elveit.
    A pénztár szolgáltatási tevékenységének feltételei
    A 32. §-hoz
    A Javaslat garanciális okokból kimondja, hogy a pénztár szolgáltatási tevékenységét csak a Pénztárfelügyelet által jóváhagyott szolgáltatási szabályzat birtokában kezdheti meg és a Pénztárfelügyelet elrendelheti a szolgáltatási szabályzat megváltoztatását és egyéb intézkedéseket tehet, ha a szabályzat valótlan adatokat tartalmaz, illetőleg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak nem felel meg. Fontos minimumszabály, hogy a pénztárnak legalább az életjáradékot és valamelyik hozzátartozóra is kiterjedő járadékot nyújtania kell. A pénztárnak a járadék fedezetének rendelkezésre állását rendszeresen ellenőriznie kell és hiány esetén a Pénztárfelügyeletet és az Alapot is értesítenie kell.
    A Javaslat a járadékszolgáltatás feltételeire vonatkozó biztosításmatematikai, szakmai követelményeket figyelembe véve kimondja, hogy a pénztár csak akkor nyújthat járadékszolgáltatást, ha három évvel a szolgáltatás megkezdése előtt - huszonötezer tag esetén egy évvel előtte - bejelenti szolgáltatási szándékát a Pénztárfelügyeletnek, és szolgáltatási szabályzatát megfelelően módosítja, továbbá tartalékképzési kötelezettségeinek eleget tesz.
    Biztosító intézettől vásárolt járadék szolgáltatás
    A 33. §-hoz
    A Javaslat lehetővé teszi, hogy a pénztár szolgáltatási kötelezettségének üzleti biztosítóktól vásárolt járadék nyújtásával tegyen eleget. Amennyiben a pénztár a biztosítási törvény hatálya alá tartozó biztosító intézetektől vásárolja meg a járadékot, az itt megfogalmazott speciális szabályokat kell alkalmazni. A biztosító intézettel szemben követelmény, hogy tagja legyen valamely biztosított védelmi alapnak.
    VI. Fejezet
    A PÉNZTÁR SZERVEZETÉRE ÉS MŰKÖDÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
    A pénztár jogállása és szervezete,
    Szervezeti és működési szabályzat
    A 34-35. §-okhoz
    A Javaslat értelmében a pénztár jogi személy.
    A Javaslat a pénztár szervezetére irányadó szabályok között megnevezi a pénztár szerveit, melyek a közgyűlés, az igazgatótanács, az ellenőrző bizottság és a szervezeti és működési szabályzat szerint létrehozható szakértői bizottságok.
    Az önkéntes pénztár által működtetett kötelező pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága. A közgyűlés, valamint a küldöttközgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó feladatok tekintetében e szervek külön döntenek.
    A Javaslat lényeges eleme, hogy törvényi szinten rögzíti és taxatív módon felsorolja mindazon a tárgyköröket, melyekről a szervezeti és működési szabályzatnak mindenképpen rendelkeznie kell.
    A közgyűlés
    A 36- 39. §-okhoz
    A Javaslat a közgyűlésre irányadó rendelkezéseket követően (összehívás, határozatképesség, szavazás módja és eredményének megállapítása) meghatározza a közgyűlés kizárólagos hatásköreit, melyek közé a pénztár szervezetére és működésére, gazdálkodására vonatkozó leglényegesebb döntések tartoznak. A kizárólagos hatáskörök közül kiemelendő, hogy a közgyűlés választja az igazgatótanácsot, az ellenőrző bizottságot és elfogadja az igazgatótanács által készített éves beszámolót, amelynek része a mérleg és a biztosításmatematikai mérleg is.
    Az igazgatótanács
    A 40-41. §-okhoz
    Az igazgatótanács a pénztár ügyvezető szerve. Gondoskodik a közgyűlés hatáskörébe tartózó döntések előkészítéséről, a határozatok végrehajtásáról. Egyéb feladatai mellett elfogadja a vagyonértékelési (eszközértékelési) és a szolgáltatási szabályzatokat, ez utóbbi szabályzat elsősorban az adott pénztárnál követendő konkrét eljárási szabályokat tartalmazza a szolgáltatások teljesítését illetően. Az igazgatótanács dönt a vagyonkezelés módjáról, vagyonkezelő kiválasztásáról, továbbá a pénztár adminisztrációs és nyilvántartási tevékenysége végzésének módjáról, valamint szükség szerint az e tevékenységet végző szervezet kiválasztásáról. A pénztár zavartalan működésének érdekében a közgyűlés által elfogadott költségvetés keretein belül, a pénztár szervezetére, működésére, személyi és tárgyi feltételeire vonatkozó fejezeten belül átcsoportosításokat hajthat végre. Az átcsoportosítás azonban nem érintheti a járadékok fedezetét.
    Ez a fejezet tartalmazza az igazgatótanács működésére vonatkozó lényeges szabályokat, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlására irányadó előírásokat. A Javaslat az igazgatótanácsot felhatalmazza egyes hatásköreinek az ügyvezetőre való átruházására, azonban az átruházott hatáskörök tekintetében sem szűnik meg az igazgatótanács e törvényben meghatározott emelt szintű felelőssége.
    A pénztár képviselete
    A 42. §-hoz
    A Javaslat a pénztár képviselete tekintetében taxatív felsorolást ad. Az ügyvezető képviseleti jogosultsága nem teljes körű, csak a feladatkörében rendelkezik önálló képviseleti jogosultsággal.
    Az ellenőrző bizottság feladata és hatásköre
    A 43. §-hoz
    Az ellenőrző bizottság feladata és hatásköre kiterjed - a pénztár pénzügyi terve és a szervezeti működési szabályzat, valamint más szabályok figyelembe vétele alapján - a pénztár gazdálkodásának, számvitelének, ügyvitelének, fizetőképességének és kötelezettségvállalásának ellenőrzésére. Az ellenőrző bizottság köteles a közgyűlési jelentéseket előzetesen megtárgyalni.
    Személyi és tárgyi feltételek
    A 44. §-hoz
    A Javaslat a működés biztonsága érdekében, egy többelemű garancia-rendszer részeként szigorú követelményeket támaszt a kötelező pénztár tevékenységének szakmai-személyi és tárgyi-technikai feltételeinek tekintetében. Kiemelten fontos, hogy a pénztár megfelelő belső szabályzatokkal, ezen belül számviteli renddel rendelkezzen. A pénztár szakszerű működéséért felelős - az előírt követelményeknek megfelelő - ügyvezető, számviteli rendért felelős vezető, befektetési szakértő, aktuárius, továbbá könyvvizsgáló, jogász és belső ellenőr alkalmazása vagy foglalkoztatása törvényi szinten megfogalmazott követelmény.
    A Javaslat előírja, hogy a kötelező pénztárnak olyan számítástechnikai hátérrel kell rendelkeznie, amely alkalmas a legkülönbözőbb információs rendszerekhez való csatlakozásra.
    Az ügyvezető
    A 45. §-hoz
    A Javaslat az ügyvezető feladatára és hatáskörére, továbbá vele szemben támasztott szakmai és egyéb alkalmassági követelményekre állapít meg kötelező előírásokat, továbbá rögzíti az ügyvezető azon felelősségét, amely kiterjed a közgyűlés az igazgatótanács határozatainak végrehajtására, a pénztár eredményes működésére, a folyamatos ügyvitelre, a pénztár alkalmazottainak egyes köre feletti munkáltatói jogokra. Az ügyvezető az igazgatótanács jogsértő határozata, illetve utasítása esetén az ellenőrző bizottsághoz vagy a Pénztárfelügyelethez fordulhat.
    A könyvvizsgáló
    A 46. §-hoz
    A Javaslat értelmében a pénztár köteles könyvvizsgálót foglalkoztatni. A Javaslat szabályozza a könyvvizsgáló pénztárral kapcsolatos kötelezettségeit és jogosultságait, eljárásait. A Javaslat szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg a könyvvizsgáló illetve a könyvvizsgálatot elvégző szervezet alkalmazottja tekintetében a személyi és gazdasági függetlenség biztosítása érdekében. A könyvvizsgálónak - feladatából adódóan - a pénztár vezetése felé jeleznie kell a pénztár működését veszélyeztető eseményeket, folyamatokat.
    A biztosításmatematikus
    A 47. §-hoz
    A Javaslat meghatározza, hogy mely dokumentumokat kell az aktuáriusnak aláírásával ellenjegyezni, továbbá előírja a képesítési feltételeket.
    Befektetésekért felelős vezető
    A 48. §-hoz
    A Javaslat értelmében a pénztár akkor is köteles a törvényben meghatározott képesítésű befektetési szakembert alkalmazni, ha a befektetéseit vagyonkezelő végzi.
    A pénztár vezetőire vonatkozó felelősségi és összeférhetetlenségi szabályok
    A 49. §-hoz
    A Javaslat részletekbe menően rögzíti a vezető tisztségviselők felelősségi szabályait, a felelősség alóli mentesülés lehetséges módját. A pénztár tisztségviselőinek emelt gondossági kötelmét és felelősségi zsinórmértékét rögzíti a Javaslat a polgári jogi szabályok megfelelő alkalmazásával. Annak érdekében, hogy a pénztár irányítása és működtetése körében elkerülhetőek legyenek az érdek-összeütközések, a Javaslat az összeférhetetlenségi szabályokat és az összeférhetetlenség fennállása esetén követendő eljárást pontosan meghatározza.
    A pénztárak gazdálkodása
    A 50-52. §-okhoz
    A Javaslat rögzíti a pénztári gazdálkodás célját, ami a nyugdíjszolgáltatás pénzügyi feltételeinek a megteremtésében foglalható össze. A pénztár a meghatározott cél érdekében szerteágazó tevékenységet végez, melyek egy része szűken vett gazdálkodási tevékenység, de e tevékenységei közé tartozik szervezete működési feltételeinek a megteremtése és az együttműködés a garanciaalappal és a pénztárak közös végrehajtó szervezetével, a különböző hatóságokkal is. A Javaslat alapelvként kimondja, hogy a pénztár vagyona kizárólag a pénztári tagság érdekében fektethető be.
    A Javaslat rögzíti a nem haszonelvű működés elvét, melynek értelmében a pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások fedezetének a biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja, azt sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki. A Javaslat értelmében az önkéntes pénztár által működtetett magánnyugdíjpénztár gazdálkodását, vagyonkezelését, szolgáltatását, nyilvántartásait és könyvvezetését az önkéntes pénztárétól elkülönítetten kell végezni. Az alapszerű gazdálkodás követelménye miatt, amennyiben a pénztár induláskor vagyonnal rendelkezik, azt - mind a pénzben, mind a nem pénzben részét - a tartalékok között fel kell osztani.
    A pénztár köteles számlavezetésre feljogosított hitelintézetnél pénzforgalmi számlát nyitni, és forint- illetve devizaforgalmát pénzforgalmi számlán bonyolítani.
    A pénztár pénzügyi terve
    Az 53-55. §-okhoz
    A kötelező pénztár gazdálkodási tevékenysége arra irányul, hogy tagjai részére a felhalmozási időszak elteltével a törvényben előírt mértékű szolgáltatást nyújtson. A szolgáltatások fedezetének megteremtéséhez a Javaslat szigorúan szabályozott tervkészítési kötelezettséget ír elő.
    A pénzügyi terv több csoport - a pénztár tagsága, a pénztár vezetése és a felügyelet - részére nyújt információt, meghatározott esetekben pedig előírást ad (pl. tagdíjak alapok közötti felosztása). Az érintett csoportok sajátos szempontjaik alapján értékelik a pénzügyi tervet. A tagság ezen keresztül érzékelheti a pénztárra, ezen keresztül a pénztártagra váró folyamatok jövőbeli alakulását. A pénztártagnak a közgyűlésen keresztül lehetősége van a pénzügyi tervből esetlegesen kiolvasható, nem kívánatos vagy éppen káros események kialakulását megakadályozni. A tagság szempontjából tehát a pénzügyi terv egyfelől tehát tájékoztató jellegű, másfelől pedig a pénztár önkormányzati működésének egyik záloga. A pénztár vezetése szempontjából kettős szerepe van a pénzügyi tervnek. A klasszikus tervezési funkciók mellett (a kiindulási helyzet ismeretében az elképzelések, célok, illetve a lehetőségek összevetése) lehetőséget ad a terv és a tényadatok összehasonlítására, ezen keresztül az eltérések okának kiderítésére, szükség esetén az időbeli beavatkozás megtételére. Az esetek döntő többségében a pénzügyi terv előírást jelent a pénztár vezetése számára, mert a pénzügyi terv határoz meg, illetve rögzít a pénztár gazdálkodásában alapvető elemeket. Ilyen például a tagdíjbevételek alapok közötti felosztásának aránya, a tisztségviselők díjazásának mértéke, stb. Az adottságként kezelendő elemek figyelembe vételével korrigálhatók, pontosíthatók az egyes feltevések, illetve egyes elemekről kimutatható azok minimálisan szükséges mértéke. A felügyeleti tevékenység szempontjából a pénzügyi terv több dolgot testesít meg. A pénzügyi terven és az ezzel összevethető szerkezetben készülő beszámolási rendszeren alapuló gazdálkodás elvileg egyidejűleg teszi lehetővé a szolgáltatások teljesíthetőségének és a működés biztosítottságának figyelemmel kísérését. Így a hagyományos megközelítésnél teljesebb kép nyerhető egy-egy pénztárról, ami a biztonságosabb működés irányába hat. A pénzügyi tervek a tényszámok extrapolációja mellett a szándékokat is kifejezik, ezért helyzeténél fogva a felügyeletnek szélesebb lehetősége nyílik a pénzügyi tervezésen keresztül a pénztárszféra várható mozgásainak érzékelésére
    A pénzügyi terv készítésének kötelezettsége egy szélesebb értelemben vett garanciarendszer részét képezi.
    A pénztár pénzügyi terve éves, ötéves és húszéves időszakra vonatkozóan készül és a pénztár legfelső szerve, a közgyűlés által kerül elfogadásra. A pénzügyi terv részletesen tartalmazza a bevételek, a kiadások, a taglétszám és a pénztári tartalékok továbbá a szolgáltatások igénybevételének várható alakulását.
    Amennyiben a pénzügyi tervek nem felelnek meg a jogszabályban foglalt előírásoknak, a Pénztárfelügyelet azok átdolgozását írhatja elő.
    Az önkéntes pénztár által működtetett pénztár pénzügyi tervére vonatkozó külön szabályok
    Az 56. §-hoz
    Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által működtetett pénztár pénzügyi tervét az itt meghatározott eltérések figyelembevételével kell elkészíteni.
    A pénztári tartalékok és működésük
    Az 57-65. §-okhoz
    A magánnyugdíj-pénztár a zárt gazdálkodás elvét is figyelembe véve a biztonságos működés érdekében köteles tartalékokat képezni. A pénztári tartalékokra és működésükre, valamint a pénztár üzemvitelére vonatkozó szabályok előírják a fedezeti és a likviditási tartalék létrehozását, melyeken belül az SZMSZ által meghatározott további tartalékok is képezhetők.
    A fedezeti tartalék a szolgáltatások finanszírozására szolgál, melyen belül indokolt külön kezelni az eltérő funkciójú egyéni és szolgáltatási számlákat. Abban az esetben, ha a pénztár a befektetési és járadékszolgáltatási tevékenységét nem helyezi ki arra feljogosított szervezethez, köteles e tevékenységek kockázatainak a mérséklésére saját tevékenységi tartalékot is képezni a Javaslatban meghatározott mértékben.
    A likviditási tartalékon belül a pénztárnak hozamkiegyenlítési és demográfiai tartalékokat kell képeznie. Amennyiben a pénztár befektetési tevékenységének hozama meghaladja a vonatkozó jogszabályban meghatározott mértéket, úgy a fedezeti tartalék többletének egy részét a likviditási tartalék hozamkiegyenlítési tartalékába kell helyezni. Amennyiben a pénztár hozamteljesítménye elmarad az előírttól, a fedezeti alap bevételét, a likviditási alap hozamkiegyenlítési tartalékából pótolni kell.
    A Javaslat tételesen meghatározza, hogy az egyes bevételeket melyik tartalékba kell helyezni, illetve a kiadásokat melyik tartalékból lehet teljesíteni, továbbá az egyes tartalékokkal szemben milyen költségek számolhatók el.
    Vagyonkezelés
    A 66-68. §-okhoz
    A pénztár meghatározott vagyoni eszközök felett rendelkezik. Ez a rendelkezési jog magában foglalhatja az ezen eszközökkel történő gazdálkodáson belül az eszközök gyarapításának, a befektetés végzésének a jogát is.
    Elképzelhető egy olyan rendszer, amelyben a rendelkezési jog nem foglalja magában a befektetési tevékenység végzésének a jogát, hanem azt törvényi felhatalmazás alapján kizárólag más szervezet végzi. Olyan rendszer is elképzelhető, amelyben a törvény a befektetési tevékenységgel kapcsolatos feltételeket és követelményeket állapítja meg, és ezek teljesülése esetén akár a pénztár közvetlenül akár egy erre szakosodott szolgáltató jogosult. A Javaslat ez utóbbi vegyes rendszer talaján áll. A javaslattevők megvizsgálták e három különböző rendszer előnyeit és hátrányait.
    a.) Amennyiben a pénztár csak maga kezelheti a vagyonát, ezzel a pénztártag tulajdonosi érdekei és jogosítványai közvetlenebbül érvényesülnek, mint külső vagyonkezelő megléte esetén. Ebben az esetben kisebb költségek jelentkeznek a pénztárnál, hiszen vagyonkezelői díj nem merül fel, továbbá a befektetésekkel kapcsolatos információáramlás gyorsan és kevesebb hibalehetőséggel zajlik. A pénztár befektetési ügymenetét végző személyekkel szemben támasztott szakmai követelményeket magasra kell helyezni a speciális képzettség és gyakorlat tekintetében, ez a szabályozás feladata. Ugyanez a tárgyi feltételek tekintetében is elmondható, a befektetések magas színvonalú végzéséhez megkövetelt feltételek - számítógépes rendszerrel való megtámogatottság, a különböző külső adatbázisokhoz való kapcsolódás stb. - előírása a jogszabályokban megvalósulhat és így a kötelező pénztári feladatokat ellátó magánnyugdíj-pénztár alkalmas lesz arra - hisz a működésének feltételeit a tagdíjbefizetések megteremtik -, hogy befektetéseit maga végezze. A szabályozás által megteremtett garanciák - a kötelező pénzügyi tervezés, a kötött, zárt alapszerű gazdálkodás előírása, a befektetési kockázatok minimalizálását célzó befektetési szabályok, a felügyeleti kontroll megléte, a Garanciaalap és a Pénztártanács funkciói - együttesen biztosítják azt, hogy a pénztárak és tagjaik relatíve biztonságban legyenek, a pénztár kockázatai kezelhetők maradjanak, a veszteségek minimalizálhatók, a pénztárüzemi nyereségek pedig optimalizálhatók legyenek, vagyis a pénztár végső soron képes legyen megteremteni az általa nyújtandó nyugdíjszolgáltatás fedezetét. A pénztár önálló vagyonkezelése esetén nyilvánvalóan semmilyen tekintetben nincs érdekkülönbözőség a befektetést végző és a pénztár között. A felügyeleti kontroll a Pénztárfelügyeleten keresztül érvényesül.
    Ennek a rendszernek hátránya, hogy a pénztárnak nincs választási lehetősége a tekintetben, hogy a befektetéseket erre szakosodott szolgáltatóra bízza vagy sem.
    b.) A vagyonkezelés kötelező kihelyezése esetén megvalósul a tőkekövetelmény, a széleskörű szakismeret, kialakult az intézményrendszer és a folyamatok és eljárások bejáratottak, továbbá itt is érvényesül felügyeleti ellenőrzés. A vagyonkezelés kihelyezése azonban többletköltséget jelent (vagyonkezelő haszna), sőt megjelenhet a pénztár és a vagyonkezelő ellenérdekeltsége. A pénztártagok a befektetési politika érvényesítése terén nem rendelkeznek közvetlen ráhatással, végső soron csak a megbízás felmondásának költséges eszközével élhetnek. E megoldás sem enged választást a vagyonkezelés tekintetében, csak a vagyonkezelők személyét illetően.
    c.) Az ún. vegyes rendszer legfontosabb előnye, hogy nem kizárólagos megoldást nyújt. A pénztár saját adottságai, tárgyi- személyi feltételei, befektetési stratégiája figyelembe vételével eldöntheti - tulajdonosi döntést hozhat -, hogy befektetéseit maga végzi, vagy kiadja erre szakosodott szervezetnek. A javaslattevő által kidolgozott vegyes rendszerben nem kötelező külső vagyonkezelőnek (hitelintézetnek, értékpapír kereskedőnek) átadni a pénztártagok kötelező befizetéseiből és annak hozamaiból álló befektetendő vagyont, hiszen a tárgyi-személyi feltételek a kötelező pénztárnál - amely rövid idő alatt pénzintézeti nagyságrendű pénzek fölött fog diszponálni - megteremthetők.
    Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak működése során felgyülemlett tapasztalatok is azt mutatják, hogy e két megoldás - saját vagyonkezelés illetve külső vagyonkezelő - közel azonos arányban van jelen a pénztárszférában, egyik sem domináns: mindkettőnek létjogosultsága van.
    A Javaslat alapján a vagyonkezelést a pénztár e vegyes rendszerben a tulajdonában álló vagyonkezelővel is végeztetheti. Ebben az esetben a pénztár vagyonkezelőjének természetesen meg kell felelnie mindazon követelménynek, amelyet a vonatkozó szabályozás az ilyen szervezetekkel szemben támaszt. A Javaslat rögzíti azokat az alapelveket és szabályokat, amelyek betartásával a befektetés kockázata minimalizálható illetve a pénztár fizetőképessége folyamatosan fenntartható. Fontos kiemelni, hogy ezeket az előírásokat be kell tartani vagyonkezelő alkalmazása esetén is. Fentiek értelmében a pénztár a befektetéseit köteles befektetési formák és befektetési közvetítők szerint is megosztani, azonban a befektetések megosztása nem veszélyeztetheti a pénztár folyamatos fizetőképességét és a pénztári szolgáltatások teljesítését. Lényeges követelmény, hogy a pénztári befektetéseknek összhangban kell lenniük a pénztár éven belüli és éven túli kötelezettségeivel, fenntartva a pénztár folyamatos fizetőképességét.
    A Javaslat szigorú szakmai és pénzügyi követelményeket állapít meg arra az esetre, ha a pénztár a befektetéseit maga végzi. A befektetési tevékenység irányítására ebben az esetben a pénztár köteles olyan munkatársat alkalmazni, aki értékpapír-kereskedői, vagy ha a portfoliója ingatlant is tartalmaz, akkor ingatlanforgalmazói szakvizsgával is, és legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Ezen túlmenően köteles vagyonkezelési és vagyonértékelési szabályzatot alkotni és százmillió forint mértékű saját tevékenységi tartalékot képezni. A befektetések ingadozásának kiegyenlítésére a Javaslatban meghatározott módon hozamkiegyenlítő tartalékot is köteles képezni.
    A Javaslat értelmében a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza befektetésekre vonatkozó végrehajtási szabályokat.
    Fontos garanciális szabály, hogy a pénztárvagyon befektetése során a pénztár nem szerezhet egy vállalkozásban egy évnél hosszabb időtartamot meghaladóan olyan arányú közvetlen tulajdoni részesedést, amely nagyobb mint a vállalkozás jegyzett, illetve törzstőkéjének 10%-a, kivéve a pénztár vagyonának kezelését, aktuáriusi feladatainak, illetve nyilvántartásának, szolgáltatásának és adminisztrációjának végzését ellátó szervezetet.
    A Javaslat szintén garanciális okokból bizonyos befektetésekre tilalmat állít fel annak érdekében, hogy az egyoldalú függőség és a nem kívánt összefonódások elkerülhetőek legyenek.
    A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, valamint beszámolási kötelezettsége
    A 69-72. §-okhoz
    A Javaslat értelmében a pénztár üzemgazdasági szemléletű kettős könyvvitelt köteles vezetni. A pénztár részletes könyvvezetési és beszámolási szabályait a Számviteli törvényen alapuló kormányrendelet tartalmazza.
    A Javaslat tartalmazza a pénztár befektetési teljesítményének a mérését és a működési költségeinek kimutatását lehetővé tevő főbb szabályokat.
    A teljesítményméréshez a Javaslat megteremti az eszközök értékelésének fontosabb alapelveit, és felállítja az eszközértékelési csoportokat.
    Annak érdekében, hogy a pénztárakról az állampolgárok reális képet alkothassanak, a Javaslat a nyilvánosságra hozandó adatok körét és a nyilvánosságra hozatal módját garanciális okokból törvényi szinten szabályozza.
    A Javaslat értelmében a könyvvizsgáló által hitelesített pénztári beszámolót a pénzügyi év lejártát követő 90 napon belül a közgyűlés elé kell terjeszteni. A beszámoló tartalmát a Javaslat meghatározza, ezek a vagyonértékelési és teljesítménymérési jelentések, valamint az aktuáriusi értékelés.
    A Javaslat megfogalmazza, hogy amennyiben a beszámoló olyan veszteséget mutat amely a biztonsági illetve a likviditási tartalékból nem pótolható, az igazgatótanács javaslatot tesz a Garanciaalap és a Pénztárfelügyelet számára, a veszteségmegszüntetés módjára. Amennyiben az igazgatótanács javaslata nem megalapozott, az említett szervek eltérő ajánlást tesznek, illetve indokolt esetben a Pénztárfelügyelet intézkedési jogkörében megteheti a szükséges lépéseket, végső soron a pénztárat átmeneti államigazgatási irányítás alá helyezheti.
    A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, biztosításmatematikai feladatainak, valamint vagyonkezelésének kihelyezése
    A 73-75. §-okhoz
    A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a pénztárak adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási (biztosításmatematikai) feladataik teljesítésével, illetve befektetési üzletmenetük lebonyolításával e tevékenységgel üzletszerűen foglalkozó és arra feljogosított szervezeteket (szolgáltatókat) bízhassanak meg. A vagyonkezelés ellátásával nem bízható meg olyan szervezet, amely a pénztárnak egyéb szolgáltatást is végez, egyebekben fenti feladatok ellátását egyetlen szervezet is végezheti.
    A Javaslat rögzíti, hogy a pénztári szolgáltató a pénztár érdekében jár el, a pénztárakra vonatkozó jogszabályok és előírások betartásával. A Javaslat garanciális okokból rögzíti a vagyonkezelői szerződés kötelező tartalmát Lényeges szabály, hogy a kezelőnek a pénztárvagyon elkülönített kezelését biztosító feltételeket is tartalmazó vagyonkezelési szabályzattal kell rendelkeznie.
    A Javaslat meghatározza az adatközlési kötelezettségeket, amelyeket a vagyonkezelőnek teljesítenie kell.
    A Javaslat tájékoztatási kötelezettséget ír elő az összes szolgáltatóval kötött szerződés tekintetében a Pénztárfelügyeletet felé.
    A hatósági és szakmai feladatokat ellátó Pénztárfelügyelet - a törvényjavaslatban meghatározott esetekben - a szolgáltatóval kötött szerződés érvénytelenné nyilvánítását kezdeményezi.
    Befektetési szolgáltatások igénybevétele, befektetési eszközök kezelése
    Letétkezelés, letétkezelő
    A 76-77. §-okhoz
    A Javaslat a pénztárvagyon biztonságos kezelésének követelményét szem előtt tartva kimondja, hogy a pénztár köteles befektetési vállalkozásként működő letétkezelőt alkalmazni. A Javaslat - garanciális szerepét szem előtt tartva -törvényi szinten határozza meg a letétkezelő feladatait, melyre az 1996. évi CXI. törvény vonatkozó rendelkezései is irányadóak az e törvényben foglalt eltérésekkel. A letétkezelő végzi az értékpapírok letéti őrzését, beleértve a megőrzésre átadott értékpapírok nyilvántartását, fizikai megőrzését, a megőrzésre való átvételt és kiadást. A pénztári letétkezelő a pénztár megbízása alapján végzett befektetési szolgáltatások tekintetében megbízásának ellátásához szükséges mértékben ellenőrzi a pénztári szolgáltatót, valamint a pénzforgalmi számlát vezető szervezetet. A pénztár letétkezelője ellátja továbbá a pénztárral történt megállapodás alapján a kamat, az osztalék, a hozam illetőleg a törlesztés beszedését, az értékpapír tulajdonjogát bizonyító okirat kiadását, továbbá az értékpapír letéti számlák közötti jóváírását és terhelését. A letétkezelő csak erre a tevékenységre feljogosított társaság lehet. A Pénztárfelügyelet abban az esetben engedélyezi számára a pénztárvagyon letétkezelését (veszi nyilvántartásba), ha rendelkezik letétkezelésre illetve letéti őrzésre vonatkozó hatósági engedéllyel és meggyőződik arról, hogy alkalmas a pénztári letétkezelésre is, figyelemmel a pénztári vagyon nagyságára.
    Fontos a polgári jogi felelősséget megalapozó szabály, hogy a letétkezelő köteles minden esetben felhívni a pénztár illetőleg a vagyonkezelő figyelmét, ha megítélése szerint a befektetési megbízás végrehajtása sérti vagy veszélyezteti a pénztár érdekeit. A különböző befektetési keretszabályok betartása és a portfolió összetétele akkor ellenőrizhető hatékonyan, ha a pénztárnak csak egyetlen letétkezelője van, amit a Javaslat kogens módon fogalmaz meg.
    A Javaslat szigorú összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg a letétkezelői tevékenységgel és az azt végző szervezettel kapcsolatban. Ezek között kimondja, hogy ugyanazon szervezet nem láthatja el a vagyonkezelői és a letétkezelői feladatokat, továbbá vagyonkezelő és letétkezelő társaságok sem közvetlenül, sem közvetetten nem lehetnek egymás tulajdonosai. További személyi összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg a Javaslat a pénztár és a letétkezelést végző szervezet személyi állományával kapcsolatban is.
    Fentieket kiegészíti az a rendelkezés, mely a vagyonkezelést és a letétkezelést végző személyi kör közötti összeférhetetlenséget határozza meg.
    VII. fejezet
    TITOKTARTÁS
    Az üzleti titok és pénztártitok
    Az 78-79. §-okhoz
    A Javaslat szem előtt tartja azt az általános jogelvet, hogy a pénztár érdekei védelmében titkosnak kell tekinteni mindazon adatokat, amelyek titokban maradásához a pénztárnak méltányolható érdeke fűződik (üzleti titok). A pénztártagok érdekeinek védelmében a személyükre, vagyoni és üzleti helyzetükre vonatkozó, illetve pénztári adataik titkot képeznek (pénztártitok). A titoktartási kötelezettség kiterjed a pénztár tisztségviselőire és alkalmazottaira. A titoktartási kötelezettség nem terjed ki a pénztárakhoz kapcsolódó feladatkörükben eljáró hatóságokra és meghatározott szervezetekre. A Pénztárfelügyelet a pénztárak egyedi azonosítására alkalmas adatait csak meghatározott célra szolgáltathat.
    VIII. Fejezet
    A PÉNZTÁRAK EGYESÜLÉSE, SZÉTVÁLÁSA, MEGSZŰNÉSE ÉS FELSZÁMOLÁSA
    A pénztárak egyesülése
    Az 80. §-hoz
    A Javaslat értemében csak az azonos típusú pénztárak egyesülhetnek, melynek módja a beolvadás vagy az összeolvadás. A területi pénztár mint gyűjtőpénztár kivétel e szabály alól, a területi pénztárba más szervezési elven felépülő pénztár is beolvadhat. A Javaslat az egyesülés leglényegesebb szabályait és elveit rögzíti.
    A pénztárak szétválása
    Az 81. §-hoz
    A Javaslat rögzíti a szétválás alapvető feltételeit és meghatározza a
    felügyelet eljárásának fontosabb szabályait azzal, hogy alapvetően az új pénztárak létrejövetelére vonatkozó eljárások az irányadóak az itt leírt eltérésekkel.
    A Javaslat megteremti annak feltételeit, hogy a pénztárak szolgáltatási kötelezettségei mindenkor érvényesüljenek. A pénztár megszűnése
    A 82-84. §-okhoz
    A Javaslat értelmében, amennyiben egy pénztár ellen felszámolási eljárás iránti kérelmet nem nyújtottak be, legfőbb szerve kimondhatja a jogutód nélküli megszűnést. Ehhez a Pénztárfelügyelet előzetes engedélye szükséges. A pénztár jogutód nélküli megszüntetésének eszköze a végelszámolási eljárás. Mind a végelszámolási eljárásra, mind a felszámolásai eljárásra vonatkozik az e törvényben megfogalmazott eltérésekkel az 1991. évi IL. törvény. A végelszámolás során a végelszámoló az a személy, aki ellátja a pénztár jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos teendőket, a pénztár kötelezettségeit teljesíti, követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti. A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor éves beszámolót és végelszámolási zárómérleget, valamint vagyonfelosztási javaslatot készít, ezután intézkedést tesz a pénztár bírósági nyilvántartásból való törlése iránt.
    A Javaslat értelmében a pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt átlépés esetén a másik pénztárba viheti vagy a Garancia Alapba helyezheti ideiglenesen.
    A pénztár felszámolására vonatkozó szabályok meghatározzák a pénztár fizetőképtelenségének megállapítására alapot nyújtó feltételeket. Ezek beállta esetén kell alkalmazni a vagyon szabályozott felosztására irányuló rendelkezéseket.
    A Javaslat értelmében a pénztár ellen nincs helye csődeljárásnak. A csődeljárásbeli fizetési moratórium védelmét tehát nem élvezi a pénztár, esedékes fizetési kötelezettségét teljesítenie kell.
    A pénztárak tekintetében is megkülönböztetjük a végelszámolási eljárást és a felszámolási eljárást. A végelszámolás során a nem fizetésképtelen adós (pénztár) a jogutód nélküli megszűnését elhatározza és a hitelezőit maradéktalanul kielégíti, míg a felszámolás a fizetőképtelen adós (pénztár) jogutód nélküli megszüntetésére irányul.
    A Javaslat értelmében egy pénztár akkor minősül fizetésképtelennek, ha esedékes kötelezettségeinek pénzügyi fedezet hiánya miatt 60, illetve a tagok javára vállalt szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtől számított 90 napon belül nem tesz eleget.
    A felszámolás kezdő időpontjában az alapokhoz tartozó eszközök listáját azonnal le kell zárni és azt a felszámolónak át kell adni. A felszámolási eljárás során a fenti eszközök külön kezelendők, és azok csak a fedezeti alappal szemben fennálló tagi, hozzátartozói, illetve kedvezményezetti követelések kielégítése után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére.
    Fontos garanciális szabály, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a tagdíjakat csak az Alap szedheti be, és a Pénztárfelügyelet köteles a felszámolás kezdő időpontjában a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonni, és az Alap vagy más pénztár útján - szükség szerint annak kijelölésével - a tagsági viszony folytatásáról és a járadékszolgáltatások teljesítéséről gondoskodni.
    IX. Fejezet
    A PÉNZTÁRAK SZÖVETSÉGE
    Az 85. §-hoz
    A pénztárak érdekeik képviseletére és közös céljaik megvalósítására szövetséget hozhatnak létre. A szövetség jogi személyként működő társadalmi szervezet.
    X. fejezet
    A PÉNZTÁRAK GARANCIAALAPJA
    A 86. §-hoz
    A kötelező pénztárak Garanciaalapja ipso iure, a törvény erejénél fogva a törvény hatálybalépésével egyidejűleg létrejön. A Javaslat kimondja, hogy a tevékenységi engedéllyel rendelkező pénztár az Alap tagjává válik.
    Az Alap jogállása
    A 87. §- hoz
    Az Alap az e törvényben meghatározott feladatokat ellátó jogi személyiséggel rendelkező intézmény, melynek létrehozatalára, működésére, szervezetére, vagyonára és gazdálkodására vonatkozó szabályokat a törvény rendelkezései állapítják meg.
    A Javaslat rendelkezik arról, hogy az Alap csak az e törvényben meghatározott feladatok ellátására használhatja pénzeszközeit (vagyonát, jövedelmét, bevételeit), melyek nem vonhatóak el egyéb célokra, s őt az Alap társasági és helyi adó, valamint illeték fizetésére sem kötelezhető.
    Az Alap saját tőkéje nem osztható fel, és az Alap köteles viselni a kezelésével felmerülő költségeket.
    Az Alap tevékenységének törvényességi felügyelete a Pénztárfelügyelet hatáskörébe tartozik.
    Az Alap feladata
    A 88. §-hoz
    A Javaslat meghatározza az Alap feladatait az Alappal tagsági viszonyban álló pénztárak tagjai egyéni megtakarításainak a védelme és a pénztárak szolgáltatásai teljesítésének a biztosítása tekintetében.
    Az Alap egyik legfontosabb feladata befagyott követelés esetén meghatározott kártalanítási összeg kifizetése a pénztártagoknak.
    Az Alap feladata a tagpénztár által nyújtott szolgáltatási színvonal garantálása továbbá - a pénztár, mint szervezet működése és a nyugdíjszolgáltatás fedezetének biztosítása érdekében - a pénztár befektetési tevékenységének elemzése is. Ezzel összefüggésben az Alap javaslattételi joggal élhet a Pénztártanács felé, valamint felügyeleti intézkedést is kezdeményezhet a Pénztárfelügyelettől.
    A Javaslat értelmében - a pénztártagtól kapott megbízás alapján - az Alap köteles eljárni a károsult képviseletében az egyezségi tárgyalás és a felszámolási eljárás során.
    A Javaslat értelmében az Alap - a pénztár, a számlatulajdonos tag, illetve járadékos kérésére - a tag egyéni számláját átveszi és átmenetileg kezeli, illetve járadékfedezetét átveszi és járadékát szolgáltatja.
    Az Alapból történő kifizetés
    A 89-90. §-okhoz
    Az Alap elsősorban olyan, a szolgáltatásokat érintő védelmet jelent a pénztártagok számára, ami kiküszöbölheti egy olyan mértékű kár hatásait, amelyet egy pénztár önmaga - sem a bevételei, sem a tartalékai terhére - nem tud finanszírozni. Ettől függetlenül természetesen a pénztáraknak fennáll az a kötelezettsége, hogy a kockázatok bekövetkezéséből fakadó károk ellen az e törvényben meghatározott módon elkülönített tartalék képzésével védekezzen. A jogi szabályozás az előre nem látható kockázatok mértéke elleni védekezés biztosítását szolgálja.
    A Javaslat rendelkezései értelmében az Alap pénzeszközeit befagyott követelés fennállása esetén, továbbá akkor használhatja fel, ha a nyugdíj folyósításának időszakában a szolgáltatási kötelezettségek veszélyeztetettek vagy nem teljesíthetőek. Befagyott követelésnek az minősül, ha a pénztár az SZMSZ-ében szabályozott esedékességet követő öt napon belül nem tud tagjának teljesíteni, kivéve ha a követelés jogalap nélküli, idő előtti, vagy ha összege vitatott. A Javaslat kimondja, hogy az Alap akkor is köteles teljesíteni, ha a pénztártag összes követelése esedékességkor kevesebb, mint az e törvény szerint részére járó normafedezet.
    A Javaslat a helytállási kötelezettségek eltérő céljaira és jellegzetességeire is tekintettel rendelkezik az Alapot terhelő fizetési kötelezettségek mértékéről.
    A Javaslat meghatározza a kifizetéssel kapcsolatos lényeges eljárási, közzétételi szabályokat és határidőket.
    A pénztártagok megtakarításainak, és a pénztár szolgáltatásainak védelmében az Alap által nyújtott kártalanítás összegét és az ezzel összefüggésben felmerült költségeket az Alap részére köteles a pénztár visszafizetni : az Alap által kifizetett kártalanítás tekintetében az Alapra száll az ügyfél követelése.
    Az Alap tagja, garanciadíj
    A 91-93. §-okhoz
    Az Alap tagja évente éves garanciadíjat köteles az Alap pénzforgalmi számlájára befizetni, melynek mértéke a pénztár előző évi bevételének meghatározott százaléka.
    A Javaslatban meghatározott esetben az Alap igazgatósága rendkívüli befizetést rendelhet el, melynek legmagasabb mértékét a Kormány rendeletben állapítja meg.
    A Javaslat az Alap eszközeinek éves átlagos értékére alsó és felső határokat szab meg.
    Az Alap szervezete
    A 94. §-hoz
    Az Alap szervezetét a jogterületet, a pénztárak működésének és gazdálkodásának sajátosságait ismerő személyekből álló 7 tagú, 3 évre szóló kinevezéssel vagy jelöléssel rendelkező igazgatóság irányítja. Az igazgatóság tagjai az elnököt maguk közül választják. Az igazgatóság legalább negyedévente tart ülést, amelyen a Pénztárfelügyelet képviselője és az Alap ügyvezető igazgatója az tanácskozási joggal vesz részt.
    Az igazgatósági tagság a törvényben rögzített esetekben szűnik meg.
    Az igazgatóság feladata
    A 95. §-hoz
    Az Alap döntéshozó irányító szerve az igazgatóság, amelynek szervezetét és feladatkörét a törvény állapítja meg. A szabályozásból fakadó operatív feladatok teljesítése a munkaszervezet feladata, amit az ügyvezető igazgató irányít.
    Az Alap igazgatósága köteles szabályzatot alkotni a törvény rendelkezései alapján a tagok éves díjának és rendkívüli befizetéseinek mértékéről, eljárásáról, teljesítési idejéről, az Alap kezelésének szabályairól, a kifizetések rendjéről, az Alap ügyrendjéről, a kártalanítás megtérítésének szabályairól, az igazgatóság ügyrendjéről.
    A nyilvános működés céljait szolgálja, hogy az Alap köteles megjelentetni a szabályzatait és az igazgatóság nyilvános határozatait a Pénzügyi Közlönyben.
    Az ellenőrző bizottsága feladata
    A 96. §-hoz
    A Javaslat az állami részvétel biztosítására és az ellenőrzési funkciók ellátására felállítja az ellenőrző bizottságot és egyben meghatározza feladatait.
    Az Alap ügyvezető igazgatója és munkaszervezete
    A 97. §-hoz
    A Javaslat rögzíti az Alap önálló munkaszervezetének valamint az operatív irányítását ellátó ügyvezető igazgató tevékenységének kereteit, továbbá lehetőséget biztosít külső szakértőknek vagy szakértő szervezeteknek polgári jogi szerződés keretében történő feladatvégzésre.
    Az Alap ügyvezetője és alkalmazottai a Munka Törvénykönyvének a hatálya alatt állnak.
    Az Alap számlavezetése, pénzkezelése és befektetései
    A 98. §-hoz
    Az Alap számláját a Magyar Nemzeti Bank vezeti. Az Alap az átmenetileg szabad pénzeszközeit köteles pénzben vagy állampapírokban tartani. A Kormány rendeletben állapítja meg az Alap éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságait.
    Gazdálkodási tevékenységét az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A Javaslat értelmében az Alap átmeneti vagy tartós hiány estében - a költségvetési törvényben meghatározott mértékig - a Magyar Nemzeti Banktól hitelt vehet fel.
    Az Alapból történő kilépés és kizárás
    A 99. §-hoz
    Az Alapból a pénztár tagsági viszonya - a törvényben meghatározottak szerint -kilépéssel vagy kizárással szűnhet meg.
    Az Alapból történő kizárás nem szünteti meg a törvény által a pénztári jogviszonyokért megkívánt helytállási kötelezettséget.
    XI. Fejezet
    ÁLLAMI GARANCIA, A PÉNZTÁRAK ÁLLAMI FELÜGYELETE
    A 100-101. §-okhoz
    A Javaslat rögzíti a magánnyugdíj rendszer működésével kapcsolatos állami felelősség módját és mértékét. Az Alap fizetőképességét a központi költségvetés garantálja.
    A Javaslat elkülöníti a törvényességi és az állami felügyelet funkcióját, a törvényességi felügyeletet az ügyészség, az állami felügyeletet a
    Pénzügyminiszter az Állami Pénztárfelügyelet útján látja el.
    Az Állami Pénztárfelügyelet jogállása és feladatköre
    A 102-103. §-okhoz
    A Javaslat a Pénztárfelügyeletre ruházott feladatok hatékony ellátása
    érdekében szabályozza a Pénztárfelügyelet jogállását, elhelyezve a közigazgatási szervek rendszerében. Ennek megfelelően a Pénztárfelügyelet a pénzügyminiszter felügyelete alatt álló önálló központi hivatalként működik és első fokú államigazgatási szervként jár el.
    A Javaslat értelmében a Pénztárfelügyelet részben önálló gazdálkodású költségvetési szervként működik, hatásköre az e törvényben meghatározott szervezetekre és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra is kiterjed.
    Kinevezési jogkörök
    Pénztárfelügyelet elnöke
    A 104. §-hoz
    A Pénztárfelügyelet elnökének és elnökhelyetteseinek megfelelő kiválasztását és szakmai önállóságát szabályozva a Javaslat rögzíti, hogy a Pénztárfelügyelet elnökét és helyetteseit a pénzügyminiszter nevezi ki, majd meghatározza a Pénztárfelügyelet elnökének feladatait. Annak érdekében, hogy a Pénztárfelügyelet megfelelően láthassa el a tőkefedezeti nyugdíjrendszer-elem és az önkéntes kiegészítő pénztárak ellenőrzését, a Javaslat a Felügyelet elnöke, elnökhelyettesei és vezető munkatársai vonatkozásában szigorú szakmai követelményeket támaszt.
    Összeférhetetlenség
    A 105. §-hoz
    A Javaslat a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó jogszabályokkal összhangban szigorúan szabályozza a Pénztárfelügyelet elnökének, elnökhelyetteseinek és köztisztviselőinek a Pénztárfelügyeleten kívüli kereső foglalkozásukkal kapcsolatos kérdéseket annak érdekében, hogy kizárható legyen az érdekösszeütközés.
    A Pénztárfelügyelet feladatai
    A 106-107. §-okhoz
    A Javaslat a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével szabályozza a
    Pénztárfelügyelet hatósági és szakmai feladatait. Feladatainak ellátása érdekében a Pénztárfelügyelet e törvény előírásainak megfelelően végzi sokrétű, céljaiban, feltételeiben és eszközrendszerében egyértelműen meghatározott tevékenységét.
    A Pénztárfelügyelet mind az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakkal, mind a magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos állami feladatokat ellátja. A felügyeleti tevékenység ellátásához engedélyezési, ellenőrzési, intézkedési és bírságolási jogkörök járulnak, amelyek gyakorlása során a pénztár önkormányzatiságát és működésének, döntésének autonómiáját csak törvényben meghatározott esetben lehet befolyásolni és korlátozni.
    Engedélyezési hatáskörök
    A 108. §-hoz
    A Javaslat tételesen felsorolja azokat a kiemelt tevékenységeket, melyek végzéséhez illetve megkezdéséhez a Pénztárfelügyelet engedélye szükséges.
    A Pénztárfelügyelet ellenőrzési, intézkedési és bírságolási jogköre
    A 109-112. §-okhoz
    A Javaslat értelmében a Pénztárfelügyelet jogosult és állami feladatinak ellátása körében köteles ellenőrizni, hogy a pénztártevékenység megfelel-e a törvénynek, egyéb jogszabályoknak, engedélyeknek és a szolgáltatás biztonságának. Az ellenőrzési funkcióval összefüggő, azt elősegítő felügyeleti feladatkörök közül kiemelésre érdemes, hogy a felügyelet olyan információs rendszert működtet, amely közvetlen kapcsolatban állnak a pénztárszféra szereplőivel: a pénztárakkal, a Garanciaalappal, a pénztárak nyilvántartását végző szervezettel és a pénztárak közös behajtó szervezetével. A közös információs bázis adattartalmát a Kormány határozza meg. A Javaslat részletesen szabályozza a Pénztárfelügyelet ellenőrzési, intézkedési és bírságolási jogköreit, lehetőséget biztosítva a pénztártevékenység befolyásolására.
    A szabályozás arra törekszik, hogy a szükséges esetekben megteremtse a határozott államigazgatási beavatkozás lehetőségét oly módon, hogy a pénztár autonóm működése csak valóban indokolt esetben szenvedjen csorbát.
    A Javaslat rögzíti a felügyeleti jogosítványok alkalmazásának fokozatosságát illetve a fokozatosság mellőzésének konkrét feltételeit.
    Felügyeleti biztos
    A 113-115. §-okhoz
    A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amelyek szükségessé és lehetővé tehetik, hogy az állam a Pénztárfelügyelet révén súlyosan beavatkozzon a pénztár működésébe. A felügyeleti biztos látja el a pénztár államigazgatási irányításával együtt járó teljes körű feladatokat. Működése során minden intézkedése a működőképesség helyreállítására irányul.
    A felügyeleti biztos kirendelése meghatározott ideig - száznyolcvan napig - tarthat és az ezen időszak alatt, az államigazgatási irányítás következtében bekövetkezett esetleges veszteségért a pénztár kártalanításra jogosult.
    Ha a pénztár működőképessége semmiképpen sem állítható helyre, a felügyelet elrendelheti a működés felfüggesztését és kezdeményezheti a bíróságnál a felszámolási eljárás megindítását.
    A Pénztárfelügyelet bevételei
    A 116-118. §-okhoz
    A Javaslat a felügyeleti díjban és az egyéb bevételekben nevesíti a Pénztárfelügyelet bevételeit.
    A Javaslat törvényi szinten rögzíti felügyeleti díj felhasználásának, befizetésének módját és a felügyeleti díj mértékét. A felügyeleti díj a pénztárba a tagok által befizetett tagdíjak együttes összegének két ezrelékét teszi ki, melyet a pénztár a működési költségei terhére számolja el.
    A Pénztárfelügyelet adatkezelése
    A 119-120. §-okhoz
    A Javaslat a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel összhangban törvényi szinten szabályozza a Felügyelet személyes adatokkal kapcsolatos adatkezelési feladatait.
    A pénztárakra vonatkozó központi adatkezelési feladatokat a Felügyelet látja el.
    XII. Fejezet
    A PÉNZTÁRTANÁCS
    A 121. §-hoz
    A Javaslat fontos garanciális feladattal ruházza fel a Pénztártanácsot. Szervezetére és tagjaira vonatkozó szabályainak meghatározásakor a Javaslat szem előtt tartja, hogy a magánnyugdíj-pénztárak sokrétű gazdasági, társadalmi, tőkepiaci és igazgatási viszonyok között működnek. A Javaslat a sokrétű viszonyok között olyan rendszert hoz létre, amelyben a közvetlen és elsődleges állami felelősségvállalást a szabályozás garanciája előzi meg. A szabályozási garancia akkor képes az anyagi felelősségvállalást kiváltani vagy kiegészíteni, ha az állam korrekciós intézkedési lehetőségei megmaradnak a nyugdíjrendszer egészére, különösen a tőkefedezeti pénztárakra vonatkozóan. Fentiek alapján a Javaslat a Pénztártanács szerepét úgy határozza meg, hogy az összetett célokat legyen képes érvényesíteni, ugyanakkor ne mentesítse az illetékes állami szervet (a Pénztárfelügyeletet) az intézkedési kötelezettség alól.
    A Pénztártanács összetételében is kifejeződik az állami felelősségvállalás, hiszen a tagok egy része olyan önálló hatáskörű szervezet képviselője, amely a Pénztártanács ajánlását állami normává képes alakítani.
    XIII. Fejezet
    ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
    Hatálybalépés
    A 122. §-hoz
    A Javaslat értelmében a pénztári intézményrendszer kiépülését biztosító szabályok a kötelező taggá válásra vonatkozó szabályok hatálybalépését megelőzően lépnek életbe. A tagdíj mértékének elérni kívánt nyolc százalékos szintjére vonatkozó rendelkezés 2000. január 1-jén, míg a befektetési vállalkozásokra és a pénzügyi intézményekre vonatkozó, a pénztári vagyonkezeléssel kapcsolatban előírt tőkekövetelmény 2000. július 1-jén lép hatályba.
    Átmeneti rendelkezések
    A 123. §-hoz
    A Javaslat értelmében a 7. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott alapítói kör a törvény hatályba lépését követő száznyolcvan napon belül alapíthat magánnyugdíj-pénztárat. A nyitva álló időszak alatt kell - a Pénztárfelügyelet által kiadott alapítási engedély birtokában - a törvényben meghatározott tartalmú alapító okiratot kibocsátani. A területi pénztár alapítására szintén száznyolcvan nap áll rendelkezésre a hatályba lépést követő száznyolcvanegyedik naptól kezdődően.
    A Javaslat a pénztár első küldöttközgyűlésének megbízatására időhatárt szab, figyelemmel annak szerepére és létrejöttének speciális módjára.
    A pénztárak megalapításának, engedélyeztetésének folyamata időt vesz igénybe, azonban már a törvény hatálybalépésekor van egy tagdíjfizetésre kötelezett személyi kör, a pályakezdők köre. A rendszer felállításának zökkenőmentes lebonyolítása érdekében a Javaslat kimondja, hogy a kötelezően pénztártaggá váló személy foglalkoztatója 1998. július 1-éig a tagdíjat a társadalombiztosítási járulékkal együtt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár útján a Nyugdíjbiztosítási Alap részére köteles átutalni. Ezen átutalásokat a Nyugdíjbiztosítási Alap elkülönítetten kezeli és a tagdíjakat tagonkénti elszámolással kifizeti a pénztáraknak. A Javaslat rögzíti, hogy az állam az elszámolás során a pénztár részére járó összeg után meghatározott mértékű kamatot fizet.
    A pénztárak megerősödését szolgáló rendelkezés az illetékmentes vagyonszerzés lehetőségének a megteremtése, ami a hatálybalépéstől számított két évig érvényes.
    Módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések
    A 124-130. §-okhoz
    A Javaslat az e törvénnyel összefüggően, a szabályozásból adódó szükséges törvénymódosításokról rendelkezik.
    Felhatalmazó rendelkezések
    A 131. §-hoz
    Felhatalmazást kap a Kormányt a végrehajtási rendeletek megalkotására. Kormányrendelet szabályozza a Számviteli törvény valamint az e törvény figyelembevételével a pénztárak gazdálkodási sajátosságaira tekintettel a beszámolási és könyvvezetési kötelezettséget.
    A pénztár könyvvezetése az üzemviteli szemléletű kettős könyvelés rendszerén alapul, figyelembe véve a pénztárüzem működésének sajátosságait.
    A pénztár beszámolási kötelezettsége vagyoni, jövedelmi, pénzügyi helyzetének, befektetései hatékonyságának, a biztosításmatematikai elvek érvényesülésének, az egyéni és szolgáltatási számlák piaci értékének alakulására, a pénzügyi terv teljesítésére terjed ki. A rendelet tartalmazza a rendszeres és eseti beszámoló tartalmát, formáját, szerkezetét. A kormányrendelet meghatározza a pénztár könyvvezetési rendszerét, a számviteli alapelvek érvényesülésének sajátosságait a pénztárak vonatkozásában, továbbá a számviteli politika kialakításának főbb irányelveit.
    A rendelet kitér a mérleg, az eredmény-kimutatás, a kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés tartalmára, tagolására, az eszközök és a források értékelésének alapelveire. A mérlegben kimutatott eszközök és kötelezettségek értékét leltárral kell alátámasztani.
    A kormányrendelet meghatározza a bevételek és a kiadások jogcímeit, elszámolási módját a törvény szerinti alapok tekintetében. Az egyes alapok csak a törvényben előírt céloknak, rendeltetésüknek megfelelően képezhetők, illetve használhatók fel.
    A pénztár éves beszámolójának tartalmaznia kell mindazokat az információkat, amelyek a tagság részére a pénztár vagyonáról, jövedelmi helyzetéről a megbízható, valós összképet tükrözik.
    A könyvviteli nyilvántartás a gazdasági műveleteket és ezek hatását az eszközökre és a forrásokra a valóságnak megfelelően, hiánytalanul, folyamatosan, áttekinthetően, zárt rendszerben mutatja be. A rendelet szabályozza a könyvviteli zárlat, az analitikus nyilvántartások, a számlaosztályok tartalmát.
    A pénztárak számlakerete alapján a pénztár számlarendet köteles készíteni.
    A gazdálkodási tevékenység kormányrendeletben történő szabályozása során a befektetési tevékenység szabályozásakor meg kell határozni konkrétan az egyes befektetési formákat, valamint az azokba történő invesztíció maximális értékeit, a hatályos jogszabályokkal harmonizáltan a befektetési üzletmenetet végző szervezettel szembeni kritériumokat.
    A kormányrendelet szabályokat állapít meg a hozamkiegyenlítési tartalék maximális mértékének megállapítására, a fedezeti alap számláinak növelési, illetve csökkentési lehetőségeinek konkrét meghatározására vonatkozóan. A pénztárak hitel- és kölcsönfelvételi szabályai között szabályozza a rendelet az instrumentumok jellegét, megengedett mértéküket és lejárati konstrukcióikra vonatkozó főbb előírásokat.
    A pénztárak központi letétkezelésével és letétkezelőjével kapcsolatos, továbbá a letétkezelést és az értéktári feladatokat ellátó közös intézmény működésével kapcsolatos részletes feladatok szabályozásánál a kormányrendelet kitér a csatlakozás feltételeinek, az alapítás szakmai és technikai követelményeinek és az alapfeladatoknak a meghatározására. A szabályozás a szükséges mértékben kitér az információ szolgáltatás rendszerére, valamint a közös szervezethez nem kapcsolódott pénztár által elszenvedett jelentős gazdasági hátrány fogalmának megállapítására.
    Az Alap ideiglenesen szabad pénzeszközeinek befektetési és kezelési szabályainak kialakításánál a kormányrendelet abból indul ki, hogy egyrészt ezen eszközök igénybe vétele optimális gazdasági folyamatok mellett csak hosszabb távon jelentkezik, de bizonyos mértékű likvid eszközöknek kell lenniük a portfolióban a bármikori és gyors szolgáltatás nyújtási képesség fenntartása miatt, másrészt a diverzifikációnál figyelni kell arra is, hogy maga az Alap se kerülhessen nehéz gazdálkodási helyzetbe.
    A magánnyugdíj-pénztárak biztosításmatematikai szabályairól szóló kormányrendelet hatálya alá tartozik valamennyi olyan kötelező nyugdíjpénztári szervezet, amely nyugdíjszolgáltatását maga nyújtja, egyes vonatkozásokban azok is, melyek biztosító intézettől vásárolják szolgáltatásaikat.
    A rendelet célja, hogy a törvényben meghatározott feltételek szerinti hozam, járadékraváltási és kifizetési garanciára tekintettel a szolgáltatás megalapozására, teljesítésére, illetve ellenőrzésére részletes szabályokat nyújtson.
    A magánnyugdíj-pénztárakra vonatkozó biztosításmatematikai számítások elemei a nyugdíj szolgáltatás, és az ezzel kapcsolatos tartalékképzés, tájékoztatás szabályai, a pénzügyi terv, biztosításmatematikai statisztikai jelentés és biztosításmatematikai mérleg készítésének szabályai, valamint a garanciális rendszerrel kapcsolatos szabályok.
    A rendelet a fogalmak között egyes alapvető pénztári fogalmak képletbe foglalása és számszerűsíthetősége céljából meghatározza azok biztosításmatematikai tartalmát. E fogalmak a jelenérték, tartalék, fedezet, pénztártag követelése, megállapítás és az indexált járadék, a jövőbeli pénzforgalom, illetve az előbbiek részletei, mint például a kockázatközösség, halandósági tábla, technikai kamatláb, indexálási ráta, járulékalap rátája.
    Erre épülve határozhatók meg a biztosításmatematikai mérleg (a továbbiakban: aktuáriusi értékelés) elemei a tőkefedezeti rendszerhez igazodóan.
    A pénztár szolgáltatási szabályzata tartalmazza a szolgáltatás megállapításának és folyósításának, valamint a járadékos időszak alatti kilépés és belépés feltételeit, módját és eljárási szabályait.
    A pénztár által nyújtható, illetve vásárolható járadékok alaptípusait, valamint az ezen felül teljesíthető egyösszegű kifizetés alapkonstrukcióját a törvény meghatározza. A pénztár szolgáltatás szabályzata tartalmazza ezek közül azokat, amelyeket a pénztár kiválaszt, és tagjai részére választhatóként felajánl. Ezekre vonatkozóan a pénztár szolgáltatási szabályzata meghatározza ezek jelenérték képletét, paramétereit (garancia tartam hosszak, stb.), az alkalmazott halandósági táblát, a költségtényezőket, az indexálás meghatározását, demográfiai ingadozási tartalékok képzését, valamint a biztosításmatematikai mérleg által kimutatott többlet vagy hiány esetén követendő eljárást.
    A pénztár indulásakor a KSH által kiadott, a pénztár szerveződési elvéhez igazodó halandósági táblát használ. E táblát legalább öt évente felülvizsgálja a pénztár biztosításmatematikai statisztikai jelentésének adatai alapján. A pénztár abban az esetben végezheti maga szolgáltatási tevékenységét, ha a szolgáltatási szabályzata ilyen járadékot tartalmaz és a Pénztárfelügyelet e szabályzatot a pénztár - a járadékokra vonatkozó számításokat is tartalmazó -hosszú távú pénzügyi tervét és aktuáriusi értékelését is figyelembe véve jóváhagyta.
    Biztosító intézettől vásárolt járadék esetén ennek általános feltételeit tartalmazza a szolgáltatási szabályzat. A szolgáltatás típusa és megállapítása (egyéni számla átváltása élethosszig tartó járadékra) ez esetben sem térhet el a törvényben meghatározottól. A biztosító által nyújtott nyugdíj járadéknak pénztári tagságra kidolgozott terméknek kell lennie, amely tartalmazza az emelésre és a kamatnyereség visszajuttatására vonatkozó szabályokat. A biztosító járadékát a tag nem mondhatja fel és nem alakíthatja át a biztosító más szolgáltatására. A biztosító által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan a pénztár egyszerűsített aktuáriusi értékelést készít.
    A biztosító évente közli a pénztárral azokat az adatokat, amelyek a pénztár aktuáriusi értékelésének elkészítéséhez szükségesek. Az adatok helyességét a biztosító vezető aktuáriusa igazolja. A pénztár a szolgáltatásokat típusonként és biztosítónként külön szolgáltatási számláról finanszírozza. A felhalmozási időszakban lévő tagok jövőbeli szolgáltatásának fedezetét az egyéni számlák tartalmazzák. Ezek a befektetésekkel kapcsolatos kockázatoknak vannak kitéve. A járadékos időszakban lévő tagok szolgáltatásainak fedezetét a szolgáltatási számlák tartalmazzák. Ezek a befektetésekkel és a halandósággal kapcsolatos kockázatoknak vannak kitéve.
    A pénztár a befektetési kockázatok kivédésére a hozamelvárással meghatározott hozamingadozási (túlcsordulási) tartalékot képez, illetve használ fel a jogszabályokban megfogalmazott befektetési rendelkezések szerint. A pénztár demográfiai tartalékát a pénztár által nyújtott ellátások esetében a szolgáltatási számláknak az alkalmazott halandósági táblában az átlagostól eltérő, illetve az alkalmazott halandósági táblától eltérő halandóságból származó hiánya pótlására kell képezni, illetve felhasználni. A biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente, az előző pénzügyi évre vonatkozóan kell elkészíteni. A jelentést a aktuáriusi értékelés mellékleteként kell benyújtani. A biztosításmatematikai statisztikai jelentésben foglalt számítások és adatok helyességét, a jelentés kitöltése jogszabályoknak megfelelő voltát a pénztár aktuáriusa aláírásával igazolja. Az aktuáriusi értékelés kiindulási adatait a korábbi értékelés feltételezései, az értékelés készítését megelőző éves beszámolók, negyedéves jelentések és biztosításmatematikai statisztikai jelentések adják. Az egyes jövőre vonatkozó feltételezéseket a korábbi gyakorlattal, a pénztárakra vonatkozó ajánlásokkal és a pénztár tagsági és befektetési politikájával, valamint a gazdaság várható alakulásával összhangban kell kialakítani.
    A garancia alaphoz biztosításmatematikai számítások a hozamelvárás és a normafedezet összefüggésével, a szolgáltatás megállapításával, a járadékos időszakban levő tag követelésének és a szolgáltatások fedezetének megállapításával kapcsolódnak.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében