Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    T/4294. számú törvényjavaslat indokolással - a társadalombiztosítási nyugellátásról

    T/4294. számú törvényjavaslat indokolással - a társadalombiztosítási nyugellátásról

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Tipus:
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 
    • Jogszabály indoklása: 1997. évi LXXXI. törvény

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíjrendszer útján, törvényben meghatározott életkor elérése, valamint megrokkanás esetén a biztosítottnak, elhalálozása esetén hozzátartozójának ellátást biztosít.
    E törvény célja, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat - figyelemmel a magánnyugdíj rendszerre is - egységes elvek alapján szabályozza. A magánnyug...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    T/4294. számú törvényjavaslat indokolással - a társadalombiztosítási nyugellátásról
    1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
    Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíjrendszer útján, törvényben meghatározott életkor elérése, valamint megrokkanás esetén a biztosítottnak, elhalálozása esetén hozzátartozójának ellátást biztosít.
    E törvény célja, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat - figyelemmel a magánnyugdíj rendszerre is - egységes elvek alapján szabályozza. A magánnyugdíjról külön törvény rendelkezik.
    I. Fejezet
    ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
    Alapelvek
    1. §
    (1) A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít.
    (2) Államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.
    (3) A fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos eltérő szabályokról külön törvény rendelkezik.
    (4) A nyugdíjbiztosítás szervezetéről külön törvény rendelkezik.
    2. §
    (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (továbbiakban: Tbj.) rendelkezései szerint hozzájárulást és járulékot kell fizetni.
    (2) Az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a központi költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja.
    (3) A társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik.
    (4) Az, aki szolgálati idejének legalább egy részében a magánnyugdíj rendszer keretében is fizetett tagdíjat, a kizárólag társadalombiztosítási nyugellátásra (a továbbiakban: nyugellátás) jogosultakhoz képest eltérő mértékű társadalombiztosítási nyugdíjra jogosult.
    (5) Ha a biztosított élt a Tbj.-ben biztosított azon jogával, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, valamint a magánnyugdíj rendszerben is részt vesz és ennek megfelelően a magánnyugdíj rendszerben tagdíjat fizetett, illetőleg azt a foglalkoztató a keresetéből, a jövedelméből levonta, majd ennek összegét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer számára átutalták, akkor nyugellátását, baleseti rokkantsági nyugdíját úgy kell megállapítani, mintha biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezett.
    3. §
    (1) Az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetőleg korlátozni nem lehet.
    (2) A nyugellátással összefüggő jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye. Alapfogalmak
    4. §
    (1) E törvény alkalmazásában
    a) saját jogú nyugellátás és a hozzátartozói nyugellátás: olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának jár;
    b) öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás;
    c) rokkantsági nyugdíj: megrokkanás mellett meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás;
    d) baleseti rokkantsági nyugdíj: üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében történő megrokkanás esetén szolgálati időtől függetlenül járó nyugellátás;
    e) özvegyi nyugdíj: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás;
    f) árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbefogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás;
    g) szülői nyugdíj: az elhunyt biztosított (nyugdíjas) szülőjének, nagyszülőjének, meghatározott feltételek fennállása esetén nevelőszülőjének járó ellátás;
    h) szolgálati idő: az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt. A nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat e törvény külön határozza meg;
    i) nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset: a biztosított nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségének külön törvényben meghatározott alapját képező keresetnek, jövedelemnek az e törvény rendelkezései szerint számított átlaga.
    (2) A biztosítottak és foglalkoztatók körével, továbbá a járulékfizetéssel összefüggő fogalom-meghatározásokra a Tbj. rendelkezései az irányadók.
    A törvény hatálya
    5. §
    E törvény hatálya kiterjed:
    a) a Tbj. szabályai alapján biztosítottnak minősülő személyekre és a foglalkoztatókra;
    b) az e törvényben meghatározott saját jogú nyugellátásban, hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre;
    c) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekre [64. § (6) bekezdés], ideértve a MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóságot és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.-t (ez utóbbi a továbbiakban: GYSEV Rt.).
    A nyugdíjszolgáltatások
    6. §
    (1) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú nyugellátások
    a) az öregségi nyugdíj,
    b) a rokkantsági nyugdíj,
    c) a baleseti rokkantsági nyugdíj.
    (2) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó hozzátartozói nyugellátások
    a) az özvegyi nyugdíj,
    b) az árvaellátás,
    c) a szülői nyugdíj,
    d) a baleseti hozzátartozói nyugellátások.
    II. Fejezet
    AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ
    1. cím
    Az 1997. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időpont között megállapításra kerülő öregségi nyugdíj
    A nyugdíjjogosultság
    7. §
    (1) Öregségi teljes nyugdíjra az 1997. december 31-ét követő és 2009. január 1-jét megelőző időponttól az jogosult, aki a hatvankettedik életévét (a továbbiakban: öregségi nyugdíjkorhatár) betölti és legalább húsz év szolgálati időt szerez.
    (2) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a nő és az a férfi is, aki 1991. január 1-je előtt az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét betöltötte és eddig az időpontig tíz év szolgálati időt szerzett.
    (3) Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nő, illetve az a férfi, aki húsz évnél kevesebb szolgálati időt szerzett, azonban
    a) az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét 1990. december 31-ét követően és 1993. július 1-jét megelőzően töltötte be és eddig az időpontig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett, valamint az, aki
    b) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-jét megelőzően eléri (elérte) és eddig az időpontig legalább tizenöt év szolgálati időt szerez (szerzett).
    (4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, amennyiben
    a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,
    b) 1940-ben született, az 56.,
    c) 1941-ben született, az 57.,
    d) 1942-ben született, az 57.,
    e) 1943-ban született, az 58.,
    f) 1944-ben született, az 59.,
    g) 1945-ben született, a 60.,
    h) 1946-ban született, a 61. betöltött életév.
    (5) A (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a férfi öregségi nyugdíj korhatára, amennyiben
    a) 1938. január 1-je előtt született, a 60.,
    b) 1938-ban született, a 61. betöltött életév.
    A korkedvezmény
    8. §
    Aki 2000. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint korkedvezményben részesül. Az előrehozott öregségi nyugdíj
    9. §
    (1) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legfeljebb öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az ötvenötödik életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a nőnek, aki
    a) 1945. december 31-e után született és legalább 38 év,
    b) 1945-ben született és legalább 37 év,
    c) 1944-ben született és legalább 36 év,
    d) 1943-ban született és legalább 35 év,
    e) 1943. január 1-je előtt született és legalább 34 év szolgálati idő szerzett.
    (2) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a hatvanadik életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a férfinek, aki
    a) 1939. január 1-je előtt született és legalább 37 év,
    b) 1938. december 31-e után született és legalább 38 év
    szolgálati időt szerzett.
    (3) Az (1) bekezdésben és a 11. §-ban meghatározott jogosultsághoz előírt szolgálati idő számításánál, ha abból legfeljebb három év hiányzik, a hiányzó szolgálati időt az 1947. január 1-je előtt született nőnél el kell ismerni, amennyiben három gyermeket szült, vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt. Ily módon gyermekenként egy év, de legfeljebb három év pótolható. E rendelkezést kell alkalmazni a (2) bekezdésben említett 1940. január 1-je előtt született férfire is azzal az eltéréssel, hogy csak az általa egyedülállóként felnevelt - legfeljebb három - gyermek vehető figyelembe.
    (4) Amennyiben a gyermek tartósan betegnek, illetve fogyatékosnak minősül (minősült), a (3) bekezdés szerinti kedvezmény gyermekenként 1,5 év, legfeljebb azonban 4,5 év.
    (5) Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági, illetve a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát is.
    A csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj
    10. §
    (1) Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj jár - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - annak, akinek a 9. § (1)-(2) bekezdésében a születési éve szerint meghatározott szolgálati idejéből legfeljebb öt év hiányzik.
    (2) Az öregségi nyugdíj összegét annak, aki
    a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalékkal,
    b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalékkal,
    c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalékkal,
    d) 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalékkal,
    e) 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalékkal,
    kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik a az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez.
    (3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti.
    11. §
    (1) A korkedvezményt szerzett személynek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest az előrehozott öregségi nyugdíj annyi évvel alacsonyabb életkorban jár, ahány évvel korábban őt a korkedvezményre jogosultság nélkül az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné.
    (2) Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság és a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt a korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.
    (3) A korkedvezményre jogot szerzett személy részére az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj a 9. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott életkort megelőző időponttól is jár.
    A nyugdíj összege
    12. §
    (1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől függ. Ezek alapján az öregségi nyugdíj összege
    szolgálati idő havi átlagkereset év százaléka
    10 33,0
    11 35,0
    12 37,0
    13 39,0
    14 41,0
    15 43,0
    16 45,0
    17 47,0
    18 49,0
    19 51,0
    20 53,0
    21 55,0
    22 57,0
    23 59,0
    24 61,0
    25 63,0
    26 64,0
    27 65,0
    28 66,0
    29 67,0
    30 68,0
    31 69,0
    32 70,0
    33 71,0
    34 72,0
    35 73,0
    36 74,0
    37 75,5
    38 77,0
    39 78,5
    40 80,0
    és minden további évre 1,5-1,5 százalék.
    (2) Az (1) bekezdés szerint megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb a (3) bekezdésben meghatározott legkisebb összegnél.
    (3) Az 1997. december 31-ét követő és a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege évenként egyszer a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelően emelkedik. Az öregségi nyugdíj legkisebb összegét 1998-ra az 1997. évben érvényes összeg alapulvételével kell meghatározni.
    (4) A 21. § rendelkezéseit a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíjra is alkalmazni kell.
    (5) A 10-19 évi szolgálati idő alapján megállapított öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha ez nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.
    13. §
    (1) A 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2009. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket - ideértve a minimális bér összegét is - naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével csökkenteni kell.
    (2) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez igazításánál az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését kell alapul venni.
    14. §
    Az öregségi nyugdíjra jogosultság azon a napon nyílik meg, amelyen a 7. §-ban, illetőleg a 18. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott feltételek mindegyike teljesült.
    15. §
    (1) A rokkantsági nyugdíjas és a (2) bekezdésben foglaltak esetén a baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult.
    (2) Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj abban az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.
    16. §
    Ha az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 35000 forintnál több a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát, a 40 001-45 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát, a 45 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát, a 50 001-55 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát, az 55 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát, a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát, a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát, a 80 001-90 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát, a 90 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.
    17. §
    1999. január 1-jétől kezdődően a 16. § szerinti összeghatárok, a tárgyévet megelőző naptári év I-III. naptári negyedévi és az azt megelőző naptári év IV. negyedévi országos nettó átlagkereset növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolc százalékos növelés együttes mértékének megfelelő - ezres számra kerekített - összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határt meghaladó átlagkereset-részre azonos százalékos mértéket kell meghatározni.
    2. cím
    A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj
    A nyugdíjjogosultság
    18. §
    (1) Társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra a hatvankettedik életéve betöltésétől az jogosult, aki legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott életkornál korábban,
    a) 38 év szolgálati idő megléte esetén 57. életéve betöltésétől,
    b) 37 év szolgálati idő megléte esetén 58. életéve betöltésétől,
    c) 36 év szolgálati idő megléte esetén 59. életéve betöltésétől,
    d) 35 év szolgálati idő megléte esetén 60. életéve betöltésétől
    jogosult a biztosított csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra. Csökkentés nélkül jár az előrehozott öregségi nyugdíj az a)-d) pontok szerinti feltételek fennállása esetén annak a nőnek, aki legalább 3 gyermeket szült.
    (3) A csökkentés mértéke a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának időpontjától a hatvankettedik életév betöltéséig terjedő időszak minden 30 napjára
    a) a (2) bekezdés a) pont szerinti esetben havi 0,1-0,1 százalék,
    b) a (2) bekezdés b) pont szerinti esetben havi 0,2-0,2 százalék,
    c) a (2) bekezdés c) pont szerinti esetben havi 0,3-0,3 százalék,
    d) a (2) bekezdés d) pont szerinti esetben havi 0,5-0,5 százalék.
    (4) Az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílására a 14. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
    (5) Ha a biztosított az előrehozott öregségi nyugdíjra 2009. január 1-je előtt jogot szerzett, arra a 9-11. §-ok rendelkezései szerint az igényérvényesítés időpontjától függetlenül jogosult.
    19. §
    Aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá egészségre különösen ártalmas munkát végzett, korkedvezményre a 8. §-ban foglaltak megfelelő alkalmazásával jogosult. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság meghatározásánál a 11. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
    Az öregségi nyugdíj összege
    20. §
    (1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi bruttó átlagkereset összegétől függ. Ezek alapján, ha a biztosított kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíj-pénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták, az öregségi nyugdíj összege
    szolgálati idő a havi bruttó átlagkereset év százaléka
    20 33,00
    21 34,65
    22 36,30
    23 37,95
    24 39,60
    25 41,25
    26 42,90
    27 44,55
    28 46,20
    29 47,85
    30 49,50
    31 51,15
    32 52,80
    33 54,45
    34 56,10
    35 57,75
    36 59,40
    37 61,05
    38 62,70
    39 64,35
    40 66,00
    és minden további évre 1,65 - 1,65 százalék.
    (2) Ha a biztosítottnak a magánnyugdíj-pénztárban az egyéni számláján lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, az öregségi nyugdíj összege a következő:
    szolgálati idő a havi bruttó átlagkereset év százaléka
    20 24,40
    21 25,62
    22 26,84
    23 28,06
    24 29,28
    25 30,50
    26 31,72
    27 32,94
    28 34,16
    29 35,38
    30 36,60
    31 37,82
    32 39,04
    33 40,26
    34 41,48
    35 42,70
    36 43,92
    37 45,14
    38 46,36
    39 47,58
    40 48,80
    és minden további évre 1,22-1,22 százalék.
    (3) Aki 2009. január 1-je előtt öregségi nyugdíjra jogot szerzett és kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 12. § szerinti mértékű öregségi nyugdíjra jogosult.
    21. §
    (1) Az öregségi nyugdíj összege - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.
    (2) Aki legalább 38 év szolgálati idővel rendelkezik és a 62. életévének betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,3 százaléka.
    (3) A (2) bekezdésben meghatározott nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.
    22. §
    (1) Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:
    a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat, és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
    b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék alapot képező -keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
    c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget.
    (2) Az 1997. december 31-e utáni időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély, a gyermekgondozási segély, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások összegét - a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni.
    (3) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.
    (4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.
    (5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként a nyugellátás megállapítását megelőző naptári hónapban érvényes - külön jogszabályban meghatározott - minimális bér harmincad részét kell figyelembe venni a hiányzó naptári napokra.
    (6) A kereseteket naptári évenként kell meghatározni, és ezt követően kell a (3) bekezdés alapján a nyugdíjazást megelőző harmadik naptári év előtti kereseteket a (3) és az (5) bekezdések szerint kiigazítani.
    (7) A öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy az (1) bekezdés, illetőleg az (5) bekezdés szerinti időszak alatt elért és a (6) bekezdés szerint növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani 12-vel.
    (8) Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni.
    III. Fejezet
    A ROKKANTSÁGI ÉS A BALESETI ROKKANTSÁGI NYUGDÍJ
    1. cím
    A rokkantsági nyugdíj
    A nyugdíjjogosultság
    23. §
    (1) Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki
    a) egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható (a továbbiakban: rokkant),
    b) a szükséges szolgálati időt megszerezte és
    c) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti keresetnél.
    (2) Az öregségi és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.
    A nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő
    24. §
    (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 22 éves életkor betöltése előtt 2 év, 22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év, 25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év, 30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év, 35-44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év, 45-54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év, 55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év.
    (2) Az, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és huszonkét éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.
    (3) Az a rokkant, aki
    a) a negyvenötödik életévét, illetőleg 1993. július 1-je előtt az ötvenötödik életévét már betöltötte és legalább tízévi,
    b) 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-je előtt az ötvenötödik életévét betölti és legalább tizenöt évi szolgálati idővel rendelkezik, rokkantsági résznyugdíjra jogosult.
    25. §
    (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.
    (2) Az, aki a megrokkanáskor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban az előírt szolgálati időt megszerezte és ezt követően szolgálati idejében a megrokkanásig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét.
    (3) Abban az esetben, ha az igénylő korkedvezményre jogosító és egyéb szolgálati időt is szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időnek nem kizárólag korkedvezményre jogosító idő alapján történő számításánál a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött minden évet egy és negyedévként kell számításba venni.
    (4) Az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző kereseténél.
    26. §
    (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll. Ha az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról nem nyilatkozott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.
    (2) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben megjelölt napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.
    (3) Ha az igénylő az (1), illetőleg (2) bekezdésben meghatározott napon munkaviszonyban áll, rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azon a napon nyílik meg, amelytől
    a) munkaviszonyban már nem áll és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül vagy
    b) munkát rendszeresen nem végez és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül vagy
    c) lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörben dolgozik.
    A nyugdíjjogosultság megnyílása
    27. §
    (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől a biztosított rokkantsága jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv véleménye szerint fennáll. A rokkantság elbírálása során a megrokkanás időpontjáról is nyilatkozni kell.
    (2) Amennyiben az igénylő az (1) bekezdésben megjelölt napig a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.
    A nyugdíj összege
    28. §
    (1) A rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (12., 13., 16., 17. és 22. §-ok) kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy amennyiben a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges és a figyelembe vehető szolgálati idő együttesen is rövidebb a 22. § (1) bekezdésében meghatározott átlagszámítási időszaknál, a rokkantsági nyugdíjat e rövidebb idő alatt elért kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani, legalább 30 napi kereset hiányában pedig azt a - külön jogszabályban általánosan meghatározott -minimális bért kell havi átlagkeresetnek tekinteni, amely azt a napot megelőző naptári hónapban érvényes, amely naptól a nyugdíjat megállapítják.
    (2) Ha a rokkant a magánnyugdíj-pénztárba is fizetett tagdíjat és az egyéni számláján lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, a szolgálati időtől, az átlagkeresete összegétől és a rokkantság fokától függően kiszámított összeg hetvenöt százalékát kell részére rokkantsági nyugdíjként megállapítani.
    A nyugdíj alapjául szolgáló kereset
    29. §
    (1) A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától és a rokkantság fokától függ.
    A rokkantság fokának megfelelően
    a) a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,
    b) a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,
    c) a I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.
    (2) A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset harminchárom, harmincnyolc, illetőleg negyvenhárom százalékánál.
    (3) A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.
    (4) A rokkantsági nyugdíj mértéke huszonöt évet meghaladó szolgálati idő után a III. rokkantsági csoportban az öregségi nyugdíj mértékével azonos.
    (5) A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.
    (6) A 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított rokkantsági nyugdíj legkisebb összege évenként a januári nyugdíjemelés mértékének megfelelően évenként egyszer, január 1-jétől emelkedik. Az 1998-ban érvényes összeg meghatározására a 12. § (3), (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
    A rokkantság felülvizsgálata, a rokkantsági nyugdíj módosítása és a feléledés
    30. §
    (1) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munka-körében rokkantság nélkül elérhetne.
    (2) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszüntetése után öt éven belül újra bekövetkeznek. A jogosultat a nyugdíj megszüntetését követő emelések, kiegészítések is megilletik.
    (3) Az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort - ide nem értve a korkedvezményre jogosultat - még nem töltötte be, feléledés helyett kérheti rokkantsági nyugdíjra jogosultságának új igényként történő elbírálását.
    31. §
    (1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelően módosítani kell. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.
    (2) A rokkantsági nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után csak a III. rokkantsági csoportnak megfelelő összegben lehet újból megállapítani.
    (3) A rokkantsági nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat állapotváltozás esetén rokkantsági csoportonként annak a rokkantsági nyugdíjnak az öt százalékával kell emelni, illetőleg csökkenteni, amely a rokkantat az állapotváltozás időpontjában megilleti.
    2. cím
    A baleseti rokkantsági nyugdíj
    A nyugdíjjogosultság
    32. §
    (1) Baleseti rokkantsági nyugdíj üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén a 33. §-ban meghatározott feltételek mellett jár.
    (2) Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalmát, a baleseti nyugellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét, az üzemi balesetek és a foglalkozási betegségek bejelentésére és nyilvántartására, valamint az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény (továbbiakban: Eb.) határozza meg.
    (3) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, sérülése alapján baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.
    33. §
    (1) Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
    (2) Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózisveszély-mentes munkakörben, illetőleg munkahelyen
    a) nem rendszeresen dolgozik, vagy
    b) keresete lénylegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
    (3) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílása szempontjából a 27. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni .
    A nyugdíj összege
    34. §
    (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelően
    a) a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen,
    b) a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,
    c) az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.
    (2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset hatvan, hatvanöt, illetőleg hetven százaléka.
    (3) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálat idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet.
    A nyugdíjjogosultság megszűnése
    35. §
    (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas munkaképesség-csökkenése a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékot már nem éri el.
    (2) Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. A baleseti sérült részére ebben az esetben - a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett - az Eb.-ben szabályozott 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.
    (3) A baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és a feléledésére a 30-31. §-okban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Jogosultság újabb üzemi baleset esetén
    36. §
    (1) Újabb üzemi baleset esetén valamennyi baleset következményét együttesen kell figyelembe venni.
    (2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a baleseti rokkantsági nyugdíjat a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek közül a kedvezőbb alapján kell megállapítani.
    IV. Fejezet
    A SZOLGÁLATI IDŐ
    37. §
    (1) Szolgálati időnek számít a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának időtartama, amennyiben erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot megfizették .
    (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időszakot is, amely alatt a biztosítottnak a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelméből a társadalombiztosítási igazgatási szerv nyilvántartása alapján a foglalkoztató a nyugdíjjárulékot levonta, de azt nem fizette meg, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék behajtására tett intézkedés eredményre vezetett-e.
    (3) A társadalombiztosítási igazgatási szervnek kell bizonyítania, hogy a foglalkoztató a nyugdíjjárulékot nem vallotta be, illetőleg nem a (2) bekezdés hatálya alá tartozó esetről van szó. A bizonyítás lezárásáig azonban a nyugdíjjárulék megfizetésének tényét vélelmezni kell.
    38. §
    (1) Szolgálati időként kell továbbá figyelembe venni
    a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az időszakot, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
    b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minőségben eltöltött időt,
    c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
    d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt,
    e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi- gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának időtartamát,
    f) a munkanélküli járadék és a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,
    g) azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült.
    (2) A Tbj.-ben meghatározott egyéni és társas vállalkozó, továbbá a segítő családtag biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyának csak azt az időtartamát lehet szolgálati időként figyelembe venni, amelyben a társas vállalkozásnak, illetőleg egyéni vállalkozónak nyugdíjjárulék tartozása nincs. A nyugdíjjárulék tartozás utólagos megfizetése esetén a szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától lehet figyelembe venni.
    (3) Az 1997. december 31-ét követően gyermeket szülő nő, feltéve, hogy legalább 10 év nyugdíjjárulék-fizetéssel megszerzett szolgálati idővel rendelkezik - ide nem értve a megállapodás alapján történő nyugdíjjárulék-fizetést - és gyermeke élve született, szolgálati idejét gyermekenként 2 évvel (730 nappal) - ha a gyermek 18. életévét megelőző időponttól tartósan beteg vagy fogyatékosnak minősül gyermekenként 3 évvel (1095 nappal) - ki kell egészíteni.
    (4) A (3) bekezdés szerinti szolgálati idő kedvezmény alkalmazásához a gyermek születését anyakönyvi kivonattal kell igazolni, a tartós betegséget, illetőleg fogyatékosságot a családi pótlékról szóló jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával orvosi igazolással kell bizonyítani.
    Arányosan elismerhető szolgálati idő
    39. §
    Ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében - ide nem értve a Munka Törvénykönyve értelmében teljes, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimális bérnél kevesebb, akkor 1996. december 31-ét követően a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimális bér arányával.
    40. §
    Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig, vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el.
    Szolgálati idő a felsőfokú tanulmányok idejére
    41. §
    (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni,
    a) az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1998. január 1-je előtt,
    b) a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából az időpontra tekintet nélkül a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott - legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges - tanulmányok idejét.
    (2) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek.
    (3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is.
    (4) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.
    (5) Külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét a hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították. Szolgálati időnek nem minősülő idők
    42. §
    (1) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzés alóli mentesítés időtartamát, ha erre az időre nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem kifizetés nem történt.
    (2) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés tartamát. E rendelkezéstől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni
    a) az előzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették,
    b) a szabadságvesztés idejét, ha az elítéltet a bíróság utóbb jogerősen felmentette.
    A szolgálati idő igazolása
    43. §
    (1) A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.
    (2) A szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
    a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
    b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
    c) egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja.
    V. Fejezet
    A HOZZÁTARTOZÓI NYUGELLÁTÁSOK
    44. §
    Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha azt bíróság jogerősen megállapította.
    1. cím
    Az özvegyi nyugdíj
    45. §
    (1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs (a továbbiakban együtt: házastárs) kaphat.
    (2) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig
    a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
    b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
    (3) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a (2) bekezdésben megjelölt együttélési időszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.
    46. §
    Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.
    47. §
    (1) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár.
    (2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor
    a) a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy
    b) rokkant, vagy
    c) házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.
    (3) Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül következik be.
    48. §
    (1) Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (a korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.
    (2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és -bármelyikük irányadó korhatárának betöltése után - ismét házasságot kötöttek.
    49. §
    (1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától ennek haláláig tartásdíjban részesült vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
    (2) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek özvegyi nyugdíj a 47. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek megléte esetén is csak abban az esetben jár, ha
    a) a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy
    b) a 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek.
    50. §
    (1) Megözvegyülés esetén
    a) az ideiglenes özvegyi nyugdíj ötven százaléka,
    b) az özvegyi nyugdíj húsz százaléka
    annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette vagy megillette volna.
    Az özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.
    (2) 2009. január 1-je előtt az özvegyi nyugdíj húsz százalékával kiegészített saját jogú nyugellátás nem lehet kevesebb a Kormány által meghatározott (4) bekezdés szerinti összeghatárnál, ha az özvegyi nyugdíjat öregségi, rokkantsági teljes nyugdíjból állapították meg és az özvegy öregségi, rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult.
    (3) A 49. § (1) bekezdése alapján megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet.
    (4) A házastárs 1998. január 1-je előtti halála esetén a saját jogú nyugellátást az özvegyi nyugellátással - a megállapításuk időpontjára tekintet nélkül - a Kormány rendeletében meghatározott összeghatárig kell együtt folyósítani. Az özvegy kérelmére azonban a saját jogú nyugellátást az (1) bekezdés b) pontja szerinti mértékben az özvegyi nyugellátással kiegészítve kell folyósítani, ha ez számára kedvezőbb. Az (1) bekezdés b) pontja szerinti összeget abból a saját jogú nyugellátási összegből kell meghatározni, amely a jogszerzőt 1997. december 31-én megillette, vagy megillette volna.
    Az özvegyi nyugdíj megosztása
    51. §
    (1) Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a különélő, illetőleg elvált házastársnak a ráeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg.
    (2) Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.
    (3) Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történő megosztását az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap első napjától kell végrehajtani.
    (4) Amennyiben a jogosultak száma megváltozik, az özvegyi nyugdíjat meg kell, illetőleg újból meg kell osztani. A megosztásra (újbóli megosztásra) legkorábban a jogosultak számának a változását, illetőleg az igénybejelentést követő hónap első napjától kerülhet sor.
    Az özvegyi nyugdíj megszűnése
    52. §
    (1) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házasságot köt.
    (2) A rokkantság címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant.
    (3) Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás.
    Az özvegyi nyugdíj feléledése
    53. §
    (1) Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike
    a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén 1993. március 1-jétől tíz éven belül;
    b) a házastárs 1993. február 28-át követően bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tíz éven belül bekövetkezik.
    (2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a feléledési idő nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjában irányadó tizenöt évet.
    (3) A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha
    a) az igénylő a házasságkötéskor az 1998. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések alapján végkielégítést nem vett fel és
    b) az igénylőt a házasság létrejötte nélkül az özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.
    (4) Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik.
    (5) Ha 1997. december 31-ét követően az 1998. január 1-je előtt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság az (1) bekezdés szerint feléled, az özvegy a saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja mellett - a megállapítás időpontjára tekintet nélkül - kérheti az özvegyi nyugdíj 50. § (1) bekezdés b) pontja szerinti folyósítását, ha ez számára kedvező.
    (6) Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtti időponttól állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., nő az 55. életévét eléri.
    2. cím
    Az árvaellátás
    Az ellátásra jogosultság
    54. §
    (1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult - ide értve a házasságban, vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt, korábbi házasságból, élettársi együttélésből származó gyermeket is -, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.
    (2) Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.
    (3) Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.
    55. §
    (1) Az árvaellátás a gyermek tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha a a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megrokkant, ennek tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.
    (2) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha a gyermek vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy örökbe fogadják.
    (3) Iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti az árvaellátás, aki
    a) az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi,
    b) huszonöt évesnél fiatalabb és a felnőttoktatás keretében folytat
    tanulmányokat.
    (4) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola által kiállított igazolással évenként, legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni.
    (5) Az árvaellátásra jogosultságot nem érinti, ha a felsőoktatási intézmény hallgatójának a hallgatói, illetőleg a középiskola tanulójának a tanulói jogviszonya szünetel.
    Az ellátás összege
    56. §
    (1) Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíjnak a harminc százaléka, ami az elhunytat öregségi, rokkantsági nyugdíjként, baleseti rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette vagy megillette volna.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott nyugdíj hatvan százaléka jár árvaellátásként annak a gyermeknek,
    a) akinek mindkét szülője elhunyt,
    b) akinek életben lévő szülője rokkant, vagy
    c) akit életben lévő szülője elhagyott, és róla nem gondoskodik.
    (3) Ha a gyermek mindkét szülője után jogosult az árvaellátásra, azt az árvaellátást kell folyósítani, amelynek összege számára előnyösebb.
    (4) A 2009. január 1-je előtt megállapított árvaellátás legkisebb összege évenként a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelően emelkedik. Az 1998-ban érvényes összeg meghatározásánál a 12. § (3), (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
    57. §
    (1) A nevelt gyermek árvaellátásába a vér szerinti szülő által fizetett tartásdíjat be kell számítani. Ha a fizetett tartásdíj eléri az árvaellátás összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell.
    (2) Ha a vér szerinti szülő tartási kötelezettségének nem, vagy nem teljes összegben tesz eleget, akkor az árvaellátás teljes, illetve arányos összege jár. Ha ilyen címen árvaellátást folyósítottak, akkor a tartásdíj megfizetni elmulasztott összege a nyugdíjbiztosítást illeti, ennek behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból intézkedik.
    (3) Az árvaellátás és az 56. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben árvaellátás és a magasabb összegű árvaellátás közötti különbözet összege a nyugdíjbiztosítást illeti, ezt be kell hajtani attól a szülőtől, aki gyermekét elhagyta. A különbözet behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból intézkedik.
    3. cím
    A szülői nyugdíj
    A nyugdíjjogosultság
    58. §
    (1) Szülői nyugdíjra az a szülő jogosult, akinek a gyermeke az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg, ha
    a) a szülő a gyermekének halálakor rokkant, vagy a hatvanötödik életévét betöltötte és
    b) a szülőt a gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta.
    (2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult az a nevelőszülő is, aki a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta.
    (3) A szülői nyugdíj a rokkantság tartamára jár. A hatvanötödik életévét betöltött szülőt orvosi vizsgálat nélkül is rokkantnak kell tekinteni.
    (4) Annak a szülőnek, aki gyermeke halálakor nem volt rokkant, szülői nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül megrokkan és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.
    (5) E § rendelkezéseit a nagyszülőre és unokájára is megfelelően alkalmazni kell.
    A nyugdíj összege
    59. §
    (1) A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban meg kell osztani.
    (2) A szülői nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.
    4. cím
    A baleseti hozzátartozói nyugellátások
    60. §
    (1) A hozzátartozók részére baleseti hozzátartozói nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt.
    (2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját megilleti a baleseti nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg.
    (3) A baleseti sérült hozzátartozóit a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.
    61. §
    A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes özvegyi nyugdíjra és ennek megszűnését követően özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy a hozzátartozót a baleseti nyugellátás a jogszerző szolgálati idejére tekintet nélkül megilleti.
    VI. Fejezet
    A NYUGELLÁTÁSOK ÉVENKÉNTI RENDSZERES EMELÉSE
    1. cím
    A 2009. január 1-je előtt megállapított nyugellátások évenkénti emelése
    62. §
    (1) Az 1998. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást - ideértve a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is -1998. január hónapban az 1998. évre tervezett fogyasztói árnövekedést három százalék ponttal meghaladó mértékben kell emelni.
    (2) Az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedést annyi százalék ponttal meghaladó mértékben kell emelni, amennyi az 1998. évi várható reálbér-növekedés.
    (3) A 2000. január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2000. január hónapban a 2000 évre tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 30 és 70 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.
    (4) A 2001. január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2001. január 1-jétől kezdődően, a megállapítás naptári évét követő év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 50 százalékos súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.
    (5) Ha az árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés várható mértéke legalább egy százalék ponttal meghaladja a tervezett mértéket, akkor november hónapban - január 1-jei visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés nem haladja meg az említett mértéket, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni. A (2) bekezdés szerinti emelésnél az 1998. évi tényleges reálbér-növekedést kell a kiegészítő nyugdíjemelésnél figyelembe venni.
    (6) Egyösszegű kifizetés esetén a kifizetett összeg 1/12-ével a következő naptári év január hónapban - az emelés végrehajtása előtt - a nyugellátás, a baleseti nyugellátás összegét meg kell növelni.
    (7) A tárgyévi tervezett adatokat a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg.
    2. cím
    A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapított nyugellátások emelése
    63. §
    (1) A 2008. december 31-ét követően bruttó kereseti adatokból megállapított saját jogú társadalombiztosítási nyugellátást, illetve hozzátartozói nyugellátást a megállapítás naptári évét követően legkorábban 2010. január 1-jétől kezdődően - évente egy alkalommal, január hónapban - az emelés évében a tervezett éves fogyasztói áremelkedés és a tervezett országos bruttó átlagkereset növekedés 50 százalékos súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni. Ha az áremelkedés és a bruttó átlagkereset-növekedés várható mértéke egy százalék pontnál magasabb mértékben meghaladja a tervezettet, akkor november hónapban - január 1-jei visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Ha a különbözet nem haladja meg az említett mértéket, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet a jogosult részére egy összegben kell kiutalni.
    (2) A 62. § (5)-(7) bekezdésében foglaltakat a 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátások emelésénél is alkalmazni kell.
    VII. Fejezet
    A NYUGELLÁTÁS IRÁNTI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE
    64. §
    (1) A nyugellátást írásban, meghatározott formában kell igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani.
    (2) Az igénybejelentés időpontjának a benyújtás napja tekintendő. Ha az igényt posta útján terjesztették elő, az igénybejelentés napjának a kérelem postára adásának az igazolt napját kell tekinteni.
    (3) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igénylőnek az elbíráláshoz szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjesztenie. Ha ezt elmulasztotta, ezek pótlására az igényelbíráló szervnek - legalább harminc napi határidő kitűzésével - az igénylőt fel kell hívnia.
    (4) Ha az igénylő a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásnak sem tesz eleget és emiatt az igényt elbírálni nem lehet, az eljárást meg kell szüntetni.
    (5) Ha az igénylő a mulasztást elfogadhatóan nem igazolja, az adatok és igazolások későbbi benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni.
    (6) Nyugellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveinél, az igénylő lakóhelyétől függően a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságoknál és ezek kirendeltségeinél, valamint - ha a jogszerző már nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál (a továbbiakban: nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv) kell érvényesíteni.
    (7) A vasutas biztosítottak körébe tartozó munkavállalók a szolgálati főnökségnél, a munkaviszony megszűnése után a legutóbbi szolgálati főnökségnél, a vasutak által megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő halála esetén a hozzátartozók a lakóhely szerint illetékes nyilvántartási állomáson, illetőleg a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságnál, a GYSEV Rt-nél érvényesítik igényüket. Az ellátást a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság, illetőleg a GYSEV Rt. állapítja meg.
    (8) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az adatok igazolásán kívül az igénylőt személyes megjelenésre is kötelezheti meghallgatás, rokkantságon alapuló ellátási igény elbírálása esetén orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés céljából. Ha az igénylő a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy az orvosi felülvizsgálatnak, a kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá, az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetést követő jelentkezést - ha az igénylő a mulasztását elfogadhatóan nem igazolja - új igénybejelentésnek kell tekinteni.
    (9) Amennyiben a nyugellátásban részesülő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, ellátását a legközelebbi esedékesség időpontjától meg kell szüntetni. Ilyen esetben a megszüntetett nyugellátás - ha az igénylő mulasztását elfogadhatóan nem igazolja - legkorábban a jelentkezés hónapjának első napjától jár.
    65. §
    (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatot hoz
    a) a nyugellátás iránti igény teljesítéséről - ideértve a rögzített öregségi nyugdíj iránti igényt is - és elutasításáról,
    b) a nyugellátás összegének felemeléséről, kivéve a nyugellátások évenkénti emelését (kiegészítését), illetve a nyugellátás csökkentéséről,
    c) a nyugellátásra jogosultság megszűnéséről,
    d) a nyugellátás szüneteltetéséről,
    e) a nyugellátásra való jogosultság feléledéséről.
    (2) A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni, ha
    a) a nyugellátásban részesülő személy meghalt,
    b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egyévi tartama lejárt.
    (3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése esetén nem kell határozatot hozni az előnyugdíj folyósításának megszüntetéséről.
    (4) Az (1) bekezdés rendelkezései az irányadók az Eb.-ben szabályozott baleseti járadékra vonatkozóan is.
    66. §
    Különös méltánylást érdemlő körülmények megléte esetén az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő vagy rokkant személy, továbbá az árva részére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója kivételesen nyugellátást állapíthat meg.
    67. §
    Az igényelbíráló szerv a már jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést, ha az korábban el nem bírált és az ügy szempontjából lényeges tényeket, körülményeket, vagy bizonyítékokat nem tartalmaz, érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja.
    68. §
    (1) Az öregségi nyugdíjra jogosító életkort megelőző tíz éven belül az igényelbíráló szervtől a biztosított (volt biztosított) kérheti figyelembe vehető szolgálati idejének a megállapítását.
    (2) A (1) bekezdésben megjelölt kérelemhez csatolni kell a biztosított összes szolgálati idejére vonatkozó rendelkezésre álló igazolásokat.
    (3) Az igényelbíráló szerv határozatban állapítja meg azt az időtartamot, amelyet szolgálati időként elismer, valamint - megfelelő indokolással - a szolgálati időként el nem ismerhető időtartamot is.
    (4) Kérelemre az (1) bekezdésben említett életkortól függetlenül a korkedvezményre jogosító időt az igényelbíráló szerv köteles határozattal megállapítani.
    69. §
    (1) A nyugellátás attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeztek.
    (2) Ha az igénylő részére munkanélküli járadékot, keresetpótló juttatást folyósítanak, a nyugellátást legkorábban a felsorolt ellátások folyósítása megszűnését követő naptól lehet megállapítani.
    70. §
    (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényt a baleset bekövetkezése, foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a napjától számított két éven belül lehet érvényesíteni. Ha a sérült a baleset miatt táppénzben részesült, a határidőt a táppénz első ízben történő megszűnésének a napjától kell számítani.
    (2) Három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidő után lehetett csak megállapítani.
    (3) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozója a halál napját követő két éven belül érvényesítheti igényét.
    (4) Az (1)-(3) bekezdésekben megjelölt határidő után akkor lehet az igényt érvényesíteni, ha egykorú okirat (baleseti jegyzőkönyv, társadalombiztosítási vagy üzemi nyilvántartás, rendőrhatósági eljárás során készült irat, orvosi lelet, boncolási jegyzőkönyv stb.) alapján kétséget kizáróan bizonyított, hogy üzemi baleset történt, továbbá ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés, illetve a halál között - a jogszabályban meghatározott orvos szakértői szerv véleménye szerint - okozati összefüggés van.
    71. §
    Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a foglalkoztató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.
    72. §
    A nyugellátással kapcsolatban a rokkantságot jogszabályban meghatározott orvos szakértői szervek állapítják meg.
    73. §
    Ha a nyugellátásra jogosultság kétséget kizáróan fennáll, a nyugellátás összege azonban adatok hiánya vagy egyéb ok miatt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül várhatóan nem határozható meg, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján előleget kell megállapítani és folyósítani. A nyugellátás megállapításakor a nyugellátás összegébe a folyósított előleget be kell számítani.
    74. §
    Az igénylő a nyugellátásra bejelentett igényét az első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig írásbeli nyilatkozattal visszavonhatja, ha nyugellátást nem vett fel, vagy a felvett nyugellátást a jogorvoslati határidő lejártáig visszafizeti.
    75. §
    Ha a nyugellátásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylő nem rokkant, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett újabb igénybejelentést csak abban az esetben kell elbírálni, ha az orvos igazolja, hogy az igénylő egészségi állapota az elutasítás óta rosszabbodott.
    76. §
    A nyugellátásnak orvosi vizsgálat alapján történő megszüntetését az erről szóló határozat keltét követő második hónap első napjától kell végrehajtani.
    77. §
    A kivándorolt, illetőleg külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátás iránti igényét a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bírálja el. Ha az igényt nem személyesen terjesztik elő, az igénybejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylő aláírását közjegyzővel hitelesíttetni kell.
    78. §
    Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy a bíróság által el nem bírált határozat jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás összegét tévesen állapították meg, a nyugellátást tévesen folyósították, az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozat közlésétől számított öt éven belül a határozatot módosíthatja, illetőleg visszavonhatja.
    A nyugellátások és a baleseti nyugellátások folyósítása
    79. §
    (1) A saját jogú és a hozzátartozói nyugellátást, továbbá a nyugdíjbiztosítási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szervek nyugdíjfolyósítási törzsszám, mint azonosító szám alatt folyósítják.
    (2) A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították.
    (3) Ha az előnyugdíjban, korengedményes nyugdíjban részesülő a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt eléri, ettől a naptól kezdődően a megállapított előnyugdíjat, korengedményes nyugdíjat részére öregségi nyugdíj címén kell folyósítani.
    Az igény érvényesítésének egyéb szabályai
    80. §
    (1) Ha az igény jogerős elbírálása után megállapítják, hogy az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során tévedett, mulasztott, vagy jogszabályt sértett és emiatt az igényt elutasították, vagy alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a hiba megállapításától számított öt éven belül járó összeget és a késedelmi pótlékkal azonos mértékű késedelmi kamatot ki kell fizetni.
    (2) Ha az (1) bekezdés szerinti hibát a foglalkoztató vagy egyéb szerv követte el, akkor a késedelmi kamat fizetési kötelezettség nem a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, hanem a hibát elkövető foglalkoztatót vagy egyéb szervet terheli.
    (3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti hibáért a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, a foglalkoztatót, vagy egyéb szervet is felelősség terhel, a késedelmi kamatot közrehatásuk arányában kötelesek megfizetni. Ha a közrehatásuk aránya nem állapítható meg, a késedelmi kamat fizetési kötelezettség egyenlő arányban áll fenn.
    (4) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (2)-(3) bekezdések szerinti kötelezettet terhelő késedelmi kamatot fizetési meghagyás kibocsátásával érvényesíti.
    (5) Az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.
    81. §
    Az e törvényben szabályozott nyugellátás, hozzátartozói nyugellátás iránti igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.
    82. §
    (1) Az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását (a továbbiakban: rögzített nyugdíj). Amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri a nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején, - amennyiben számára kedvezőbb - választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésére rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett. Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.
    (2) Nem vonatkozik az (1) bekezdés arra, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazás időpontjáig eltöltött idő legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat (állandó özvegyi nyugdíjat) folyósítottak.
    83. §
    (1) Az e törvény alapján megállapított nyugellátásról lemondani nem lehet.
    (2) A jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.
    VIII. Fejezet
    FELELŐSSÉGI SZABÁLYOK, JOGORVOSLAT
    Visszafizetési és megtérítési kötelezettség
    84. §
    (1) Az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett nyugellátást attól lehet visszakövetelni, akinek a nyugellátás felvétele felróható.
    85. §
    (1) A foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett nyugellátást, ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása az ő mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a nyugellátást a 84. § alapján visszakövetelni nem lehet.
    (2) Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és a nyugellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyetemlegesen kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.
    86. §
    (1) A 84. § (1) bekezdésében megjelölt határidőn belül a jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a foglalkoztató és az egyéb szerv abban az esetben kötelezhető a megtérítésre, ha
    a) a nyugellátás jogalap nélküli felvevője meghal, mielőtt visszafizetési kötelezettségének eleget tett, vagy
    b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a foglalkoztató, illetőleg az egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül felvett nyugellátás nem hajtható be.
    (2) Ha az nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg a felvételéért több foglalkoztatót vagy egyéb szervet terhel felelősség, a jogalap nélkül felvett nyugellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.
    (3) A jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a közrehatás arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a címen, hogy a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték vagy elengedték.
    87. §
    A foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti rokkantsági nyugdíjat, a baleseti hozzátartozói nyugellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelemi szabályzatnak, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény előírásainak nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.
    88. §
    (1) Aki a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért, vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott nyugellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.
    (2) A felelősség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.
    (3) A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban az (1)-(2) bekezdések rendelkezései alapján megtérítésre nem kötelezhető.
    89. §
    A 87., illetve 88. § alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott nyugellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező nyugellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné a nyugellátás. Késedelmi kamat
    90. §
    Ha az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat kézbesítését követő 15 napon belül nem teljesíti, a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a késedelmesen folyósított nyugellátás összege után. A kamatot az említett határidő lejártát követő naptól kell számítani. Mulasztási bírság
    91. §
    Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos egyéb kötelezettséget nem teljesíti, vagy annak nem az előírt módon tesz eleget, mulasztási bírságot köteles fizetni. Az eljárás költségének a megtérítése
    92. §
    A fizetésre kötelezett a mulasztása miatt felmerült eljárás költségeit köteles megtéríteni.
    A követelés érvényesítése
    93. §
    (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az e törvényen alapuló követelését öt éven belül érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás jogerős bírói ítélettel megállapítottan bűncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül.
    (2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.
    (3) Amennyiben a fizetésre kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését a Tbj.-nek a járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályainak - ide nem értve az ingó és ingatlan- végrehajtást - megfelelő alkalmazásával érvényesíti.
    (4) Ha a (3) bekezdésben meghatározott végrehajtási eljárás nem vezet, vagy előreláthatóan nem vezetne eredményre, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelés ingó- és ingatlan-végrehajtással történő behajtására az erre illetékes szervhez átadja.
    Mérséklés, elengedés
    94. §
    (1) A nyugellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelő megtérítés és mulasztási bírság, valamint az eljárás költségének a megtérítése címén megállapított összeg méltányosságból mérsékelhető, vagy elengedhető.
    (2) A nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) vezetője méltányos esetben mérsékelheti, illetőleg elengedheti
    a) a nem jogi személyt terhelő megtérítés összegét,
    b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele miatt visszafizetési kötelezettségként előírt tartozás összegét,
    c) a foglalkoztatót, egyéb szervet terhelő nyugdíjjárulék-bírságot és mulasztási bírságot, eljárási költséget feltéve, hogy a határozatot, fizetési
    meghagyást a nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) illetékes szakágazati egysége nyugellátással, baleseti nyugellátással kapcsolatban hozta/hozná, vagy bocsátotta/bocsátaná ki.
    (3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője jár el, ha a határozatot, fizetési meghagyást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékes szakágazati egysége hozta, illetőleg bocsátotta ki.
    (4) A mérséklési, illetőleg az elengedési jogkört a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője gyakorolja, ha a határozatot az (1) bekezdés a)-b) pontjában megjelölt nyugellátási ügyben a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Rt. Igazgatósága hozta, illetőleg hozza.
    Jogorvoslat
    95. §
    (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője - a vasutas biztosítottakat, illetőleg hozzátartozóikat illetően a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője - jár el
    a) a nyugellátásokkal kapcsolatban, továbbá
    b) a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a nyugdíjbiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között felmerült vitás ügyekben.
    (2) A kizárólagos mérlegelési jogkörben, a méltányossági alapon történő nyugellátás megállapításának engedélyezésére, továbbá a 94. §. szerinti mérséklésre, elengedésre irányuló kérelem tárgyában hozott intézkedéssel, illetőleg határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.
    (3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv másodfokú határozata ellen az érintett keresettel fordulhat az elsőfokú határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.
    (4) Amennyiben egyéb kizáró ok nincs, a megállapított nyugellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották.
    (5) A megtérítésre kötelezett az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő harminc napon belül bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.
    IX. Fejezet
    A NYILVÁNTARTÁSI ÉS ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG
    Adatvédelmi rendelkezések
    96. §
    (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek - ideértve a foglalkoztatókat, illetve egyéb szerveket - a természetes személyről adatokat társadalombiztosítási azonosító jel, (a továbbiakban: TAJ szám), valamint társadalombiztosítási folyószámla szám alkalmazásával
    a) a nyugellátások, illetőleg a nyugdíjbiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése, továbbá
    b) a nyugdíjbiztosítást illető befizetések érdekében tarthat nyilván.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra a társadalombiztosítási jogszabályban, illetve törvényben meghatározott
    a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja),
    b) családi állapot, állampolgárság,
    c) lakóhely (tartózkodási hely),
    d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
    e) a rokkantságra vonatkozó adatok, amennyiben jogszabály szerint a nyugellátás, egyéb ellátás megállapítása az egészségi állapot alapján történik,
    f) a keresetre jövedelemre vonatkozó adatok tarthatók nyilván.
    (3) A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az adóhatóság, a munkaügyi és szociális igazgatási szervek feladataik ellátása érdekében - a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célból és feltételek teljesülése esetén - e törvény felhatalmazása alapján - tekintettel a Tbj. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak.
    (4) A (2) bekezdés szerinti adatok statisztikai célra felhasználtatók és statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók.
    (5) A (3) bekezdésben nem szabályozott esetben adatok közlésének csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.
    (6) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai és szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését. Az érintett személy vagy képviselője azonban a nyilvántartásba betekinthet, az iratokról másolatot, illetőleg nyilvántartott adatairól felvilágosítást kérhet.
    Adatszolgáltatás és bejelentési kötelezettség
    97. §
    (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívására a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.
    (2) A foglalkoztató és egyéb szerv - ideértve a jogszabályban meghatározott járulékbeszedő és nyilvántartó szervet is - köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére legalább évenkénti rendszerességgel közölni (átadni) a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő, kereseti és egyéb adatokat. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv ezek alapján köteles olyan nyilvántartást kiépíteni, illetőleg működtetni, amely a feladatkörébe tartozó ellátások megállapításához és folyósításához, továbbá jogszabályban előírt egyéb feladatok teljesítéséhez szükségesek.
    (3) A nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, adatot, amely a nyugellátásra jogosultságát, vagy a nyugellátás folyósítását érinti.
    98. §
    (1) A bejelentések közvetlenül az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél vagy posta útján teljesíthetők.
    (2) A bejelentés teljesítésére megszabott határidő szempontjából az illetékes szervhez történő beérkezés időpontja az irányadó. Posta útján történő teljesítés esetén, ha a postára adást feladóvevénnyel (postakönyvvel) igazolják, a postára adás időpontja az irányadó.
    99. §
    (1) A nyilvántartások vezetésére, az adatszolgáltatásra, az e törvényben előírt bejelentés teljesítésére, az igény érvényesítésére az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság számítógépes program használatát írhatja elő, illetőleg nyomtatványt rendszeresíthet.
    (2) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az előírt nyilvántartási, adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség, továbbá rendszeresített nyomtatvány használata alól mentesítést adhat. Az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a bejelentés módjára és a határidőkre egyes foglalkoztatókkal és egyéb szervekkel eltérő megállapodást köthet.
    Ellenőrzés
    100. §
    A nyugdíjbiztosítás igazgatási szerveinek szak- és pénzügyi ellenőrzése kiterjed a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos jogszabályok megtartására, illetőleg a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, a nyugdíjbiztosítási szervek hatáskörébe tartozó nyugellátás megállapításával kapcsolatos adatszolgáltatásra. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.
    X. Fejezet
    VEGYES ÉS HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
    101. §
    (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy
    a) az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a növelés mértékét a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok alapulvételével évenként,
    b) a külföldön élők nyugellátásának folyósítását,
    c) a szolgálati időre és a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározására, továbbá a rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,
    d) a 2000. január 1-je előtti, korkedvezményre jogosító idő figyelembevételére vonatkozó részletes szabályokat,
    e) a 2009. január 1-je előtti nyugellátás összegének megállapításánál a személyi jövedelemadó képzett összegét,
    f) a nyugellátás emelésének számítási szabályait és a fogyasztói árnövekedés, valamint a keresetnövekedés várható mértékét,
    g) a baleset üzemi jellege kivizsgálásának részletes szabályait,
    h) az igény érvényesítésére és a rögzített öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,
    i) a fizetésre kötelezett mulasztása miatt felmerült eljárási költségek megtérítésének módját,
    j) a nyugdíjbiztosításon belüli jogorvoslat rendjét,
    k) az adatszolgáltatásra és bejelentési kötelezettségre vonatkozó eljárási rendelkezéseket
    rendeletben határozza meg.
    (2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy az egyes művészeti tevékenységet folytatók és a bányászok nyugdíjkedvezményét 2000. január 1-ig terjedő időtartamra rendeletben szabályozza.
    (3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) egészségkárosító hatása alapján - az Érdekegyeztető Tanács véleményére figyelemmel - 2000. január 1-jéig határozza meg a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét, ideértve a (2) bekezdés szerinti kormányrendeletekben érintett személyi kör korhatár előtti nyugdíjazásának feltételeit is.
    102. §
    Ez a törvény 1998. január 1-én lép hatályba. Rendelkezéseit - az 1998. január 1-je előtti időponttól megállapított nyugellátások emelésére vonatkozó 62. § kivételével - az 1997. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátásokra kell alkalmazni.
    INDOKOLÁS
    Általános indokolás
    A Javaslat a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó ellátások jogosultsági feltételeit és azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a saját jogú és hozzátartozói nyugellátások megállapításának módját és az igénylés lehetőségét rendezi.
    Az Alapelvek rögzítik, hogy a kötelező társadalombiztosítás nyugdíj biztosítása állami feladat, amelynek fejlesztéséről az állam gondoskodik. A biztosítottak kötelezettségeként írják elő az Alapelvek a járulékfizetési kötelezettséget. A járulékokkal fedezett időszak hosszához és a fizetett járulék alapjához igazodik az ellátás összege is. A befizetett járulékok biztosítják a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a mindenkori nyugdíjkiadások fedezetét. Ha azonban a kiadások meghaladják a bevételek összegét, a folyósított nyugellátások kifizetését és évenkénti rendszeres emelését az állam akkor is biztosítja.
    A Javaslat az Alapelvek és az Alapfogalmak rögzítését követően az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra és a hozzátartozói nyugellátásokra vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza, majd kitér azokra a speciális rendelkezésekre, amelyek az 1997. december 31-ét követő, de 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugellátásokra vonatkoznak. Alapvető eltérés az általános és a speciális rendelkezések között, hogy 2009. január 1-jétől a nyugellátás megállapításának alapját - a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresetet - bruttó kereseti adatokból, míg a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő ellátásokat a nettó kereseti adatok figyelembevételével kell megállapítani.
    A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjak megállapításának szabályaiban és a jogosultsági feltételekben a gyökeres változások 2009-től, vagyis a korhatár fokozatos emelésének átmeneti időszakát követően történnek, kellő felkészülési időt biztosítva. A változások a járulékfizetéssel arányos nyugdíjelvet erősítik. A korábban megszerzett jogosultságok nem csorbulnak, az új induló nyugdíjak színvonala nem csökken. 2009-től az öregségi nyugdíjra jogosultsághoz 20 év minimális szolgálati idő kell, a 15 év alapján már nem lehet résznyugdíjra jogot szerezni. A minimális nyugdíj konstrukciója is megszűnik, ennek funkcióját a szociális járadék új intézménye veszi át. A nyugdíjskála lineáris mértékű lesz, minden szolgálati évet azonosan növekvő mértékben értékel (a teljes társadalombiztosítási nyugdíj rendszerben évente 1,65 %, a vegyes rendszerben 1,22 %). A járulékalap minden forintja teljes egészében nyugdíjalapot képez, nem lesz tehát degresszió. Ennek fokozatos megszüntetése már 1998-tól megkezdődik. A járulékfizetés nélkül 1998 után szerezhető szolgálati idők szolidáris alapú elismerése a jelenleginél korlátozottabb, csak a gyermekszülés (gyermekenként 2 év), a sorkatonai szolgálat és a betegség miatti keresőképtelenség ideje számítható be. A gyermekgondozás, a felsőfokú tanulmányok ideje adókedvezménnyel támogatott módon az érintett egyének döntése szerint bármikor megvásárolható.
    Az özvegyi nyugdíjrendszerben 1998-tól a leglényegesebb változás, hogy a saját nyugdíj mellett a 20 %-os mértékű özvegyi ellátás korlátozás nélkül jár. A korábban özvegyi jogosultságot szerzett személyek a mai ellátásuk helyett - ha számukra kedvezőbb - az új feltételek szerinti ellátást választhatják. Az 1998 előtt megözvegyült férfiak igényüket akkor érvényesíthetik, ha a megözvegyüléstől számított 10 éven belül a jogosultsági feltételek bekövetkeznek.
    A rokkantsági nyugdíjrendszer új alapokra helyezése a szociális partnerekkel történt megállapodás értelmében egy évvel halasztásra került. Az új szabályokról 1999. január 1-jei hatállyal kell majd az új törvényi rendelkezéseket megalkotni, amikorra a rehabilitációs intézményrendszer is fokozatosan kiépítésre kerül. A korkedvezményre jogosító feltételek korszerűsített szabályait - szintén a szociális partnerekkel kötött egyezség alapján - 2000. január 1-jétől kell bevezetni.
    A Javaslat a nyugellátások évenkénti emelésének rendszerét is új alapokra helyezi. Az évenkénti rendszeres emelés mértékét 2008. december 31-ét követő időponttól a bruttó keresetekből megállapított ellátások esetében a tárgyévi várható országos bruttó átlagkereset növekedés és a tárgyévi várható fogyasztói áremelkedés fele-fele arányban súlyozott átlagával azonos mértékben kell megállapítani, míg a 2009. január 1-je előtti időponttól megállapított nyugellátások esetén a tárgyévi országos nettó átlagkereset növekedés adatait és a tárgyévi fogyasztói áremelkedés várható mértékét kell alapul venni. E vegyes indexáláson alapuló új nyugdíjemelési rendszer azonban egy átmeneti időszak után kerül alkalmazásra.
    A Javaslat rendezi a nyugdíjjogosultság feltételein túlmenően a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésének kötelezettségét, a jogorvoslatra, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket, és a bejelentési kötelezettségre, valamint az adatszolgáltatásra és ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket.
    Részletes indokolás
    1. §-hoz
    A Javaslat 1. §-a rögzíti az államnak a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetésével és fejlesztésével kapcsolatos feladatát. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, rokkantság, üzemi balesetből eredő rokkantság esetén, továbbá a biztosított elhalálozása esetén a hozzátartozók részére nyújt ellátást. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy az államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e rendelkezések az egyezményben foglalt eltéréssel vonatkoznak és a fegyveres szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjainak eltérő nyugdíjjogosultságát külön törvény rendezi.
    A Javaslat a nyugdíjbiztosítás szervezetéről nem rendelkezik, ezt külön törvény rendezi.
    2. §-hoz
    A kötelező társadalombiztosítási nyugellátások rendszerének keretében az ellátások kifizetését mindenkor a befolyt hozzájárulások és járulékok biztosítják.
    A Javaslat e §-ban rögzíti, hogy az állam a kifizetések teljesítéséhez a hiányt a központi költségvetésből előirányzatként biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket. A nyugellátás összege a szolgálati időhöz - amely tartalmazhat biztosításon kívüli időt is -, valamint a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegéhez igazodik. Ha azonban a biztosított a magánnyugdíj rendszer keretében is fizetett tagdíjat, a társadalombiztosítási nyugellátási rendszer keretében járó ellátás összege eltér attól az összegtől, mint ami a biztosítottat kizárólag (azaz teljes összegű) nyugdíjjárulék-fizetés esetén nyugdíjként megilletné.
    3. §-hoz
    A Javaslat e §-ában rögzíti, hogy a már megszerzett nyugdíjjogosultságot - a szerzett jogot - a nyugdíjrendszerben bekövetkező változás nem érintheti, azt korlátozni nem lehet.
    Ebben a §-ban rendelkezik a Javaslat arról is, hogy a nyugellátással összefüggő jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.
    4. §-hoz
    A Javaslat e §-ában meghatároz olyan alapfogalmakat, amelyek a társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultsággal összefüggésben a jogszabályok általánosan használnak. A korábban hatályos rendelkezések annak ellenére, hogy a nyugellátásokkal kapcsolatban egyes fogalmakra állandó meghatározásokat használtak, az alapfogalmakat, illetőleg azok meghatározását nem tartalmazták.
    5. §-hoz
    A Javaslat e §-a rögzíti a személyi hatályt. A Javaslat kimondja, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálya a biztosítottnak minősülő személyekre, valamint a foglalkoztatókra, továbbá a saját jogú és hozzátartozói nyugellátásokra jogosult személyekre, valamint a társadalombiztosítás igazgatási szerveire terjed ki.
    6. §-hoz
    A Javaslat e §-ában határozza meg, a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátások körét. Az üzemi baleset következtében alacsonyabb mértékű munkaképesség-csökkenés esetén a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ellátást nem biztosít. Ez azt jelenti, ha az üzemi balesetet szenvedett munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette, akkor jár a baleseti rokkantsági nyugdíj, alacsonyabb mértékű, balesetből eredő munkaképesség-csökkenés esetén azonban rendszeres havi ellátás az egészségbiztosítási rendszer keretében jár.
    A hozzátartozói nyugellátások körébe tartozik a baleseti hozzátartozói nyugellátás - özvegyi és szülői nyugdíj, valamint árvaellátás -, amely akkor jár, ha a jogszerző üzemi baleset következtében halt meg.
    7-11. §-okhoz
    A Javaslat e §-ai tartalmazzák az öregségi nyugdíjra jogosultság feltételeit, rögzítik az öregségi nyugdíjkorhatárt és azt, hogy 20 év szolgálati idő megléte szükséges az öregségi teljes nyugdíj megállapításához. Változatlanul fenntartja a Javalat 2009-ig az öregségi résznyugdíj intézményét, amely annak jár, aki 20 év szolgálati idővel nem rendelkezik, de legalább 15 év szolgálati időt szerzett. A javaslat azt is rendezi, hogy milyen feltételek mellett állapítható meg az előrehozott öregségi nyugdíj és a csökkentett összegű előrehozott nyugdíj. Ezek a rendelkezések megegyeznek az 1996. évi LIX. törvénnyel módosított 1975. évi II. törvény 1997. január 1-jétől hatályos rendelkezéseivel.
    E §-ok között a 8. § rendelkezik a korkedvezményről. A korkedvezmény intézményrendszerében 2000. január 1-je előtt a jelenlegi rendszerhez képest változás nem történik, 1999. december 31-ét követően azonban alapvető változás várható. A Kormány ugyanis - a javaslat 102. §-ának (3) bekezdésére tekintettel - felülvizsgálja a korkedvezményes munkaköröket (munkahelyeket), az egészségkárosító hatások és szempontok alapján a jelenlegi jegyzék átdolgozásra kerül.
    12. §-hoz
    A Javaslat e §-ában rögzíti - a jelenlegi rendelkezéseknek megfelelően -, hogy az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetből - a megszerzett szolgálati időtől függően - hány százalékában kell megállapítani 2009. január 1-je előtt. A "nyugdíjskála" megegyezik az 1996. évi LIX. törvénnyel módosított 1975. évi II. törvény szerinti nyugdíjskálával, tehát az 1997. december 31-ét követően történő nyugdíj-megállapítás esetén e téren változás nem történik. A Javaslat a 62. életévet betöltött és nyugdíjmegállapítás nélkül további - legalább 365 nap - szolgálati időt szerző nyugdíjigénylő részére változatlanul biztosítja a nyugdíjnövelést, amely a nyugdíjkorhatár betöltését követően szerzett szolgálati idő minden 30 napjára 0,3 százalék.
    Változatlanul biztosítja a Javaslat az öregségi teljes nyugdíj vonatkozásában a minimum öregségi nyugdíj összeget, amelynek változása (emelkedése) az évenkénti nyugdíjemelés januári mértékétől függ.
    13-15. §-okhoz
    A Javaslat rendezi, hogy - a jelenlegi rendelkezéseknek megfelelően - az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet - ha az ellátás megállapítása 2009. január 1-je előtti időponttól történik - a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett jövedelemből kell meghatározni, majd a nyugdíjazást megelőző harmadik naptári év előtti években elért jövedelmet a nyugdíjazást megelőző második év kereseti szintjéhez kell igazítani. A havi átlagkereset alapja az 1988. január 1-je és a nyugdíj megállapítása közötti években elért kereset, jövedelem. Azt a keresetet, jövedelmet lehet csak számításba venni, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti időben - a korábbi szabályozásnak megfelelően - a főfoglalkozás keretében elért kereset, jövedelem képez nyugdíjalapot, 1997. január 1-jétől kezdődően pedig a biztosítással járó jogviszonyból (jogviszonyokból) származó, nyugdíjjárulék-köteles valamennyi kereset, jövedelem, a nyugdíjjárulék fizetés felső határáig. Változás a jelenlegi rendelkezésekkel szemben, hogy az 1988. január 1-je és a nyugdíjazást megelőző nap közötti időszak alatt elért keresetekből, jövedelemből abban az esetben lehet az öregségi nyugdíjat megállapítani, ha a fele részben a nyugdíjigénylőnek keresete volt. Ha ennyi időre a nyugdíjigénylő keresettel nem rendelkezett, az 1988. január 1-jét megelőző időben elért keresetet, jövedelmet is figyelembe kell venni. A Javaslat rögzíti a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításának eljárását is - a kiszámítás technikai szabályát -, amely megegyezik a jelenleg hatályos rendelkezésekkel.
    Rendelkezik a Javaslat az öregségi nyugdíjjogosultság beállásának napjáról, továbbá arról is, hogy a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult. E tervezett rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
    16. §-hoz
    A Javaslat e §-ában rendelkezik az 1998-ban történő nyugdíj-megállapítás esetén az öregségi nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló havi átlagkereset 35 000 forintot meghaladó részének sávosan csökkentett figyelembevételéről.
    17. §-hoz
    1999. január 1-jétől kezdődően, a 16. § szerint a figyelembevételre kerülő sávos összeghatárokat a tárgyévet két évvel megelőző naptári év IV. negyedévi és a megelőző I-III. negyedévi országos nettó átlagkereset növekedését évenként 8 százalékkal meghaladó mértékkel növelve kell meghatározni. 2009. január 1-jétől kezdődően már a havi átlagkereset korlátozás nélkül képez nyugdíjalapot.
    18. §-hoz
    A Javaslat a 18. §-tól kezdődően a 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A 18. § szerint 2008. december 31-ét követően öregségi nyugdíjra a társadalombiztosítási nyugellátás rendszerében az a személy jogosult, aki a 62. életévét betöltötte és legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik. Ettől az időponttól tehát megszűnik a 15-19 év szolgálati időre járó résznyugdíj intézménye.
    A Javaslat lehetőséget biztosít a 62. életév előtti "előrehozott" öregségi nyugdíj megállapítására is, legkorábban 5 évvel a 62. életév betöltése előtti időponttól. Attól függően azonban, hogy a nyugdíjigénylő 57-60. életéve betöltésétől kéri az előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását, 38-35 év szolgálati idővel kell rendelkeznie. Az előrehozott öregségi nyugdíj összegét a megállapítás időpontjától a 62. életév betöltéséig terjedő idő minden 30 napjára csökkenteni kell. Csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíj jár azonban annak a nőnek, aki legalább 3 gyermeket szült. A Javaslat az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 2009. január 1-je előtti rendelkezések alapján biztosítja az előrehozott öregségi nyugdíjat annak a személynek, aki erre 2009. január 1-je előtt jogot szerzett.
    19. §-hoz
    A korkedvezményes nyugdíjra és a korkedvezményes idő figyelembevételével az előrehozott öregségi nyugdíjra az 1997. január 1-jétől érvényes rendelkezések szerint a 2008. december 31-ét követő időponttól öregségi nyugdíjba vonuló is jogosult.
    20. §-hoz
    A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugdíjakra érvényes nyugdíjskálát tartalmazza a Javaslat e §-a, arra az esetre, ha a járulékfizetés kizárólag a felosztó-kirovó rendszerben történt. A szolgálati idő minden éve alapján 1,65 százalék ponttal növekszik a nyugdíj mértéke, 20 évtől kezdődően. A 20 év szolgálati időre 33 százalékos öregségi nyugdíj jár. Ugyanez a § tartalmazza a kötelező magán-nyugdíjrendszer keretében megállapításra kerülő ellátás melletti öregségi nyugdíj "skáláját" is, 20 évtől 24,20 százalékos induló mértékkel, évi 1,22 százalék pont emelkedéssel. A Javaslat azt is rendezi, hogy az a személy, aki kizárólag társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében volt járulékfizető, és 2009. január 1-je előtt az öregségi nyugdíjra jogot szerzett, az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 12. § (1) bekezdésében meghatározott nyugdíjskála szerinti öregségi nyugdíjra jogosult.
    21. §-hoz
    Ez a § rendelkezik arról, hogy az öregségi nyugdíj összege az alapul szolgáló havi átlagkereset összegét nem haladhatja meg. Kivéve, ha a 38 év szolgálati idővel rendelkező személy a nyugdíj megállapítása nélkül további szolgálati időt szerez, és e szolgálati idejének minden 30 napjára nyugdíjának 0,3-0,3 százalékos növelésére jogosult. Ezzel a növeléssel az öregségi nyugdíj az alapul szolgáló havi átlagkeresetet is meghaladhatja.
    22. §-hoz
    A Javaslat ebben a §-ban rendezi az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításának módját. A 2009. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések azonosak a jelenlegi szabályokkal. Alapvető változás a 2009. január 1-je utáni időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíjakra az, hogy a megállapítás a személyi jövedelemadó levonása nélküli, bruttó kereseti, jövedelmi adatok alapján történik.
    A Javaslat tartalmazza azt is, hogy egyes juttatások - annak ellenére, hogy nyugdíjjárulék kötelesek - a nyugdíjalap meghatározásánál számításon kívül maradnak. Ezek a munkanélküli járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli segély és a gyermekgondozási segély. E juttatások nyugdíjalapkénti figyelembevétele a megállapításra kerülő nyugdíj összegét ugyanis kedvezőtlenül befolyásolná.
    23-24. §-okhoz
    A Javaslat e §-ai a rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeit tartalmazzák. A rokkantsági nyugdíj 1998. január 1-jétől kezdődően az 1975. évi II. törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő feltételek mellett jár. A Javaslat meghatározza a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt. Változatlanul ellátást - rokkantsági nyugdíjat - biztosít a Javaslat annak a fiatal korban, 22. életéve előtt megrokkant személynek, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerez. A szolgálati idő hossza ebben az esetben a jogosultságot nem befolyásolja. A Javaslat átmenetileg - 2008. december 31-ig - fenntartja a rokkantsági résznyugdíj intézményét is.
    25-26. §-okhoz
    A Javaslat rendezi, hogy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő meghatározásánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni. A jelenlegi rendelkezésekkel megegyezik az is, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idő a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő meghatározásánál kedvezményt biztosít.
    Megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel a munkába lépés előtt már megrokkant személy jogosultságára vonatkozó rendelkezés is.
    27-29. §-okhoz
    A Javaslat meghatározza a rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílásának időpontját, amely függvénye a megrokkanás napjának és a jogosultsághoz szükséges szolgálati idő megszerzésének.
    A Javaslat szerint a rokkantsági nyugdíjat, megegyezően a jelenlegi rendelkezésekkel, a megszerzett szolgálati idő figyelembevétele alapján kell megállapítani. Ha azonban a rokkant nem kizárólag nyugdíjjárulékot, hanem tagdíjat is fizetett, és ez a Nyugdíjbiztosítási Alap részére nem került átutalásra, rokkantsági nyugdíjként az előbbiek szerint meghatározott összeg 75 százaléka jár.
    A Javaslat 28. §-ában a rokkantsági nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló havi átlagkereset meghatározását rendezi, amely - hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez - megegyezik az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapítására vonatkozó rendelkezésekkel. Ha azonban a fiatal korban megrokkant személy 30 napnál rövidebb időre kapott munkabért, illetve csak ilyen rövid időre volt jövedelme, a megállapítás napját megelőző hónapban érvényes minimális bért kell alapul venni.
    A 29. § tartalmazza a III-I. rokkantsági csoportokra vonatkozó meghatározást, ennek megfelelően a legkisebb nyugdíjmértéket, valamint rögzíti a 2009. január 1-je előtti rokkantsági nyugdíjnál a minimum összeg megállapításának lehetőségét.
    30-31. §-okhoz
    A Javaslat 30. §-ában előírja, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig a rokkant állapotjavulása, illetőleg rendszeres munkavégzése és a megrokkanás előtti kereset elérése esetén gondoskodni kell a rokkantsági nyugdíj megszüntetéséről. A rokkantsági nyugdíjra jogosultság az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után nem szüntethető meg. A Javaslat 31. §-a az állapotjavulás miatt megszüntetett rokkantsági nyugdíjra jogosultság feléledését rendezi. A jelenlegi rendelkezéseknek megfelelően feléledés esetén a jogosultat a megszüntetéstől esedékes emelések, kiegészítések is megilletik.
    32. §-hoz
    A Javaslat rögzíti, hogy baleseti rokkantsági nyugdíj üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Az üzemi baleset fogalmát és a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek körét azonban nem ez a törvény, hanem az egészségbiztosításról szóló törvény határozza meg. A Javaslat meghatározza azt is, hogy baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg azt a személyt, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett. Ez a rendelkezés megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel.
    33-36. §-okhoz
    A Javaslat e §-ai a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság jelenleg is hatályos feltételeit, a megállapítás módját, a jogosultság megszűnését, továbbá az újabb üzemi baleset esetére a jogosultság kérdését rendezi. A feltételek megegyeznek a rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeivel, eltérés azonban az, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíjat - ha ez az érdekeltre nézve kedvező, a balesetet megelőző évben elért kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani és baleseti rokkantsági nyugdíj a megszerzett szolgálati időre tekintet nélkül jár. A baleseti rokkantat baleseti rokkantsági nyugdíjként átlagkeresetének 60, 65, illetőleg 70 százaléka akkor is megilleti, ha szolgálati idővel nem rendelkezik. Ha azonban szolgálati időt szerzett, a szolgálati idő minden évére további 1-1 százalékkal emelkedik az ellátás mértéke.
    Eltérés a jelenlegi rendszertől az, hogy a baleseti járadékra jogosultságot nem a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló törvénytervezet tartalmazza, mert ez az ellátás az egészségbiztosítási rendszer keretében jár.
    37-43. §-okhoz
    A Javaslat e §-okban tartalmazza a szolgálati időre vonatkozó rendelkezéseket. Rögzítve azt, hogy a szolgálati idő, biztosítási idő, járulékfizetés ellenében a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj folyósításának ideje, a katonai szolgálatban eltöltött idő, a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességigyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának ideje, a munkanélküli ellátások, folyósításának ideje, továbbá mindaz az idő, amely 1998. január 1-je előtt az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült.
    Az 1997. december 31-ét követő gyermekszülés esetén a 10 év járulékfizetéssel szerzett szolgálati időt gyermekenként 2-2 évvel, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek után pedig 3-3 évvel kell emelni. Nem képez azonban szolgálati időt az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1997. december 31-ét követő felsőfokú tanulmányok ideje, továbbá a gyermekgondozási segély folyósításának ideje, kivéve, ha a hallgató vagy a gyermekgondozási segélyben részesülő megállapodás alapján járulékot fizetett.
    44-46. §-okhoz
    A Javaslat ezekben a §-okban az özvegyi nyugdíjra jogosultságot rögzíti, amelyek megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától változatlanul egy évig jár. Változatlanul biztosít a Javaslat özvegyi nyugdíjat az élettárs részére hosszabb, 10 évig tartó folyamatos együttélés esetén, vagy akkor, ha megszakítás nélkül egy éven át éltek együtt és gyermekük született. Kizárja azonban a Javaslat az élettárs jogosultságát akkor, ha az együttélés alatt más jogán özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.
    47. §-hoz
    A Javaslat az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjat csak akkor biztosít, ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy rokkant, vagy házastársa jogán árvaellátásra jogosult legalább két gyermek eltartásáról gondoskodik. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor is fennáll, ha e feltételek valamelyike a házastárs halálától számított 10 éven belül bekövetkezik.
    48-49. §-okhoz
    A 48. § az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése utáni házasságkötés esetén az özvegy jogosultságát további feltételhez, öt évi együttéléshez köti. A Javaslat rendezi az elvált, valamint a házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személy özvegyi nyugdíjra jogosultságát, hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez. Ideiglenes özvegyi nyugdíj kizárólag annak jár, aki részére tartásdíjat állapítottak meg, az özvegyi nyugdíj összege pedig a tartásdíjhoz igazodóan annak összegét nem haladhatja meg. Az egy év eltelte után özvegyi nyugdíj csak annak jár az egyéb feltételek fennállása esetén is, ha az elvált vagy különélő személy tartásdíjban részesült, vagy az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek a különéléstől számított 10 éven belül bekövetkeztek.
    50. §-hoz
    A Javaslat e §-ában az özvegyi nyugdíj összegéről rendelkezik. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a jogszerző nyugdíjának az 50 százaléka, az 1 év eltelte után folyósított özvegyi nyugdíj pedig a jogszerző nyugdíjának 20 százaléka, amelynek összege nem lehet kevesebb az ún. együtt folyósítási összeghatárnál, kivéve, ha az özvegyi nyugdíj résznyugdíjon alapul, vagy az özvegyet saját jogú nyugdíjként résznyugdíj illeti meg. Az özvegyi nyugdíjnak minimum összege nincs. Az összegszerűségben jelentős az eltérés a jelenlegi rendelkezésektől, mert jelenleg az özvegyi nyugdíj a jogszerző nyugdíjának a fele és a minimum összeg is meghatározott, kivéve az ideiglenes özvegyi nyugdíjnál. Pozitívum azonban az, hogy a 20 százalék az özvegy saját jogú nyugellátása összegétől függetlenül jár. Ezt a lehetőséget biztosítja a Javaslat az 1998. január 1-je előtt már özvegyi nyugdíjra jogosult részére is, ha ez számára kedvezőbb mint a jelenlegi ellátása.
    51-53. §-okhoz
    A Javaslat az özvegyi nyugdíj több jogosult részére történő megosztásáról rendelkezik. Kitér a Javaslat az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnésére és feléledésére. A megszűnésre és feléledésre vonatkozó rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
    54-57. §-okhoz
    A Javaslat e §-aiban az árvaellátásra jogosultsággal kapcsolatos feltételeket tartalmazza, amely megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel. Eltérés az árvaellátás összegében van, a Javaslat ugyanis az árvaellátást a jogszerző nyugdíjának 30 százalékában határozza meg, az árvaellátás minimum összege a nyugdíjemelés mértékének megfelelően emelkedik.
    58-59. §-okhoz
    A Javaslat a szülő nyugdíjjogosultsággal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza ezekben a §-okban, amely megegyezik a jelenlegi rendelkezésekkel. A 65. életévét be nem töltött szülő részére ellátás csak rokkantság esetén jár. Minimum összeget azonban - hasonlóan az özvegyi nyugdíjhoz - a Javaslat a szülői nyugdíj esetében sem határoz meg. Összege egyébként azonos az özvegyi nyugdíj összegével, amely a jogszerző nyugdíjának 20 százaléka.
    60-61. §-okhoz
    A Javaslat e §-aiban a hozzátartozók baleseti nyugellátásra jogosultságát rendezi. Szemben a jelenlegi rendelkezésekkel, a Javaslat szerinti megoldás az özvegyi nyugdíjra vonatkozó rendelkezések szerint biztosít ellátást az üzemi baleset következtében elhunyt jogszerző hozzátartozójának, tehát állandó özvegyi nyugdíj csak a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor, rokkantság esetén, illetőleg gyermekek eltartása címén jár a házastárs (élettárs) részére. Nem feltétele azonban a jogosultságnak az, hogy az elhunyt jogszerző szolgálati idővel rendelkezzen.
    62. §-hoz
    A Javaslat e §-ában rendelkezik az 1998. január 1-je előtti időponttól már megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjak és hozzátartozói ellátások évi rendszeres emeléséről.
    A 2001. január 1-je előtti években történő nyugdíjemelés módszere évente eltérő, mert 1998-ban az emelés a fogyasztói árnövekedést 3 százalék ponttal meghaladó mértékű, 1999-ben a tervezett fogyasztói árnövekedést annyi százalék-ponttal meghaladó mértékű, amennyi az 1998. évi reálbér-növekedés,
    2000- ben pedig a fogyasztói ár- és a nettó átlagkereset-növekedés 30-70 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékű lesz a nyugdíjemelés.
    2001- től az emelés a tárgyévi tervezett áremelkedés és a tervezett országos nettó átlagkereset növekedése ötven-ötven százalékos súlyozott átlagához igazodik. Évente január hónapban a tervezett mértékek szerint kell az ellátásokat emelni. Ha a végrehajtott emelés egy százalék ponttal alacsonyabb, mint a tervezett áremelkedés és az országos nettó átlagkereset növekedés súlyozott átlagának várható mértéke, akkor a januártól számított éves különbözetet november hónapban egy összegben kell kifizetni. Egyösszegű kifizetés esetén a kifizetett összeg 1/12 részével következő év januárban - az emelés végrehajtása előtt - az ellátások összegét emelni kell. Ha az eltérés az egy százalékot meghaladja, akkor január 1-jei visszamenőleges hatállyal kell az emelést végrehajtani.
    63. §-hoz
    A Javaslat e §-ában a 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről rendelkezik. Az emelés az országos bruttó átlagkereset tárgyévi és a fogyasztói áremelkedés tárgyévi várható növekedéséhez, illetőleg ezek súlyozott átlagához igazodik. Az emelést január hónapban a tervezett mutatók alapján kell végrehajtani. Ha a tervezett és a várható adatok között eltérés mutatkozik, és az eltérés az egy százalékot eléri, pótlólag kell január 1-jei hatállyal az emelést elvégezni. Az egy százalékot el nem érő eltérés esetén egy összegben kell a különbözetet a nyugdíjas részére kiutalni és az egy összegben kiutalt különbözet 1/12 részét a következő év januárjában - az emelés végrehajtása előtt - a nyugdíjösszegbe be kell építeni.
    64-67. §-okhoz
    A Javaslat ezekben a §-okban az igényérvényesítésről, az igényelbíráló szervek határozathozatali kötelezettségéről rendelkezik, amelyek megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
    Változatlan az a rendelkezés, hogy nyugellátás iránti igényt kizárólag írásban lehet érvényesíteni, visszamenőleg legfeljebb 6 hónapra. Az igénybejelentéssel egyidejűleg a nyugdíjat igénylőnek be kell nyújtani minden olyan igazolást, iratot, amely a megállapítást megalapozza. Ha ez nem történik meg, a nyugdíjigénylőt a hiány pótlására 30 napos határidő kitűzésével fel kell hívni. Ha a nyugdíjigénylő az ismételt felhívásnak sem tesz eleget, az eljárást meg kell szüntetni, vagy az ellátást a rendelkezésre álló adatok alapján kell megállapítani.
    A Javaslat 63. §-a határozza meg, hogy nyugellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveinél, a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál, ezek kirendeltségeinél, illetőleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál lehet érvényesíteni, ha pedig a nyugdíjigénylő a Vasutaknál volt biztosított, igényével a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatósághoz (Győr-Sopron Ebenfurti Vasút RT-hez) kell fordulnia.
    Meghatározott, különös méltánylást érdemlő esetekben - hasonló módon a jelenlegi rendelkezésekhez - indokolt kivételesen nyugellátást biztosítani olyan időskorú - az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött -, vagy rokkant személy részére is, aki a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt nem tudta megszerezni. Ugyancsak indokolt meghatározott esetekben - elsősorban továbbtanulás esetén - az árvák átmeneti támogatása is. A nyugellátás kivételes engedélyezésének lehetőségét - a jelenlegi rendelkezésekkel megegyezően - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjének indokolt biztosítani.
    Az igényelbíráló szervnek a 67. §-ban meghatározott esetekben az igényt határozattal kell elbírálni. Ha azonban a jogerősen elbírált ügyben ismét igényt nyújtanak be és ez az ügy elbírálása szempontjából újabb, lényeges tényeket, bizonyítékokat nem tartalmaz, az igény újabb eljárás lefolytatása nélkül elutasítható.
    68. §-hoz
    A Javaslat e §-ában - a jelenlegi rendelkezésekkel összhangban - biztosítja a nyugdíjazás előtt, illetőleg az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő elismerésének lehetőségét. A Javaslat az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt megelőző 10 éven belül teszi lehetővé a szolgálati idő előzetes elismerését, korkedvezményre jogosultság kérdésében pedig életkorra tekintet nélkül az igény bármikor érvényesíthető.
    69-78. §-okhoz
    A Javaslat e §-aiban a nyugellátás megállapításának kezdő napjáról rendelkezik. A 69. § azt írja elő, hogy nyugellátás legkorábban - az egyéb feltételek megléte esetén is - a munkanélküli járadék vagy egyéb keresetpótló juttatás folyósításának megszűnését követő naptól állapítható meg.
    A 70. § a baleseti rokkantsági nyugdíj, a baleseti hozzátartozói nyugellátás iránti igény érvényesítését határidőhöz köti. A határidő lejártát követően sincs elzárva az igényérvényesítés lehetőségétől az üzemi balesetet szenvedett személy vagy hozzátartozója, azonban az üzemi baleset megtörténtét egykorú okirattal kell bizonyítania és a külön jogszabály szerinti orvos szakértői szerv véleményét is be kell szerezni abban a kérdésben, hogy a munkaképesség-csökkenés (rokkantság), illetőleg a jogszerző halála okozati összefüggésbe hozható-e az üzemi balesettel.
    Amennyiben a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultsággal vagy a hozzátartozói baleseti nyugellátással kapcsolatban vitás kérdés merül fel, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a helyszínen vizsgálatot folytathat. A vizsgálat során a foglalkoztatónak minden szükséges felvilágosítást meg kell adnia.
    A Javaslat a 72. §-ában mondja ki azt, hogy a rokkantságot, illetőleg a munkaképesség-csökkenés mértékét jogszabályban meghatározott orvos szakértői szerv állapítja meg.
    A Javaslat 73. §-ában rögzíti a nyugdíjbiztosítási szerv előlegadási kötelezettségét, amennyiben a nyugellátásra jogosultság ugyan egyértelműen megállapítható, adathiány miatt azonban az igény várhatóan 30 napon belül nem zárható le.
    A Javaslat rendelkezik arról is, hogy a nyugellátás iránti igény az első fokú határozat elleni jogorvoslati határidő lejártáig bármikor visszavonható. Ha pedig az érintett a megállapított nyugellátást felvette, igényét akkor vonhatja vissza, ha a felvett összeget a jogorvoslati határidő lejártáig vissza is fizeti.
    A munkaképesség-csökkenésen, illetőleg rokkantságon alapuló nyugellátás iránti igény a jogerős elutasítást követő egy éven belül ismételten akkor nyújtható be, ha az igénylő egészségi állapota az orvos által igazoltan rosszabbodott. A Javaslat rendezi azt is, hogy a már megállapított nyugellátást mely időponttól kell az egészségi állapotban bekövetkezett javulás vagy rosszabbodás miatt csökkenteni, emelni vagy megszüntetni.
    A Javaslat külön kitér a külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátási igényével kapcsolatos eljárásra. Kimondja azt is, ha az igényt az érdekelt nem személyesen terjeszti elő, aláírását az igénybejelentésre rendszeresített nyomtatványon közjegyzővel hitelesíttetni kell.
    A 78. §-ban mondja ki a Javaslat azt, hogy a tévesen elutasított igényt vagy alacsonyabb összegben megállapított ellátást - ha az ügyben bírósági ítélet nem született - a határozat közlését követő 5 éven belül lehet módosítani, illetőleg visszavonni.
    A tervezett rendelkezések megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
    79. §-hoz
    A Javaslat e §-ában a megállapított nyugellátás folyósításának módjáról rendelkezik, hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez. A megállapított nyugellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság) legkorábban a megállapítás napjától utólag folyósítja.
    80-83. §-okhoz
    A Javaslat e §-okban rendelkezik az igényérvényesítés egyéb szabályairól, a tévesen alacsonyabb összegben megállapított nyugellátás 5 évre történő visszamenőleges megállapításáról és a nyugdíjasnak fizetendő késedelmi pótlékról, az igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentességéről, az öregségi korhatárt elért és továbbdolgozó személyek rögzített nyugdíjáról, valamint a folyósítás szüneteltetéséről, továbbá a jogosult halála esetén a fel nem vett ellátás kifizetéséről. E szabályok megegyeznek a jelenlegi rendelkezésekkel.
    84-94. §-okhoz
    A Javaslat - a jelenlegi rendelkezésekkel azonos módon - rendelkezik a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetési kötelezettségéről, a foglalkoztató és egyéb szerv felelősségéről és megtérítési, visszafizetési kötelezettségéről, a foglalkoztató felelősségéről a baleseti rokkantsági és hozzátartozói nyugellátással kapcsolatban. Itt tér ki a Javaslat a késedelmi kamat összegének megállapítására, a mulasztási bírságra, a mulasztás miatt felmerült eljárási költségek megtérítésére és a követelés érvényesítésére. A Javaslat lehetőséget biztosít a nem jogi személyt terhelő megtérítés, mulasztási bírság és az eljárási költségek összegének mérséklésére, illetőleg elengedésére.
    95. §-hoz
    A Javaslat e §-ában a jogorvoslati lehetőséget rendezi, hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez. A Javaslat kitér arra is, hogy a másodfokú határozat ellen az érdekelt az elsőfokú határozatot hozó nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhat.
    A kizárólag mérlegelési jogkörben méltányossági alapon történő nyugdíjmegállapítás és méltányosságból történő tartozás elengedés esetében hozott döntés ellen azonban a bírói jogorvoslati út igénybevételét a Javaslat nem biztosítja.
    A megtérítésre kötelező fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő 30 napon belül az érintett bírósághoz fordulhat, és a keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.
    96. §-hoz
    A Javaslat a nyilvántartási és adatszolgáltatási, valamint az adatvédelmi kötelezettséget rendezi.
    97-100. §-okhoz
    A Javaslat - hasonlóan a jelenlegi rendelkezésekhez - a bejelentési kötelezettséget rögzíti, és a bejelentés módját írja elő. Egyben előírja a nyilvántartási kötelezettséget. Itt rendelkezik a Javaslat az ellenőrzés lehetőségéről is.
    101. §-hoz
    A Javaslat e §-ában felhatalmazást biztosít a Kormánynak meghatározott kérdések kormányrendelettel történő rendezésére és feladatként határozza meg az egyes művészeti tevékenységet folytatók és a bányászok nyugdíjkedvezményének rendeletben történő szabályozását, valamint a korkedvezményes munkakörök és az érintett személyi kör nyugdíjazására vonatkozó feltételek 2000. január 1-ig történő kialakítását.
    102. §-hoz
    A Javaslat a törvény hatálybalépését rögzíti, és kimondja, hogy e rendelkezés az 1997. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátásokra alkalmazandók.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében